Élö könyvek: magyar klasszikusok. [Az elöszót irta gróf Klebelsberg ...

Jajbizony240után se lesz ! Nemvárom vissza a complimentet —adieuKarnyóné: Jaj, jaj te ördögök edénye! — Jajfejem, jaj vékonyom; jaj jaj, szegény férjem, az istennyugosszon meg — akasztófára való.Lázár: Lám megmondtam: no most contó: jajfejem, jaj vállam — a contó — sem egészség, sempénz, se legény, se contó. Lássad most az asszon —pedig én is elmegyek a botja —Karnyóné :IV.JELENÉS.Karnyóné magába.átkozottak ! mind elhagynak; bizony kétségbe kell esnem ! Oh édes szegényférjem, ha te most élnél, az isten nyugosszon meg!Ehol, biz úgy maradok mint a felmagzott saláta köztaz ijeszt, én nem tudom, mit néznek bennem, hogyolyan vénnek tartanak, hiszen az isten sokakat megáldtartós ifjúsággal; én legalább nem vagyok olyanmegvetésre méltó, hiszen ha nem hiszik, próbálnákmeg — de a világ tele van balitélettel. Oh te állhatatlanés hitszeg, be nem tettem volna fel felledJól van, jól: az özvegyek édes gyámola beszedi azén könyhullatásimat az tömljébe; és te, te —környülmetéletlen szivíi! elnyered még méltó jutalmadat.Engemet elhagytál, engemet megcsúfoltál, azég büntessen meg tégedet, és kellete korán vágjonki az élk sorából. — De mit mondok? hitetlen, éljte, élj ! mert én téged m*ost is szeretlek, én inkábbmeghalok ! meg — vesszek el, ha meg nem halokOh uram ! hozd el az én órámat, ennyire meg vagyokcsúfolva — és éa még is —