Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

404tása alatt fog neki a reformmunkának, magaSzéchenyi pedig közben az alkotások egész sorávallép elő: fennáll már a kaszinó, lóversenyektartatnak s az országba csábítják az idegenbenélő magyar főurakat; megvan a dunai gőzhajózás,a lánchíd terve, dolgozik a Vaskapunál, Tiszátszabályozza, gyárakat alapít s más újabb terveketforgat elméjében. Tisztán áll már a nemzetelőtt politikai működésének egész iránya is. Látjuk,hogy még talán sohasem volt céljai s az eszközökválasztása, valamint azoknak egymás utánkövetkezése felől oly tisztában valamely államférfiú,midőn a köztérre kilépett, mint Széchenyi.Anyagilag és szellemileg felemeld a népet, anélkül,hogy azt kivetkőztetné nemzeti sajátságaiból,tiszteletreméltó helyet vívni ki neki jólét és kultúraáltal az európai népek családjában: ezt tartottaő első és legfontosabb feladatának. A politikaiszabadság kérdése másodrendű kérdés voltrá nézve, mert ezt ő az elsőből szükségkép folyónaktekintette. Sokszor hangoztatja ugyanis,hogy durva, szegény népnél nem lehet valódiszabadság, míg ellenkezőleg a világ semmi hatalmanem elég erős egy vagyonos, művelt népet leigázni,vagy hosszasan rabságba terelni. Az eszközöketerre nem a kormányban, hanem a nemzetbenmagában, a nemzet önerejében kereste.De nem tévesztette el szeme elől egyúttal azország tényleges helyzetét sem, t. i. annak azudvarhoz való viszonyát, miután, mint írja, miközhasznú tevékenységünkben utalva vagyunkBécs jóakaratára, hisz mindenki látja, – úgymond– hogy „Magyarország törvénybe igtatott függetlenségedacára az osztrák kormány nélkül egylóversenyt sem lehet rendezni, egy egyletet semlehet alakítani.” Azért, mint praktikus államférfiú,ki nem álmodozni, nem utópiák után futkosni,