Műemlékvédelem LII. évfolyam 2008/6. - KÖH

MÛEMLÉKVÉDELEM LII. évf. 2008. 6. számMÛEMLÉK-VÉDELEMLII. évf. 2008 6. szám Ára: 565 Ft

Perschy. Eisenstadt, Amt der BurgenländischenLandesregierung, 1996. 43–64.1997Bátaszék, r. k. templom. Régészeti Füzetek, 48. Budapest,1997. 77–78.Bátaszék–Cikádor. Régészeti Füzetek, 49. Budapest,1997. 84.Cikádor az elsô magyar ciszterci monostor feltárásaBátaszéken. Mûemléklap, 1, 1997, 1. 4.Entz Géza: Erdély építészete a 14–16. században. Kolozsvár,Erdélyi Múzeum Egyesület, 1996. [ism.]Mûemlékvédelem, 41. 1997. 149.Gyöngyös, Szent Bertalan-templom. Régészeti Füzetek,48. Budapest, 1997. 100.Ják, apáti ház. Régészeti Füzetek, 48. Budapest, 1997.101–102.A Ják nemzetség korai lakóhelye Jákon. Tusnád 1996.A mûemlékvédelem elméleti és gyakorlati kérdései.Szerk. Benczédi Sándor. Sepsiszentgyörgy, T3 Kiadó,1997. 68–71.1998Ásatás a jáki apátsági templom körül. Mûemléklap, 2,1998, 1.A balogunyomi r. k. templom kutatása és helyreállítása.Koppány Tibor hetvenedik születésnapjára.Tanulmányok. Szerk. Bardoly István, László Csaba.Budapest, Országos Mûemlékvédelmi Hivatal,1998. 187-205. [társszerzô: Schönerné PusztaiIlona]Boldva. Református templom. 2. átdolg. kiad. [Budapest],Tájak – Korok – Múzeumok Egyesület, 1998.16 p. (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára, 399.)A cikádori ciszterci apátság kutatása. Hermann Egyedemlékkönyv. Szerk. Sümegi József, Zombori István.Budapest, Magyar Egyháztörténeti EnciklopédiaMunkaközösség, 1998. 155–166.Cikádor – az elsô magyar ciszterci apátság kutatása.Tusnad 1997. A mûemlékvédelem elméleti és gyakorlatikérdései. Szerk. Benczédi Sándor. Sepsiszentgyörgy,Keöpeczi Sebestyén József MûemlékvédôTársaság, 1998. 89–94.A Ciszterci Rend története a középkorban. Állandó kiállításvezetô, Pásztó, Városi Múzeum. [Salgótarján],[Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága],1998. [16] p.Tornaszentandrás, plébániatemplom. [Budapest], Tájak– Korok – Múzeumok Egyesület, 1998. 16 p.(Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára, 563.)Zsámbék, templomrom. 3. átdolg. kiad. [Budapest], Tájak– Korok – Múzeumok Egyesület, 1998. 16 p.,ill. (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára, 184.)[társszerzô: Dercsényi Dezsô]1999A boldvai református templom (volt bencés apátság).Myskovszky Viktor és a mai mûemlékvédelemKözép-Európában. Szerk. Bardoly István, VálinéPogány Jolán, Jozefína Čorejová. Bratislava – Budapest,Pamiatkový ústav – Országos MûemlékvédelmiHivatal, 1999. 162–169.Böde, zalaszentmihályfai r. k. templom. [Budapest], Tájak– Korok – Múzeumok Egyesület, 1999. 16 p.(Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára, 604.)A jáki mûemlékegyüttes kutatása, restaurálása és helyreállítása.A jáki apostolszobrok / Die Apostelfigurenvon Ják. Szerk. Szentesi Edit, Ujvári Péter. Budapest,Balassi Kiadó, 1999. 51–63.Az ôriszentpéteri római katolikus templom kutatása.Savaria, 22/4. Szombathely, 1999. 251–256.Rómer Flóris jegyzôkönyvei. Somogy, Veszprém és Zalamegye (1861). Sajtó alá rend. és bev. Valter Ilona,Velladics Márta. Budapest, Országos MûemlékvédelmiHivatal, 1999. 316 p. (Forráskiadványok,2.)2000Az elsô magyar ciszterci monostor: Cikádor templománakfeltárása Bátaszéken. Mûemléklap, 4, 2000,7/8. 20.A Gyôri Egyházmegye mûemléki templomai. A GyôriEgyházmegye ezer éve. Szerk. Kiss Tamás. Gyôr,Gyôri Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár, 2000.116–127.A magyar keresztény államiság emlékei a Dél-Dunántúlon- Zala, Somogy, Tolna megyében. Kereszténységés államiság Baranyában. Szerk. HuszárZoltán. Pécs, Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága,2000. 111–137.2001Adatok a pásztói monostor gazdasági életéhez. Historiaest… Írások Kovács Béla köszöntésére. Szerk.Csiffáry Gergely. Eger, Heves Megyei Levéltár,2002. 425–435.Ásatás a jáki bencés apátsági templom mellett. MûemlékvédelmiSzemle, 11. 2001. 224–225.Bátaszék, ciszterci romkert és a plébániatemplom. Budapest.Tájak – Korok – Múzeumok Egyesület,2001. 16 p., ill. (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára,679.)Cikádor – az elsô ciszterci apátság romkertje Bátaszéken.Magyar Múzeumok, 7, 2001, 4. 31–33.A cikádori ciszterci monostor feltárása Bátaszéken.Mûemlékvédelmi Szemle, 11. 2001. 198–200.Egyházszervezés, kolostorok, templomok a 11–13.században. Zala megye ezer éve. Fôszerk. VándorLászló. Zalaegerszeg, Zala Megye Önkormányzata,[2001.] 61–65.Ják, volt bencés apátság. Régészeti Füzetek, 51. Budapest,2001. 147.Ják, bencés apátság. Régészeti kutatások Magyarországon1998. Budapest, 2001. 151.Pásztó mûemlékei és a Pásztói Múzeum. 3. átdolg. kiad.Horpács, Mikszáth, 2001. 56 p. (Nógrád megyetelepülései, 1.) [társszerzô: Hír János]2002Bátaszék–Cikádor, ciszterci monostor. Tolna megye év-348

hatvanadik születésnapjára. Szerk. Füzes Ádám,Legeza László. Budapest, Mikes Kiadó, 2006.601–620.Dr. Farkas Attila római katolikus lelkész, érseki tanácsos,mûvészettörténész. Mûemlékvédelem, 50.2006. 158–160.A Mátyás-templom helyreállítási tervei az egyház – tulajdonos– szemszögébôl. Beszélgetés Rébay Lajosmérnökkel. Mûemlékvédelem, 2006. 50. 30–33.Rómer Flóris Ferenc. Budapest, Építésügyi TájékoztatásiKözpont Kft., 2006. 35 p. (A magyar mûemlékvédelemnagyjai. Életrajzok, visszaemlékezések,1.)2007Dercsényi Dezsô (1910–1987) + Rados Jenô (1896–1987) + Gerô László (1909–1995). In: OsskóJudit: Unokáink is látni fogják. Tíz építészportré1977–1995. [interjúk] Budapest, MTV – Terc,2007. 50–53., 158–161., 176–179.A Mûemlékvédelem jelene és jövôje. Mûemlékvédelem,51. 2007. 7.Ötven éve alakult meg az Országos Mûemléki Felügyelôség.Mûemlékvédelem, 51. 2007. 65.Zsámbék, templomrom. [Budapest], Tájak – Korok –Múzeumok Egyesület, 2007. 19 p. (Tájak, korok,múzeumok kiskönyvtára, 184.) [társszerzôk:Dercsényi Dezsô, Bozóki Lajos]2008Harsányi István köszöntése. Mûemlékvédelem, 52.2008. 161–162.Harsányiné Vladár Ágnes születésnapjára. Mûemlékvédelem,52, 2008. 193–196.(Összeállította: Bardoly István)Szeretettel köszöntjük dr. Valter Ilona régészt, mindannyiunk kedvelt fôszerkesztôjét, aki áldozatos,kitartó, folyamatos munkájával 2003 óta segíti a Mûemlékvédelem ügyét. Szakmaitudása, emberi tartása, szeretetteljes lelke, építô személyisége példakép számunkra. Üdvözüljükszületésnapján, és sok boldog alkotó évet kívánunk: a Szerkesztôbizottság350

Lôvei PálHIBRID RENESZÁNSZ: SZENTSÉGHÁZAK,STALLUMOK, SÍREMLÉKEKA „hibrid reneszánsz” igen kifejezô jelzôsszerkezetével a Nemzetközi MûvészettörténetiBizottság (Comité International d’Histoirede l’Art – CIHA) év eleji kongresszusántalálkoztam, az egyik népszerû szekciócímében. 1 A szekcióvezetôk, Philippe Sénéchal(Amiens) és Luke Morgan (Melbourne)arra kívántak vele utalni, hogy azeurópai reneszánsz és az Erwin Panofsky 2által vizsgált, a klasszikus antikvitás bizonyosvonatkozásait rendszeresen újjáélesztô„reneszánszok” általában is, korántsem asemmibôl kipattanó újjászületés és frisskezdetek eredményei voltak, ahogy aztVasaritól kiindulva évszázadokon át láttatták.Az új kezdemények nem a semmibôlszülettek, az új stílusok felfogása, nézetei,intézményei korábbi elôzményekre épültek,és fokozatosan nyertek teret.A reneszánsz „hibrid” volta magyarvonatkozásban már régóta felismert tény.A keresztosztású gótikus és reneszánsz ablakkeretekcsereszabatos voltát mutatja példáula kôszegi vár udvarának 1483 körüliemeleti ablaksorában a látványukban alig,csupán profilszerkesztésükben különbözôgótikus és reneszánsz ablakok – a stílusváltáskettôsségének hasonló ablaksorokkal illusztráltjelzésére igen szemléletes és szellemespélda volt a Széchényi Könyvtár 2008tavaszán rendezett Vitéz János-kiállításánaklépcsôházi felvezetô látványa (Héjas Pál ötletenyomán). Az 1470 és az 1541 közöttikorszakról Entz Géza összefoglalóan azt állapítottameg, hogy: „A reneszánsz mûvészet[…] fejlôdésével párhuzamosan, azzalegy idôben a késôi gótika pompás utóvirágzásakövetkezik be.” 3 Ennek bizonyos vonatkozásaia tartalomhoz választott stíluskategóriáival, a modus fogalommal írhatókle. Amíg a gótikus palotákhoz épült új szárnyak,lépcsôk, homlokzatok, udvari loggiákvagy egyenesen új világi épületek (pl.Nyék) esetében a reneszánsz formavilága,építészeti szerkezetei, épülettípusai a Kárpát-medencébenis meghonosodtak Mátyáskorának végétôl kezdôdôen, addig reneszánsztemplom egy sem épült. Az egyháziépítészet „modus”-a a gótika maradt, akárteljesen új, reprezentatív épületekrôl legyenszó, mint az obszervánsok kolozsvári (Cluj)temploma (a mai Farkas utcai reformátustemplom) és a nyírbátori Szent Györgytemplom(a mai református templom), vagykisebb új épületekrôl, illetve korábbi falusiegyházak átépítésérôl (például új, nagyobbszentélyekkel történô kiegészítésérôl), minta Nógrád megyei Egyházasgerge és Alsópetény,az udvarhelyszéki Homoródjánosfalva(Ioneşti), Homoródszentmárton (Mǎrtiniş),Homoródújfalu (Satu Nou), Székelyderzs(Dîrjiu), Székelymuzsna (Mujna) esetében.Ezekben az épületekben a gótikus épületszerkezet,nyílásrendszer és formakincs esetenkéntegykorú vagy alig késôbbi, már reneszánszstíluselemeket mutató bejáratikôkeretekkel, sekrestyeajtókkal, címeres kôtáblákkalés szentségfülkékkel egészült ki.Reneszánsz egyházi épület egész Közép-Európábankivételesnek mondható, éslényegében a sírkápolnákra, késôbb egy-kétvárkastély kápolnájára korlátozódott csakAz esztergomi Bakócz-kápolna belsejeaz oltárral (fotó: KÖH Fotótár)351

Kinizsi Pál (†1494) nagyvázsonyi síremlékének makettrekonstrukciója,Éri István – Sedlmayr János (fotó: Lôvei Pál)az új stílus ilyetén használata. A sorban azelsô a bíboros érsek sírhelyéül szolgáló, esztergomiBakócz-kápolna volt; figyelemreméltó, hogy a fôpap Rozsnyón (Rožňava) aplébániatemplom egy szokványos oldalkápolnájaesetében a késô gótikus kialakítástfinanszírozta, igaz, reneszánsz stílusú bejárattal.Az egészének és részleteinek megformálásáttekintve is klasszikus reneszánszalkotásnak tûnô Bakócz-kápolnának vanazonban olyan vonatkozása is, amely se azitáliai stíluseredettel, se az épülettípushozválasztott stílus modusával nem magyarázhatómeg, mégpedig különleges anyaghasználata,vörös márvány falburkolatainak bíbora.Ez a jellemzô egy újabban kutatnikezdett ellentétpár, az alkalmazkodás („konformitás”)és az individualitás kategóriáinak4 vizsgálata útján magyarázható: a lényegéttekintve bizonyára Bakócz egyéniválasztásait tükrözô épület falburkolata akonformitás különleges példájaként a háromévszázados helyi hagyományhoz valóragaszkodás, a Szent Adalbert-székesegyházIII. Béla kori belsôjéhez történô hasonuláskövetkezménye (nem feledve természetesen,hogy ez a látszólag finomalkalmazkodás eredményét, a kortársakravaló hatását tekintve nagyon is megfelelt anéhány évvel késôbb már a pápai trónra aspirálóérsek önreprezentációjának; a bécsihumanista, Ursinus Velius szerint „ex porphyrieticolapide” készült, vagyis a kápolnavörös márványa az antik császári anyaghasználatporfírjához vált a humanista gondolkodásszámára hasonlatossá, egyébkéntminden bizonnyal III. Béla eredeti szándékainakis megfelelôen).A Bakócz-kápolna falfelületeinek vörösmárványborítása egyetlen helyen más anyagúkônek ad helyet: közel egy évtizeddel atöbbi rész feltételezhetô befejezése után beépített,fehér márványból faragott oltára itáliaimunka. Két különbözô színû kôanyagegyüttes használatára egyáltalán nem ez azegyetlen példa a Jagelló-korból. Koszorúvalövezett címert tartó angyalok antikizáló,biztosan vagy feltételezhetôen fehér és vöröskôbôl összeállított kompozícióit HavasiKrisztina gyûjtötte csokorba Gyulafehérvárról,Nagydobosról, Egerbôl. Ezek melléhelyezhetôk vörös márványból és világoskövekbôl összeállított szarkofágok Nagyvázsonyban,a szepeshelyi (Spišská Kapitula)prépostsági templomban és alighanem Egerbenis.352

Ez a díszítésmód már Mátyás korában ismegjelenhetett a Kárpát-medencében. A budaiés a visegrádi reneszánsz kôfaragványokközött a sok vörös márvány mellett fehérszínû töredékek is akadnak. A magyarországikôanyagot nyilván itt is dolgozták fel,míg a fehér márványból készült alkotásokzömérôl joggal tételezhetô fel, hogy itáliaiimportdarabok, bár például Egerben és Diósgyôröttegyre jobban körvonalazódik aBükk környéke márvány jellegû nyersanyagainakhasználata is. Annyi biztos, hogy avisegrádi palotakápolna berendezése soránvörös és fehér kôbôl készült faragványokategyaránt felhasználtak, és felmerült az importfehér tabernákulum hazai készítésûvörösmárvány keretelésének lehetôsége is.Valamivel késôbb, 1497-ben, majd a XVI.század elsô felében készült tabernákulumokesetében ilyesfajta színösszeállítást biztosanalkalmaztak mind a nyitrai (Nitra) SzentEmmeram-székesegyházban, mind pedig apesti belvárosi plébániatemplomban. Könynyenelképzelhetô, hogy a színes kôanyagokegyüttes használatának eredeti leleményeugyanúgy a budai palotában keresendô,ahogy a Bakócz-kápolna aranyozott bronzbetûkbôlálló, monumentális feliratának azantik aranykort idézô irodalmi példákonalapuló invenciója is Mátyás budai palotájábangyökerezik.A vörös márvány magyarországi használataa Mátyás kori reneszánsz jelentkezéseidején már mintegy három évszázadosfaragási gyakorlaton alapult. Felhasználásánakújabb, a budai és a visegrádi királyipalota korszerûsítésével kezdôdô virágkoraaligha független az udvari környezet külföldi,illetve külföldi tanultságú humanistáinakkedvezô, az anyag porfírhoz hasonló megje-Nagyrévy András tabernákuluma,1507 elôtt, Budapest, belvárosi plébániatemplom(fotó: Lôvei Pál)Pest város tabernákuluma, 1507,Budapest, belvárosi plébániatemplom(fotó: Lôvei Pál)353

lenésén alapuló értékelésétôl, valamint azországba érkezô itáliai és dalmáciai mesterekmárványfaragási gyakorlatától. Feltûnôpéldául, hogy amíg a korábbi idôszak gótikusszentségfülkekeretei, toronyszerû szentségházaiközött egyetlen egy vörös márványbólfaragott emlék akad csak, a Vetésipüspök rajta díszelgô címerérôl a „Vetésikô”nevet viselô, leginkább tabernákulumalsó konzolelemeként elképzelhetô, veszprémifaragvány (1467) – igaz, feliratánakreneszánsz kapitális betûtípusa már a kétstílus „hibrid” alkotásaként állítja elénk –,addig a reneszánsz stílusban fogant újabbszentségfülkék közül több is ebbôl az anyagbólkészült, így a nyitrai székesegyház, apesti belvárosi plébániatemplom és a pécsiszékesegyház tabernákulumai, a Sajókazáróla miskolci múzeumba került szentségfülke,valamint a Désházy István által készíttetettmenyôi (Mineu) faragvány (1515).A másfajta kôanyagból faragott szentségtartókközül itáliai, fehér márvány importalkotása visegrádi palotakápolna töredékekbôlismert fülkéje, a reneszánsz idején „felfedezett”Buda környéki márgából készültEgyházasgerge és Alsópetény szentségfülkéje,továbbá a csôvári várkápolna RáskaiBalázs címerével ékes faragványa; „mindennapi”mész- vagy homokkô az anyagaa tereskei fülkének, a nyírbátori SzentGyörgy- (ma református) templom tabernákulumának,a bajnai plébániatemplom XVI.Verebélyi Simon hevesi alispán, egrivárnagy (†1493) sírlapja. Eger, Vármúzeum(fotó: KÖH Fotótár)Szapolyai (Zápolya) István nádor(†1499) szepeshelyi (Spišská Kapitula)síremlékének fedôlapja. MyskovszkyViktor rajza (KÖH Tervtár)354

Thadeus de Lardis (Taddeo Lardi) egriôrkanonok (†1512) kassai (Košice) sírlapja.Myskovszky Viktor rajza (KÖH Tervtár)Forgách Gergely nyitrai fôispán (†1515)felsô-elefánti (Horné Lefantovce) síremléke.Könyöky József rajza (KÖH Tervtár)század eleji gótikus-reneszánsz „hibrid”szentségházának, valamint Nagyvarsány1523-as évszámú fülkéjének, továbbá az erdélyiÁgotakövesd (Coveş) templomábóla kolozsvári múzeumba került darabnak(1537) is. Amelyiken közülük felirat is található,annak betûtípusa reneszánsz kapitális.Vagy a sírlapokhoz már 1200 tájátólhasznált vörös márvány, vagy az új invenciótjelentô márga a Jagelló-kor legjelentôsebbsíremlékeinek anyaga is. Bármibôl iskészültek azonban a szentségfülkék és a síremlékek,a reneszánsz stílus kategóriájábavaló beosztásuknak feltétele feliratuk betûtípusánakújszerûsége, humanista jellege.Szükséges, de nem elégséges feltétele azonban.Veszprémben a már említett „Vetésikô”a reneszánsz kapitális elsô ismert hazaijelentkezése, méghozzá igen szabályosan,mondhatni mintaszerûen faragott betûképpel,maga az építészeti töredék azonban egyértelmûengótikus. A kapitálissal feliratozottsírkövek között is jó pár említhetô, amelyekmezôjét még a hagyományos gótikus címerábratölti ki, legfeljebb a sisaktakaró foszlányainak„reneszánszos” rajzával, vagy a máregyértelmûen reneszánsz motívum olaszkoszorúvalegybekomponálva, és a még góti-355

Jurisics Ádám és Anna sírköve, 1538.Kôszeg, Szent Jakab-templom(fotó: KÖH Fotótár)kus jellegû figurális kompozíciók is összekapcsolódhattakreneszánsz betûkkel. Egy agótikus minuszkula érett gótikus betûtípusátólkülönbözô másik írás is feltûnik a MátyásésJagelló-kor feliratain, a névadásában isirányultságot, de legkevésbé sem reneszánszstílusirányzatot jelentô korai humanista kapitális.Eredete nem is Itáliába vezethetôvissza, az Eyck testvérek németalföldi környezetében,majd a bázeli zsinat humanistaköreiben kezdett terjedni, és közép-európaiismertté válásában alapvetô szerepe volt azAEIOU-devizájának betûtípusát az 1440-esévek közepén gótikus minuszkuláról erre átváltó,minden donációját, építkezését, könyvétamúgy is gondosan feliratozó III. Frigyesnek.Korai humanista kapitálissal írtfelirataik ellenére Mátyás visegrádi oroszlánosdíszkútján (1483), Vitéz János esztergomiérsek (†1472) második, jóval halálátkövetôen készíttetett, figurális síremlékénés további, fôleg erdélyi sírlapokon is sokkalinkább a késôi gótika formavilága érhetôtetten, mintsem a reneszánszé.A feliratoknak azonban nemcsak formaijellemzôik voltak, és a tartalom vizsgálatamár valóban egyértelmû reneszánsz jellemzôkremutathat rá. A magyarországi síremlékekegy kicsiny, már XVI. század eleji csoportjánálteljesen új az addig vagy a hic iacet(itt nyugszik), hic sepultus (itt van eltemetve)kifejezések változataival, vagy a halálozásévszámával induló feliratok kezdete: a DeoOptimo Maximo (a leghatalmasabb Istennek),Deo Optimo Maximo Sacrum formulákrövidített D O M, D O M S alakjainak használatáta római Iovi optimo maximo (a leghatalmasabbJupiternek) kitétel ihlette, talánegyütt az ugyancsak „pogány” dis manibus(a halotti szellemeknek) D M rövidítésével.A magyarországi példák megfogalmazásátbefolyásolhatták a pannóniai és dáciai rómaisírkövek, amelyek gyûjtése, felirataik lejegyzésea Mátyás- és Jagelló-kori humanizmusegyik jellemzôje volt, az epigráfiai leleményazonban eredendôen Itáliából eredt, ahol mára XV. század folyamán fel-feltûntek a krisztianizáltformula változatai.A feliratok egy másik humanista jellegzetességénektartható az életkor kitétele a szövegben.Ez az ókori Rómában meglehetôsengyakori volt, a kora középkorra teljesen eltûnta sírfeliratokból, és Magyarországon sem fordulelô a XV. század végéig. A következô évtizedekemlékanyagában is meglehetôsen ritka,még az egyébként mind formakincsüket,mind feliratuk betûírását és megfogalmazásáttekintve reneszánsz jellegû emlékeken is.A sírfeliratok harmadik újdonsága a síremlékkészíttetôjére való öntudatos hivatkozás. Volt,akinek testvére vagy unokatestvére, esetlegférje állíttatott emléket, olyan is akadt, akinekföldije, esetleg birtokának vagy egyházistallumának örököse.A korszak reprezentatív síremléktípusátmegtestesítô szarkofágok ismert fedlapjaifigurális ábrázolást hordoznak. Az egyszerûbbsírlapok egyaránt készülhettek címeresvagy figurális díszítéssel. A Zsigmond uralkodásátkövetô évtizedekben a pillanatnyi356

kormányzati pozícióktól független báróirend a XV. század végére törvényi meghatározástis nyert – tagjainak sírkô-reprezentációjáta korábbi túlnyomóan heraldikusábrázolással szakítva az 1460-as évektôla páncélt viselô, zászlót tartó vitézi figura– „zászlósúr” – határozta meg. Ugyanakkora már a XIV. század közepétôl általános figurálisfôpapi síremléktípus a XV–XVI.század fordulója táján megszûnt egyeduralkodólenni, a püspökök egy részénél reneszánszjellegû, címeres lapoknak adva áta helyet. A báróknál kevésbé jelentôs nagyésközépbirtokos családok tagjai, az alsóbbpapság – a káptalanok tagjai, a jelentôsebbvárosok plébánosai – mind a címeres, minda figurális reprezentációval éltek. Az emlékekábrázolási típusa ugyanakkor függetlenvolt stílusuktól, a gótika és a reneszánszegymás mellett élt, akár a sírkôfaragás legfontosabbközpontjait, Budát és Esztergomotnézzük, akár más jelentôsebb emlékanyaggalbíró települést, például Pécset ésEgert, vagy Erdélyt és a keleti országrésztvizsgáljuk. Kivételt jelent a nyugati határszélSzakolcától (Skalica) Sopronig, aholegyértelmûen Bécs és Ausztria, kisebb mértékbenMorvaország késô gótikája a meghatározó,jelentôs részben import darabokútján – amikor Jurisics Miklós 1538-ban elhunytgyermekei kôszegi síremlékén végülmégis a reneszánsz elemek kerültek túlsúlyba,nem a Jagelló-kor itáliai all’antica reneszánszaa példakép, hanem a korábbi igazodásfolytatását jelentô, osztrák-német északireneszánsz.A Bakócz-kápolna belsejében mindenmárványból készült, a sekrestyeajtónak aszimmetria miatt szükségesnek ítélt álajtópárjaugyanúgy, mint a stallumok (kóruspad)ülôkesora. Ez utóbbi párhuzamát nem a gótikustemplomszentélyek ülôfülkéi jelentik,még a nyírbátori Szent György-templomkôkeretes, reneszánsz fülkéje is teljesen eltérôfelépítésû. Nyírbátorban azonban valódi,fából készült, monumentális hosszúságústallumok is álltak (1511. évi készítési idejüketfelirat jelzi), amelyeknek a kicsinyesztergomi kápolna ülôkéi természetesencsak redukált változatai lehettek. Nem egész30 évvel korábban a bártfai (Bardejov) SzentEgyed-templom számára még gótikus stílu-A Bakócz-kápolna stallumsora (fotó: Lôvei Pál)357

