Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

149félt s azt bűnösnek ítéli; a másik fél meg állandóanhallgat, s viseli az ítéletet: lehet-e vajjontárgyilagos az ilyen ítélet? Azt gondolom nemlehet, itt egy a két fél fölött magasan álló harmadiknakkell Ítélnie s ez a bíró nem lehet más,mint az elfogulatlan történet. A magistra vitae,a lux veritatis.Kérdezzük meg tehát ennek az Ítéletétmindkét félről: a dinasztiáról és a nemzetről,vajjon mit szól ö? Hát bizony, ha csak a mohácsicsata után lefolyt korszakot, I. Ferdinándhaláláig, vizsgálom s erre vonatkozólag is csakazokat az adatokat mérlegelem, melyeket Acsádynakerről a korszakról szóló, eddig megjelelt selőttem fekvő három füzetében a 26., 27. és 28-ikban találok, már is látom, hogy mindjárt ittaz elején is, a nemzet küzdelmes és szomorúkorszakának a kezdetén, Ferdinánd is másképnéz ki, de a nemzet is, mint ahogy azt a fennebbikép után gondolnók.Mit találunk Ferdinándról? Hogy „azokkala magyarokkal, kik ügyes-bajos dolgaikban fölkeresték,szívélyesen, előzékenyen szokott érintkeznis ez szélesebb körökben kedveltté tetteegyéniségét”. Hogy ,1545 óta erélyesen sürgetteaz országgyűlést, hogy törölje el az Ulászló-féleröghözkötöttséget s adja vissza a jobbágyoknak,kiknek jajveszékelése szünet nélkül az égbe kiált,a költözés szabadságát. A rendek pedig eszközöltekkönnyítéseket, de a szabad költözés egyszerűhelyreállítását még a király főtisztviselőiis ellenezték.” (209 1.) Íme a nép ügye!Más alkalommal meg, midőn Zápolyay halálaután Fráter György arra kérte a királyt,hogy ne akarja mindjárt végrehajtani a váradibékét, mert az a török beavatkozását vonja magaután, megjegyzi, hogy „magyar tanácsosai, Thurzó