Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

333hanem csak – a nemzet haladásáért buzgott, anemzet javáért dolgozott a nemzet kikért, de megtagadottrészvétele nélkül. Nagy Frigyes fejedelmiabsolutizmusát utánozta, de csak Ausztriában, hazánkraintézményesen ki nem terjesztette, feleutón állt meg a tulajdonképeni összmonarchiamegalkotásában, mivel hazánk ily irányú kormányzásátólvisszatartotta hálája és szeretete anemzet iránt. Csak ott igyekezett alkotni, ahol arendi alkotmányt nem érintette. Éppen azért azabsolut királyok közé nem is számíthatjuk, mivelaz absolutizmus az alkotmány megtámadásábannyilatkozik. Mária Terézia ezt nem tette és pedigtanácsosai egyenes akarata ellenére. Ebben azesetben nem volt megtéveszthető, mint megtévesztettékegyházi tekintetben.Csak így érthető meg az a jelenség, hogyM. Terézia uralkodásának második felében nemhallunk lázongásról, ellenállásról, ami el nem marad,ha hazánkat csak Ausztria egyik tartományánaktekintette volna.Jellemző tünet, mely mutatja, mennyire roszszultájékoztatnak bennünket Acsádyval együttkézikönyveink M. Terézia uralkodásának szellemefelől, hogy midőn II. József 1784-ben a németetrendelte az állam nyelvének, nemcsak a nemzet fajiérzületét sértette, de „töméntelen magánérdeket issértett, mert az addigi hivatalnoki elem legnagyobbrészét kizárta a szolgálatból, hisz arra gondolnisem lehetett, hogy a kitűzött határidőben annyiraelsajátítsák a németet, hogy e nyelven működhessenek.Még a hétszemélyes tábla bírái sem tudtaknémetül, az ügyvédek közül szintén legföllebbminden harmadik értett németül”. (Acsády 550.1.) Ez pedig M. Terézia leszólt nemzedéke volt.Ennek folytán mondhatjuk, hogy amily hamisvilágításban tárgyalja Acsády M. Terézia egész