Stallum a póniki (Poniky) római katolikus templomban (fotó: Lôvei Pál)Stallum a cserényi (Čerin) római katolikus templomban (fotó: Lôvei Pál)358

Medvecký, J.: Renesančné pastofórium v Nitre. Pamiatkya múzeá 57. 1. (2008) 72–73.Mikó Á.: Jagelló-kori reneszánsz sírköveinkrôl. ArsHungarica XIV (1986) 97–113.Mikó Á.: Reneszánsz. In: Galavics G. – Marosi E. –Mikó Á. – Wehli T.: Magyar mûvészet a kezdetektôl1800-ig. [Bp.] 2001. 212–316.Mikó Á.: Stílus és felirat. Kôbe vésett, klasszikus éskorai humanista kapitálissal írott feliratok a Mátyás-és Jagelló-kori Magyarországon. MûvészettörténetiÉrtesítô, LIV (2005) 205–244.Papp Sz.: A királyi udvar építkezései Magyarországon1480–1515. Bp., 2005.Réti M.: Visegrád reneszánsz szobrászatának újabb kutatásai.In: Horler Miklós hetvenedik születésnapjára– tanulmányok. Szerk. Lôvei P. Bp., 1993.219–237.Tóth S.: Az esztergomi Bakócz-kápolna történelmi helye.Ars Hungarica, XVIII (1990) 207–228.JEGYZETEK1. 32nd Congress of the International Committee ofthe History of Art CIHA 2008. Crossing Cultures –Conflict / Migration / Convergence. The Universityof Melbourne, 12-18th January 2008.2. Panosky, E.: Renaissance and Renaissances in WesternArt. New York 1972.3. Entz G.: Magyarországi mûvészet 1470 és 1630 között.Operatív tanulmány a magyarországi mûvészettörténetikézikönyv III. kötete számára. MûvészettörténetiÉrtesítô XXV (1976) 269.4. L. Nußbaum, N.: Konformität und Individualität inder deutschen Architektur nach 1350. In: „Herbstdes Mittelalters”? Fragen zur Bewertung des 14.und 15. Jahrhunderts. Hrsg. v. Aertsen, J. A. –Pickavé, M. Berlin/New York 2004. 231–248.5. Galavics G.: Kössünk kardot az pogány ellen. Törökháborúk és képzômûvészet. Bp., 1986. 53–61.Marosi ErnôAZ ESZTERGOMI BAKÓCZ-KÁPOLNAAz esztergomi Bakócz-kápolna belseje azoltárral (fotó: KÖH Fotótár)502 évvel ezelôtt helyezték el a Bakócz Tamásesztergomi érsek által a Szent Adalbertszékesegyházhajójának déli oldalánál alapítottsírkápolna alapkövét, ahogyan ezt az1823-as bontás során elôkerült alapkô feliratatanúsítja. Fatális, párhuzamok vonásárakésztetô – és a Bakócz-kápolna mûvészettörténetiirodalma nem is tartózkodottezektôl – adat az, hogy viszont éppen mára[2008. április 18., az elôadás napja – szerk.]esik a római San Pietro alapkôletételénekugyancsak 502. évfordulója (Horler 1987,5; Tóth S. 1990, 213–213). A következô,1507-es évszám már a kápolna fôpárkányafrízének ünnepélyes feliratában olvasható.Az egyéves építési idô szinte hihetetlenülközeli lenne, ha már 1501-ben nem tanúsítanákirályi oklevél az érsek és újdonsültkardinális szándékát emlékének megörökítésére(Balogh J. 1955, 73). Szándékánakeleget tett végrendeleteiben; utoljára közvetlenülhalála elôtt, 1521-ben (Balogh J.1955, 75–76), s noha az esztergomi kápolnaa magyarországi mûvészettörténet kivételesrészletességgel dokumentált mûalkotásainakegyike, 1507 után mégis alig van adatunka mûrôl. Mindössze 1519-ben van szóegy, az érsek által írott ajánlólevélben arról,360

hogy a kápolna oltára Firenzében készülôszobrainak átvételére orvosát küldte Itáliába.A gazdag forrásanyag így nem teszi feleslegesséa történeti megfontolásokat és astíluskritikai kombinációkat.Jellemzô, hogy a Bakócz által foglalkoztatottegyetlen mesterre, a fehér márvány oltártFirenzében faragó Andrea Ferruccira vonatkozóhagyományt is Giorgio Vasarinakköszönhetjük (Vasari 1879). Magyarországonilyen tudnivalók fenntartására, úgylátszik, nem volt különösebb igény. Ha aJoannes Fiorentinus néven szignáló kôfaragótényleg a kápolnán dolgozó mûhely tagjavolt, számos toszkán Giovanni közül ezaz egyik nyilván jobb marketingeszköznektartotta feltüntetni városának sokat mondómegjelölését, mint családjának vagy apjánakerrefelé semmitmondó megjelölését. Aforráshelyzetet tekintve azt a benyomástnyerjük, hogy ha véletlenül MichelangeloBuonarotti (alias Michael Fiorentinus)akadt volna össze Bakócz Tamással, rólasem maradtak volna fenn azok a mûvésziöntudatát tanúsító anekdoták, amelyek II.Juliusszal kapcsolatosak. Bakócz ugyanisegyszerûen középkori építtetô módjára viselkedett.Számára egy szereplô volt fontos,ô maga – ahogyan Balogh Jolán találóan kiemelte(Balogh J. 1955, 7): az auctor minôségében.Sírkápolnája – minden, Magyarországonkivételes sajátossága mellett – érsekelôdeinek hagyományába is illeszkedik.A Bakócz-kápolna alaprajza eredetiállapotában. Johann Baptist Packh,1823, Magyar Nemzeti Galéria(fotó: KÖH Fotótár)A Bakócz-kápolna feliratos alapköve, 1506 (fotó: KÖH Fotótár)361

A Bakócz-kápolna keresztmetszete.Johann Baptist Packh, 1823, MagyarNemzeti Galéria (fotó: KÖH Fotótár)A Bakócz-kápolna hosszmetszete.Johann Baptist Packh, 1823, MagyarNemzeti Galéria (fotó: KÖH Fotótár)Ez a körülmény kölcsönözne nagy fontosságota kápolnát érintô legnagyobb ismerethézagnak:annak, hogy Bakócz síremlékérôlmég sejtéseink sincsenek. HorlerMiklós 1987-es monográfiájában ugyan eltöprengettazon, hogyan értendô Vasarinálaz Esztergomra vonatkozó sepoltura kifejezés,de kizárólag a kápolnát mindenestülAndrea Ferruccinak tulajdonító attribúciósjavaslatával összefüggésben (Horler 1987,25–26). A XIX. századi bontáskor ugyanminden valószínûség szerint megtalálták azérsek sírját, mégpedig az oltár közelében, demaga a síremlék minden bizonnyal annak atörök kori átalakításnak esett áldozatául,amelyet Evlia Cselebi szerint Szinán pasahajtott végre. Gondolhatnánk arra – s egyilyen következtetést látszólag támogatnaHorler Miklós megfigyelése arról, hogy aJézus-monogramos oltármenza nem tartozika kápolna eredeti együttesébe (Horler 1987,62) –, hogy valamilyen módon az oltár retabulumais a síremlék része volt. Ez ugyannem lenne teljesen összeegyeztethetetlen areneszánsz síremlékek és oltárok ténylegesformai összefüggésével, ám Bakócz magaírta 1519-ben, hogy az általa Firenzébôl vártszobrok a tabula altaris részei voltak. ViszontSalamon Schweigger 1577-ben kétösszetört feliratú, infulás sírkövet látott akápolnában; ezek egyike lehetett Bakóczé.Azonkívül, hogy valaha felirat is, infula isvolt rajtuk, semmi sem szól amellett, minthaa hiányzó síremléket Ioannes Fiorentniusgnieznói Jan Laski sírkövének mintájárakellene elképzelnünk. Ellenben megerôsödikaz a benyomásunk, hogy Ferrucci fehérmárványoltára mégis csak becses importtárgyvolt az együttesben, amely szokatlanformavilága és kivételes igényszintje ellenéremár anyagában is egyfajta helyi, hazaijelleget képviselt.Az igényesség kivételessége mindenekelôtta téralkotásra vonatkozik, a kupolás,362

A Bakócz-kápolna egykor délkeleti,most északnyugati sarkának részlete(fotó: KÖH Fotótár)A Bakócz-kápolna lunettarészleteaz egykori déli, most északi oldalról.Johann Baptist Packh, 1823, MagyarNemzeti Galéria (fotó: KÖH Fotótár)all’antica tagolású sírkápolnának arra a típusára,amelynek nyilvánvaló itáliai quattrocentogyökereinek pontos tisztázása adottmódot fejlôdéstörténeti helyzetének meglehetôsenpontos meghatározására. Amikoropponensi véleményében elismerte BaloghJolánnak erre vonatkozó, végleges bizonyításkéntelfogadott eredményeit, Fülep Lajosigen világosan megfogalmazta a stíluskritikántúlvezetô szempontot, amely szerint akápolna „…merôben importcikknek látszik,a valóságban mégse egészen az. Ha egészébenaz volna, csak itáliai mûvészettörténetiés általános történeti szituációrajzot kívánhatnánkhozzá, akárcsak a SzépmûvészetiMúzeum valamelyik nevezetes itáliai képéhez.A hányad azonban, amennyivel nemcsakitáliai, hanem magyarországi is, megérdemliés megkívánja honi sajátosságánaktörténeti meghatározását.” Fülep érvelésébenbenne rejlik egy feszültség világos érzékelése:annak tudatosítása, hogy a Bakóczkápolnaaz „elkülönülô reneszánsz kápolna”képviselôje, s hogy „a renaissanceformaakarat és elszántság” … „a kisebbméretû épületekben, a kápolnákban diadalátis üli” –, miközben „Éppen a Bakóczkápolnaeszményien renaissance jellege miattsokatmondó tény, hogy az olyan kiemelkedôenjellegzetes centrális épület, mint atodi hatalmas S. Maria della Consolazionekezdete [1508] azonos a Bakócz-kápolnaépítésének idejével.” (Fülep 1956/1976,459–460, 462) Hozzátehetjük: a sírkápolnakoncepcióbóla hatalmas centrális téralkotásigényére való váltás a San Pietro esetében isegyidejû. Fülep a fent idézett fejtegetésébenkét, nagy elméleti távlatú kifejezést használt– mindkettô a stílus szellemi forrásaira vonatkozik.Az egyik, a „formaakarat” legegyszerûbbenAlois Riegl Kunstwollenére vezethetôvissza, a másik, az „elszántság”Jacob Burckhardt nehezen fordítható Baugesinnungjánakigen szerencsés magyarítá-363

sa. Ez Burckhardt nevezetes reneszánsz építészettörténetébena reneszánsz mint térstílusértelmezésének a legfontosabb kategóriája.Éppen ez az, amit a magyarországi reneszánszépítészettörténetében hiányolunk: azújabb szakirodalom Feuerné Tóth Rózsanyomán éppen ezért tulajdonít a hazai reneszánszbanvezetô szerepet a tagozatarchitektúránaks az all’antica stílusban dolgozóornamentátoroknak. Az egyedüli kivételmai tudásunk szerint a centrális téralkotásimportált (Fülep szerint: „vajon nem csak aszállítás nehézsége okozta-e, …hogy könynyebbvolt a míveseket ide hozatni, a köveketitt megfaragtatni, mint készen ide szállítaniôket?” Fülep 1956/1976, 458) remekmûve,a Bakócz-kápolna. Burckhardt szerint:„A milánói dóm kupolája a reneszánsz humorfogadalmi ajándéka a kimúlt gótika sírjánál”(Burckhardt 31). A Bakócz-kápolnaugyanezekben a terminusokban fogalmazvaegy, a reneszánsz dicsôségvágytól áthatottközépkori egyházfejedelem – szó szerint –fogadalmi ajándéka egy középkori katedrálismellett. Iskolát is csinált, de különösenLengyelországban, ahol a krakkói Zsigmond-kápolnátólkezdve elterjedt a templomépületekhezcsatlakozó centrális elrendezésûmauzóleumok típusa.Sajnos azt, hogyan nyílt hatalmasra növeltdiadalívével az egykori Szent Adalbertszékesegyházterére Bakócz érsek triumfálissírkápolnája, a pusztulás és az áthelyezésmiatt nem tudjuk átélni, csak a székesegyházromjainak dokumentumai, Johann Páckhfelvételi rajzai s az architektonikus értelmükbôlkiforgatott tagozatok alapján elképzelni.A mintaszerûen kegyeletes áthelyezéssajnos végsô soron Rudnay Sándor prímásdiktátumával sújt minden, az ô ízlésén ésérdeklôdésén túlmenô érdeklôdést. Ma, amûemléki világnapon talán nem egészen fölöslegesemlékeztetni arra, hogy a pokolbavezetô út is jó szándékkal van kövezve! Ab-A Bakócz-kápolna stallumsora(fotó: KÖH Fotótár)A Bakócz-kápolna stallumsoránakfelmérési rajza. Johann Baptist Packh,1823, Magyar Nemzeti Galéria(fotó: KÖH Fotótár)364

A Bakócz-kápolna frízén futó felirat részlete(fotó: KÖH Fotótár)ban azonban, hogy az egészen a kupola csegelyeiigfelnyitott tér milyen optikai viszonybanállt a középkori térrel, csak fantáziánkravagyunk utalva. Horler Miklós –különösen Pogány Frigyes optikai-geometriaielemzéseit követve – fáradozott ugyan alátási viszonyok legalábbis geometriai feltételeinektisztázásán (Horler 1987, 41–43),azonban még az analógiák sem segítenek.Az augsburgi Fugger-kápolna viszonya azerôsen átalakított középkori hosszanti térhezéppoly kevéssé, mint a formailag éskontextusában is legközelebbi rokon, a portugálbíborosnak a firenzei San Miniatoészaki mellékhajójából nyíló kápolnája.Mindenesetre, ez utóbbinak a gazdag márványburkolatú,román kori bazilikához valóoptikai viszonya tûnik a legtanulságosabbnakaz egykori esztergomi szituáció szempontjábólis. Tanulságosnak, de semmiképpensem azonosnak, mégpedig nemcsak areneszánsz architektúra elemeinek más viszonylatai,hanem a régi és az új kontrasztjavagy harmóniája szempontjából sem.Firenzében a sírkápolna polichrómiájánakkontrasztja tûnik dominánsnak, Esztergombana harmonikus alkalmazkodás. Mindenvalószínûség szerint a középkori SzentAdalbert-székesegyháznak – legalábbis nyugatirészének – képét a falak XII. századivörösmárvány burkolata határozta meg, s azegészében egy darab csiszolt porfírból állónaklátszó sírkápolna ezt a hatást fokozta.Erre az alkalmazkodási igényre – s az alkalmazkodásmellett a kitûnésére – felhívja afigyelmet a Bakócz által választott kápolnatitulusis. Az annuntiatiónak – vagyis az Igemegtestesülésének – ünnepére szentelt sírkápolnaoltára éppen a harmadik Máriaoltárvolt Esztergomban. Az elsôt még1156-ban Martirius érsek szentelte fel a fôhajóban,a szentélyrekesztô elôtt. Ennekpatrociniumát nem ismerjük; talán Máriaszületésének, Kisboldogasszonynak az ünnepejöhet számításba. A másodiknak építését,amelyet Mária mennybemenetelének,Nagyboldogasszonynak szenteltek a székesegyházészaki oldalán, már Lodomér érsektervezte 1297-ben, de szándékát csak KanizsaiJános valósította meg 1396-ban. A sírkápolnávalBakócz Tamás tehát kiegészítette– és térben szimmetrikussá fejlesztette –a kettôs titulusú esztergomi székesegyházMária-kultuszát, egészen abban a szellemben,amelyet Jób érsek Porta speciosája sugallt:az esztergomi érsek mint Szent Adalbertörököse eszerint az ország patrónájánakkülönös védelme alatt tölti be szerepét azországban.A kápolna egyöntetûen vörös márványbólfaragott architektúrája ezért több, hagyományosjelentés hordozója, mint hogyegyszerûen a Brunelleschi építészetébenmegalkotott, a pietra serena struktúra s avakolt falfelületek – de ne feledkezzünk ela mázas terrakotta színességérôl sem – hatásánaka helyi nyersanyagadottságokhozvaló alkalmazásáról beszélhetnénk, vagyBalogh Jolánt követve a cinquecento elejénekegységesítési törekvésérôl. A portugálbíboros kápolnájának bonyolult polichrómiájábantöbbek között az arany ornamentikávalkombinált porfír felületnek is vanszerepe, de egészen más, mint a Bakóczkápolnában.Különösen jellemzô, hogy akupola csegelyeinek tondói Esztergombannem színes képeket, hanem egy magyarországifôrendtôl elvárható politikai címermanifesztációthordoznak – köztük nehezenmegfejthetô utalással Szatmári György személyére.Mintha ez is a végrendelet részelenne – ez esetben a politikai végrendeleté,nem a vagyonról való hagyatkozásé.Feuerné Tóth Rózsa tudatosan az olaszstílusú ornamentátorok részesedésérôl szóltaz esztergomi kápolna kivitelezésében(Feuerné Tóth R. 1977, 22). A vörös márványmegmunkálásának specialitásai alapjánezt a helyi vonatkozást igen valószínû-365

Balassa M. IvánA RENESZÁNSZTÓL A „VIRÁGOS RENESZÁNSZIG”Bakócz Tamás 1492-ben Hidvégardón „curiamet portas” építtetett. A kúria két tetôalatt öt „ház”-ból állt, és mint a porta többiépítménye, fából készült. Ennek ellenére H.Takács Marianna úgy véli, hogy: „…talán adíszítôelemekhez a királyi udvar reneszánszízlése is megtalálta az utat.” 1 A porta egyetlenkôépítményével, az építkezés számadásaiszerint meglehetôsen nagy összegbe kerültkúttal kapcsolatban még merészebbkérdést tesz fel: „Vajon nem Mátyás királyvisegrádi kútjainak mintája hatott a hidvégardóifaragott kútkávában?!” Mivel a kúriábólsemmi sem maradt meg, erre a választfeltehetôen soha sem tudjuk meg.Van azonban ennek az építkezésnek egyolyan vonása, ami a késôbbiek szempontjábólis figyelemre méltó – egyértelmû, hogyhelyi emberek is részt vettek benne, így példáulhat forintot fizettek egy tárkányi favágónak.Arról van szó, mint amit Balogh Jolánkonkrétan a kúriákkal kapcsolatosan fejtki, a hatások nemcsak azáltal érték a falvaknépét, hogy bejáratosak voltak oda, hanemépítésükben is részt vettek. 2 Különösen jólnyomon követhetônek tartja ezt a reneszánszesetében, a királyi központból a hivatali,családi és familiáris kapcsolatokon keresztülterjed az új stílus, hogy azután a vidékikúriák sugározzák tovább nemcsak egymás,hanem a falu felé is.A folyamat mindig érdekelte a kutatókat,a kutatást a kultúra legkülönfélébb területén,így az építészet – népi építészet korrelációjábanis. Ezen a téren a tornác bizonyultaz egyik legalkalmasabb témának, amásiknak egy „határterület”, a festett templomiasztalosmunkák.Tornáckezdemények a Túrkeve-Móricon feltárt épületeken, XVI. század368

A Cserey-kúria Csíkrákoson, épült1660–70 körülÁltalános és nem is megalapozatlan aza vélemény, hogy a tornác a reneszánsz hatásárajelent meg a vidéki, a parasztházakhomlokzatán. Ehhez természetesen hozzátehetô,hogy a XV. és a XVI. századból nagyonhiányosak az ismereteink a falu építészetérôl.Az ekkor már javarészt föld fölémagasodó falú paraszti épületek túlnyomótöbbsége valószínû „épületminimum” volt,homlokzatuk díszítetlen. Ritka a régészetifeltárásokon elôkerült objektumok közül azolyan, mint amelyik a XV. században épülhetetta Duna–Tisza közén, Szentkirályon,ahol feltételezhetô, hogy valamiféle tornácalehetett. 3 Túrkeve-Móricon a következôszázadból két (ráadásul egymásra épült)épületnél is feltételezhetô, hogy a bejáratihomlokzata elôtt lehetett tornác. A fallal párhuzamosansorakozó karónyomok alapján eznem valami reprezentatív része volt a háznak,legfeljebb az egyiknél a másfél métertmegközelítô ereszkinyúlást támaszthattákalá. 4 A Dunántúlon, az egykori Sarvalyonkerült elô olyan talpgerendás épület maradványa,melynek elsô helyisége átérte azépület teljes szélességét, majd a többiekelôtt tornác húzódhatott. Ez esetben teljesenegyértelmû, hogy a részben kisnemesi faluvalamelyik jobb módú lakójáé volt a ház,elhelyezkedése, mérete mellett erre utal azinnen elôkerült egyetlen, in situ kályhásSarvaly XVII. századi tornácos ház rekonstrukciója (Sabján Tibor rajza)369

