Műemlékvédelem LII. évfolyam 2008/6. - KÖH

Balassa M. IvánA RENESZÁNSZTÓL A „VIRÁGOS RENESZÁNSZIG”Bakócz Tamás 1492-ben Hidvégardón „curiamet portas” építtetett. A kúria két tetôalatt öt „ház”-ból állt, és mint a porta többiépítménye, fából készült. Ennek ellenére H.Takács Marianna úgy véli, hogy: „…talán adíszítôelemekhez a királyi udvar reneszánszízlése is megtalálta az utat.” 1 A porta egyetlenkôépítményével, az építkezés számadásaiszerint meglehetôsen nagy összegbe kerültkúttal kapcsolatban még merészebbkérdést tesz fel: „Vajon nem Mátyás királyvisegrádi kútjainak mintája hatott a hidvégardóifaragott kútkávában?!” Mivel a kúriábólsemmi sem maradt meg, erre a választfeltehetôen soha sem tudjuk meg.Van azonban ennek az építkezésnek egyolyan vonása, ami a késôbbiek szempontjábólis figyelemre méltó – egyértelmû, hogyhelyi emberek is részt vettek benne, így példáulhat forintot fizettek egy tárkányi favágónak.Arról van szó, mint amit Balogh Jolánkonkrétan a kúriákkal kapcsolatosan fejtki, a hatások nemcsak azáltal érték a falvaknépét, hogy bejáratosak voltak oda, hanemépítésükben is részt vettek. 2 Különösen jólnyomon követhetônek tartja ezt a reneszánszesetében, a királyi központból a hivatali,családi és familiáris kapcsolatokon keresztülterjed az új stílus, hogy azután a vidékikúriák sugározzák tovább nemcsak egymás,hanem a falu felé is.A folyamat mindig érdekelte a kutatókat,a kutatást a kultúra legkülönfélébb területén,így az építészet – népi építészet korrelációjábanis. Ezen a téren a tornác bizonyultaz egyik legalkalmasabb témának, amásiknak egy „határterület”, a festett templomiasztalosmunkák.Tornáckezdemények a Túrkeve-Móricon feltárt épületeken, XVI. század368