Kritikai tanulmányok Acsády Ignácnak a Magyar Birodalom története ...

178kodóvá tette hitbuzgalmában” (220. 1.), másrésztpedig a lutheránusokon kívül a többi felekezetben afanatizmuson kívül még az irigységet is növelte.És mindenekfölött a főbaj a vallási vetélkedés.Mert hiszen máskülönben Miksa a magyarokhoznem volt hidegebb, mint atyja; főtanácsosaiezért hányták folyton szemére, hogy túlságosankedvez a magyaroknak (215. 1.) s az 1569-ki országgyűlésenhajlandónak mutatkozott bizonyos ügyekbenfentartani Magyarország önállóságát, csak ahad- és pénzügyet nem akarta kiadni bécsi főhatóságaikezéből. De ebben is ígért annyit, hogyezen hatóságokhoz magyarokat is ki fog nevezni.(221. 1.)Eszerint politikája még úgy ahogy megnyugtatólett volna, kivált ha nézzük, hogy micsodaterületről is van szó? Még akkoráról sem, mintaminőt atyjától, Ferdinándtól, átvett; mivel annakis jó részét elvesztette, úgy hogy élete végén csupán16 magyar vármegye állt kizárólagos uralmaalatt. (219. 1.)Mindezekből következik, hogy Acsády okfejtése– a német politikának homloktérbe való tolása– helytelen s hogy első sorban Miksának vallásimagatartásából és az akkori felekezetek felfokozódottfanatizmusából kell magyaráznunk abajok súlyosbodását s a török hatalomnak azonidőben való további terjeszkedését.Ebben a keretben érthető Miksa uralkodásánaktalán legkirívóbb eseménye: a szigeti veszedelemis.Miksa trónralépte idején járt le ugyanis aJános Zsigmonddá) még Ferdinánd alatt kötöttfegyverszünet. Azt tehát fel kellett volna újítani,de gondoljuk oda abba az időbe, hogy egy lutheránushajlamú király egy unitárius fejedelemmelkénytelen alkudozni. Annak ugyan eredménye