A szentbenedeki Korniss-kastélynagytermének mennyezetrészletekemence. 5 A XV–XVI. századi, napjainkigfönnmaradt alsóörsi udvarháznak nincs tornáca,ugyanígy a régészetileg feltárt, kôfalukisnemesi kúriának se Nagyvázsony-Csepelyen.A XVI. században akár számolhatnánkis a reneszánsz hatásával, de azt hiszem,hogy ezek a nagyon is szórványos adatokinkább csak arra vallottak, hogy a magyarfalu építészete eljutott arra a technikai, épületszerkezetiszintre, mely lehetôvé tette atornác alkalmazását. A kiragadott példáknálarról sem szabad elfelejtkezni, hogy egyikükse igazán „köznépi”.A XVI–XVII. századdal újabb forrásokállnak rendelkezésünkre – a levéltári adatok,a vagyonösszeírások, leltárak. Természetesenez esetben sem elsôsorban a falusi közrendûek,többek között, épületvagyonárólértesülhetünk, de a felsôbb osztályok épületeiközött számos olyan van, ami nem tért ela falu átlagától. Emellett természetesen amár említett „minták” sem elhanyagolhatók.Nos, az összeírások arról tanúskodnak,hogy a XVII. században, nyilvánvaló rész-A görgôi Görgey-udvarház (Andreas Illenfeld rajza 1583-ból)370

en az elôzôben is készült, épületek, épületegyüttesekszinte tobzódnak a – gyakrankülönbözô neveken említett – tornácokban.Fogaras 1632-es inventáriumából kitetszôennemcsak „Az Paloták eleött ualó hozzufoliosó, az elei deszkáual által szakaztott, azfeli fa rostélios... Az Tornácznak felseômeniezete mind végigh tarkán festett Pártázott…”, hanem az istállók is. De „AzTiukáz ház éppen baronából (így!) rakott,kiuẅl beleöl uakolt, keörös körniẅl mindTornáczos.” Az egyik kertészház is tornácos,a városban lévô kocsma „Az elsô háznakegy karfás deszkázot Tornácza” van. 6 Akövetkezô, 1656-ban készült összeírásban akiragadott példaként említett tornácokróltöbbet is megtudhatunk, hogy bizony az istállók„Karfás Tornác eleje bontakozott, régi,rosz, deöleôfélben áll...”, hogy az a bizonyoskocsmaház elôtt a tornác „sendelihéjázatt alat való”, és egyébként jó állapotbanvan. 7 Ezek azonban, talán a „palotákelôtt való”-t kivéve rendkívül szerény kivitelûnektûnnek, olyannak, mint, a csíkrákosi1660–70 es években épült Cserey-kúria tornáca,amire Balogh Jolán is hivatkozik. 8A görgôi Görgey-udvarház 1583-as rajzáhozérdemes társítani a nem túl távoliImreg majd egy századdal késôbbi összeírását.„Curia Szalmával födöt, fa Palankalkeritetet egy felôl, más felôl pedigh Sövénniel.Az melj curianak egyk része egy Fedélalat Sindeles két Contignatioból ál. FelsôContignatio fából való; Az alsó Pedighlenkôbôl; És elôtte egy fa filegoria. Az melirefel járó Gradich szolgál.” 9Nyilvánvaló, hogy a falusi építészetbenezek a szerény kivitelû tornácok találnakbefogadásra és nem Keresd, Bethlenszentmiklósvagy Sárospatak, Nagybiccse, esetlegSopronkeresztúr pompás oszlopsorai.Már csak azért se, mert egy nagyon fontosdolog hiányzott, a megfelelô építôanyag – atudás mellett –, a paraszti építészet jóvalkésôbb kezdte el a követ használni, a különbözôföld alapanyagú falaknál pedig, ha „reneszánsz”tornácot építettek, akkor azt égetetttéglából tették. És ez is jószerével csaka XIX. században történt meg. Tanulságosvégignézni Malonyay Dunántúl kötetében aszentgáli házak képeit. A kisnemesi hagyományokkalrendelkezô faluban a környékátlagánál korábban kezdték a követ használni,de az 1600-as évek elején épültnekA Molnár Albert által 1673-ban faragottlépcsôoszlop a Korniss-kastélyban,Szentbenedekentartott háznak az ereszkinyúlását még csakegyszerû pillér támasztja alá, az íves-oszlopostornácok – ha ez egyáltalán megállapítható– csak a XIX. század elején tûnnekföl. 10 És akkor egy hirtelen váltással a másik,az építészettel összefüggô területre, a festetttemplomi asztalosmunkákra térek át.Itt teljesen egyértelmû az út a „magas-”és a népmûvészet között. Van, amikor a kettôközött nincs is különbség, a szentbenedekiKorniss-kastély elpusztult XVII. századimennyezetének lendületes díszítése nemsokban különbözik a farcádi (1629) vagy agyalakutai (1625 vagy 1623) templométól.És ez utóbbival rögtön a problémák közepéntaláljuk magunkat. Kovács András rámutatKelemen Lajos hosszú idôn keresztülelfogadott azon következtetésének tarthatatlanságára,miszerint Mezôbándi Képíró Jánosvolt a festôje a mennyezetnek. A nevezettmester valószínû mennyezeteket díszítôbetétképeket készített Bethlen Gábor ural-371

A gyalakutai templom mennyezeténekrészlete, 1625kodásának utolsó éveiben, 11 nem a ma is láthatófamennyezetet.Azon viszont érdemes elgondolkozni,hogy a szerény, többnyire protestáns gyülekezetek„buzgóságából”, esetleg némi földesúritámogatással, nemritkán a korábbi,elpusztult boltozatok pótlására készült famennyezeteketnem a rendkívüli igényességgelés anyagi lehetôséggel zajlott fejedelmiépítkezésekkel kell és lehet összevetni.Az utóbbiakon messzeföldrôl hozottmesteremberek, esetenként kivételes anyagokfelhasználásával dolgoztak, a falusitemplomokban jó esetben a környezô városokcéheibe tartozó festôasztalosok vagyakár céhen kívüli „kontárok”. A Kornisskastélynagytermének mennyezetét nemtudjuk ki készítette, de az ugyanebbe az ízléskörbetartozó falépcsôt egy bizonyosMolnár Albert faragta 1673-ban, aki nevébôlítélhetôen faragómolnár lehetett. 12 Ez iselpusztult, de a fönnmaradt fényképek, rajzoktanúsítják, hogy nagyon jó színvonalúmunkát végzett.Egészen különlegesek az énlakai festettmennyezet létrejöttének, hozzátehetô, utóéleténekkörülményei. A nevezetes „deszkafölep”1668-ban készült, és kutatástörténetilegse érdektelen, az elsôk között volt,melyre a XIX. században felfigyeltek. EzOrbán Balázsnak köszönhetô, de nem amennyezet kvalitása keltette fel a figyelmét,hanem a rajta olvasható székely rovásírás.Joggal írta 1968-ban megjelent könyvébenTombor Ilona, hogy „Énlaka (Inlǎceni) unitáriustemplomának nagy irodalma van, de amennyezet finom ornamentikáját alig méltatták(még Kelemen Lajos sem). Pedigegyike a legszebb erdélyi mennyezeteknek.”13 Az utóbbi mondatra az elsô említésóta száz évet kellett várni. És érdekes a zárójelbentett megjegyzés is, valóban furcsa,hogy Kelemen Lajos a XVII. századi festettmennyezetekkel foglalkozó, rendkívül fontostanulmányában, mely elôször 1944-benjelent meg, Énlaka nem szerepel.Ismerjük létrejöttének körülményeit,már Orbán Balázs is idézte ezt a feliratot, ésismerjük alkotóját, alkotóit. Sôt, azon kevésemlék közé tartozik, ahol külön megemlítikaz asztalost – Szász András a neve – és különa festôt. Az elôbbivel nincs sok probléma:„Per manus mensay Andrea Szasz deJe[n]laka Mense Augusto”, olvashatjuk,legfeljebb az a kérdés merülhet fel, hogymesterünk valóban énlaki lakos volt?A festô neve és egyéb körülményei, mivelkapcsolatban van a rovásírással, hiszenô örökítette meg magát így is, lényegébenszáz éve a tudományos kutatás és – hozzátehetô– a viták tárgya. Az elsô értelmezések„Egy az Isten. Georgyius Musnai diakon”-nak 14 olvasták a rovásírásos szöveget, és ennekalapján feltételezik, hogy valami alacsonyabbpapi rendbe tartozott. FerencziSándor már 1936-ban felveti, az utolsó szóDakó-nak olvasandó, azaz személynév. 15Ezzel az értelmezéssel Szabó T. Attila isegyetértett. 16 Ferenczi Géza utóbb továbbvisziédesapja eredményeit, és – összefoglalva– arra jut, hogy Muzsnai Dakó Györgyhomoródalmási, majd oklándi lelkész volt,és valószínû ez utóbbi helyen hunyt el.Nem sok szó esett azonban arról, hogyaz alkotókat megörökítôk mellett még nyolc,összesen tíz kazettán szöveg vagy „széljegyzetnek”nevezgetô néhány szó látható.Ezek írásmódja nem egyezik, van közöttük372

Énlaka, a templom történetét megörökítôkazetta, 1669 Énlaka, a rovásírásos kazetta, 1669olyan, amely „nagy” feliratokhoz hasonlóangót, mások viszont latin betûsek. Különösenfigyelemre méltó az kazetta, mely a menynyezetlétrejöttét megörökítô mellett található,és amelyen kétirányú, a gót betûsökhözképest rendezetlennek tûnô a felirat. Ezugyanis nem más, mint a feltételezhetôen awellsi születésû, 1564–1622 között élt JohnOwen 1606-1613 között több kiadásbanmegjelent latin nyelvû vallásos epigrammagyûjteménye259. darabjának a Scala Coelinek(A hit lépcsôi) nemcsak szöveg-, hanemformahû másolata. Az Owen-mû, A korintusbéliekhezírt levél tizenharmadik részéneknyolctól tizenharmadik versének interpretálása.Muzsnai jól ismerhette a gyûjteményt,mert még egy másik helyrôl is idéz,a IX. könyv 97., Contra Omnes Gentes címûversét. A kötet több erdélyi család birtokábanis megvolt, többek között Apafi MihályA farcádi templom mennyezetének részlete, 1629373

Énlaka, John Owen Scala Coeli kezdetûverse az egyik kazettán, 1669udvari lelkészének, Toefus Mihálynak (1624–1684) is, és Rimay János fordított belôle magyarra.A karzat felett van egy olaszkoszorúskazetta és abban „Domus mea, Domus oratoris”kezdetû felirat. Ez nem máshonnan,mint az egyik elsô magyar reformátornak,Ozorai Imrének De Christo, et ejus Ecclesia,Item de Antichristo, eiusque EcclesiaKrakkóban 1535-ben megjelent munkájábólszármazik. A ma csak néhány példánybanfellelhetô kötet egy csonka példánya aNagyenyedi Református Kollégium könyvtárábanvan, és érdemes megemlíteni, hogyegy 1630. június 21-én kelt leltár szerint aBalasfi Bálint halála után unokáira, NyireoEötueos János árváira, Jánosra, Borbáláraés Istókra maradt könyvek 28. tétele: Magiarkeoniw De Christo et eius.Csak utalásszerûen – a rovásírásos kazettána bal sarokban a gót betûvel írt „DeutVI.” olvasható, azaz a Második törvénykönyv(Deuteronominum) hatodik szakaszárautal (5 Móz. 6.4.) – „Halld Izráel: az Úr,a mi Istenünk, egy Úr!” – , vagyis a rovásírássalés magyar nyelven írt „Egy az Isten”helyét adja meg. Erre a bibliai helyre, de általábana Második törvénykönyvre jelen ismereteimszerint nem sok utalás található amagyar festett mennyezeteken.Az énlakai mennyezet festôje tehát a Bibliábanjáratos, az írással sem hadilábon állószemély lehetett, aki nemcsak a székely rovásírástismerte, de a magyaron kívül bírta alatint is, olvasott és szélesen tájékozott, sôtaz is megengedhetô, hogy mindezen tudásárabüszke, merjem kimondani, reneszánszember volt.És büszke lehetett a mûvére, a mennyezetreis, mely rendkívül tiszta vonalvezetésûés lendületes rajzolatú, többek szerint a legrangosabbmunka a XVII. században. Szándékosannem említem a színeket – MihályFerenc többször felhívta figyelmünket arra,hogy a mennyezetek jelenlegi színvilágaerôsen eltérhet az eredetitôl, így nem kizárt,hogy ez is színesebb volt egykor.Azért tartottam szükségesnek mindezeketelmondani, mert Énlaka nagyon szemléletesenpéldázza azt, hogy a reneszánszmûveltség mennyire beépülhetett – esetünkbenErdély mindennapjaiba. Ez volt az a tényezô,ami lehetôvé tette a reneszánsz továbbélését,azt hogy nemcsak a fejedelmi,fôúri megrendelôk privilégiuma legyen aXV. század végén Itáliából megjelent új stílus.A falu fejlôdésében ekkor kezdôdöttegy olyan korszak, amikor már megvolt afizikai, anyagi lehetôsége a befogadásnak.Különösen szerencsés helyzetben volt ebbôla szempontból Erdély, ahol élt az a jelenség,amit – ma egyre inkább megkérdôjelezetten– „virágos reneszánsznak” neveznek.Minôsíthetjük persze ezt akár „vernakulárismanierizmus”-nak is, 17 a dolog lényege mégiscsakaz, hogy létezett egy „népnyelvvéÉnlaka, Ozorai Imre De Christo c.munkájának részlete, 1669374

vált” reneszánsz, ami annyira azzá lett,hogy meg is maradt a népi kultúra egyik rétegének.A nagy stílus elmúlt, ez esetbenelsôsorban az ideológiai változásoknak megfelelôen,igaz átmeneteken keresztül, újabbváltotta fel. A népi kultúrában viszont nem,vagy nem úgy mûködnek a stílusváltások,mint a „magas” kultúrában, így az a szépségélmény,mint amit a reneszánsszal, méginkábbannak „lefordított” változatával, az akárvirágosnak is nevezhetô reneszánsszal a falutérte, nem múlt el. A stílus ízléssé lett.Ha lehetôsége volt, egy elôrelépésnél ehheznyúlt – vissza. Így lehetséges, hogy pompásreneszánsz tornácok épültek a XIX. században,hogy amíg templomaikat kénytelenekvoltak deszkamennyezettel készíteni, többnyireehhez a mintakincshez nyúltak, és hasonlókattapasztalhatunk a népi kultúra másterületein is, a textíliák, kerámiák stb. formáiban,díszítésében.Úgy vélem, hogy ez az igazán „létezôreneszánsz”.IRODALOMBalogh Jolán: A népmûvészet és a történeti stílusok.Néprajzi Értesítô XLIX. 1967. 73–165.Csallány Dezsô: A székely-magyar rovásírás emlékei.Jósa András Múzeum Évkönyve III. 1960. 39–135.Ferenczi Sándor: Az énlakai rovásírásos felirat. Cluj-Kolozsvár, 1936.Holl Imre: Sarvaly középkori lakóházai. ArchaeologiaiÉrtesítô 106. 1979. 33–51.Kelemen Lajos: Mûvészettörténeti tanulmányok. Bukarest,1977.Kovács András: Képfaragók és dekorátorok a 17. századiErdélyben. Dolgozatok az Erdélyi MúzeumÉrem- és Régiségtárából. 3. folyam I (11) 2006.163–178.Malonyay Dezsô: A magyar nép mûvészete III. A Balaton-vidékimagyar pásztornép mûvészete. 1911.Marosi Ernô: Hagyomány és megújulás a királyi udvarban1458–1490. Élet és Irodalom LII. 14. sz.2008. április 4.Méri István: Beszámoló a tiszalök-rázompusztai és atúrkeve-mórici ásatások eredményeirôl II.Archaeológiai Értesítô 81. 1954. 138–154.OlUetC Urbaria et Conscriptiones. Mûvészettörténetiadatok. A Mûvészettörténeti Dokumentációs Központkiadványai, Budapest.Pálóczi Horváth András: A Lászlófalván 1969–74. évbenvégzett régészeti ásatások eredményei.Cumania IV. Archaeologia. 1976. 275–309.Szabó T. Attila: A magyar festett mennyezetek ésépületbelsôk. In: Szabó T. Attila: Nép és nyelv.Válogatott tanulmányok, cikkek. Bukarest, 1980.448–501.H. Takács Marianna: Magyarországi udvarházak éskastélyok. Budapest, 1970.Tombor Ilona: Magyarországi festett famennyezetek ésrokonemlékek a XV–XIX. századból. Budapest,1968.JEGYZETEK1. H. Takács Marianna 1970. 29–30., 196.2. Balogh Jolán 1967. 74–75.3. Pálóczi Horváth András 1976. 284.4. Méri István 1954. 1a., 1b.5. Holl Imre 1979. 41.6. OlUetC. 1. 172–186.7. OlUetC. 1. 186–225.8. Balogh Jolán 1967. 83.9. OlUetC 3. 127–128.10. Malonyay Dezsô 1911.11. Kovács András 2006.12. Kelemen Lajos 1977. 112–113.13. Tombor Ilona 1968. 87.14. L. Tombor 1968. 128. – Csallány 1963. 87–88.15. Ferenczi Sándor 1936.16. Szabó T. Attila 1980. 497.17. Marosi Ernô 2008. utal Jan Białostocki munkájára.(Lôvei Pál, Marosi Ernô, Balassa M. Iván írásai a mûemléki világnap alkalmából,2008. április 18-án rendezett „A létezô reneszánsz” címû ülésen elhangzott elôadásokszerkesztett változatai)375

KUTATÁSELMÉLETMezôs TamásÉPÜLETKUTATÁS – BAUFORSCHUNG– BUILDING ARCHAEOLOGY – ARCHÉOLOGY DU BÂTIÉvekkel ezelôtt, a Mûemlékvédelem 2004.évi 5. számában jelent meg Haris Andreának„Mûemlék épületek kutatásának módszertanaés annak változása” 1 címû írása.A dolgozat helyesen állapítja meg, hogy amagyar nyelvû szakirodalomban tisztázatlana címben, különbözô nyelveken leírt tevékenységmeghatározása. Ennek okát – különösmódon – részben arra vezeti vissza,hogy a ’80-as években megjelent háromépítészettörténeti szakszótár – Major Mátészerkesztésében a BME Építészettörténetiés -elméleti Intézetének kollektívája általösszeállított, többnyelvû kötet 2 , valamintZádor Anna 3 és végül Gerô László 4 haszonnalforgatható összeállítása, az elsôt kivéve– nem tartalmazta a mûemléki kutatás,épületkutatás, falkutatás vagy bármilyenmás, a történeti épületek megismerését célzó,tudományos igénnyel elvégzett roncsolásosvagy roncsolásmentes vizsgálatokszabatos meghatározását. A Major Mátészerkesztette értelmezô szótár 104. oldalánszerepel ugyan a falkutatás címszó. A definícióértelmében a falkutatás „a falazategyes részeinek kibontása, a felületi rétegekrészleges lefejtése, hogy így a fal anyagánakvizsgálatából, a falminták kémiai és fizikaielemzésébôl, a falazás, ill. a falcsatlakozásokmódjából, a felépítés szerkezeti és formaisajátosságaiból s más megfigyelhetô jellemzôkbôlaz épület elôtörténetének – a szerkezeti,formai, stílusbeli változásoknak – idôbeliegymásutánja megállapítható legyen.”Magam évtizede oktatom a Mûegyetemena mûemlékvédelem címû tárgyat, melynek376

alapossággal végrehajtott, precíz felmérésekenalapuló épületkutatás elsô fénykorát aXVIII–XIX. század folyamán élte. A brit birodalomterjeszkedésének hozadékakéntszülethettek meg Robert Wood és JamesDawkins könyvei, melyek anyagát az1750–53 között Szíriában tett felfedezô útjukanyagából állítottak össze. Az olasz építészGiovanni Battista Borra felméréseitgazdagon illusztrált Palmyráról és Baalbekrôlkészített kötetét 1753-ban, 10 1757-ben 11tették közzé. Könyveik meghatározó hatástgyakoroltak a kor építészettörténeti kutatásainakkiteljesedésére és a klasszikus alapúépítészet fejlôdésére. Mai kifejezéssel élve,civil szervezetek alakultak az antik emlékekfeltárásának és bemutatásának támogatására.Ezek közül a Society of Dilettanti elnevezésû,a cambridge-i egyetemhez kötôdô,Londonban 1730-ban megalakítottszervezetnek köszönhetjük Nicholas Revettés James Stuart 5 kötetes, 12 hatalmas munkájátAthén antik emlékeinek felmérésérôl,vagy szintén Revettnek másokkal összeállított,1769 és 1797 között kiadott TheAntiquities of ionia címû, szintén 5 kötetesfelméréseit. William Martin Leake 1821-ben tette közzé a Topography of Athenscímû könyvét, amely a régészeti topográfiaszabályainak elsô szisztematikus kidolgozásátis nyújtotta az érdeklôdôk és az utókorszámára. Napóleon dicstelen egyiptomihadjárata témánk szempontjából hatalmaseredménnyel járt. A császári hadsereget tudósokis elkísérték, munkájukhoz kötik azegyiptológia mint tudomány létrejöttét1802-ben. Részvételükkel született meg az1809-ben publikált Description de l’Egypte.Nemcsak csodálatos ókori emlékeket ábrázolófelmérési rajzokat tettek közzé, hanemaz iszlám építészet középkori alkotásainakis egyik legkorábbi rögzítését köszönhetjükmunkálkodásuknak.A középkori építészet viszonylag koraikutatási eredményei között tartjuk számonFriedrich Gilly és Friedrich Frick munkásságáta poroszországi Marienburg, a mailengyel Malbork várának 1799 és 1803 közöttkészült feldolgozását. Munkájuk lezárásakéntnagyszerû monográfiában tettékközzé Marienburg késô gótikus kiépítésénekrekonstruált képét. Az építészettörténetkutatásának fontos mérföldkövét jelentettePaul Letarouilly Édifices de Rome modernecímmel 1849–66 között publikált hatalmas,4 kötetes gyûjteménye Róma városának középkorutáni építészeti emlékeirôl.Az épületkutatás fontos állomását jelentettea XIX. század elsô felétôl a legfontosabbókori romterületeken megkezdettfeltárások sora. Nemzeti programmá is váltmindaz, amit a franciák 1873-tól az ÉcoleFrançaise d’Athènes keretei között Delosban,majd 1893-tól Delphiben, vagy a németeka Deutsches Archäologisches Institut,Abteilung Athen keretei között Ernst Curtiusvezetésével 1875-tôl Olympiában kezdtekel. Fiatal építészként Wilhelm Dörpfeld1877-tôl dolgozott Olympiában a feltárásokon,ahol kifejlesztette a régészetben alapvetôenfontos és ma is használatos technikaimódszert, a stratigráfiát. Késôbb csatlakozottSchliemann trójai kutatásaihoz, ahol azegyik elsô szisztematikus régészeti feltárásmegtervezésében és végrehajtásában vehetettrészt. A történeti épületek megismerésénekmódszertana alapvetôen az antik emlékekhezkötôdik, de nem jöhettek volnalétre a XIX. század nevezetes helyreállításaiaz emlékanyag magas színvonalú ismeretenélkül.Törvényszerûen kutatási eredményekethozott a félbehagyott épületek építésénekbefejezése, mint például a kölni dóm vagya firenzei és a prágai nagy székesegyházakbefejezô munkáit megelôzô állapotvizsgálat,illetve a neogótikus nyugati homlokzatokstílushû megtervezése 13 . A velencei dózsepalotahelyreállítását Anibale Forcelliniirányította 1873 és 1887 között. Minuciózusfelmérései és az építési hibák dokumentálásamind a mai napig példaként szolgálhatnaktörténeti épületek feldolgozásához.Felméréseibôl egyértelmûen azonosíthatóakazok az épülethibák, amelyek kijavításáraszükség volt. A XIX. századi helyreállításokkalkapcsolatos épületkutatások pozitívjelentôségét akkor is hangsúlyoznunkkell, ha a végeredmények többségével nemértünk egyet, a helyreállítás purista módszerétegyértelmûen elutasítjuk. Eugène-Emmanuel Viollet-le-Duc vagy SchulekFrigyes munkásságának az értékét szempontunkbóltermészetesen nem az általuklétrehozott építészeti „alkotás” adja. Sokszempontból ma is helytállóak Schulekneka Mátyás-templom építési periódusait meghatározómegfigyelései. A középkori építé-378

szettörténet kutatója számára megkerülhetetlenle-Duc Dictionnaire-je, 14 amelybenszinte a kôkonszignáció mélységéig kidolgoztaegy-egy szerkezeti részlet felépítéséneka módját. A XIX. századi puristaszemléletû mûemlékvédelem elévülhetetlenérdeme a tudományos igényû épületkutatásjelentôségének a felismerése és alkalmazása,mindenekelôtt a perióduskutatás és a történetiépületszerkezettan területén végzettmegfigyelések leírása, dokumentálása. Tényazonban, hogy a perióduskutatás e korai idôszakábana falszerkezetek, esetleg általánosanaz épületszerkezetek, az épületplasztikaés a kapcsolódó képzômûvészeti alkotásokkritikai vizsgálata szolgált szinte egyedülibizonyítékául az emlék korát illetôen. A vakolatok,a festékrétegek egyáltalán nem, atechnikai és építéstechnológiai részletek iscsak kevéssé kerültek a vizsgálatok homlokterébe,nem ismerték föl még ezek jelentôségét.A módszerek és az eszközök folyamatosanfejlôdtek, finomodtak.Hatalmas lendületet adott az épületkutatásmódszertanának fejôdése szempontjábólaz elsô világháborút követôen az itáliai rómaikori kutatások sora és természetesen aromló állagú középkori vagy újkori falfestményekmegmentésének a kényszere. Németországban,Karlsruhéban Karl Wulsinger1920-ban, Charlottenburgban RobertKoldewey 1923-ban alapította meg az épü-379

