52ahivatalos megemlékezésen túl, néhányérdekesség megemlíthető azütközet kapcsán. A szembenálló csapatokparancsnokai, Perczel és Ottingerismerték egymást. Ottinger1848-ban a forradalom kitörésekor vezérőrnagy,és Budán szolgál, mint dandárparancsnok.Batthyány miniszterelnök felajánlotta nekia hadügyminiszteri posztot, amelyet nem fogadottel. Mészáros Lázár beiktatásáig a HadügyminiszteriTanács elnöke feladatát látta el.Májustól a drávai hadsereg parancsnoka. Jellasicsa határátlépése után kiáltványt tesz közzé,ennek hatására átáll a császáriak oldalára.Az ütközet után Perczel hadijelentésében dicsérőlegmegemlítette a württenbergi huszárokat,pontosabban az egyik századát, amelylegendás Lenkey János parancsnoksága alatt,átállt a honvédseregbe. Csak a véletlennekköszönhető, hogy a két félhez tartozó huszárok,az ütközet során nem találkoztak, nemharcoltak egymással.A Ceglédet megszálló egymást váltó magyarés osztrák katonák, azonos körülmények között,ugyanott kaptak szállást. Az ellátást márMária Terézia rendeletére telepített nagy magazin,azaz raktár biztosította. A parancsnokok aHistóriaMásképp az ütközetrőlA ceglédiek a Pál napi fegyveres összecsapást,mint csatát emlegetik. Helyesebblenne ütközetnek nevezni. A csatátfőerők vívják, amely meghatározhatjaegy hadjárat, vagy háború kimenetelét.Példának okáért így beszélünk sztálingrádivagy berlini csatáról.tiszttartónál a Pesti út 6. szám alatt, illetve azispánnál, számtartónál, és a kasznárnál laktak.A városban a „nagy” (Eötvös tér 8.) és a „kis”(Pesti út 7.) kaszárnyában a tisztek voltak elszállásolva.Igénybe vették még a Vörös Ökör,a Vadember, Fehér Ló, és a Kecskési Csárdát is.A közkatonáknak nem volt laktanyájuk, ezértaz úgynevezett katonaházakban kerültek elhelyezésre.Ez egy utcára néző, kis ház, amelybenaz ágy kincstári berendezés volt. A katonaházakteljesen el voltak különítve a háziaktól,mert korábban számos súrlódás, problémarobbant ki az egy fedél alatt élők között.A tisztek megfizették a kosztot. A legénységételét, italát a számtartó vezette, amelyért napitizenhárom krajcárt számítottak fel.Érdekességként megemlíthető, hogy az ébresztőta parancsnokság trombitaszóval rendelteel. Ennek hallatára a káplárok kiszaladtaka szállásaik előtt felállított dobolófákhoz,és ezt ütögetve riasztották az állományt.Jelen érdekességek megemlítése természetesennem helyettesíti az ütközetről szóló megemlékezéseket,de szerintem jó lenne, haezek a helytörténeti dolgok sem merülnénekfeledésbe.KOCSIS ISTVÁNKép: Kisfaludi István
Hit és bölcseletUgyanazt mondjaCegléd. Főtér. Díszített fenyő, alatta a betlehemiistálló. Benne a Gyermek. (Ma már dísztelena fa, üres a jászol.) Sült húsok illata, forraltbor, népművészeti tárgyak, korcsolyapályavonzotta az embereket. Volt, aki megállt abetlehemi jelenet előtt, volt, aki közönyösenment tovább. A Gyermek iránt érdektelenségmutatkozott.persze a k k o r a pásztorok sem voltaksokan, akik imádták. Nem tudom,m o s t volt-e, aki rágondolt,hogy a Gyermek, születésével kettéosztottaaz emberiség történelménekfolyamát. Jézus Krisztus születéseelőtt és után történik minden. Azótanevével kezdjük az éveket. Nevével? A keresztényekVele! Tanúságot jött tenni az igazságról.Ő tudja, mi van az emberben. Ugyanazt tanítja,amit akkor. Ugyanazt? Ugyanazt!Ugyanazt mondja ma, mint amikor köztünk élt.Van, aki elcsodálkozik, meg botránkozik, pedig eza természetes. Az igaz, hogy „más” időket élünk.Mekkora változás a kultúrában, a civilizációban.A technika az emberi „idegrendszert” megközelítőérzékenységgel dolgozik. Így igaz. De változott-eaz Ember? Mert Jézusban, az EmberfiábanIsten az emberhez szól. Az ember öntudatra ébredésétőlnapjainkig eltelt évezredek alatt fejlődőváltozások mellett is lényegében ugyanaz maradt.Az igaz, hogy ma már nem szamárháton utazik,hanem szuperszonikus repülőn, - nem cserépreír, hanem papírra, - hangját nem kürt viszi, hanemszavát és arcát az internet továbbítja a Földminden zugába. Lándzsa helyett atommal fenyeget.Kevés neki a Föld, a világűrbe utazik,ott ver sátrat. Mindez mutatja,hogy az élet színpadán jelentősen megváltoztaka „jelmezek” és a „kulisszák”,amelyekben az ember él, és megváltoztakaz „eszközök”, amely által dolgozik,de az emberi természet lényegeváltozatlan maradt. Lényegében ugyanaz,mint évezredekkel ezelőtt.Ugyanazt mondja ugyanannak az embernek,ugyanő. Igen, róla jelenti ki Pálapostol: Jézus Krisztus ugyanaz tegnap,ma és mindörökké.Ő maga állította, mielőtt Ábrahám lettvolna: Ő már van. Oly természetességgelmondja magáról, hogy megfeszítik,meghal, feltámad, majd eljő ítélni élőketés holtakat. Ugyanaz a Názáreti Jézus.Benne van az időben és mégis időfeletti,időn-kívüli. Ugyanaz. örök. „Ég és földelmúlnak, de az én szavaim el nem múlnak.”20ll. évben is szavai szólnak hozzánk.A vívódó ember kétségeit megerősítik a világháborúk,tömeggyilkos táborok, kínzások, kegyetlenkedések.Ezek mellett rohamosan terjeda „nyolcadik főbűn” a butaság. A butaságot erőteljesebbenterjesztik a tömegkommunikációseszközök, mint a bölcsességet és tudást. Megrendítőa nemtudás az emberi lét és élet alapkérdéseitilletően: honnan, hová, miért?Az értelmetlenségbe és szellemi restségbe bénulóvilágban ki ad értelmet és hitet: - az emberbe: hitlegyen önmagába és mások iránt, - a világmindenségbe:nem a végső megsemmisülés, hanem beteljesedésfelé halad, - Istenbe: nem halott, hanem Őaz Élet, és Istene az élőknek.Mire e sorok megjelennek, a főtérről már eltűnika dísztelen fenyő, az üres istálló. De a Gyermek,akinek születését ünnepeltük, amint mon dottavolt: „Veletek maradok a világ végezetéig.”A történelem születését követő 20ll. évben, ma isszól: „Én pedig mondom nektek.” Hallgassuk Őt.Kétségeink bizonyosságba, kételyeink meggyőződésbe,reménytelenségünk reménybe oldódik fel...MÁCZ ISTVÁN