Élö könyvek: magyar klasszikusok. [Az elöszót irta gróf Klebelsberg ...

47Visszatért immár olajággal a irigy,A kemény hadnak kialudt kanóca,Múlik a jajszó, s örömünket áldottBéke tetézi.Béke! frigy! óh két nevezet! mi hányszor.Értetek hányszor, s be hevén sohajtánk!Négy bet : négy-négy poharat csapok felÉrtetek én is.Éljen a szent frigy szomorú hazánkban.Fel ne lázadjon soha békeségünk ;Hogy sok esztend elejére juss\mkIlyen örömmel! —Boldog ország az, s az arany világnakLátszik ott némely fogyatéka, melynekTiszta csendesség kebelébe nyugszikS nincs hada kinn is.Boldog ország az, hol az árva, s özvegyNem bocsát, sírván, az egekre átkot,Szántogat minden, s kiki szlejébenKényire munkál.Semmi mesterség nem enyészik ottan,Gazdag a kalmár, s az egész közönség,Ott tanít a bölcs, danol a poéta,Él az igazság.Ah, ti felperzselt legelk parazsa!öszvedült várak s faluk omladéki!Vérbe tajtékzó patakok! s dögöktlBzletes ég, föld!Ah, ti borzasztó fene látomások! . . .Félek ily gyászszínt ecsetemre venni —Átkozott volt az, ki elbb örök hírtHadba vadászott!