letkutatással foglalkozó tanszékét. Ez a hatalmastudásanyag és tapasztalat egyenkéntés összességében is hozzájárulhatott a másodikvilágháborút követôen Magyarországon– és talán a hazai szakirodalomban kevéssépublikált tény –, de Németországban,Itáliában és számos más országban is azépületkutatás módszertanának a fejlesztéséhezés alkalmazásának széles körû elterjedéséhez.Vitathatatlan azonban, hogy méga második világháborút követôen is a célelsôsorban az értékek felszínre hozatala,bemutatásuk feltételeinek a megteremtésevolt, másodsorban pedig a mûrészletek mûvészettörténetiszempontú elemzése, beillesztésea korszak tendenciáinak sorába. Azegész, az épület mint egységes alkotás értelmezése,akkor még háttérbe szorult.Európai viszonylatban is úttörô munkátvégzett Dávid Ferenc Sopronban a ’60-asévek közepétôl a metodika fejlesztése területén.A palléroktól, kômûvesektôl ellesettfogásokat, a mesterek „kezében” meglévôtapasztalatot a filosz tárgyi tudásával és irodalmiismereteivel ötvözve, a régészeti kutatásoklogikáját a függôleges sík kutatásánálalkalmazva valóban újat alkotott. Azelmúlt évtizedek során azonban elmulasztottuka gyakorlat elméleti alapjait megfogalmazni,míg Nyugat-Európában, különösenNémetországban, hatalmas energiákatés természetesen forrásokat összpontosítottaka módszertan elméleti megalapozására.Bár a külföldi szakirodalom is általábantöbbet foglalkozik a módszerek pontosításánaklehetôségeivel, a következtetések minéltágabb alkalmazásának megteremtésével,mint az elméleti háttér tisztázásával.Magam az épületkutatás fogalmán egyolyan komplex kutatássorozatot értek,amelynek célja az épület építési periódusainaka tisztázása. A vizsgálatok során azépületet magát minden esetben primer forráskéntkezelem történetének leírásakor. Azírott források szekunder forrásként a fizikailagészlelt és leírt tények igazolására használhatókcsak fel. A perióduskutatásnak kétalapvetôen különbözô módszere van: a roncsolásmentesés a roncsolásos (vagy talánaz utóbbi 3-5 évben elterjedt megnevezésszerint „mikro-roncsolásos” 15 ) vizsgálat. Aroncsolásmentes vizsgálatok egyik eszközea tudományos dokumentáció összeállítása.Ebben alapvetôen három kérdésre keressüka választ: a) telektörténet; b) építéstörténet;c) tulajdonostörténet.A telektörténetben az építési telek környezeténekés magának a teleknek a kialakulásátvizsgáljuk a településszerkezet öszszefüggéseinekleírásával.Az építéstörténetben írott forrásokat ésképi ábrázolásokat (terveket, rajzokat, fotókatstb.) gyûjtünk az emlékrôl annak érdekében,hogy létrejöttétôl dokumentálni tudjuklétének különbözô állomásait. A források jelentôstámpontot nyújthatnak a roncsolásosvizsgálatok kiterjedésének és mélységének ameghatározásához.Látszólag a legkevesebb információvalszolgál az épület fizikai megváltozásánakeseményeire a tulajdonosok személyének,családi kapcsolatainak a feltárása. Kastélyoképítéstörténetének vizsgálatakor ismertemföl annak jelentôségét, hogy a tulajdonos– az építtetô – utazásai, ismeretségi köre,olvasmányai, mûveltsége is befolyásolja,befolyásolhatja az épületnek vagy környezeténekkialakítását, az átépítések módját, afellelt mûrészletek karakterét.A roncsolásmentes vizsgálatok másikeszköze az épület felmérése. A felméréseketmélységük, „finomságuk” alapján osztályozzuk.Az elsô csoportba azok a felmérésektartoznak, amelyek ábrázolása az 1:50-es méretarányt nem haladja meg. A méréskivitelezése szempontjából a néhány centiméterestûrés megengedhetô, kivitelezésüknem igényel mûszeres támogatást.A második csoportba az ún. alakhû felméréstartozik, amelynek ábrázolása 1:20léptéktôl a nagyított (2:1 stb.) ábrák elkészítéséigterjedhet. Alkalmazása akkor célravezetô,ha az 1 cm pontosságnál szigorúbbmérési eredmények az épület periódusairavonatkozóan érdemi információt szolgáltathatnak.Azonban mit értünk különlegespontosságon? A pontos dokumentálás nemcsaka felmérés megbízhatóan pontos kivitelezésétjelenti, hanem a feldolgozásnak afelméréshez hasonló finomságú felszerkesztésétis megköveteli. Ezt a két feltételt pedigcsak akkor biztosíthatjuk, ha a felmérésselpárhuzamosan már a helyszínen készítjüka rajzi feldolgozást is. Csak ez a módszerbiztosítja a kritikus megfigyelés és a megbízhatóvégrehajtás feltételeit. 16 Végrehajtásáhoza mûszeres háttér igénybevétele elengedhetetlen.A nagy pontosságú felmérés380

szükséges lehet abban az esetben is, ha azépület egyes szerkezetei helyzetének ismeretea késôbbi funkció vagy használat szempontjábóllehet döntô jelentôségû. Sokanfeltételezik, hogy az épületkutatás területéna nagy pontosságú felmérés jelentôségéneka felismerése csak az utóbbi 1-2 évtizedbenfogalmazódott meg. Nos, a történeti hitelességmegköveteli, hogy az általam ismert„legkorábbi” alakhû felmérésre, FrancisPenrosénak 17 a Parthenon méreteinek vizsgálatárae helyütt is hivatkozzam. Penrose,aki matematikusként és csillagászként életétszentelte a görögök tervezési módszereimegfejtésének, a Parthenon mértékegységéneka kutatása során, 1845 és 1903 között58 (!) éven keresztül végzett méréseket aklasszikus kor legnagyszerûbbnek tartotttemplomán. Kétséget kizáróan azt ugyannem tudta meghatározni, hogy milyen mértékegységethasználtak a periklészi épületépítésénél – csak feltételezte azt, amit elôttemár Revett is leírt, hogy ti. a római láb lehetetta használt hosszegység. Viszont felméréseitegy független derékszögû rendszerhezkapcsolódóan végezte. A mérés pontosságapedig a mm-pontosságot garantálta. A másik,mind a mai napig példaértékûnek tekintettXIX. századi kutatás, a már említettAnibale Forcellini 18 nevéhez kötôdik, akinekaprólékos, minden részletre figyelô felmérésirajzai a velencei dózsepalota és aSzent Márk-székesegyház homlokzatánakhelyreállításához készültek 1873–87 között.A harmadik eszköz az ún. helyiségkönyv– Haris dolgozatának a terminológiájaszerint az értékleltár (amely véleményemszerint mindenekelôtt egy deskriptív, fotódokumentációvalkiegészített anyag, amelyelsôsorban a védetté nyilvánítás objektív folyamatánakaz eleme, a késôbbiekben részletesentárgyaljuk készítésének szempontjait)– elkészítése. Adott épületen belül, azegyes helyiségekrôl, a kutatások eltérô fázisaiban,több helyiségkönyv is készülhet.Feltétele, hogy valamennyi helyiségrôl rendelkezésreálljon egy legalább 1:50 léptékû,a terek minden oldalának nézetét ábrázolófelmérési rajz. A helyiségkönyvben, tudományoscélú felhasználás esetén, a falsíkonmegjelenô valamennyi lényeges jelenségetábrázolni kell. Az alapdokumentum a falkutatástmegelôzô állapotot rögzíti, a falkutatáskülönbözô fázisaiban is készülnek– készülhetnek – önálló „helyiségkönyv-fejezetek”.Végsô fázisában a helyiségkönyva falszövet állapotát rögzíti. A helyiségkönyvneklehet mûszaki (pl. épületszerkezeti,statikai) fejezete, ahol pl. a falon észleltrepedéseket ábrázoljuk. De a korszerû épületfelügyeletirendszerek mûködtetéséhezis szükség lehet önálló fejezet kidolgozására(pl. az erôs- és a gyengeáramú hálózatnyomvonalát és a csatlakozási helyeket tüntetjükfel). Részben rajzos, részben deskriptíveleme a helyiségkönyvnek az egyes asztalos-,lakatos-, díszmûbádogos, fehérkômûves stb. szerkezetek dokumentálása ésleírása is. Természetesen a helyiségkönyvnekis része a lehetô legteljesebb fotódokumentáció.Ez utóbbi készítésének szabályaiközismertek, de dokumentálásának módjárólérdemes néhány megjegyzést tenni. Afotók készítésének helyét érdemes alaprajzban,helyiségenként is rögzíteni. A felvételkészítésének iránya és a felvételnek a dokumentációbanadott sorszámának feltüntetésekönnyû azonosíthatóságot tesz lehetôvé.Egy másik lehetôség, ha az egyes helyiségekoldalfalainak az irányát határozzukmeg, és így az épület tájolásának az ismeretébenakár deskriptíve is meghatározható afelvételen ábrázolt falnézet. Esetenkéntajánlható annotált fotódokumentáció készítéseis. Természetesen nem feltétlenül azesetlegesen készített több száz kép mindegyikérôljavaslom hosszabb-rövidebb jegyzetkészítését. A nehezebben felismerhetôrészletek vagy az egyértelmûen meghatározandójelenségek azonban esetenként indokolhatjáka szöveges rögzítést is.Az értékleltár készítése a roncsolásmentesvizsgálatok negyedik eszköze. Az értékleltárbanazokat a megôrzésre érdemeselemeket tüntetjük fel, melyeket részben azemlék általános értékelése során mint értékalkotószempontokat vettünk figyelembe, illetveazokat az egyedi elemeket, amelyekmegôrzése az emlék hiteles megôrzésénekkritériumaiként vehetôk figyelembe. Az értékleltárelsô csoportjában az emlék urbanisztikaiértékalkotóit, a településen belülihelyzetét, telkének alakítását, a beépítésmódját stb. vizsgálom. A második csoportbanaz emléket magát elemzem építészeti ésépítészettörténeti szempontból. Így a térrendszerét,fontos téralkotó elemeit, mintpéldául a lépcsôházakat, reprezentatív köz-381

lekedô tereket (pl. elôcsarnok, folyosó) ésa dísztereket, a funkcionális szempontbólunikálisnak tekinthetô jellemzôket, valamintaz épület tömegformálását és az architektonikusrészletek minôségének az értékelésétsorolom ide. Nyilvánvaló, hogy ezekmegtartása az emlék történeti képének hitelességeszempontjából alapvetôen fontos.Elvesztésük akár az emlék védettségének atörlését is maga után vonhatja. A harmadikcsoportba a részletképzés, az egyedi építészetiés/vagy képzômûvészeti értékek számbavételetartozik. Az ablak- és ajtókilincstôla burkolatokon (padló, fal vagy mennyezet),tüzelôberendezéseken át (cserépkályhák) azértékesnek ítélt épülettartozékok (pl. koraiközponti porszívóhálózat megléte) sorolhatóka csoportba. Abban egyet értek Harissal,hogy az értékleltár ábrázolható elemeitalaprajzilag és/vagy helyiségkönyvben isábrázolni lehet. Az ábrázolás szükségességétvagy lehetôségét a kutatónak kell mérlegelnie.Lényeges szempont, hogy az értékekdokumentálása olyan színvonalon történjenmeg, hogy ezek elhelyezkedése az épületenbelül minden esetben azonosítható legyen.Újabban a vonatkozó külföldi – elsôsorbanolasz nyelvû – szakirodalom használja akronotipológia kifejezést, amelynek értelme,hogy azonos szerkezeteket tipológiai rendszerbesorolva, alkalmazásuk idejének az ismeretefüggvényében lehet datálni – ötödikeszköz. Magam több mint tíz éve használoma módszert, bár nem ezzel az elnevezéssel.Több századforduló környékén épült budapestiépületen megfigyeltem az ablakokszerkezeteiben a profilok hasonlóságát, sokesetben azonosságát. Talán nem lenne haszontalanmegvizsgálni a XIX. század utolsóévtizedétôl az elsô világháborúig terjedôidôszakban Budapesten mûködô nagyobbépületasztalos üzemek mûködését. Az ablakokszelvénymérete, a profilok formai kialakítása,egymáshoz való viszonya és kapcsolódásukmódja egyaránt jellemzô azidôszakban. Általánosabban ismert szakirodalmitény, hogy a kiegyezés után pallótokosszerkezetet már csak elvétve használnakPesten, a belvárosban elsôdlegesen felhasználtilyen szerkezetrôl nem is tudok. A módszerheztartozik az egyes szerkezeti elemekmérete alapján történô datálás. Legismertebbpéldája a téglaméretek elemzése. Magyarországonszabványosított téglagyártása XIX. század közepe óta folyik. Ezt megelôzôena méretek alapján egyértelmû datálásranincs lehetôség. A vizsgálatot ki kellegészíteni a téglaanyag összetételének azelemzésével. A két adatsor együtt már alkalmaslehet a középkori, török kori és néhányXVII–XVIII. századi téglavetési koránaktöbbé-kevésbé pontos meghatározására. Ter-382

mészetesen a perdöntô bizonyítékot a téglabélyegekszolgáltatják ebben a kérdésben.Összefoglalva, a roncsolásmentes vizsgálatokösszességének elsôdleges célja azönálló építési periódusok definiálása a szekunderforrások segítségével, azaz támpontotszolgáltat a roncsolásos vizsgálatok kiterjedésénekracionális meghatározásához.Rögzíti és dokumentálja a kutatás különbözôfázisaiban az épület állapotát és a fontosabbrészeredményeket.A roncsolásos vizsgálatok közé soroloma falkutatást mint eszközt. A falkutatás, logikájaszerint, a régészet módszereit alkalmazza,rétegrôl rétegre távolítja el a falfelületekrôlaz emlék története során felhordottfesték- és vakolatrétegeket. Magyarországona gyakorlat általában a kômûves módszerekalkalmazása volt. Ezen a vakolat teljesleverését értették annak érdekében, hogya falszövet vizsgálatával az átépítési periódusokminél nagyobb biztonsággal azonosíthatóaklegyenek. A „módszer” indoklásakorazok, akik munkájuk során a teljes vagycsaknem a teljes vakolatot rendszerint eltávolítottáka falfelületekrôl azt hangsúlyozták,hogy a kivitelezés során a kômûvesekúgyis levernek mindent. Természetesen ez amegközelítés teljességgel elfogadhatatlan.A minimális felület megnyitása elegendô információvalszolgálhat a kutatási „ablakok”méretének a növelésére, illetve a szerkezetiszabályok alapján sokszor egyértelmû következtetéseklevonása is elégséges.A falkutatás során a munka megtervezésénélegy olyan optimum megvalósításárakell törekedni, amely az eredeti anyag – esetünkbena vakolat – minél teljesebb megôrzésemellett, a lehetô legtöbb információtképes szolgáltatni az emlék átépítési periódusairól.Ehhez természetesen a történetiszerkezettan igen alapos ismeretére vanszüksége a kutatónak. A másik szempont az,hogy lehetôség szerint a tervezô építészközremûködésével valósulhasson meg akutatás. Amint korábban Schuller BuildingArchaeology címû kötetébôl idéztük (lásd:16. jegyzet), a gyakorlott szem a helyszínenszámos olyan felismerést rögzít, amelyre afalkutatást mechanikusan végzô munkásnem lehet képes. Talán Krähling János ésmunkatársai fertôdi publikációja is meggyôzhetiaz olvasót arról, hogy a látszólagtúlzottan alapos felmérés javarészt azértvolt szükséges, mert a korábbi „beavatkozások”az információk egy jelentôs részét elpusztítottákanélkül, hogy a „kutató” felfigyeltvolna ezekre, nemhogy gondoskodottvolna azok dokumentálásáról. A helyszínikutatások azonnali feldolgozása szinténigényli az anyagtani és szerkezettani ismeretekkelrendelkezô szakember aktív közremûködését.A régészetben grafikus alkalmazásaa dokumentálás szempontjából helyesgyakorlat, de az eredményeket feldolgozókutató ismeretei javarészt csak másodkézbôlszármaznak. Hajnóczi Gyula hivatkozottsaját tapasztalataira, amikor 1959-60fordulóján heteket töltött azzal, hogy „végigrajzolja”a Forum Romanumot. A megismerésnekez a módja mindennél hitelesebb ésalaposabb ismereteket biztosít a kutató számára.Ezt pedig az épületkutatás gyakorlatábanis meg kell honosítani!A roncsolásos vizsgálatok körébe soroloma történeti anyagtani vizsgálatokat. Céljukaz egyes anyagjellemzôk, -összetevôkfizikai és kémiai tulajdonságainak a meghatározása– többnyire anyagminták segítségével,laboratóriumi körülmények között.A vizsgálatok nem azonosak a kötelezôenelvégzendô épületdiagnosztikai vizsgálatoksorán elvégzett anyagtani mintavételekkelés ezek fizikai és kémiai tulajdonságainakaz elemzésével. Megállapítható, hogy sokesetben azonos minta alkalmas lehet mindkétkísérlet elvégzésére, és törekedni is kellarra, hogy az épületen minél kevesebb fizikaibeavatkozás történjen. De amíg azanyagtani vizsgálat a diagnosztika esetébenaz épület anyagainak és szerkezeteinek a fizikaitulajdonságai alapján következtetéstvon le a helyreállítás során alkalmazandó ésszükséges beavatkozásokról, addig a történetielemzés a készítés korára jellemzôtulajdonságokat vizsgálja, kísérletet téve azépítés abszolút és relatív korának a meghatározására.Egy-másfél évtizeddel ezelôttZádor Mihály professzor kezdeményezteegy olyan anyagtani adatbank gyûjtésének amegkezdését, amelyben habarcs-, vakolat-,festékmintákat gyûjtöttek volna össze. Azanyagminták korának a meghatározását amás források alapján ismert építési idejûépületekrôl vett minták segítették volna,amelyek anyagtani elemzése segítette volnaa hasonló összetételû, de ismeretlen korúanyagok korának a meghatározását. Nem383

hiszem, hogy egy ilyen adatbank összeállításaérdemi eredményt szolgáltatna. Aztazonban állítom, hogy az egyes komponensekaránya, a használt adalék minôsége stb.feltétlenül jellemezheti területi egységenkéntés korszakonként az építési szokásokat.A mûemlékvédelemben dolgozó anyagtanászok,geológusok és vegyészek ma isrendelkeznek olyan tapasztalati ismerethalmazzal,amely orientálhatja elemzéseik irányát.Ennek az információgyûjtésnek a szabályozása,rendszerezése feltétlenül hasznostapasztalattal szolgálhatna a késôbbiekben.Egyértelmû, hogy a kutatási feladat egyolyan komplex tevékenység, amelyet egyetlenszakember nem, vagy csak ritkán végezhet.Haris is említi dolgozatában, hogy afelsô festékrétegek leválasztása csak restaurátoritechnikák alkalmazásával végezhetô.Talán lezárult az a korszak, amikor „kutatás”címén az egész épületet szétverték, 19sajnos számtalan ilyen példát ismerünk méga hivatal munkatársainak a keze nyomán is.Ellenkezôleg, a kutatásokat is a minimálisszintre kell korlátoznunk. Tudomásul kellvenni, hogy a falkutatás olyan roncsolásosbeavatkozás, amely az egyes építési periódusok„elpusztítása árán” képes csak korábbirétegeket a felszínre hozni. Ezért hangsúlyoztukkorábban, hogy az írott források ésa tapasztalatok alapján elôször a festett felületekmegmaradása szempontjából érzékenyfalmezôket kell kijelölni (falsarkok, ablakbélletek,a belsô vagy a külsô architektonikustagozatok negatív csatlakozási zónáistb.), ezeken a felületeken minimális méretû– akár 10-15 cm méretû – „ablak” megnyitásátlehet csak engedélyezni. Az ablakbanrétegrôl rétegre haladva az értékesnek ítéltperiódus feltalálásáig lehet haladni, majdegy újabb ablak megnyitásával – ha a feltártazonos korú mezô nem tartalmaz értékesábrázolást, nyithatjuk meg ezt a réteget, ésfolytathatjuk a kutatást a következô periódusmegtalálásáig. A módszer elvben hasonlítleginkább a régészetben használt stratigráfiai,rétegtani vizsgálatokhoz, elemzésekhez.A feladat teljes félreértését jelenti az aszemlélet, amikor a falazattal egykorú, legkorábbifesték- és vakolatréteg azonosításáttekintjük a kutatások elsô fázisának. A folyamatnakrekurzívnak kell lenni – idôbenvisszafelé haladunk a legutolsó korszakvizsgálatától az elsô építési periódus irányába.Egy-egy falmezôben függôlegesvagy vízszintes falsáv megnyitása nem támogatható,és nem is racionális módszer.Amennyiben néhány kisebb „ablak” megnyitásávalbeigazolódik, hogy nagy, összefüggôfelületen számíthatunk értékes rétegelôkerülésére, ennek teljes megnyitása úgyisnagy felületen a kevésbé értékes rétegekeltávolítását jelenti. Célszerûnek tûnik, harestaurátor távolítja el az egyes vakolatrétegeketis, egészen a falszövet mélységéig.A kevéssé érzékeny felületeken elvégezhetôekazok az anyagtani mintavételek,amelyek nemcsak az egyes vakolatrétegekösszetevôit elemzik, hanem a falazat anyagánaka vizsgálatával a vizuális „kormeghatározás”módszerénél megbízhatóbb,laboratóriumi kísérletek számára vesz kellôszámú mintát. Ezen minták alapján egyértelmûenmegadható a legkorábbi periódusbanhasznált anyagok köre is, és ezt követôenaz anyagtani szempontok alapjándefiniált az emlék építésének relatív kronológiája.384

Fontosnak tartom meghatározni a felületekfeltárásának mértékét a helyreállításszempontjából is. A hazai gyakorlatban mégvakolt felületek esetében is elôszeretettelmutatták be a korábbi idôszakból megmaradtrétegeket, foltokat. Gerô László találóan„pestises háznak” nevezte a Táncsics Mihályutcai egykori Vörös sünrôl elnevezettfogadót, a homlokzat bemutatása miatt. Azolasz nyelvû irodalomban elôforduló jelzôa magyar helyreállításokkal kapcsolatban 20 atúlfilologizál kifejezés. A tudományos eredményekdokumentálása és bemutatása nemszükségszerûen feltételezi egymást. Nemszabad történeti egységébôl kiragadva, eltérô,újabb struktúra egységét megbontva,kvázi bizonyítékként bemutatni oda nemillô részleteket. A feltárt korszakok pontosdokumentálását követôen születhet döntés afelület bemutatásáról vagy helyreállításáról.Külsô homlokzat esetén nyilvánvalóan azegységes homlokzat képét meghatározó rétegaz, amely alapján a döntés meghozható.Az esetek többségében ez az utolsó perióduslehet a nyílásosztások, az alkalmazottnyílászárók, a felületet osztó tagozatok stb.alapján. Korábbi rétegeket – véleményemszerint csak az egységes homlokzati képmegzavarása nélkül szabad bemutatni. Ahelyreállító felelôssége a dokumentálásmegbízható pontosságán túl a megôrzés garanciájánaka megadásában van. Nem szabadúgy helyreállítani az összképet, hogymegsérülhessenek a korábbi rétegek az ismételtfeltárás során.A felmérésekhez csatlakozóan szükséglehet bizonyos felületek, építészeti tagozatokrészleges eltávolítására. Az architektonikusrészletek formájának egyértelmûrögzítése nem lehetséges a többszörösen átfestettfelületû formák bemérése útján.Ezeknek a tagozatoknak az egyértelmû rajzolatátaz eredeti, húzott vakolatfelületekadják. Ennek feltárása úgy lehetséges, ha atagozaton egy merôleges, élesen metszettbevágást ejtve a festékrétegek és a javításokalatt láthatóvá és felmérhetôvé tesszük azeredeti formát.A tervezett örökségvédelmi törvény mellett,ahhoz csatlakozó végrehajtási rendeleteksorában meg kell alkotni a mûemlékikutatás feltételeinek és folyamatának a szabályozását.Nem elég egységes szemléletûnormarendszert kidolgozni, amelynek betartását,alkalmazását a kutatás résztvevôisaját döntésük alapján veszik figyelembe,vagy térnek el ettôl. Szabályozni kell a kutatástvégzôk számára a szakmai kompetenciákat,a szakmagyakorlás feltételrendszerétis. Manfred Schuller írja: „Az épületkutatóegy történetileg képzett építész, aki tervezniés építeni is megtanult, és aki tervek olvasásaalapján képes az épületek térszerkezetétmegérteni, és tisztában van az épületszerkezettanés a különbözô építési technikák szabályaival.”21Elfogadom és a saját gyakorlatombanalkalmaztam is, hogy a kutatás megkezdéseelôtt a lehetô legrészletesebb tudományosdokumentáció összeállítása jelenti azt a feltételt,amely nélkül a helyszíni kutatásoknem kezdhetôk meg. Ezt követôen a tudományosdokumentációt összeállító (többnyiremûvészettörténész), az épület építésénekkorszakát ismerô, falfestés feltárásábanés konzerválásában gyakorlott restaurátor,esetleg régész és természetesen a helyreállítóépítész bevonásával helyszíni bejáráson(esetleg több helyszíni szemle során) kell/lehet meghatározni azokat a felületeket, ahola kutatóablakok megnyitása eredménnyelszolgálhat. A kutatás korai fázisában semmilyenkörülmények között nem tudom elfogadnia hosszabb – akár horizontálisan,akár vertikálisan megnyitott – sávoknak azalkalmazását. Az ablak mérete nem kell,hogy a 15-20 cm-es oldalhosszúságú négyzetméretét meghaladja. Nyilvánvalóan azablakok számát a helyszín, az épület kora,az ismert átépítések száma, funkciói stb. ha-385

