Pan V 2 0128.pdf - Címlap

Hit és bölcseletUgyanazt mondjaCegléd. Főtér. Díszített fenyő, alatta a betlehemiistálló. Benne a Gyermek. (Ma már dísztelena fa, üres a jászol.) Sült húsok illata, forraltbor, népművészeti tárgyak, korcsolyapályavonzotta az embereket. Volt, aki megállt abetlehemi jelenet előtt, volt, aki közönyösenment tovább. A Gyermek iránt érdektelenségmutatkozott.persze a k k o r a pásztorok sem voltaksokan, akik imádták. Nem tudom,m o s t volt-e, aki rágondolt,hogy a Gyermek, születésével kettéosztottaaz emberiség történelménekfolyamát. Jézus Krisztus születéseelőtt és után történik minden. Azótanevével kezdjük az éveket. Nevével? A keresztényekVele! Tanúságot jött tenni az igazságról.Ő tudja, mi van az emberben. Ugyanazt tanítja,amit akkor. Ugyanazt? Ugyanazt!Ugyanazt mondja ma, mint amikor köztünk élt.Van, aki elcsodálkozik, meg botránkozik, pedig eza természetes. Az igaz, hogy „más” időket élünk.Mekkora változás a kultúrában, a civilizációban.A technika az emberi „idegrendszert” megközelítőérzékenységgel dolgozik. Így igaz. De változott-eaz Ember? Mert Jézusban, az EmberfiábanIsten az emberhez szól. Az ember öntudatra ébredésétőlnapjainkig eltelt évezredek alatt fejlődőváltozások mellett is lényegében ugyanaz maradt.Az igaz, hogy ma már nem szamárháton utazik,hanem szuperszonikus repülőn, - nem cserépreír, hanem papírra, - hangját nem kürt viszi, hanemszavát és arcát az internet továbbítja a Földminden zugába. Lándzsa helyett atommal fenyeget.Kevés neki a Föld, a világűrbe utazik,ott ver sátrat. Mindez mutatja,hogy az élet színpadán jelentősen megváltoztaka „jelmezek” és a „kulisszák”,amelyekben az ember él, és megváltoztakaz „eszközök”, amely által dolgozik,de az emberi természet lényegeváltozatlan maradt. Lényegében ugyanaz,mint évezredekkel ezelőtt.Ugyanazt mondja ugyanannak az embernek,ugyanő. Igen, róla jelenti ki Pálapostol: Jézus Krisztus ugyanaz tegnap,ma és mindörökké.Ő maga állította, mielőtt Ábrahám lettvolna: Ő már van. Oly természetességgelmondja magáról, hogy megfeszítik,meghal, feltámad, majd eljő ítélni élőketés holtakat. Ugyanaz a Názáreti Jézus.Benne van az időben és mégis időfeletti,időn-kívüli. Ugyanaz. örök. „Ég és földelmúlnak, de az én szavaim el nem múlnak.”20ll. évben is szavai szólnak hozzánk.A vívódó ember kétségeit megerősítik a világháborúk,tömeggyilkos táborok, kínzások, kegyetlenkedések.Ezek mellett rohamosan terjeda „nyolcadik főbűn” a butaság. A butaságot erőteljesebbenterjesztik a tömegkommunikációseszközök, mint a bölcsességet és tudást. Megrendítőa nemtudás az emberi lét és élet alapkérdéseitilletően: honnan, hová, miért?Az értelmetlenségbe és szellemi restségbe bénulóvilágban ki ad értelmet és hitet: - az emberbe: hitlegyen önmagába és mások iránt, - a világmindenségbe:nem a végső megsemmisülés, hanem beteljesedésfelé halad, - Istenbe: nem halott, hanem Őaz Élet, és Istene az élőknek.Mire e sorok megjelennek, a főtérről már eltűnika dísztelen fenyő, az üres istálló. De a Gyermek,akinek születését ünnepeltük, amint mon dottavolt: „Veletek maradok a világ végezetéig.”A történelem születését követő 20ll. évben, ma isszól: „Én pedig mondom nektek.” Hallgassuk Őt.Kétségeink bizonyosságba, kételyeink meggyőződésbe,reménytelenségünk reménybe oldódik fel...MÁCZ ISTVÁN