Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

317Íme ezt a szükséges kulturális folyamatotmondja Acsády tervszerű németesítésnek, a maiszólás szerint. Olyasmit visz bele tehát abba akorba, amiről akkor egyáltalán nem volt szó svádat emel oly pontban, amelyért az akkori nemzedéketéppen dicséret illeti. Művelődni akartaz s haladni. Különben pedig nemcsak M. Teréziauralkodásának első felében nem terjedt oly kikiáltottmódon a németesítés, hanem még a Ratio(1777.) utáni időről is azt mondja Marczali: „Kivévea szorosan vett tudós és a főnemesi, vagytisztviselői köröket, még sem igen terjedt akkora német nyelv. A köznemesség zöme megmaradta magyar és latin nyelv mellett”. (I. mű 305. 1.)Amiként pedig ezzel, úgy vagyunk Acsádynakazon politikai vádjaival is, hogy M. Teréziaa császári rendszer szellemében politikailag egyszerűtartománynak, gazdaságilag Ausztria gyarmatánaktekintette volna Magyarországot; továbbáhogy a főúri világ a császári rendszer vakeszközévélett s hogy a királyné a nép egyik részétvallásából, a másikat nemzetiségéből akarta kiforgatnistb.Marczali Henrik szakszerű fejtegetései után(id. monográfiájából) tudjuk, hogy mindez a vádalaptalan ferdítés; amennyiben ellenkezőleg akirályné mindig szerette a magyar nemzetet skárát semmi tekintetben sem akarta. Igaz meggyőződésselmondhatta azért halálát megelőzőnapon (1780.): „Esterházy! én meghalok, demondja meg nemzetének, hogy hálával gondolokreá még utolsó perceimben is”.Mária Terézia valóban igazat mondott s haa látszat első tekintetre ellene szól is; ha sok,kivált későbbi intézkedése az alkotmáuyosság színezetétnélkülözni látszik, annak megvan a kellőmagyarázata, anélkül hogy a fentebbi kiélesített