tározzák meg. A falszövet vizsgálatát azimént leírt szondázó kutatások nem tesziklehetôvé. A periódusvizsgálatok számáraegyedül hiteles eredményt szolgáltató elemzéscsak a falszerkezet ismeretében végezhetôel. Nagyobb felületen az oldalfalfelületekmegnyitása csak kellô körültekintésselés szakértelemmel végezhetô el. A vakolatsávokatcélravezetôen 1,3–1,5 m magasságban– ahol az esetleges nyílásbefalazások,válaszfalkibontások nyomai nagy valószínûséggelregisztrálhatóvá válnak – 30–40 cmszélességben lehet meghúzni.A kutatás sarkalatos kérdése az eredményekmegfelelôen értelmezett dokumentálása.Nem véletlen, hogy Schuller a speciálisképzettségû építész feladatának tekinti azépületkutatást. Bár Schuller is és Gruben iskeserûen állapítja meg, 22 hogy az épületkutatásterületérôl a második világháborútkövetôen fokozatosan kivonultak az építészek.Helyüket elsôsorban mûvészettörténészek,régészek, történészek és esetenként etnográfusokfoglalták el. Az általuk végzettkutatások más szemlélettel folynak, eredményeikérvényessége is csak szûkebb területenbizonyul helytállónak. Az épületenfeltárt látvány, a szerkezetek struktúrájánakértelmezése természetesen magas szintûépületszerkezeti és kifejezetten történetiépületszerkezettani ismereteket feltételez. Afalszerkezet rajzi rögzítése nem tekinthetôegyszerûen grafikai feladatnak. Ennyibenaz épületkutatás nem tekinthetô a régészettelanalóg módszernek. A látvány ábrázolásaszerkezeti ismereteket is feltételez, rajziértelmezése azonban már megköveteli aspeciális szerkezeti tudást is. A kutatás eredményeitrögzítô dokumentum az ún. helyiségkönyv.Készítését az építész feladatánaktartjuk, amint azt a mellékelt ábrák is tanúsítják.A történeti anyagtani vizsgálatokkalnem keverhetô össze az épületdiagnosztika.Amint a vizsgálat elnevezésébôl is adódik,metodikailag az anyagok és a szerkezetekfizikai állapotának a megállapítása, a várhatóélettartam meghatározása a feladat.A vizsgálatok tartalmát tekintve a történetianyagtani vizsgálatokkal azonos fizikai éskémiai elemzések útján jutunk lényegébenazonos eredményre. Csak míg a diagnosztikánálaz anyag várható élettartamát kívánjukmeghatározni, használhatóságát,megtartásának lehetôségét kutatjuk, addiga történeti anyagtani vizsgálatok az összetételt,az egyes komponensek fajtáját, méretétés egymáshoz viszonyított arányát elemzikabból a célból, hogy az anyag és/vagy aszerkezet készítésének, alkalmazásának akorára vonatkozó következtetést lehessenlevonni.A speciális ismeretek oktatásának területénNémetország járt az élen. Addig, amígFranciaországban a felmérés rajzi megjelenítésénekszínvonalára helyezték a hangsúlyt,a német gyakorlat komplex módonkezelte a problémát. Németországban az elsôvilágháború után önálló tanszékek jötteklétre, ahol az intézmény elnevezésében ismegjelent a Bauforschung kifejezés. Nálunkaz épületkutatás önálló diszciplínakéntmind a mai napig nem került a felsôoktatásiintézmények curriculumába. Alapvetôen azépítészettörténetet oktató tanszékek, illetvea középfokú technikusképzés idején az építészettörténettárgy jelentette a kapcsolatota történeti épületállománnyal. A két világháborúközött is folytak hallgatói felmérésigyakorlatok, különösen a Trianonban elcsatoltrészek visszatérte után. A háborút követôenaz egyetemi és a fôiskolai tanszékekrészt vettek a károk helyrehozatalában.Fertôd, Székesfehérvár, Esztergom, hogycsak a legfontosabbakat említsem azok közül,ahol az Építészettörténeti és MûemlékiTanszék is dolgozott. A hagyományosan fôiskolaiképzést folytató intézmények közülaz Ybl Miklós Fôiskola, az egykori Felsô(építô) Ipariskola hagyományait folytatva,Szabó László vezetésével, elsôsorban a népiemlékek felmérésében ért el figyelemre méltóeredményeket. Szisztematikus felméréseka pécsi Pollack Mihály Fôiskola szervezésébennem ismertek. Újabban a DebreceniEgyetem Mûszaki Kara által szervezett felmérésekrôlvan információnk, melyet KántorAnita szervezésében nemcsak a határokonbelül, hanem Erdélyben is folytatnaka hallgatók. A hagyományok folytatója, aBME Építészettörténeti és Mûemléki Tanszékenyaranta120-150 hallgató számáraszervez programokat. A ’70-es évek végénkezdeményezte Hajnóczi Gyula, akkor oktatásidékánhelyettesként, a felmérésnekmint kötelezô feladatnak az órarendbe történôfelvételét. Az elsô, az évfolyam egészétérintô kéthetes programot Kalocsán 1980-386

an szervezte meg a tanszék az akkoriOrszágos Mûemléki Felügyelôség anyagitámogatásával. Hajnóczitól a stafétabototelôbb Guzsik Tamás, majd Istvánfi Gyulatanszékvezetése idején e sorok szerzôje,utóbb Krähling János vette át. Istvánfi Gyulakezdeményezésére a határon túlra iskiterjesztette a tanszék a felmérés és a dokumentálásmunkáját. Eredményeinket – aTankönyvkiadó által publikált Pusztulómûemlékeink sorozatban – nyomtatásban isközzétettük.A graduális képzésben, a 7. szemeszterben,a kötelezô mûemlékvédelem c. tárgykeretében az épületkutatás módszertanát éstartalmát mindössze két, dupla órán tudombemutatni a hallgatóknak. A 8. félévbenönálló, de szabadon választott mûemlékvédelem2. – épületkutatás c. tárgy a félév 12-13 elôadási óráján foglalkozik tematikusana roncsolásos és a roncsolásmentes vizsgálatokfeladataival. Minden félévben igyekszema hallgatóknak éppen folyó roncsolásosvizsgálati folyamatot is bemutatni. Akutatás lényegét és célját, meggyôzôdésemszerint, ezek a helyszíni látogatások képeseka leghatékonyabban megértetni az érdeklôdôkkel.A közel 35 esztendeje megszakítás nélkül,kétévente mûködô „mûemlékvédelemszakmérnöki kurzus” az egyetlen posztgraduálisképzésként nem vállalhatja föl, hogycsak az épületkutatással foglalkozzon a 4szemeszter során. Általános, szemléletformálóképzés inkább elméleti oldalról közelítia diszciplínát. Épületkutatással itt ismindössze egy, félévenként 5 alkalommalelhangzó általános tárgy keretében szólunka legfontosabb feladatokról. Gyakorlati oktatásmegszervezésére nincs is lehetôség.A szakmagyakorlás szempontjából a hivatalhatósági feladatai között engedélyeziaz épületkutatás megkezdését azok számára,akik az illetékes ügyintézô véleményeszerint alkalmasak a feladat ellátására. Aszakmagyakorlás feltételeinek jogszabálybanrögzített feltételei nem születtek meg.Sem a hivatal, sem pedig a Magyar ÉpítészekKamarája nem vezet névjegyzéketa feladat elvégzésére jogosultak körérôl.Magam évek óta tervezem egy, a szakmérnökiképzésre épülô, akkreditált épületkutató-képzésmegszervezését a Mûegyetemen.Az akkreditáció feltételeit a tanszék már teljesítette,az adminisztratív eljárás megindításacsak idôhiány miatt késik. Az elképzeléseimszerint 2 féléves, összesen 240kontaktórás tanfolyamhoz kétszer 4 hetesgyakorlati képzés társulna. Építészmérnökidiplomával rendelkezôk számára, történetiszerkezettani és anyagtani, valamint technológiaiismereteken túl, alapvetôen gyakorlatiismeretek oktatását tartanám szükségesnek.Valószínû, hogy bölcsész végzettségûekrészére legkevesebb 1 többletszemeszterbenépületszerkezettani, anyagtani és tervezéselméletialapismeretek oktatása is szükségeslenne ahhoz, hogy felkészülhessenek aszükséges ismeretek elsajátítására.Budapesten vagy a vidéki városokbansétálva minduntalan szembeötlik a történetiépületek elhanyagoltsága, illetve ott, ahol ahelyreállítás megtörtént, az esetek többségébena helyreállítás színvonaltalansága. Be387

kell látnunk, hogy képzés hiányában a történetiépítészetet ismerô, értô szakemberekköre hallatlanul korlátozott, és csak tervezôvagy kivitelezô szervezetek belsô képzésirendszerében sajátíthatóak el a legfontosabbismeretek. Az európai szakirodalomban isminduntalan elôbukkanó igény a háborúelôtt mindenekelôtt Németországban mûködôképzési rendszer újjáélesztése. A ’20-asévekben Armin von Gerkan kezdeményezésérelétrejött – a modernizmusnak a történetiépítészetet elítélô hevületének ellensúlyozására– mozgalom mára csak civilszervezetként, a Koldewey Gesellschaft kereteiközött mûködik. A végcél számunkraaz lehetne, ha a kétciklusos képzés kereteiközött megszervezhetô lehetne egy épületkonzervátorszak egy építészmérnöki képzôhelyszervezeti keretei között. Olyan szakemberekkiképzésére lenne szükség, akikképesek lennének az alap kutatási feladatokatelvégezni és az eredmények kiértékeléséhezhozzájárulni. Szükség lenne a szakmagyakorlásfeltételeit meghatározó jogszabályokkidolgozására és az épületkutatóknévjegyzékét vezetô feladatokat ellátó kamaramegszervezésére.JEGYZETEK1. Haris Andrea: Mûemlék épületek kutatásánakmódszertana és annak változása. MûemlékvédelemXLVIII. évf. 2004. 5. szám p. 297–302.2. Építészettörténeti és építészetelméleti értelmezôszótár. Szerk.: Major Máté. Akadémiai Kiadó,1983.3. Zádor Anna: Építészeti szakszótár. Corvina Kiadó,1984.4. Gerô László: Magyar Mûemléki ABC. MûszakiKönyvkiadó, 1984.5. Gottfried Gruben: Eine Einführung. In KlassischeArchäologie. Berlin, 2000. S. 251–279.6. László Csaba: Épületkutatási módszertanról másként.(Hozzászólás Haris Andrea: Mûemlék épületekkutatásának módszertana és annak változásacímû cikkéhez.) Mûemlékvédelem XLIX. évf.2005. 2. szám p. 106–108.7. Krähling János – Halmos Balázs – Fekete J. Csaba:A fertôdi marionettszínház új értelmezése – azépületkutatás („Bauforschung”) és alakhû felmérésmint kutatási módszer alkalmazásával. Építés-Építészettudomány 34. (1-2) p. 5–55.8. Krähling et al op. cit. p. 7. az eredeti idézet forrásaManfred Schuller; Bauforschung in Der Domzu Regensburg. Ausgrabung, Restaurierung, ForschungVlg. Schnell und Steiner, München-Zürich1990 (3. kiadás) p. 168. (Schuller 1990).9. Antoine Babuty Desgodetz, Les edifices antiquesde Rome, dessinés et mesurés très exactement. Paris,1682. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy ezvolt az elsô publikáció Róma antik emlékeirôl,melyet Colbert az általa 1671-ben alapított AcademieRoyale d’Architecture gondozásában jelentetettmeg.10. Robert Wood: The ruins of Palmyra, otherwiseTadmor in the desert. London 1753.11. Robert Wood: The ruins of Baalbec. London 1757.Különösen a korinthoszi oszloprend feldolgozásahatott megtermékenyítôen a korai klasszikus építészetkialakulására.12. James Stuart, Nicholas Revett, The Antiquities ofAthens and Other Monuments of Greece. London1762.13. A firenzei Duomot Emilio de Fabris tervei szerint1876-87-ben építették meg, a prágai Szt. Vidszékesegyháznaka parlerek által befejezetlenülhagyott részeit, többek közremûködésével – a barokkrészek eltávolítását követôen – 1873–1929között sikerült a mai állapotban látható egységesépületté formálni.14. Viollet-le-Duc: Dictionnaire raisonné de l’architecturefrançaise du XIe au XVIe siècle. Vol. 1–10.Paris, 1854–68.15. Lásd részletesebben: Anna Boata; Daniela Pittaluga,Building Archaeology, a non destructiveArchaeology.16. Schuller 2002. p. 11. Sculler felhívja a figyelmet,hogy a mechanikusan végrehajtott felmérés geodéziaiértelemben pontos lehet, de az építészeti valóságdokumentálása szempontjából mindig befejezetlenmarad.17. Francis Penrose, An Investigation of the Principlesof Athenian Architecture; or, The Reults of Surveyconducted Chiefly with Reference to the OpticalRefinemets Exhibited in the Construction of theAncient Buildings at Athens. London, Macmillan1851. Bôvített, átdolgozott 2. kiadás uott 1888.18. Közli Manfred Schuller; Building ArchaeologyMonuments and Sites VII. ICOMOS Paris 2002. p.8 (a késôbbiekben Schuller 2002).19. Haris op. cit. p. 5.20. Amikor még az olasz történeti és elméleti irodalomlátóterében szerepelt a magyar mûemlékihelyreállítások bemutatása, értékelése. Sajnálatosmódon ez az elmúlt 10-15 év „eredményeire” márnem jellemzô.21. Schuller 1990. p. 168., valamint Schuller 2002.22. Sculler 2002.; Gruben op. cit.388

Kovács GáborA BECSEHELY-POLAI TEMPLOM ÁRPÁD-KORI ABLAKAÉS KÜLFÖLDI PÁRHUZAMAI 1A becsehely-polai templom dél felôl a kutatásután, a sekrestye bontása elôttBecsehely (Zala megye) Pola településrészénálló templomát a XIII. században építették,majd a török elvonulása után kétperiódusban nyugat felé bôvítették. A templomromán kori része: a szentély és a hajókeleti fele, a déli fal keletrôl számított másodiklizénájának vonaláig. A XIII. századitemplom egyszerû alaprajzú, talán nyugatitornyos, 2 egyhajós, csak az apszisban boltozott,déli bejárattal rendelkezô téglaépületvolt. Homlokzatait – ahogyan ma islátszik – a szentélyfalon sûrûbb kiosztású,keskenyebb, az északi oldalfalon pedig szélesebbés ritkább kiosztású lizénasor díszítette.A hajó szentély fölötti, keleti oromfalánkonzolokon nyugvó, vízszintes ívsoros-fûrészfogasfríz fut, melyet kétoldaltlépcsôzetesen rakott téglasor kapcsol összea saroklizénákkal. A hajó keleti oromfalánakközéptengelyében kereszt alakú nyílás,padlásablak van. A templom déli homlokzatátkét saroklizéna és a félköríves záradékú,bélletes, háromszögû oromzattal koronázottkapu határozta meg. A déli fal középkori ablakairóla közelmúltig csak sejteni lehetett,hogy a kora barokk ablakoknak a helyénlehettek. 3 Megtalálásukra nem látszott sokesély, hiszen ugyanebbe a falba a XVIII.század végére datált átépítéskor – amikortovább bôvítették a templomot, és tornyot isemeltek – újabb nagy, négyszögletes ablakotvágtak. 4A templom 1965-ben épült sekrestyéjénektervezett bontása és egy új sekrestyeépítése miatt 2006 nyarán falkutatásra kerültsor, amelyet Vándor László és Tokai Zitarégészek végeztek. 5 Kutatásuk részbenValter Ilona korábbi feltárásainak eredményeitigazolta, 6 részben teljesen új eredményekkelgazdagította a Délnyugat-DunántúlXIII. századi építészetérôl alkotott képünket.7 A déli fal másodlagos, késô barokk ablakátólkeletre, a diadalív közvetlen közelében,a régészek egy befalazott, középkoriablakra bukkantak. Önmagában már ez atény, a teljes XIII. századi nyílás feltárása isnagy jelentôségû lenne. A leletnek azonbanegyedülálló különlegességet kölcsönözneka viszonylagos épségben megmaradt ablakosztók,melyek Magyarországon eddig ismeretlenmódon tagolják a nyílást.A XIIII. századi falusi templomok ismertablaknyílásaihoz képest semmilyen lényegeseltérést nem mutat a félköríves nyílásforma,és a mindkét irányból szûkülô,A templom keleti oromfala389

A templomhajó középkori ablaka kibontásutánA becsehely-polai ablak (a szerzô felmérésirajza)rézsûs káva, melynek könyöklôje egyeneskialakítású. Az ablakot idomtéglákból állókeretelés is díszíti: az ablakkáva külsô szélétívesen lemetszett sarkú téglákból alakítottákki, melyek így az ablak körül negyedköríves hornyot képeznek. Az idomtégláknakkét típusa van, melyeket aabaa ritmusszerint rendeztek el: minden harmadik téglalemetszett sarkában kis hengertag emelkedikki. A hengertagos díszítés csak azalulról számított hatodik téglasortól indul,és ritmusa az ablakzáradéknál megváltozik.Ennek két oldalán ugyanis a hengertagosidomtéglák között csak egy-egy lemetszettsarkú téglát helyeztek el (a ritmus tehátbabab). 8 A keretelô idomtéglákat úgy raktákegymásra, hogy nincsenek kötésben a fallal.Ennek alapján arra is következtethetünk,hogy az egész ablakot, hengertagos téglakeretelésévelés szokatlan belsô osztásávalegyütt, késôbb alakították ki, talán egy eredetiablaknyílás megnagyobbításaként. Ezta feltételezést az épületen végzett megfigyelésekcsak korlátozott mértékben képesekegyértelmûen igazolni vagy cáfolni. Azablakhoz, nyugat felôl, a templom utolsóbarokk bôvítésekor készült ablak kávájánaktéglafalazata kapcsolódik, középkori falszövetetitt tehát nem vizsgálhatunk. A szentélyfelôli oldalon semmilyen jel nem utal az ablakmásodlagosságára.A hengertagos keretdíszt Vándor Lászlóa romanikában ilyen helyzetben általánosanalkalmazott félgömb motívummal rokonítja,és mint ilyet, Ják hatásával magyarázza. 9A jáki déli kapun és az ablakoknál is megjelenô,félgömbökkel kialakított, homorlatosnyíláskeretelés a régió több kisebb falusitemplomán is követôre talált, de nemannyira az ablakoknál, mint inkább a díszesebbmegformálású kapukon. 10 A szakirodaloma kôfaragó hagyomány e motívumánakjáki megjelenését bambergi stíluskapcsolatkéntértékeli. Téglából elkészítve eddig mégnem találkoztunk hasonló megoldással,ahogyan ablakkeretelésnél is ritka Magyarországon.11 Önmagában a hornyolt ablakkeretfélgömbdíszek nélkül elôfordul még ateskándi (korábban Dobronhegy) téglatemplomszentélyablakánál és a jákfai templomhajóablakain.Az ablak díszítését a keretelés mellett abelsô ablakosztás adja. Az elemek a következôképpenépülnek egymásra: egy-egy ál-390

ló téglára támaszkodik a sérült, eredetilegegyenlô szárú, X alakú, szárközeiben félkörívesenkialakított homokkô elem, amelynekfelsô száraira egy, a félkört kiegészítô,de felsô részén egyenes lezárású, „kapuszerû”idomtégla került. Ezen ismét két felállítotttégla következik, melyekre a záradékotképezô, valószínûleg szintén „kapuszerûen”megformált (a falszövetbe kapcsolódó felsôrész nem látszik) idomtéglát helyezték. AzX alakú kô és a ráhelyezett, illetve a záradékotképezô idomtégla félköríves nyílásaikívülrôl élszedettek.A polai templom legutóbbi kutatásakornem a befalazott ablak volt az egyetlen meglepetés.A déli falban egy különleges formájútéglát is találtak, amelynek értelmezéseaz ablakhoz hasonlóan komoly fejtöréstokoz. A téglában két kör alakú, tölcsérszerûbemélyedés van, mindkettônek a közepénlyukkal. A téglát nem emelték ki, jelenleg isa falban van, ezért nehezen mérhetô, és aztsem lehet megállapítani, hogy a túlsó oldalánis van-e tölcséres bemélyedés a lyukakkörül. 12 A tégla a középkori nyugati hajóablakfeltételezett helyéhez közel került elô,annak nyugati kávájánál. Ekkor még nemlehetett tudni, hogy másodlagosan idehelyezvevagy esetleg eredeti helyzetben. Ahelyreállítási munkák közben, mikor a keskeny,kora barokk nyílást középkori méretûvéés tölcséressé alakították, ebbôl az ablakfülkébôl– melynek csak a nyugati kávájátismertük – kibontották a barokk ablak kialakításakorberakott falazatot, és a vakolat islekerült a középkori déli fal teljes felületérôl.Ekkor vált láthatóvá az idomtégla párdarabja, mégpedig az ablak túlsó, keleti oldalán,pontosan meghatározva a középkoriablak másik külsô szélét.Az egyedülálló ablakbetét és az idomtégláktovábbi vizsgálatokra ösztönöztek.Az ablakot illetôen elsôsorban arra a kérdésrekellett választ adni, hogy eredeti állapotábanfennmaradt ablakosztásról, vagymásodlagosan kialakított szerkezetrôl van-eszó. Az ablakelemek és a habarcsok részletesvizsgálata során a következô észrevételeketfogalmazhatjuk meg.A szerkezet elemei a kívülrôl és belülrôlis rézsûsen szûkülô káva közepén, egy téglavastagságnyi„horonyban” helyezkednekel. Ezt a mélynek látszó, egyenletes szélességûhornyot csak az ablak építésekor lehe-A déli hajófalban talált idomtéglaAz ablakbetét belsô nézete391

tett kialakítani. Ebbe a horonyba illesztettékaz osztást képezô téglákat – valószínûlegszintén az ablak építésekor. Az íves záradékotés az alatta álló téglákat egészen biztosanaz építéskor illesztették a horonyba,ahogyan a középsô idomot is, mely mindkétkáva falazatához szervesen kapcsolódik,összekötve azokat. Nem mondhatjuk el eztaz X alakú kôelemrôl, ez ugyanis a téglafaltólteljesen független betétként áll a két alattalévô, kávába helyezett téglán, és szárvégeicsak a szomszédos téglákhoz vannakhabarccsal rögzítve. A kôelem két oldalán akávába illeszkedô, de annak síkjából nemkiemelkedô téglák állnak. Elhelyezésükbenezek a kávában legalul és legfölül álló téglákhozhasonlítanak. Mindkét tégla felületénvésônyomok fedezhetôk fel. Ilyen faragásnyomokatmáshol nem találtunk, amibôlarra lehet következtetni, hogy ezt a két téglátutólag lefaragták. Ez a késôbbi átalakításrautaló tény magyarázat lehet a kôelemlabilis helyzetére is. Abból, hogy ez a kôelema rézsûs kávában kialakított horonnyalsemmilyen kapcsolatban nincs, arra következtethetünk,hogy másodlagosan lett idehelyezve,miután az oldalt álló téglákat lefaragták.Erre azért volt szükség, mert csakígy, az alsó, álló téglákra támasztva lehetettrögzíteni.Másodlagosságára a szerkezettôl függetlenelhelyezése mellett utalhat maga akôanyag használata is. Segítségünkre lehetneebben az esetben még a habarcsok vizsgálata,ez azonban nem vezetett eredményre:a kôelem kötôhabarcsából nem maradtsemmi, így ezt nem lehet összehasonlítaniaz ablak falazóhabarcsával.A kôelemnek az ablakosztás többi téglaeleméhezés az ablak falazatához viszonyítottmásodlagosságát a fent részletezett megfigyelésekalapján biztosra vehetjük. Ebbôla megállapításból azonban újabb kérdésekkövetkeznek:– jelenlegi helyzetében mit helyettesít,azaz milyen lehetett az ablak eredetiformájában?– mikor kerülhetett ide?– másodlagosan felhasznált, vagy eleveide készült faragványról van szó?Ezekre a kérdésekre már csak hipotézisekkeltudunk válaszolni, elôtte azonbanszükséges a polaival párhuzamba állíthatóablakszerkezetek felkutatása.A POLAI ABLAKBETÉT: MÉRMÛVAGY TRANSENNA?Késô román kori falusi templomaink szerkezetimegoldásait tekintve a polai ablak– belsô osztásától eltekintve – általánosnakmondható. A keskeny, félköríves nyílás tölcséreskialakítása a vízszintes könyöklôvelmegszokott forma. Ugyanígy elterjedt a tölcsérbélletesfalazatban képzett horony,melybe a nyílást továbbszûkítô, annak mintegybelsô keretet adó kô- vagy téglaelemekkerülnek. Feltehetôen ezekhez a belsô keretekhezlehetett rögzíteni a középkorbannyílászáróként használt áttetszô hártyákat,alabástromlapokat vagy üvegezéseket. 13Számtalan ilyen vagy ehhez hasonló felépítésûablakot ismerünk országszerte falusitemplomainkon, így például a zalai Kallósdonis, ahol a könyöklô a polai ablakéhozhasonlóan nem rézsûs, hanem vízszintes.Vándor László az ablakosztóban a XIII.század második felében terjedô gótika hatásátlátja: „A polai templomot építô mestereazokkal a sajátos eszközökkel, amelyekkelezeket a templomokat díszítették, azaz azA zalaszentgyörgyi templom szentélyablaka392

