Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

287nemes; ez utóbbi volt az akkori alkotmányos felfogásszerint maga a nemzet, a többi polgár ésjobbágy. Nyelvi tekintetben csupán kisebbik felevolt magyar, a többi a legkülönbözőbb népfajokés nyelvek közt oszlott meg. Ez a lakosság, elsősorban pedig a nemesség, a legválságosabb anyagiküzdelmek között leledzett, legtöbbje teljesen eladósodva.Midőn erre a béke ideje bekövetkezett, areformok egész sora állott előtte, amelyekhez pénzkellett, mely nem volt meg. Íme az első alapbaj!Másodszor a nemzet élete ekkor teljesen arendiség korlátai között mozgott: minden jog anemesé, minden teher és munka a jobbágyé volt.Annyira ment ez, hogy a mai felfogásunktól eltérőlegmég azokat az akkori szabadságharcokat ismás szemmel kell néznünk, mint ahogy ez a szóma hangzik előttünk. „Más volt akkor a szavaktartalma, mint ma, mondja maga Acsády egy másikművében (Magyarország Budavár visszafoglalásakorában 134. l.) s azok, a kik pro libertateküzdöttek, ezt a szabadságot a saját kizárólagosprivilégiumuknak óhajtották, melyből ki legyenzárva nemcsak a polgár, a jobbágy, a zsellér, hanemlehetőleg bármely más vallású ember. Mindenegyes rend, minden felekezet a saját külön érdekeiértküzdött”. A mai ú. n. közérdeket akkornem ismerték; Bocskay, Bethlen stb. idejében aszabadság alatt értették a protestánsok fölülkerekedéséta katholikusok fölé; később II. RákóczyFerenc alatt a nép zöme zsákmányért küzdött, sminden csata után, mint Rákóczy beszéli, megrakódvahaza sietett: ez volt az ö szabadsága, hogya kipréselt adókért prédával kárpótolja magát.Azután a középkori úr, a nemes, nem adózotts nem dolgozott, valamint a hosszú háborúkalatt még attól a kevés rendtől is elszokott, amitvalaha megtartott. Ennek folytán, jogait hangoz-