Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

121ami akkor általános baj volt, azt egyes személyek,nevezetesen II. Ulászló s első sorban BakóczTamás kancellár rovására írja; azért magaa kor érthetetlen lesz előttünk, mert képtelenségnektűnik fel: hogy, ha a többiek jók lettekvolna, hogyan képes ez a két ember annyira megrontania nemzetet? Hogyan váltak volna lehetségesekkéazok az állapotok, melyek szörnyűségétoly színes képben mutatja be?Nem, t. Acsády úr! ezt a kort is meg lehetérteni, csak megérthetővé kell azt tenni, s ezéppen a történetíró feladata. Nem szabad a történetrovására egyeseknek kedvezni, másokat meganimozitásból porig sújtani, talán csak annakokáért, mert az illető állami hivatalnok véletlenülpüspök is volt. A renaissance embereit egyformatörténeti hűséggel kell kezelni.Acsády előadásának ezen alaphibája utánlássuk egyes részleteit.Ami II. Ulászló személyét illeti, királylyáválasztásakor nem volt az még az a trotli, mintaminőnek Acsády előadása nyomán képzeljük.Megválasztása nagyobb előnyöket helyezett kilátásbahazánkra nézve, öcscsénél Albertnél. MintCsehország királya és a lengyel korona Örököse,Magyarország trónjára jutván, azon hatalmas államszövetségetlétesíthette, mely Nagy Lajos 03Mátyás törekvéseinek célpontját képezte. Személyestulajdonai is megfeleltek a magyar urak óhajtásainak.Mint cseh király képes volt, szembenMátyással, magát föntartani, úgy a harctéren,mint a diplomatiai tárgyalásokban sikereket vívniki. Emellett alattvalóinak jogait tiszteletben tartotta,érdekeiket kímélte, erőszakos tényektől tartózkodott;anélkül, hogy akkor még csak sejteniis engedte volna azt, hogy erélytelensége tehetetlenségigfog sülyedni. (Fraknói: Bakócz 32. 1.)