idomtéglákkal, megpróbálta az általa nyilvánlátott, a gótikus ablakokban megjelenômérmûveket megjeleníteni.” 14 A hagyományosnyílásszerkezetbe kapcsolt belsô ablakosztóta gótikus mérmû provinciális megjelenésekéntértelmezni, véleményem szerint,a probléma leegyszerûsítése, nem pedigmegoldása. A szakirodalomban általánosanelfogadott nézet szerint a mérmû a két keskenyablakból és a föléjük helyezett körablakbólálló nyíláscsoport határoló falainakkarcsú kôráccsá vékonyítása által alakult ki.E „találmány” elôször a reimsi katedrálisablakain mutatkozott meg egyértelmûen, az1220-as években. Île-de-France-ból aztán azúj stílussal együtt hamar elterjedt e megoldás,megkönnyítve a boltozatok terhelésétôlmegszabadított, áttört falmezôk hatalmasablakainak üvegezését. Magyarországon azelsô mérmûves ablakok a budai Nagyboldogasszony-templomban,Gyulafehérváron,illetve a soproni ferences templomban jelenhettekmeg a század második felében. 15Falusi templomainkon ezen a területen valódimérmûves ablakokat csak jóval késôbb,a XIV–XV. században kezdtek építeni. Valószínûlega legkorábbi falusi mérmûvekközé tartozik a berhidai templom XIV. századvégi kôrácsa. Zalai kistemplomokoncsak a XV. századtól jelenik meg ez a szerkezet(Zalaszentmihály, Zalaszántó stb.).Mérmûvet utánzó, a gótika formavilágátidézô ablakokat azonban már a XIV. századbólismerünk: a zalaszentgyörgyi templomosztatlan szentélyablakainak egy kôdarabbólfaragott, csúcsíves, orrtagos záradéka aXIV. századi mérmûvek lándzsa alakú ikerablakaitutánozzák. A romanikában alkalmazottkeskeny, rézsûs, félköríves záradékúrésablakok és a gótika mérmûves ablakaiközött – úgy gondolom – a zalaszentgyörgyihezhasonló ablakok (pl. a velemériekvagy a szôcei szentélyablak) jelentik az átmenetet.Úgy tûnik, hogy a jelentôs központoktóltávol esô falvakban dolgozó kôfaragóktöbbé-kevésbé mindenhol egységesmódon alkalmazták a gótika formakincsét,mégpedig a záradékok karéjos megformálásávalpróbáltak „divatosabb” megjelenéstkölcsönözni a hagyományos ablaknyílásoknak.Ennek a XIV. században kitapinthatóstílusátmenetnek az emlékei közé azonbanformailag nem illeszthetô a becsehelyiablak.Pécs, nyölcszögletû, ókeresztény sírkápolnaablakaTalán egy lépéssel közelebb juthatunk ekülönleges ablakosztó megértéséhez, ha aztnem a klasszikus gótika távoli kisugárzásakéntpróbáljuk értelmezni, hanem egymásik, a XIII. században ezen a területen bizonyosanható, ám falusi építészetünk vonatkozásábanmindeddig kevéssé tanulmányozotthagyomány, a késô antik gyökerekbôltáplálkozó bizánci építészet ismeretébenvizsgáljuk. Azt, hogy e hagyomány hatásánaka lehetôségével is számolnunk kell,amikor a becsehelyi ablak eredetét kutatjuk,egy, a kora középkorban általános, és a romanikábanis ismert épületszerkezet, az ún.transenna történetének és elterjedésének abemutatásával lehet bizonyítani.Transennának az áttört kôlapokból készült,gyakran ornamentális díszítéssel ellátottnyílászárókat, ablakbetéteket nevezi aszakirodalom. 16 Legkorábbi formájában atransenna kisebb vagy nagyobb, kör alakúnyílásokkal áttört kôlap volt. Nyilvánvalóana római építészet örökségeként találunkilyen ablakokat a IV–V. századi, ókereszténybazilikákon Rómában és Itália más részein.Ilyen, kör alakú lyukakkal áttört márványlapokbólkészült transennák szûrikmeg ma is a legtöbb római ókeresztény bazilikaablakain át érkezô napfényt. Ezektöbbsége XIX–XX. századi restaurálásokeredménye, a korábbi ábrázolások és néhánymaradvány alapján azonban feltételezhetjük,hogy az eredetiek is hasonlóaklehettek. A legegyszerûbb és idôben, térbenlegelterjedtebb formája ez az ablakbetétek-393

Valdedios, San SalvadorSiberene, keresztelôkápolna ablaka(Heinrich Gerhard Franz alapján)nek. A római építészet hatósugarában elterjedt,körkörös nyílású transennák Pannóniábanis ismertek voltak. A pécsi nyolcszögletû,ókeresztény sírkápolna töredékesenmegmaradt délkeleti ablaknyílásában egyvékony, sérült kôlap van, amelyben egy köralakú lyukakkal áttört ablakosztó maradványátismerhetjük fel. 17 A pécsi ablakban teháta transennák legegyszerûbb, függôlegesenegymás alatt sorakozó körökbôl szerkesztetttípusa lehetett.A kôrácsokat nyílászáróként a Fölközitengerkeleti partvidékén is használtak, és akésô ókorban, valamint a kora középkorbannemcsak Bizánc, hanem az iszlám építészetjellegzetes elemei voltak ezek. Az iszlámmûvészetben, a Közel-Keleten és Észak-Afrikábanegyaránt alkalmazott transennáknemcsak elsô ránézésre is feltûnô, rendkívülgazdag és bonyolult geometriai vagy ornamentálisformaképzésükben, hanem általábananyagukban is különböznek a kereszténypéldáktól: ezek ugyanis legtöbbszörnem kôbôl, hanem stukkóból készültek. Atransennák különlegesen gazdag csoportjakészült a IX–X. századi Spanyolországban,melyek részben az antik emlékek, részbenpedig az arab mesterek formaképzô elveinekhatását mutatják.A szakirodalom egyik legnehezebbenmegválaszolható kérdése a transennák középkoriutóéletére vonatkozik. HeinrichGerhard Franz, a transennák fejlôdéstörténetétátfogóan tárgyaló, e témában alapvetôfontosságú tanulmányában azt a tényt, hogya XII–XIII. századból alig maradtak fennilyen ablakok, az ólomüvegezés elterjedésévelmagyarázza. 18 Paolo Verzone szerint Ró-Bari, S. Gregorio394

Galatina, S. Caterina, nyugati homlokzatma fejlett üvegipara a birodalom széthullásaután visszafejlôdött, ezért az ablaknyílásoklezárásának ezt az egyszerûbb módját használták.Nemcsak Itáliában, hanem a birodalomészaki területein is alkalmazták, amintezt néhány töredék alapján feltételezhetjük.19 Egészen addig, ameddig a középkoriüvegmûvesség nem érte el azt a színvonalatés produktivitást, ami újra lehetôvé tette azüvegezés elterjedését. Ez minden bizonnyalterületenként változó idôben következett el.Az Alpoktól északra tehát azért ismerünkcsak igen kevés transennát, mert ezeket azidôjárás miatt, amint lehetett, üvegezésrecserélték. A Földközi-tenger partvidékén,ahol az enyhébb éghajlat ezt nem követeltemeg, továbbra is használatban maradhattak,de újabbakat már nem nagyon faragtak. Afennmaradt transennák csekély számát sérülékenységükis indokolja.Dél-Itáliában már valamivel nagyobbszámban maradtak transennával ellátott ablakok:az apúliai Bitonto székesegyházánakelôcsarnokában egy (1175 után) és a bari S.Gregorión kettô (XIII. század). A siberenei(Kalábria) S. Severina keresztelôkápolnájánakfélköríves ablakában szintén a transennákegyszerû, kör alakú lyukakkal áttörtváltozatát láthatjuk.Nem annyira nyílászáróként, mint inkábbdekoratív homlokzati díszként alkalmaztakáttört, gazdag faragású kôrácsokat körablakoknál.Különösen Közép- és Dél-Itáliatemplomai ôriznek ilyen emléket a XII–XIII. századból. A galatinai (Abruzzo) S.Caterina nyugati homlokzatán az északimellékkapu fölé építettek egy kisebb körablakot,melyet egyszerû, kör alakú lyukakkaláttört kôlappal zártak el. A bazzanói (Abruzzo)S. Giusta (1238) nyugati homlokzatánhasonló helyzetben látható két körablak közüla déli archaikusabb, ornamentális faragású,míg az északi már az architektonikusfelépítésû, oszlopokkal tagolt körablakokküllôs szerkezetére utal. Igen érdekes megoldástalkalmaztak a trójai (Apúlia) katedrálisnagy rózsaablakánál: az oszlopokként kiképzettküllôk közeit változatos mintázatútransennákkal töltötték ki. A kezdetben kisméretû,egyetlen áttört kôlapból készültkörablakok feltehetôen iszlám hatásra terjedtekel Itália déli részén és a keleti partvidéken.Nem kizárt, hogy ezek az ablakokhatással voltak a nyugati romanika oszlopos-küllôskörablakainak, azaz a korai rózsaablakoknaka kialakulására. 20A fenti emlékek csak kiragadott példák,melyek bemutatása azért tûnt szükségesnek,hogy nagyjából érzékelhetôvé váljon enneka magyar kutatásban kevéssé ismert jelenségneka fejlôdése, idô- és térbeli elterjedése.Az ismertetett példák talán még távolipárhuzamként sem említhetôk a polai ablakkapcsán, vannak azonban földrajzilag – éstalán formai tekintetben is – közelebb esôBazzano, S. Giusta, nyugati homlokzat395

emlékek, amelyek a fent vázlatosan bemutatottgyökerekbôl eredeztethetôk, illetve akortárs emlékekkel összefüggésben állnak.Itália hatása és az ókeresztény, bizáncihagyomány töretlen jelenléte érzékelhetôIsztria IX–XI. századi, preromán templomépítészetén.E hatásokról néhány érdekeskialakítású transenna is tanúskodik. 21 A legkorábbiezek közül a žminji Sv. Foškatemplom800 körüli két hajóablaka, melyekjelenlegi állapotukban valószínûleg másodlagoshelyzetben, részben átfaragva és kiegészítveláthatók. Nem nehéz rajtuk felismernia korai transennák egyszerû formaadását,ahogyan a balei Sv. Jakov-templomnyugati homlokzatán (másodlagosan?) elhelyezettablakbetét is ehhez a hagyományhozkapcsolható. Két késôbbi transennát is ismerünkXI. századi épületeken, melyek nyílásrendszerea hagyományos körökbôl szerkesztettforma variánsainak tekinthetôk,részleteiket illetôen pedig a szalagfonatosépületdíszítô faragványok körébe tartoznak.Žminj, Sv. Foška, déli hajóablak (forrás:VLADIMIR P. GOSS: Predromaničkaarhitektura u Hrvatskoj. Pre-RomanesqueArchitecture In Croatia. Zagreb, 2006)Bale, Sv. JakovA Sveti Lovreč-i Sv. Martin-templom délimellékapszis-ablaka egymásba csúsztatottfonatgyûrûkbôl áll. A stoni Sv. Mihoviltemplomlizénába vágott ablakában megmaradtkôbetét érdekessége, hogy a körök belsejétszabálytalan rácsmintázatot kialakítvafúrták át.Horvátországban kranjci Sv. Flora- és agaližanai S. Maria della Concetta-templomablakaiban ismerünk még preromán transennákat.Mindkettô érdekessége, hogy aréseket úgy vésték a kôlapokba, hogy keresztetformáznak. A kranjci transenna köralakú nyílásai tölcséres, élszedett kialakítástmutatnak. A horvát emlékanyag különös darabjaa fažanai Sv. Elizej-templom szentélyablaka.A viszonylag nagy, félköríves ablakbaillesztett kôlap alsó felén három kisebb,szintén félköríves nyílást vágtak egymásmellé, ezek fölött pedig egy körcikkelyekbôlálló, rozettaszerû „rózsaablak” van. Ahosszúkás és a kör alakú nyílások ilyen csoportjanemcsak a horvát, hanem az itáliai ésa spanyol emlékanyagban is megtalálható(pl. San Miguel de Lillo). 22Egyik isztriai transennát sem lehet a becsehelyiablak konkrét elôképeként kiemelni.Ha azonban az emlékanyagot együttesenszemléljük, fel kell ismernünk e hagyományrendkívüli formagazdagságát. Talán nem túlnagy merészség ablakunkat e változatos hagyománnyalpárhuzamos jelenségként értelmezni.Ezt támasztja alá az a tény is, hogyPola falu temploma építésének feltételezett396

Fažana, Sv. Elizej, szentélyablakSv. Lovreč, Sv. Martin, déli mellékapszisablakaSton, Sv. Mihovil, északi hajóablakKranjci, Sv. Flora; Galižana, S. Mariadella Concetta397

Boiana, Kaloján szebasztokrátor donációsképeidejében a zágrábi püspökséghez tartozott.Így feltehetôen jelentôs déli kapcsolatokkalrendelkezett, melyek könnyen elnyúlhattakIsztriáig.A transennák középkori fejlôdéstörténeténekvan egy másik ága is, amivel a nyugatiszakirodalom tudomásom szerint nemfoglalkozik: a Balkánon alkalmazott, bizáncieredetû emlékek csoportja. Ezt, a hazánkkalszomszédos, a keleti kereszténységheztartozó országok templomépítészetében azegész középkorban töretlenül meglévô ésáltalános hagyományt szintén nem hagyhatjukfigyelmen kívül, amikor a polai ablakeredetét keressük. Nyilvánvalóan itt is kevésablak maradt meg eredeti állapotában,és a ma látható ablakbetétek nagy részevalószínûleg késôbbi pótlások, rekonstrukciókeredménye. 23 Ha ezeknek az ablakszerkezetekneka középkori formájára vagyunkkíváncsiak, elsôdleges forrásértékük miattfigyelmet érdemelnek azok kortárs ábrázolásaiis. 24 A narratív jelenetek hátterében kulisszakéntmegjelenô épületábrázolások ésa donációs képeken látható „templommodellek”egyaránt arról tanúskodnak, hogya bizánci gyakorlat hatásaként a Balkánon atransenna többnyire egyszerûbb, ôsi változatát,tehát a körökbôl álló ablakosztást alkalmazták.Elôfordulnak ennek is díszítettebbvariánsai (pl. Daphni, kolostortemplom),de a kör alakú nyílásokból építkezôalaptípus ezeken is mindig felismerhetô,még akkor is, ha a nagyobb ablakokba nemegy kôlapból, hanem több, egymásra épülôelembôl készítették el az ablakosztókat. 25Dekoratívan megmunkált, kôlapokbólálló ablakbetéteket alkalmaztak hazánkbanis, még a mérmû megjelenése elôtt. Legismertebbközülük a jáki északi torony bambergistíluskapcsolatot mutató rózsaablaka.A tekintélyes méretû ablakbetét kôlapokbóláll, ami e korai rózsablaktípusnak a transennákkalvaló rokonságát sejteti. IsmerünkJákról egy másik, a fôhomlokzatinál kisebbés archaikusabb megformálású ablakot. 26 Eza négykaréjos nyílásba illeszkedô, kör alakúfonatokból összekapcsolódó ablakbetétnehezen illeszthetô a XIII. századi emlékanyagba,a befoglaló forma és az ablakbetétegyértelmûen meghatározható helye 27 azonbannem tesz lehetôvé korábbi datálást.Elképzelhetô, hogy a jáki négykaréjos ablaka korábbi, fonatrácsos transennák hatásátôrzi. 28 Figyelemre méltó még a gyulafehérváriszékesegyház északi és déli kereszthajófalánakkét kis körablaka, melyet egyolyan kôlappal zárták el, amelybe a háromkaréjosalapforma változatának tekinthetô,középen levélszerûen összezáródó nyílásokatvéstek. 29A magyarországi transennaszerû ablakbetétekfelkutatásakor azokat az ablakokatis vizsgálni kell, amelyek záradéka egyetlenkôbôl van kifaragva. Heinrich GerhardFranz szerint ezek ugyanis az áttört, kô nyílászárókutódaiként értelmezhetôk. 30 Ezt azállítást látszik bizonyítani több isztriai épületis, amelyeken egyszerre jelenik meg díszesebbtransenna és egyetlen kôbe vágottablaknyílás (Bale, Sv. Jakov; Sv. Lovro, Sv.Lovreč Pazenatički). Ilyen ablakokat Magyarországonis alkalmaztak. Ezek felkutatásaés a transennákkal kapcsolatos interpretációlehetôségének vizsgálata azonban mégtovábbi kutatómunkát igényel.Érdemes összevetni a polai ablakbetétetés a fent említett külföldi transennákat amár említett, baktalórántházi templom XIII.századra datált nyílászáróival. 31 Az egyeneszáródású szentély szélesebb, déli ablakánaküvegezése két sorban elhelyezett apró, köralakú szemekbôl állt. Az üvegszemek közöttvékony, hornyolt lécek alkottak rácso-398

zatot, melyet egy nagyobb fakeret fogottössze. A keskenyebb ablakban az üvegszemeketcsak egy sorban alkalmazták, ésólomsínekkel fogták össze. Mindkét ablaktehát az átfúrt kôlapokból készült transennákhozhasonló fényhatást biztosított, éshomlokzati megjelenése is azok szabályosrácsszerûségére emlékeztetett. 32REKONSTRUKCIÓS KÍSÉRLETEKA polai ablak eredeti formájának rekonstrukciójaa transenna-hagyomány ismeretébensem válik könnyebbé. Ebben csak magánaka szerkezetnek a vizsgálatára támaszkodhatunk.Abból kell kiindulnunk tehát, hogy aközépsô, „X” alakú kôelem másodlagoshelyzetben van itt, a mellette álló téglák pedigutólagosan lefaragva. A kôelem fölötti,„kapuszerû” idomtégla szervesen kapcsolódikaz ablak falszövetéhez, tehát mindenvalószínûség szerint azzal egykorú.A legkézenfekvôbb rekonstrukció szerinta lefaragott téglákat az alsók folytatásaiként,a belsô ablakkáva részeként képzelhetjükel. Olyan ablakot kapunk így, melynekkeskeny, rézsûs keretelésû nyílása kétszintre tagolódik.Egy másik gondolatmenet szerint a kôelemetvalaminek a pótlásaként helyeztékide. Ebben az esetben a kávában nem egyszerû,élükre állított téglákról van szó, hanemidomtéglákról, amelyek eredetihezhasonló formáját a pótlásként behelyezettkôelem ôrizte meg. Mivel a téglák teljes felületénmegtalálhatók a vésônyomok, nemlehetséges, hogy azok ép állapotukban a maláthatóval pontosan megegyezô nyílást alkottak.Ha azonban a mai állapot egy, azeredetit megközelítô pótlás eredményekéntalakult ki, akkor nem zárható ki, hogy akapuszerû elem félköríves nyílása eredetilegis körré egészült ki, illetve hogy az alsó,keskeny nyílás félkörívesen záródott.Ezt a szerkezetet könnyen kialakíthatták kétolyan téglából, amelyeknek mindkét sarkátívesen lefaragták.Ha önmagában csak az „X” alakú elemeredetét próbáljuk meghatározni, két lehetôségkínálkozik: vagy eredeti környezetébôlkiszakítva, másodlagosan lett beépítve azablakba, vagy egy hasonló (tégla?) elempótlásaként készült ide. Nehéz olyan szerkezetetelképzelni, amelybôl egy ilyen elemszármazhat, a kônek ugyanis mindkét oldalánélszedés van, tehát eredetileg is mindkétoldalról látható volt. Nem valószínû tehát,hogy homlokzati díszrôl (pl. egy fríz elemérôl)van szó. Kézenfekvôbb feltételezés,hogy a kô egy másik ablaknyílásból származik.Gondolhatunk itt egy itáliai, isztriaivagy a balkáni, körökbôl szerkesztett transennákhozhasonló ablakosztóra, vagy egykisméretû körablakra, melynek a kô a középsôeleme lehetett. 33Itt kell ismét szólnunk a már említettlyukas idomtéglákról. Ezek formai párhuzamaitkeresve ugyanis hasonló eredményekrejuthatunk, mint az ablakbetét esetében.Amikor még csak az egyik idomtéglátismertük, és a körülötte lévô falat vakolattakarta, másodlagos elhelyezésben lévôelemnek tûnt. Ekkor még elképzelhetônektartottuk, hogy talán ez is egy ablakbetétheztartozott, mely hasonlóan áttört szerkezetetalkotott több, hasonló téglával együtt. A lyukakegészen szûk átmérôje (mindössze 4cm) miatt azonban ez nem tûnt valószínûnek.Amikor a szemközti oldalon is elôkerültegy ugyanilyen tégla, nyilvánvalóvávált, hogy eredeti helyzetben lévô, a középkoriablak két oldalát díszítô idomtéglákrólvan szó. A nyugati darab mellett látható falelválástmegfigyelve azt állapíthatjuk meg,hogy az a középkori ablak szélét mutatja, ésmivel az idomtégla fölötti falazótéglákegyértelmûen az ablak késôbbi befalazásáhoztartoznak, nem zárhatjuk ki, hogy aNeszebár, Mihály és Gábriel arkangyaloktemploma399

díszítés az ablak szélén fölfelé hasonló elemekkelfolytatódott. 34 Ehhez hasonló homlokzatidíszítést nem ismerünk a XIII. századimagyar emlékanyagban. Párhuzamkéntegy a bolgár templomépítészetben gyakranalkalmazott díszítômotívumot állíthatunk apolai idomtéglák mellé: a Bizánccal közvetlenkapcsolatokat ápoló Neszebár középkoritemplomainak jellegzetes, dekoratív homlokzatképzéséta vakolatlan falak tégla-kôkombinációja mellett a habarcsba ágyazott,mázas kerámiatölcsérekkel kialakított díszítôsorokadják. E dekorációt Neszebárban aXII–XIV. században alkalmazták, fríz részeként(Pantokrátor-templom), homlokzattagolóvakárkádok (Mihály és Gábrielarkangyalok temploma) és ablakok keretdíszítésénélegyaránt (Szt. István-templom).Ugyanilyen díszítést nem sokkal késôbbSzerbiában is használtak, például Ravanicakolostortemplomán (XIV. század vége),A becsehely-polai ablak restaurálás utánahol a körablakokat és a hármas ikerablakokatis a neszebáriakhoz hasonló kerámiadíszítéssellátták el.Bár a polai ablak jelenlegi formájábannem tekinthetô transennának (ezek lényegeugyanis éppen az, hogy egyetlen elembôlállnak), több darabból összeálló ablakunknakbármelyik rekonstrukciós lehetôségétnézzük, olyan szerkezetet kapunk, amelynekmegformálására a transennák, vagy azezekbôl kifejlôdött, több elembôl építkezô,balkáni ablakosztók lehettek hatással.Ugyanezt mondhatjuk el a tölcséres idomtégla-keretdíszrôlis. A polai templom újonnanelôkerült, páratlan leletei tehát ugyanannaka hagyománynak az ismeretében válnakértelmezhetôvé: mindkét megoldás abizánci építészetbôl eredeztethetô, és talánisztriai vagy szerb közvetítéssel jutottak elMagyarországra.A polai ablakkal kapcsolatban csupánhipotézisekkel élhetünk, mindazonáltal úgygondolom, hogy az egyedülálló ablakbetétekés az idomtégla nyíláskeretdíszek olyanrészletek, amelyek külön-külön is figyelmetérdemelnek. Egyértelmû, összefüggô ésmeggyôzô magyarázatuk jelenlegi ismereteinkszerint sajnos nem lehetséges. A legkisebbrészletek bemutatása azért is fontos,mert csak ezek ismerete lehet alapja a következôkutatásoknak. 35 Az olykor talán távolinaktûnô párhuzamok megismertetésévelszintén a további kutatás lehetségesirányaira próbáltunk rávilágítani. A rekonstrukcióskísérleteknél a tényekhez ragaszkodtunk,és a különbözô lehetôségek bemutatásávalugyancsak az ablakról való továbbigondolkodás ösztönzése volt a cél.Lehetséges, hogy a becsehelyi templomesetében csupán egyszeri, „véletlenszerû”megoldásról van szó, amelyet hiába próbálnánka mûvészettörténet módszereivel leírhatóhatásokkal magyarázni. Tudásunk hiányosságaiazonban megmutatják a továbbikutatás irányait, melynek el kell döntenie,kapcsolódhatott-e, és ha igen, milyen módonérintkezett falusi templomépítészetünka szomszédos horvát, itáliai, szerb vagy balkánihagyományokkal. Felderítésre és leírásravárnak a gótikus mérmû hazai, provinciálisváltozatai is, melyek legkorábbipéldái vagy elôképei között akár a transennákhatását is felfedezhetjük majd. 36 A hipotézisekkel,illetve a transennákról szóló400

