Élö könyvek: magyar klasszikusok. [Az elöszót irta gróf Klebelsberg ...

23Sírok, panaszkodom, új szókat keresek,Eltte könyörgést teszek, térdre esek,Lefestem kínomat, sápadtan, mint félholt.Kincsemnek mondom, és . . . Ah de már ez mind voltegy jó nézést tle nem nyerhettem.Még isEltnt — és egy néma knek reménykedtem. —Vad szz! gonosz Ámor! s te vagy ég istene?Nem, nem : az Erynnis szült téged, oh fene!Tán e nym.phádat is a Styxnél nemzetted,. . . MitS belé az Alecto vad szívét ültetted.Vesszetek ! Vesszetek !mondok —!Mindkettt méltatlan szitokkal káromiám?Ki tudja? ah, talán bennem van a hiba?Járatlan vagyok még Ámor titkaiba. —Itt ülök, a nap is elhagy már engemet,S a lelketlen fáknak mondom keservemet;Pedig tán a kegyes Szerelem nevembeMost sugall legtöbbet ártatlan szépembe. —Keljetek fel, nyájas Zephyrek! keljetek.Mondjátok meg néki, hogy hozzá sietek.Oh talániMEGKÖVETÉS.Ha haragszol, megkövetlek,Békélj meg, szép angyalkám!Csak aztS e szóért haragszol rám?mondtam hogy szeretlek,Ki az oka? s ki hibája,Hogy kellemed olyan nagy?Hogy te, oh virtus példája,Szeretetre méltó vagy?Ha téged szeretni vétek :Hányan esnek úgy belé?S hogy én legtartósban vétek.Magam ezért büntetsz -é?