Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

285úgy, ahogy történt; megértesse pedig tárgyszerűenés elfogultság nélkül. Annál inkább, mert hisz ittvan a kezdete annak az egyetemes megújulás felétörekvő vajúdásnak, mely majd előrelépve, majdmeg visszatolatva, száz évi szakadatlan küzdelemután megszülte végre az 1848-at, a demokratikusanátalakult mai új Magyarországot.Valóban semmi sem is lehet ránk nézve érdekesebb,mint éppen ennek a természetes, dehosszú történeti folyamatnak a megértése s a belőlemeríthető okulás! De hát éppen ez az, amitAcsády új művében hiába keresünk. Hosszasanfoglalkozik ugyan III. Károly uralkodásával (431 -72. 1 ), de mi haszna, ha még sem lesz okosabbtőle az ember, mivel nem látja az akkori fejleményektermészetei pragmatizmusát. Sajátszerű egyjelenség ez, melyet másfelé is tapasztalunk! Maugyanis – azt lehet mondani – már kétféle történetünkvan. Az egyik a nemzet egész történetétfelölelő kézikönyveinkben olvasható, melyek számátíme Acsády is most egygyel szaporítja, a másikpedig a monográfiákban. S ez a kétféle történetnagyon is elüt egymástól. A kézikönyveké s ilyenAcsádyé is, sajátszerű ellentétben a monográfiákéval,ha tekintettel is van az újabb kutatásokra,szellemben, felfogásban még mindig szakasztottmása a Horváth Mihályféle történetnek, melycsak egy szempontot ismer: leszólni a németet,a Habsburgot s mindenben hízelegni a nemzetnek.Igazán egyoldalú s alapjában protestáns érdeketszolgáló szempont, mely rendkívül károshatással lehet magára a nemzetre is, a mennyibenszinte eltereli az önmegismeréstől s megfosztjaaz ebből vonható fölötte hasznos tanulságoktól.A monográfiák ellenben már más képet mutatnak,mivel okaikban mutatják be az eseményekets jobbára a megérdemelt igazságot szolgáltatják a