nyugati szakirodalomra való utalásokkalezekhez a kutatásokhoz és a még nem meghatározott,vagy a jövôben elôkerülô töredékekértelmezéséhez kívánok segítségetnyújtani.JEGYZETEK1. Itt mondok köszönetet a KÖH MûemlékvédelmiTudományos Intézete munkatársainak, akik e témánvaló gondolkodás során mindvégig segítettektanácsaikkal, biztatásukkal vagy érdeklôdô kérdéseikkel.Különösen hálás vagyok Bozóki Lajosnak,aki végig figyelemmel kísérte munkámat, ésakinek gyakorlati segítsége és útmutató tanácsainélkül ez a tanulmány nem születhetett volna meg;Mezey Alice-nak, Lôvei Pálnak és Bodó Balázsnak,akik megosztották velem értékes észrevételeiket;valamint az intézet vezetôinek és minden dolgozójánakazért a légkörért, amely a tudományosmunkát lehetôvé tette.2. A templom korábbi tornyáról az 1698-as CanonicaVisitatio ad hírt. Idézi: Valter Ilona: A becsehelypolair. k. templom. Magyar Mûemlékvédelem, 5.Budapest, 1970. 336–337. Ez pedig nem lehetmás, mint a középkori torony. A középkori toronyalapozását a régészeti feltárás nem találta meg, mivela templomban, kelet-nyugati irányban, a templomközéptengelyében nyitottak kutatóárkot, hogyaz elbontott nyugati fal megtalálásával tisztázzák atemplom középkori kiterjedését. A toronynak ebbenaz árokban csak a nyugati zárófalát találhattákvolna meg. Ismerünk azonban ebbôl az idôbôlolyan tornyokat, amelyek nyugat felôl teljes szélességükbennyitottak voltak (Dobronhegy, Domonkosfa,Hegyhátszentjakab). Lehetséges továbbáaz is, hogy a hajóba behúzott, támpilléres,torony volt a polai, amilyet például Vasboldogasszonyrólvagy Zalaszentgyörgyrôl ismerünk. Erreutalnak a karzatnak a helyreállítási munkák során(2007 nyarán) véletlenül elôkerült nyomai.Amennyiben a jövôben mód nyílik a templombanrégészeti kutatásra, ezt a szempontot is érdemes figyelembevenni.3. Valter 1970, 338.4. Valter 1970, 343.5. A kutatás eredményeirôl l. Vándor László: Újabbkutatások a becsehely-polai római katolikus templomnál.Mûemlékvédelem, 50. 2007. 36–42.6. Valter Ilona: Jelentés a Becsehely-Polán végzettásatásról, 1966. Kézirat. KÖH Tervtár, ltsz. 710. Akutatási eredményekrôl bôvebben: Valter 1970,335–343. Összefoglalóan, az emlékanyag összefüggéseivel:Valter Ilona: Árpád-kori téglatemplomokNyugat-Dunántúlon. Budapest, 2004.7. Magam a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tudományosmunkatársaként mûködtem közre a felújításiés restaurálási munkákban 2006 ôszétôl2008 nyaráig. A KÖH Mûemlékvédelmi TudományosIntézetének részérôl dr. Lôvei Pál és dr. BozókiLajos mûvészettörténészekkel és Bíró Lászlórestaurátor kollégámmal, valamint Hernyák Lászlómûemléki felügyelôvel együtt vettem részt ahelyreállításban.8. A Vándor László által közölt felmérési rajz a záradéknálhelyesbítésre szorul: a lemetszett sarkú és ahengertagokkal díszített téglák közötti ritmus ezenugyanis mindenhol aabaa (két lemetszett sarkútégla követ egy hengertagos téglát), nem ábrázoljatehát a záradéknál lévô ritmusváltást.9. Vándor 2007, 42. Mindez megfelel Valter Ilonamegfigyeléseinek, aki tanulmányában a polaitemplomot stilárisan értékelhetô részletei alapján anyugat-dunántúli falusi templomok csoportjába illeszti,és építését a XIII. század második felérekeltezi. Valter 1970, 340–341.10. A motívum elôfordulásáról és Ják hatásáról l.bôvebben: Valter 2004, 103–110.11. Ják mellett megemlítendô a sopronhorpácsi templomablaka, valamint az egykori szombathelyi vártemplommaradványai között szereplô, a jákihozhasonló ablakkeret-töredékek. L. LapidariumHungaricum. Magyarország építészeti töredékeinekgyûjteménye. 6. Vas megye mûemlékeinek töredékei.2. Szerk. Lôvei Pál. Budapest, 2002. 386.:81.1. és 81.2.12. Mérhetô felülete 30 x 15 cm, vastagsága kb. 6 cm.Méretei tehát megegyeznek a középkori falazótéglákéval.13. Tölcsérbélletes ablaknyílásba helyezett, kezdetleges„fatokot” láthatunk a reichenau-unterzelliSzent György-templom kriptaablakaiban – nyilvánezekhez lehetett a legkönnyebben rögzíteni a nyílászárókat.Baktalórántházán, ahol a templom befalazottszentélyablakaiban középkori (XIII. századi?)üvegezés töredékeit találtak, a kör alakú„üvegszemeket” a szélesebb ablakban fakeret, akeskenyebben ólomsínek fogták össze.14. Vándor 2007, 42.15. A mérmû magyarországi megjelenésérôl l. SedlmayrJános: Magyarországi kora gótikus mérmûvek.Mûemlékvédelem, 42. 1998. 144–148.16. A transenna kifejezést gyûjtôfogalomként alkalmazzákáltalában minden áttört mintázatú kôlapmegnevezésére, melyek funkciójukat tekintve lehetnekmellvédek, szentélyrekesztôk és egyéb rácsozatokis. A transenna mint nyílászáró koraitörténetérôl példákkal l.: Heinrich Holtzinger: Diealtchristliche Architektur in systematischer Darstellung.Stuttgart, 1889.; Albrecht Haupt: Dieälteste Baukunst der Germanen von der Völkerwanderungbis zu Karl der Grossen. Leipzig,1909.; Paolo Verzone: L’arte preromanica inLiguria ed i rilievi decorativi dei secoli barbari.Torino, [1900]; Paolo Verzone: L’architetturareligiosa dell’alto medio evo nell’Italia settentrionale.Torino, 1944.; Heinrich Gerhard Franz:Transannae als Fensterverschluss. Ihre Entwick-401

lung von der frühchristlichen bis zur islamischerZeit. Istanbuler Mitteilungen, 8. Tübingen, 1958.65–81.17. Köszönetet mondok Buzás Gergelynek, aki felhívtafigyelmemet a pécsi töredékre, és további hasznostanácsokkal segítette a kutatást.18. Franz 1958, 70.19. Németországból és Franciaországból is ismerünkhasonló szerkezeteket: részletesebben l. Fensterverschluss.Reallexikon zur Deutschen Kunstgeschichte.Bd. VIII. München, 1987. 227–230.Továbbá: az echternachi St. Peter-templom és azedingeni plébániatemplom tornyának ablakai(mindkettô XII. sz. eleje); a schweinburgi vár fonatdíszesikerablaka (XII. sz. közepe), Gelnhausen,Marienkirche, nyugati torony ablaka, XII. sz.vége.20. Heinrich Gerhard Franz: Die Fensterrose und ihreVorgeschichte in der islamischen Baukunst. Zeitschriftfür Kunstwissenschaft, 10. 1956. 1–22.21. Mivel a horvátországi transennák még nincsenekfeldolgozva, ezek bemutatásakor csak alapvetômegállapításokra szorítkozom. A példákat VladimirP. Goss: Predromanička arhitektura u Hrvatskoj.Pre-Romanesque Architecture In Croatia.Zagreb, 2006. c. munkájának fényképanyaga ésVjekoslav Jukič segítsége alapján válogattam. V.P. Goss és Vjekoslav Jukič segítségét ezúton is köszönöm.22. Egy ezekhez hasonló, velencei vagy dalmát eredetûtransenna kapcsán jegyzi meg Heinrich GerhardFranz, hogy talán ilyen ablakszerkezetek ismeretébentervezhette a chartres-i építômester a gótikusablak prototípusát, a katedrális felsô gádorfalánakhármas ablakcsoportját. Franz 1958, 70. Nem ezeka formai hasonlóságok alkotják az egyetlen érvet,ami alapján a szakirodalom a transennákat kapcsolatbahozza a gótikus mérmû kialakulásával.23. Értékelésükre ezért csak az egyes emlékek és építéstörténetükpontos ismeretében vállalkozhatunk.24. Pl. Szerbia: Milutin István király (1281–1321) donációsképei Gračanicában és Studenicában. SzentIstván szerb királyé (1321–1331) Dečaniban. Bulgária:Boiana, Kaloján szebasztokrátor donációsképe és narratív jelenetek (1259 után).25. Lehetséges, hogy kis, kör alakú nyílásokra való tagolásaz üvegezéssel van kapcsolatban, ezekbeugyanis könnyen illeszthettek üvegszemeket.26. Köszönöm D. Mezey Alice-nak, amiért felhívta figyelmemeterre az ablakra, és megosztotta velem azarra és a körablakokra vonatkozó megfigyeléseit.27. A töredék eredetileg a szentélynégyzet északi falábanvolt. Jelenleg az erre szimmetrikusan kialakítottdéli ablakban is az ablakbetét másolatai vannak.Az eredeti töredékeket a jáki kôtárban ôrzik.28. Hasonlóan archaikus, geometrikus mintázatúkôrácsokat Dubrovnikban például még a domonkosokXV. századi kerengôjében is alkalmaztak. Ittez az ôsi motívum ekkor még mindig a mérmû alternatívájakéntjelenik meg, ahogyan Szerbia XIV.századi kolostortemplomainak rózsaablakaiban is(Kalenic, Ljubostinja, Ravanica stb.)29. Köszönöm Sarkadi Mártonnak, hogy felhívta figyelmemeterre az ablakra.30. Franz 1958, 73. Erre példa a már említett schweinburgivár ikerablaka is.31. Szatmáriné Mihucz Ildikó: Középkori templomokSzabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Nyíregyháza,2000. 17.32. Baktalórántházán, a kibontott ablakokban a nyílászárókrekonstrukciója látható, az eredeti darabokatsokáig a templomban ôrizték, jelenleg a plébániaraktárában vannak, és sürgôs restaurálásra szorulnak.33. Az így kirajzolódó szerkezet négy kör alakú, keresztalakban elhelyezkedô nyílásból áll össze. Akisméretû, keresztet formázó körablakok nyugatihomlokzaton való alkalmazása Isztriában és Dalmáciábanis elterjedt volt. Bár ezeket általábanegyetlen kôbôl faragták, nem zárhatjuk ki azt alehetôséget sem, hogy a polai, X alakú kôelem azelpusztult nyugati homlokzat apró körablakának,vagy egy toronyablaknak az alkotórésze lehetett.Egy ilyen ablak feltételezése azonban újabb kérdéseketvet fel, amelyek további kutatást igényelnek.(Talán a Szentgotthárdon rekonstruált négy- vagya gyulafehérvári háromkaréjos ablakhoz hasonló,kora gótikus nyílásforma miniatürizált, provinciálisváltozata ez?).34. Az ablak keleti szélén lévô tégla elhelyezkedésétsajnos nem állt módomban tanulmányozni a falbevakolása elôtt.35. A keleti ablakot 2007 ôszén restaurálták, és homogénvédôréteggel vonták be. Az egyes elemek felületei,érintkezési pontjai és a falszövettel valókapcsolatuk így a helyszínen most egyáltalán nem,vagy csak nehezen vizsgálható. A védôrétegre meszelésis kerül majd, ami az ablak egykori megjelenésétidézi (a téglákon és a kôdarabon is találtunkugyanis meszelésnyomokat).36. A transennáknak a gótikus mérmû kialakulásábanjátszott szerepe máig nem tisztázott.402

INTERJÚHarangi Anna„NEKEM KELLENE A ’NEM’ GOMBOT NYOMNIEGY-EGY VÉDÉSI ÜGY KAPCSÁN”Interjú Nagyházi Csabával, a Magyar Mûtárgy- és Régiségkereskedôk OrszágosSzövetségének elnökével, aki delegált tagja a Kulturális Javak BizottságánakHogyan és milyen indíttatások hatásárakerült kapcsolatba a mûgyûjtéssel és amûkereskedelemmel?Nagyházi Csaba a magyarországi mûkereskedelemés jelenkori mûgyûjtés egyik kiemelkedôés meghatározó alakja. Nem amûvészet, hanem a mûszaki tudományokterületérôl érkezett, ifjúkori álma és szenvedélyeaz elektromosság volt, így eredetifoglakozása szerint villamosmérnök. Késôbbrészben a szülôi ház hagyományaitkövetve, részben felesége biztatására kezdettönálló vállalkozásba, és 1984-ben megnyitottaazóta is sikeresen mûködô aukciósgalériáját. Idén karácsonykor lesz a NagyháziGalériában a 150. mûvészeti aukció.Hosszú, több szálon szövôdô ez a történet.Ha nagyon leegyszerûsíteném a választ, beleszülettem.Apám maga is híres éremgyûjtôvolt, de egyéb régiségeket is gyûjtött: voltfegyvergyûjteménye, értékes vitrinjei, könyvszekrénye,a debreceni otthonunk elôszobájábanegy vitrinben ôrizte az avar kori koponyacsontotés egy mamutlábszárcsontot. Ôés anyám, mûvelt emberek révén szép polgárikörnyezetet teremtettek. A polgári miliôrészben édesanyám hozománya volt, deapámnak is voltak értékes antik bútorai,maga is komoly, jegyzett éremgyûjtôkéntképviselte és szerettette meg velem és nôvéremmela gyûjtés szenvedélyét. A nappalibanaz asztal két végén ülve közösen hódoltunksaját szenvedélyünknek, míg ô a talléréséremgyûjteményét rendezte, addig én azelektromos készülékek megszállottjakéntszereltem az asztal másik végén. Apám erôsszemélyiség révén komoly gyûjtôi barátikört alakított ki. Debreceni házunkba rendszeresenjöttek a hasonló érdeklôdésû emberekvendégségbe. Szakmai tekintélyét éshírnevét az is bizonyítja, hogy még VitrayTamás sikeres portrémûsora, a „Csak ülökés mesélek” egyik adásába is meghívta ôt aMagyar Televízió akkori stábja. A mûkereskedelemmelis fiatalon és apám révén kerültemkapcsolatba. Érettségi után esti-levelezôtagozaton kezdtem meg villamosmérnökitanulmányaimat a Budapesti MûszakiEgyetemen. Három napot kellett Budapestentöltöttem, és apám megbízásából ilyenkora BÁV pesti üzleteit kellett felkeresnemés „áruval” ellátnom ôket. Késôbb, mikormár magam is komolyan kezdtem foglalkoz-403

ni a mûgyûjtéssel és kereskedéssel, gyakrangondoltam rá, mennyivel jobb szakmaihelyzetben lehetnék, ha a hatévnyi egyetemistúdiumaim idején nem mérnöki-mûszakitudományokat, hanem mûvészettörténetettanultam volna. S bár lehet, szakmailag egyszerûbbenindult volna az életem, késôbbjöttem rá arra, hogy a mérnöki lét komolytársadalmi rangot és megbecsülést jelentettnekem, hisz a néprajzi tárgyak szerelmesekéntés gyûjtése során mindig tisztelettel fogadtaka házukba a falusi emberek, másrésztaz a precizitás, pontosság és alaposság, amita mûszaki egyetem mérnöki stúdiumain keresztülneveltek belém, késôbb is nélkülözhetetlennekbizonyult. Mire megszereztema mérnöki diplomámat, a néprajz szenvedélyemmévált, és apám megbízásainak eredményekéntmagam is gyûjtô lettem. Ha jeleztékaz ismerôseim, hogy rábukkantakegy jó tárgyra, azonnal rohantam megnézni,és a kisebb-nagyobb külön munkáimbólbefolyt jövedelmet a néprajzi tárgyak megszerzésérefordítottam. Debrecen igazi gyûjtôváros volt akkoriban is, s mivel Kolozsvárugyanolyan távolságra volt Debrecentôl,mint Budapest, elindultam hát Erdélyirányába, és folyamatos önképzéssel tanultam,és kerestem az értékes tárgyakat. Abbanaz idôben még nem kellett a hamisítványoktóltartani, autentikus, elsô kézbôl valógyûjtéseket végezhettem, és a népi hagyományokatismerôktôl szerezhettem be a tárgyakat.Apám nagyon jó szakmai és barátikapcsolatokat ápolt a Magyar Nemzeti Múzeuméremtárának és régészeti gyûjteményeinekmunkatársaival, a Néprajzi Múzeumszakembereivel, nekem sem volt nehézezeket a kapcsolatokat továbbvinnem.Szakmai kapcsolat fûzött többek közt CsilléryKlárához, Kresz Máriához, Hoffer Tamáshoz,Gráfik Imréhez, akiktôl sok segítségetkaptam, szakkönyveket és a közös útjainkismereteit, tôlük tanultam többek közt,hogy ha egy helyen nem tudtak semmit azadott néprajzi tárgyról az ott élôk, akkor ezjelezés volt arra is, hogy a tárgy nem sajátkörnyezetében található, kiszakított tárgy,eredete ettôl kezdve ismeretlen. A helyszínekenvaló gyûjtés és a tárgyakról szerzettismertek fontos szerepet kapnak a szakmaifejlôdésben. Az ember így, autodidakta módonvált jó szemû gyûjtôvé. Hosszú évekenkeresztül, mérnökként dolgozva, a gyûjtésselfoglalkoztam. Mérnökként Budapestenis belekerültem a fôvárosi körforgásba. Ittgazdagabb környezet fogadott, fel kellettvenni a versenyt. S hogy a gyûjtés mellettlegyen anyagi forrásom, elkezdtem a BÁVonkeresztül kereskedni. A hatvanas, hetvenesévekben nagyon szigorú szabályok ésfôleg tiltások jellemezték a BÁV-on kívülimûkereskedést. Üzérkedésnek számított, havalaki nem kereskedôi foglalkozást végezve,egyfajta termékbôl 10 darabnál többetbocsátott áruba. Így a család tagjait is bekellett vonni a gyûjtésbe. A gazdasági rendôrségfigyelte a vásárlásokat és eladásokat,és azonnal „lebukott”, aki a megengedetthatárszámokat átlépte. Csak a jó kapcsolatoksegíthették ki az embert. Külön törvénynem szabályozta a mûkereskedelmet, viszonta Legfelsôbb Bíróság egyik állásfoglalásaalapján elnézték a gyûjtônek, ha sajátgyûjteményét gyarapította ily módon, és ebbenaz összefüggésben bocsánatos ténykéntkezelték az egyébként bûntettnek minôsülô,üzérkedésnek tartott többletek felhalmozását.Ez az állapot és felfogás csak a nyolcvanasévek elejétôl kezdett megváltozni. Az újgazdasági mechanizmus programja fellazítottaa korábbi zárt, szocialista tervgazdálkodásrendszerét és az elsô mûkereskedôiengedélyt is hamarosan kiadták: Sallay Andrásmûkorcsolya-világbajnokunknak, sporteredményeirevaló tekintettel.Hogyan lett gyûjtôbôl mûkereskedôvé?Saját szakmámban, a villamosmérnöki pályántúlképzés volt. Igaz, nekem megbecsültés elismert helyem volt, mégis úgy láttam,ezen a szakterületen egyre jobban beszûkülneka lehetôségeim. Persze nem szakítottamrögtön korábbi hivatásommal, elôször csakkiváltottam a használtcikk-kereskedôi engedélyt,félállásban kezdtem az üzlettel foglalkozni.Nagy segítségemre volt társam ésfeleségem, Soóky Marietta is, aki kezdettôlfogva mellettem állt ebben a vállalkozásban,ô biztatott és bátorított. Már ekkor éreztük,hogy ennek az üzletnek van jövôje. Egy évmúlva fölhagytam a korábbi mérnöki tevékenységemmel,és teljes munkaidômet az újvállalkozásnak szenteltem. 1984-ben nyitottukmeg elsô üzletünket a lakásunk garázsábólkialakítva. A Járôr utca ekkor még a tér-404

képen sem volt feltüntetve, annyira új volt,a János Kórháztól saját rendelésû táblákkalnavigáltuk lakásunkig az érdeklôdô vevôket.Kezdetben néprajzi tárgyakat forgalmaztunk,késôbb ékszereket és ezüsttárgyakat. A festményeknekekkor még a BÁV volt a fô forgalmazója,illetve az új szellem megjelenésekéntegy kanadai magyar származásúházaspár kezdett elsôként a BÁV mellettfestményekkel foglakozni. A tulajdonos, éskésôbb Pátzay Vilma vezette Mûgyûjtôk Galériája.Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy eladásszempontjából az igazi nagy üzletet azárverések jelentik. Egyre nehezebb volt jómûveket bolti eladásra beszerezni, a beadókárverésen akarták azokat eladni. Saját üzletitapasztalatom is ebben erôsített meg, amikoris a Járôr utcai boltunkból nem tudtam sehogyansem két Csontváry-festményt értékesíteni,beadtam a Kovács Lajos által vezetettBlitz Galéria egyik árverésére, ahol mindkétmû elkelt olyan áron, amennyiért korábbankínáltam. Felhasználva az összeget, sikerülta Balaton utcai üzlethelyiséget megszereznem.A városban megnyílt üzletek „ellátója”lettem. A magyarországi helyzet egyre nyitottabbávált, megjelentek a külföldi nagy árverezôházakképviseletei is. Elsôként aSotheby’s munkatársai kezdték a magyarországikereskedést.Ön szerint hol és hogyan befolyásolta üzletiszempontokat figyelembe véve a folyamatokata védettség intézménye?A külföldi képviseletek hatására megszûnteka túlzó árak, integrálódott a hazai piac azeurópai árakhoz. A magyar kiviteli jogszabályoknakköszönhetôen azonban az igazánértékes darabokat, ami valóban üzletet jelenthetettvolna külföldön is, nem vihettékki magukkal külföldre. Általában tilalomalá estek. A Sotheby’s kirendeltségvezetôje,Soraya von Stubenberg megkeresett egy sokvédett tárgyat tartalmazó, a Magyar NemzetiGalériában letétként ôrzött, külföldi tulajdonbanlévô gyûjtemény hazai elárverezésekapcsán. A tárgyak Kanadában élô tulajdonosafelajánlotta árverésre a Sotheby’s-neka tárgyakat. Mivel azonban a gyûjteménynagy része védett volt és kiviteli tilalom aláesett, magyarországi árverésen lehetett csakértékesíteni. Soraya megkeresett az ötlettel,rendezzük meg közösen az árverést. Életünkelsô árverésébe mindenféle ilyen jellegûtapasztalat nélkül ugrottunk bele. Óriásivolt az érdeklôdés. A védettség a vásárlószemszögébôl a jó minôséget, a kvalitásosabbmûveket jelenti, s mivel mozgása korlátozott,jóval alacsonyabb áron kelnek elmég mindig, mint a nem védett darabok. Ígya vevô aránylag alacsonyabb összegért juthatgarantáltan jó mûhöz. A védettség mindiga magasabb mûvészi színvonalat, a jobbmûveket jelenti. Gyûjtôként én magam isrendelkezem védett mûvekkel, vallásos tárgyúfestményeket és szobrokat gyûjtök. Apiacon, a mi árverésünkön kelt el elôszörrekord áron védett mû, Munkácsy Mihály:Dada címû festménye 10 millió forintértcserélt gazdát. 1984-ben még itthon, a nemzetközimûkereskedelemhez viszonyítvanagyon alacsony nyomott árak voltak. Külföldrenehéz volt kivinni a mûveket eladáscéljából is, így itthon kellett értékesíteniazokat, és lassan kezdtek nôni az itthonimûtárgyak. Megindult egyfajta kereslet, ésaz árak rohamosan nôni kezdtek. A 90-esévekre az árak elszálltak, túlcsordultak. Máraújra visszaállt a reális értékrend, a hazaimûvészek felértékelôdtek, ma már itthon érneka legtöbbet a magyar mûvészek, itt adnaka mûveikért a legtöbbet. Külföldön általábana magyar gyökerekkel rendelkezôgyûjtôk vásárolnak magyar mûvésztôl. Magyarországonviszont értékké váltak, megindulta felértékelôdés, és komoly keresletalakult ki. Legtöbb festônk járt annak idejénNyugat-Európában, Párizsban, Münchenben,Berlinben, és ugyanolyan tehetségesekvoltak, mint külföldi kortársaik.Melyek voltak mûkereskedôi pályafutásánakigazi örömteli felfedezései és pillanatai?A Szépmûvészeti Múzeummal, a MagyarNemzeti Galériával és a Néprajzi Múzeummalnagyon szoros, jó szakmai és gyûjtôikapcsolatokat tudtam az elmúlt évtizedekbenmûkereskedôként is kialakítani és ápolni.Örömteli pillanat, amikor ritka értékesdarabokkal gyarapíthatjuk munkánkkal ésközremûködésünkkel a hazai nagy múzeumokat.Segítô közremûködésemmel kerülhetettFerenczy Károlynak egy korai szentendreikorszakából származó mûve a Ma-405

