Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

242pedig már előbb, 1671-ben, súlyos adót vetettvolt ki nemesre, jobbágyra egyaránt s a mi vérigképes bosszantani a magyart, egyúttal meghonosítottaa nyugaton dívó, de nálunk addig ismeretlenhús-, bor-, sör stb. fogyasztási adókat,amit accisának neveztek. Szóval beállott az abszolútkorszak.Majd pedig, hogy a bujdosók (kurucok) felvidékitámadását megtorolja, az új kormány székhelyén,Pozsonyban, második rendkívüli törvényszéketállított fel s annak elnökéül SzelepcsényiGyörgy prímást nevezte ki, aki a gyanúsítottakmegidézésével 1673. szept. 25-én kezdte meg működését.Szomorú idők voltak biz ezek a nemzetrenagyon, mint pl. a későbbi Bach-korszak; deazért még sem szabad őket a történetírónak hamisfénybe állítania, mint Acsády teszi. Ennekigazolása céljából, mielőtt tovább folytatnám azelbeszélést, az e cikkben tárgyalandó részletére(348-77 1.) vonatkozólag néhány általános megjegyzéstkell előre bocsátanom.Láttuk, hogy a vasvári békekötésre következős az arany bulla záradékára támaszkodónemzeti felkelés a hatalom ellen kifejtett politikaiellenállás számba ment, aminek a hithez semmiköze sem volt; láttuk továbbá, hogy az elnyomatásis a hatalom részéről általános jellegű volt.Acsády mégis – régi hamis felfogás ez – atörténet ellenére egyszerűen felekezeti szinbeburkolja az eseményeket s meghamisítja az egészkorszakot. Szerinte az abszolút kormányzatnak„legfőbb feladatául az eretnekirtást tűzték ki”(351 1.), valamint Szelepcsényinek is hogy az lettvolna a feladata, hogy „végcsapást mérjen a protestánsokra.”(354 1.)Miért nem lehet ez igaz? Azért, mert a