gyar Nemzeti Galéria állandó kiállítására:én fedeztem fel Bécsben, a Burgban egy régiségvásáralkalmával egy osztrák mûkereskedônél,nem tudtam megvenni, de Sorayaközremûködésnek köszönhetôen mégis kölcsönadtáka mûvet egy árverésemre. Sajnositthon nem kelt el, de a Magyar NemzetiGaléria jelezte, hogy kikiáltási áron megtudná venni. Vissza kellett vinnünk, végülAusztriában egy kint élô barátunk segített amûvet újból hazahozni, így jutalék nélkülkerülhetett a Magyar Nemzeti Galéria gyûjteményébe.Ma is látható az állandó kiállításon.A Tiziano-mû története egy igazi nagyelégtétel volt mindannyiunknak. Évente kétés fél, háromezer tárgy fordul meg a kezünkben,az elmúlt 15 évben 150 árveréstkészítettünk elô, és ennek a munkának a soránigazi partnereink voltak a múzeumok.Annak is nagyon örülök, hogy közremûködésünkkelkerült sokszor kikiáltási áronfô mû a Szépmûvészeti Múzeumba vagy aMagyar Nemzeti Galériába. A jó mû olcsónnem kelhet el. Az árverésen a tárgyak nyíltpiacon kerülnek értékesítésre, az így kialakultárak lehetnek esetenként szubjektívek,de a valódi értékhatárok nálunk is, akárcsakNyugat-Európa árverésein, 20-30 százalékeltérést mutatnak. Hogy a jelenlegi 100 milliósleütési árak mennyire tarthatóak, kérdéses.Megítélésem szerint ezek az árak irreálisakannak ellenére, hogy nyugat-európaikortársaik magasabb áron keltek el, viszontezek a mûvészek jóval ismertebbek, mint ahazaiak.Mit jelent Önnek a Kulturális JavakBizottságának tagsága és az ott végzendôszakmai feladat?A Kulturális Javak 7 tagú Bizottságába mintmûkereskedô, illetve mint a Mûtárgy- és RégiségkereskedôkOrszágos Szövetségénekelnöke kaptam meghívást. Csupa múzeumiszakember mellé, a mûkereskedelem képviseletébendelegáltak. Nekem kellene a„nem” gombot nyomni egy-egy védési ügykapcsán – gondolhatná bárki. Ám abba a sajátoshelyzetbe kerültem, hogy a tárgyalásrakerülô ügyek mûvei olyan speciális eseteketjelentenek, hogy eddig még alig akadt eset,ahol ezt a „nem” gombot nyomtam volnameg. Miközben a tanácskozás során álláspontomkialakításakor folyamatosan viaskodikbennem a gondolat, hogy egy olyangazdasági helyzetben, amiben a mai magyarországimûkincsállomány leledzik,amikor a nyugati tôkések mellényzsebbôlvehetik meg értékeinket, miközben a magyartörténelem viharos századai is nyomothagytak és veszteségeket, engedhetô-e amég meglévô értékeink kiáramlása? Úgyvélem, amíg nem tudunk Európa fejlettebbgazdasági szintjére jutni, szükséges a védettségintézményével is országhatárainkonbelül tartani értékeinket. Amíg közgyûjteményeinkegy alacsonyabb összegû mûvetsem tudnak vásárolni, ezzel is óvni szükségesmûkincseinket. Azokban az országokbanvan kevés védett tárgy, ahol az országlakói és közgyûjteményei vásárolnak. Megítéléseimszerint a másik fonákság a magyarviszonyokban rejtôzik, hogy míg a múzeumnem tud értékesebb mûveket vásárolni,vannak olyan mûvek is a gyûjteményében,amelyek nem igazán értékesek. A kollektívbizalmatlanság az oka, hogy sok nyûgnekszámító mûtôl nem tud akár értékesítés útjánsem megszabadulni, és értékes mûvekkelgyarapítani saját gyûjteményeit.NAGYHÁZI CSABA 1944-ben született Debrecenben.1962-ben érettségizett a Mechwart András Technikumban.Egyetemi tanulmányait a Mûszaki Egyetem villamosmérnökiszakán végezte, közben a Tokaji TV-állomásontechnikusként dolgozott.1978–81 között szakmérnöki továbbképzésben vettrészt, és a Magyar Posta Rádió és Televízió MûszakiIgazgatóságán mérnök.1963-tól fôleg néprajzi emlékek kutatásával és gyûjtésével,1984-tôl régiségkereskedéssel foglalkozik.Mivel minôségi áruval kívántak foglalkozni, megszervezték,hogy aukciós házzá alakuljanak.1994. – Elsô árverés a jelenlegi üzlethelyiségben (Bp.V. ker., Balaton u. 8.)1995. – Az Év Mûkereskedôje.1997. – A megalakuló Magyar Mûtárgy- és RégiségkereskedôkOrszágos Szövetségének elnökévé választják.Fontosnak tartja a jó és folyamatos kapcsolat fenntartásáta közgyûjteményekkel, a kiállítások és mûvészetikiadványok támogatója.Nagyházi Csaba közremûködésével, galériája árveréseirôlés azon kívül is, több külföldi és magyar mestermûve került a budapesti múzeumokba, melyek közüljó néhány az állandó kiállításokon látható.A 2007-ben létrehozott Kulturális Javak Bizottságatagja.406

KIÁLLÍTÁSReneszánsz részletekKulturális Örökségvédelmi Hivatal pincegalériája2008. november 5. – december 7.Rendezte: Köntzey Mercedes és Simon MagdolnaA Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Fényképtáraés Tervtára, s ezt a jelenlévôknekaligha kell bizonygatni, hatalmas kincsesbányaa kutatók számára. Az e gyûjteményekethasználó kollégák azonban igen sokáigpusztán dokumentumértékük miatt becsültékanyagukat. A nélkülözhetetlen és megkerülhetetlenháttérapparátust jelentette tanulmányaikhoz,mûemléki felméréseikhez.Az 1980-as évek második felétôl e gyûjteményekvezetôi, munkatársai világosanfelismerték, hogy a gondjaikra bízott anyagolyan felbecsülhetetlen nemzeti örökségetképvisel, s olyan mûvészeti jelentôsége van,mely szakszerû védelmet kíván. G. GyörffyKatalin, Cs. Plank Ibolya, Laár Erika, V. PogányJolán, Bakó Zsuzsanna Ildikó, BardolyIstván heroikus erôfeszítések és többéveskitartó, áldozatos munka után elérték, hogyaz anyag egy része a korszerû muzeológiaikövetelményeknek megfelelôen klimatizáltkörülmények közé került, s naprakész számítógépesprogram segítségével kutatható.A fotográfiák elfoglalták méltó helyüketa mûvészeti mûfajok között. Könyvtárnyihazai szakirodalom áll már rendelkezésreszinte minden területérôl; az épület és kôfaragványokfényképezési módszereirôl is.De a staffázs alakokkal benépesített felmérések,vázlatok is kikerültek a szimplaKésmárk, Thököly-vár, Forberger Vilmos rajza, 1885 (KÖH Tervtár)407

mûemléki rajz kategóriából. Jelentôsen hozzájárultaka XIX. század végének, a XX.század elejének árnyaltabb grafikatörténetéhez,s a korábban figyelemre sem méltatott,elfeledett alkotók, rajztanárok munkásságavégre elismerést kapott.A szisztematikus rendszerezés és a korszerûállományvédelmi követelmények szigorúérvényesítése azonban azzal a következménnyelis együtt járt, hogy a rajzi lapokcsak ritkán és igen rövid idôre kerülhetnekki a nagyközönség elé. Szerencsére azonbanidôrôl idôre kegyesek hozzánk a gyûjteményekszigorú ôrei, s jóvoltukból igényes,többnyire katalógussal is kísért, nívós bemutatókrais sor kerül. Elég, ha a HollenzerLászló, Gerecze Péter, Petrik Albert, DivaldKornél, Könyöki József, idôsebb Storno Ferenc,Sztehlo Ottó munkásságát bemutatónagy sikerû kiállításokra utalok.Ez a hatalmas állomány nem csupán egyegynagyobb életmû-kiállítás rendezését teszilehetôvé, de módot ad tematikus bemutatókrais. Erre példa a jelen, fényképekkelés a hozzájuk kapcsolódó fölmérésekkelkísért, Könczey Mercedes és Simon Magdolnarendezte kamarakiállítás is. Erôsenszelektív válogatás, mondhatná a látogató.Valóban így van, de ennek oka nem pusztána helyhiány. A Tervtár és a Fényképtár reneszánszdokumentumainak jelentôsebb hányadátugyanis már láthatta a közönség ebbenaz esztendôben, mégpedig a BudapestiTörténeti Múzeumban a Farbaky Péter,Spekner Enikô, Végh András rendezte HunyadiMátyás, a király, a Magyar NemzetiGalériában a Mikó Árpád koncepciója szerintmegvalósult Mátyás király öröksége és asárospataki Rákóczi Múzeumban a J. DankóKatalin és Tamás Edit rendezte A reneszánszmásodvirágzása a Perényiek és Rákócziakkorában címû, néhány hónappal korábbanbezárt kiállításokon, ahol a különféle fölmérésirajzok, falképmásolatok, vázlatok éstervek egyenrangú alkotásokként szerepelteka XV–XVII. századi mûvek mellett. Nemcsupán kiegészítették, értelmezték a látottakat,vagy pótolták a mára elpusztult mûveket,hanem tudománytörténeti jelentôségükis volt. Látleletet adtak a magyar mûemlékvédelemrôlis, hûen leképezve annak elsôkorszakát, illetve fôbb vonulatát.A gondosan kiválogatott anyagból világosankiderült, hogy a Mûemlékek OrszágosBizottsága a XIX. század végén éppen aHunyadi Mátyás uralkodásához, illetve azKésmárk, Thököly-vár, Bruckner Ottó felvétele, 1910 körül (KÖH Fotótár)408

azt követô évtizedekhez köthetô építészetiemlékek és mûalkotások megmentését tûzteki elsôdleges céljául veszélyezettségük miatt,s hogy ez mennyire nem volt eltúlozva,bizonyítja a zömmel erdélyi és szepességiszász települések építészeti emlékeit fölvonultatójelen tárlat is, mely szervesen kapcsolódike három kiállításhoz.Felsô-Magyarország, Partium és a Részek,Erdély késôi reneszánsz emlékei villannakfel, Krúdy Gyula Podolini kíséretetéhezhasonlóan, egy-egy pillanatra. Sgraffitóvaldíszített, négy saroktornyos várkastélyok,pártázatos harangtornyok, XV–XVI. századidíszesen faragott kapuk, városfalak, melyeka XIX. század negyvenes éveitôl a könyörtelenpusztulás szélére kerültek. E városokmegkésett fejlôdésének legnagyobbakadálya ugyanis a középkori és reneszánszfal- és bástyarendszerük volt, amelyek mégeléggé ép állapotban érték meg a XIX. századot.Noha a falak és bástyák állapotát állandóanellenôrizték, sôt néha még javítgattákis, fönntartásukat a lakosság már teljesenfölöslegesnek tartotta. Kutatásuk, úgy tûnik,a Reneszánsz Évtôl függetlenül is a „levegôbenvan”. Elég, ha csupán a Pamiatky aMúzea folyóirat 2007/4-es számára utalok,melyben egy szép kollekció mutatja be felvidékiemlékeit (Križanová, Éva: Renesančnéportály na Slovensku. 16–20.).Az itt látható anyag ugyan valóban kevés,és szó szerint töredékes is, de annáltöbb kérdést és problémát vet föl: történetit,urbanisztikait éppen úgy, mint mûemlékit ésépítészetit, nem utolsósorban pedig tudománytörténetit.Buda 1541-es elfoglalása után, az országhárom részre szakadásával a reneszánsz stílusjellege átalakult, a térség vezetô szerepemegszûnt. A toszkán építészek helyett lombardmesterek érkeztek osztrák közvetítéssel,s megerôsödött a német és a lengyel hatásis. A folyamatos háborús helyzet miattismét fontossá vált a hadi építészet. A MagyarKirályságra a XVI. század közepén azosztrák közvetítéssel megjelenô késô reneszánszmanierista stílusjelenségei lesznek ajellemzôek. A nemesi építkezésekben megjelentaz árkádos udvart körülölelô, sarkainbástyákkal megerôsített várkastély típusa(Sárvár).A Felvidék nyugati felén a reneszánszstílus fejlôdése a Dunántúlhoz kapcsolódott.Nagybicse, a Thurzó-kastély kéménye,1900 körül (KÖH Fotótár)Itt a Szapolyai és Thurzó családok középkorivárakat (Trencsén, Szepes és Árva) építtettekát, s tettek kényelmesebbé, gazdagítottakreneszánsz részletekkel. Az újépítkezések legjelentôsebbike a XVI. századvégi négy saroktornyos, erôdszerûenzárt nagybiccsei Thurzó-várkastély volt.Leghangsúlyosabb eleme a bejárat fölöttemelkedô, a kor magyar építészetébenaránylag ritka kaputorony. Udvarát árkádívesloggia övezi, magyar vezéreket és királyokatábrázoló, a gróf Nádasdy Ferencköltségén 1664-ben kiadott Mausoleum […]nyomán készült falképekkel. A vitézekbôlazonban nemcsak a falakra, de még a kéményreis jutott. Nagybiccse mintaképpévált. Nyomában több várkastély épült hengeressaroktoronnyal.Felsô-Magyarország keleti felén viszontaz új stílusnak egy sajátosan helyi változataalakult ki. Az 1560-as évektôl megjelenta pártázat mint jellemzô építészeti elem.409

Zólyomliocse, faragott ajtókeret a várban,1878 (KÖH Tervtár)Az itáliai eredetû, sziléziai és lengyel közvetítésselterjedô forma emlékei gyorsan elterjedtek.A pártázatokat legtöbb esetbenitáliai mesterek építették. Motívumai lombardiaiés venetói eredetûek, melyek a keletfelvidékivárkastélyok igen dekoratív, festôiforma- és tömegelemévé váltak. Ezek a várkastélyoka megszokott négy sarokbástyás,árkádos belsô udvarú reneszánsz típus helyettkéttraktusos, udvar nélküli (Márkusfalva,Frics) vagy sarokbástya nélküli épületekre(Bethlenfalva) redukálódtak, sôt egyesépületeken a loggia már a külsô homlokzatonis megjelent (Alsómicsinye).A nagyôri reneszánsz kastélyt Horváth-Stansith Gergely (1558–1597) építtette.A máskusfalvit a Máriássy család. Zólyomlipcsevárát 1567-tôl Rubigallus (Rothan)Pál, gazdag selmecbányai nemesember kaptazálogba az uralkodótól, majd 1572-ben– mivel Miksa király a kapott kölcsönt nemtudta neki visszafizetni – Lipcse várát ésannak uradalmát neki adományozta. RubigallusPál több átalakítást végzett az épületen.Ennek emlékét ôrzi az egyik terem ajtókerete,mely rusztikus formái alapján ítélveminden bizonnyal magyarországi mestermûve lehet. Az ajtófedeleket itt léckeretükbenegymás fölött két-két hihetetlenül zömöks alján levélindás kandeláber oszlop tagolja,amelyek közül a felsôk fejezetétegy-egy kerubfej tetôzi be. Az ajtó homlokgerendájátsarkaiban rózsák, középsô részénhárom, spanyolos viseletû férfi mellképe díszíti;attikaszerû ormán, a párkányát tartókét csigás gyámkô között lekopott címer ésnagy betûs felirat van: „Dominus protectorDeus meus. Paul Rubigall A(rcis) C(omes).Anno 1573. Jar”.E mûvészet-földrajzilag is jól körülhatárolható,leginkább Szepesre és Sárosra kiterjedôépületegyüttes jellegzetes egyháziépülettípusa a templomok mellé állított, zömökharangtorony lett (Késmárk, Nagyôr,Ménhárd, Podolin, Poprád).A többnyire sgraffitóval díszített pártázatostípus formai és stiláris jegyei sokakatfoglalkoztattak. Ez viszont Felsô-Magyarországreneszánsz épített örökségének kutatásáhozvezet el, mely néhány elszórt, helyikezdeményezés után voltaképpen MyskovszkyViktor tevékenységével indult elaz 1870-es években. Kutatómunkáját DivaldKornél folytatta tovább. A felmérésekbe idôvelbekapcsolódtak az építészhallgatók is.Így például a Felsô Építô Ipariskola diákjaiis, akik Foerk Ernô vezetésével végezték vidékena kötelezô nyári gyakorlatukat. Munkájukeredményét néhány itt látható fölmérésjelzi. Az 1910-es években a topográfiai,mûvészettörténeti kutatások középpontjábakerült pártázatos stílus megjelölésére Kismarty-LechnerJenô bevezette a „pártázatosreneszánsz” fogalmát. (Tanulmányok a lengyelországiés felsô-magyarországi reneszánszépítésrôl. Budapest, 1913; A pártázatosreneszánsz építés Magyarország határaikörül. Budapest, 1915).Trianon után különösen divatos lett a téma,amit az is jól érzékeltet, hogy nem csupánaz építészeti, mûvészettörténeti kutatásbanjutott fôszerephez, hanem a korszakszépirodalmában és neoreneszánsz építészetébenis, mindenekelôtt Sándy Gyula munkásságarévén. De egyéb „hozadéka” is volt.Aligha kétséges, hogy ez az új terminológiainspirálta Balogh Jolánt, aki egy évtizedmúlva, a mára már úgyszintén erôsen meg-410

kérdôjelezett „virágos reneszánsz” fogalmátalkotta meg az Erdély autochton fejlôdésébentapasztalható reneszánsz folyamatos továbbélésére.Az erdélyi késô reneszánsz a padovai tanultságúBáthory István fejedelemsége alattérte el elsô csúcspontját. Ezt követôen aBethlen-korszak és I. Rákóczi György fejedelemségeteremtett ismét lehetôséget kibontakozására.A kiállítás másik egységeezt szeretné némiképp illusztrálni. A kastélyokvilágába kalauzol a szentbenedeki Korniss-kastélybejárata az elhíresült két unicornisszal.Egyiket jelen sorok elôadója2005-ben már elhagyatottan egy bozótosbanárválkodva látott viszont. Az Arad vármegyeiBorosjenô négy saroktornyos vára azegyik legjelentôsebb végvár volt a XVI–XVII. században. A szilágysági Somlyókastélyát a Báthoryak 1592-ben építették.1600-ban Basta ostrommal foglalta elBáthory Zsigmondtól. 1703-ban a kurucokfoglalták el. Kerítôfala ma már romos, de azemeletes épület épen áll, címeres kapujávalegyütt. A korszak városi építészetét Beszterceegyik lakóháza képviseli.Erdély egyházi emlékei közül a Barcaságlegjelentôsebb templomerôdje, Prázsmártöbb felvételen is szerepel, melyet a XV.században jelentôsen átalakítottak. A megközelítôlegegyenlô szárú kereszt alaprajzútemplom fölé tornyot, a szentély északi ésdéli falához egy-egy kápolnát emeltek, atemplom köré pedig hármas védôfalrendszertépítettek. A külsô védôfal a várost vettekörül, a toronyból szétnézve még ma isfölismerhetôk az egykori város határai,amelyen belül a telkek és a házak is kisebbekvoltak. A külsô falgyûrûbôl semmi semmaradt, a középsônek azonban még állnakrészletei és a templom közelében két egykorivédôtornya.Történelmi képek egy történelmi napon.Az ötven évvel korábbi, hazai drámai eseményekrôlaligha itt kell szólni, de arraviszont érdemes utalni, mert kevésbé köztudott,hogy az 1956. november 4-én Brassóbanlétrejött, s egy évvel késôbb kegyetlenüleltiport, Erdélyi Magyar Ifjak Szövetségetöbbek között a magyar múlt ezen építettörökségének megmentése érdekében alakult.(Elhangzott a kiállítás megnyitásán.)Kerny TeréziaJanuárÉPÍTÉSZETI ÉVFORDULÓK2009.1. 225 éve (1784) történt a soproni evangélikustemplom felszentelése.115 éve (1894) jelent meg a KözmunkatanácsÉpítési Szabályzata és BudapestÉpítési Szabályzata.35 éve (1974) halt meg ifj. PAULHEIMFERENC, egyebek közt a budapesti fedettlovarda (Tattersaal) tervezôje.25 éve (1984) halt meg FODOR KÁ-ROLY diplomadíjas, aki Gyôrben éskörnyékén nagyon sok magasépítési éstelepülésrendezési tervet készített.11. 185 éve (1824) született KÜHNEL PÁL,az esztergomi prímási palota és a bazilikaelsô variációjának tervezôje.12. 180 éve (1829) született FREY LAJOS,Baján, Budapesten dolgozó építész,Kauser Lipót és Gerster Kálmán társa.80 éve (1929) született DR. ZÁDORMIHÁLY egyetemi tanár, a mûv. tört.tudományok doktora, a magyar posztgraduálismûemlékvédelmi oktatásmegszervezôje, szakíró.70 éve (1939) halt meg BERZENCZEYDOMOKOS, Zenta majd Szeged városfômérnöke, városépítészeti szakíró.14. 170 éve (1839) született HENCZ LA-JOS, Keszthelyen és környékén sokatalkotó építész, Bergh Károly társa.18. 105 éve (1904) halt meg SCHLAUCHIMRE, Pécsett mûködô építész, egyebekközt a Nádor Szálló alkotója.19. 90 éve (1919) született LACKO JÓ-ZSEF felvidéki építész, a PozsonyiMûegyetem tanára.21. 145 éve (1864) született BAUMGAR-TEN SÁNDOR, aki Szegeden, Budapesten,Kecskeméten, Rozsnyón, Lôcsén,Marosvásárhelyen nagyon sokköz- és lakóépületet alkotott.5 éve (2004) halt meg TÓTH JÁNOSépítészmérnök, elôbb a honvédség, azÉGSZI, majd a 43. sz. ÁÉV munkatársa,szakmai oktató.24. 75 éve (1934) halt meg YBL LAJOS,Ybl Miklós unokaöccse, sok köz- és la-411

kóépület, köztük pl. a hódmezôvásárhelyivárosháza tervezôje.26. 75 éve (1934) halt meg FOERK ERNÔépítész, szakíró, mûemlék-restaurátor,tanár, egyebek közt a szegedi Fogadalmitemplom tervezôje.30. 15 éve (1994) halt meg MENDELEFERENC Ybl-díjas építész, sok mûemlékhelyreállítója, az OMF, majd a MagyarÉpítészeti Múzeum igazgatója.Február5. 135 éve (1874) született MORBITZERNÁNDOR, sok szecessziós lakó- ésközépület, köztük a kiskunfélegyházivárosháza tervezôje.115 éve (1894) történt a nyíregyháziszínház (Alpár Ignác) ünnepélyes megnyitása.6. 10 éve (1999) halt meg SZENTKIRÁ-LYI ZOLTÁN építész, egyetemi ésmesteriskolai tanár, építészettörténetiszakíró.9. 165 éve (1844) született PETSCHAU-ER GUSZTÁV, aki sok kései eklektikuslakó- és középületet (pl. a maiPénzügyminisztérium) tervezett.135 éve (1874) született KABDEBÓGYULA, fôvárosi mûszaki tanácsos,szakíró, az 1910-1920. évi iskolaépítésekkezdeményezôje.10. 135 éve (1874) született PFEIFER JÓ-ZSEF, a Diósgyôri Vasgyár építésze,lakóházak, középületek és az ottanitemplom tervezôje.16. 15 éve (1994) halt meg ALTBACHOSZKÁR egri építész.21. 10 éve (1999) halt meg MARCSINÁKANTAL DR. egyetemi tanár, a mezôgazdaságiépítészet jeles oktatója, nagyonsok mezôgazdasági épület tervezôje.22. 20 éve (1989) halt meg RÁCZGYÖRGY Ybl-díjas építész, a CIAMmagyar csoportjának alapító tagja,késôbb az IPARTERV tervezôje, sokipari épület és lakóház alkotója.23. 140 éve (1869) született RAICHLE J.FERENC, a hazai szecesszió kiemelkedôalkotója, a Vajdaság számtalan közéslakóépületének tervezôje.24. 95 éve (1914) halt meg HUBERT JÓ-ZSEF, az Osztrák-Magyar Bank 32 fiókjának,a kassai vasútállomásnak, abajmóci (ma Bojnice) várkastély átépítésénektervezôje.40 éve (1969) halt meg KÖRMENDYNÁNDOR, Greguss Ágost-díjas, aki akét világháború között nagyon sok lakóházat,köz- és ipari épületet, templomottervezett.25. 85 éve (1924) született NOVÁK PÉ-TER Ybl-díjas városrendezô építész, aVÁTI irodavezetôje.28. 115 éve (1894) született KÖRMENDYNÁNDOR, Greguss Ágost-díjas, aki akét világháború között nagyon sok lakóházat,köz- és ipari épületet, templomottervezett.Összeállította: Ágostházi László412