Örökség 2010.09-10. - KÖH

KéptárMit lát a fotós? Mit érzékel a fényképezőgép optikája? Mire villan, hogy meg örö -kít se számunkra, megőrizze az utókornak? Ezen az oldalon nem a szavak,hanem a ké pek beszélnek a pillanatról.Ebben a hónapban a Gödöllői Királyi Kastély és a műemlékem.hu második fotópályázatánakdíjazottjáé a „szó”. A kastély felújítása, illetve a megújuló kastély voltaz amatőr fotósok témája. Képünkön a győztes Hunor felvétele, címe a Folyó.A műemlékes portálon változatlanul nagy érdeklődés kíséri „A hónap fotója”versengést, amelynek egyik nyertesét a közönség, a másikat a két szakember,Cs. Plank Ibolya és Hack Róbert segítségével választják ki.

A megújuló Örökség első számában dr. TamásiJudittal, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalmegbízott elnökével beszélgetünk szakmai eszményeiről,pályakezdéséről, indulásáról, arról,hogyan jutott el a tudománytól az örökség ástársadalom viszonyának, a jól működő szakigazgatásnaka kérdéseihez (4. oldal).Kétszáz éves palota példaértékű megújulásánaklehetünk tanúi a Király utcában. A tulajdonosokmegmutatták, milyen is az értékőrző szemlélet(6. oldal).Bécsben? Vagy inkább a Bécsi utcában? Nem istudom… vallja Nagy Gábor (11. oldal).Quo vadis, Világörökség? Itthon és a nagyvilágban.Erről beszél dr. Fejérdy Tamás (12. oldal).A harangok, harangöntők, öntödék és toronyóráknyomába szegődik a Harangtörténeti konferenciaoktóber közepén. A lapzártáig írásban megérkezettelőadások olvashatók (15. oldal).A Műemléki Kutató és Dokumentációs Központkiemelkedő jelentőségű feladata a műemlékirevíziós és műemlékjegyzék készítési munka,erről ír Bognár Gábor (44. oldal).Hazánk állandó velencei Műcsarnokáról, aMagyar Pavilon építéstörténetéről szólunk, tekintettela Pincegaléria kiállítására. Papp Tímea azÉpítészeti Biennálén járt (48. oldal).Precizitás és racionalitás 4Király utcai történet 6Bécs, régi barátném 11Quo vadis, Világörökség? 12A mesterség dicsérete 16A harangbordák számításimódszerei 18„A harang nehéz járása” 21Az alapító és utódai 23Harangöntöde centenárium 25A tornyok titkai 29Mérhetetlen idő 31Fényes századok 34Toronyórák nyomában 36Egyetemista szemmel 37Már nem áll az idő 38A bécsi harangöntő 39Konrád és testvérei 42Műemléki revízió 44Velencei Műcsarnok 101 48Ember és építészet 50Az egyetlen kotta 51Kincs az árverésen 52Nálunk ilyen is VOLT! 53Mozaik 54A címlapon:Király utca 9.Fotó: Hack RóbertA hátsó borítón:A Tűztorony tövébenFotó: Kovács OlivérÁtfestették a vigántpetendi műemlék templomfalképeit – írja Vélemény rovatunkban BalázsikTamás (51. oldal).A Központi Antikvárium 115. árverésén ritkakincs bukkant fel: pergamenre nyomtatotthóráskönyv, címlapját Kerver nyomdászjelvényedíszíti (52. oldal).2010 nyarán először jelent meg önálló standdala Kulturális Örökségvédelmi Hivatal a soproniVOLT Fesztiválon, az ország egyik legnépszerűbbkönnyűzenei fesztiválján – számol be a programrólés a sikerről dr. Veöreös András és SzigethyBalázs (53. oldal).ÖRÖKSÉGA Kulturális Örökségvédelmi Hivatal folyóiratawww.koh.hu – ISSN 1786-7894Felelõs kiadó: dr. Tamási Judit mb. elnökSzerkesztõbizottság: Bálint Mariann,Bognár Gábor, Bugár-Mészáros Károly,Deák Ildikó, dr. Deme Péter (elnök),Farbakyné Deklava Lilla, Lázár Gabriella,Nagy Gábor, dr. Nagy Levente,Özvegy Györgyi, Róna Katalin, Szűcs József,Turok Margit.Fõszerkesztõ: Róna KatalinA szerkesztõség címe:1014 Budapest, Táncsics Mihály utca 1.Telefon: 225-4837, fax: 225-4855,e-mail: orokseg@koh.huLaptervezõ: Lelkes Design Bt.,e-mail: lelkes.peter@t-online.huNyomdai kivitelezés: Mester Nyomda Kft.Telefon: 455-5050

VillanófényPrecizitásés racionalitásTALÁLKOZÁSUNKKOR ALIG TÖBB MINT KÉT HÓNAP, VAGY MONDJUK INKÁBB ÚGY, IMMÁR TÖBB MINT KÉT HÓNAPTELT EL AZÓTA, HOGY MEGSZÁRADT A PECSÉT MEGBÍZOTT ELNÖKI KINEVEZÉSÉN. KORÁN LENNE MÉG BÁRMIFÉLESZÁMVETÉSRŐL, TAPASZTALATRÓL SZÓLNI, ARRÓL VISZONT NEM LEHET NEM BESZÉLNI, MIKÉNT INDULT EL EZENA PÁLYÁN, MILYEN UTAT JELÖL KI ÖNMAGA, MUNKATÁRSAI ÉS A HÁZ SZÁMÁRA TAMÁSI JUDIT.Róna KatalinJúlius utolsó napjaiban szűk körűháttérbeszélgetésre ült le néhányújságíróval, s három hívószót fogalmazottmeg, úgymond’ eszményeszerint a szakszerűség, a jogszerűségés a gyorsaság kell, hogy jellemezzea Hivatal működését. Mostúgy kérdezem, milyennek szeretnélátni munkatársait, mit vár tőlük?Csak azt, amit saját magamtól.Intellektuális, szakmai felkészültséget,valamint közhivatalnokokhozméltó kötelességtudatot és fegyelmet.Felkészült és becsületes kulturálisszakhivatalnoknak lenni semmivelsem kevésbé becsülendő tevékenység,mint például a tudományoskutatómunka. És ha ma egy önmagávalszemben igényes kulturálisigazgatási szakember példaképetkeres, van hova visszanyúlnia: a kétvilágháború közötti időszak kulturálisigazgatásához. Olyan nevek fémjelzikezt a korszakot, mint GraggerRóbert irodalomtörténész, a berliniCollegium Hungaricum megszervezője,a programadó Kornis Gyula, kultusz-államtitkár,a szintén a kultusztárcánáldolgozó, rendkívül műveltközigazgatási szakember, MagyaryZoltán, aztán maga a miniszter, grófKlebelsberg Kuno, s végül, de nemutolsósorban a MOB-ot szakhivatalláformáló Gerevich Tibor, a 2001. éviLXIV. törvény elődjének tekinthető,integrált szemléletű 1942-es örökségvédelmitörvényjavaslat kidolgozója.Meggyőződésem, hogy az örökségvédelemlényegét tekintve kultu -rá lis tevékenység, amelyhez csak esz -köz – de jogállami viszonyok kö zöttnélkülözhetetlen eszköz – a ha tóságimunka, s amelyben a jogsze rű ség -nek és a szabályszerűség kell érvényesülnie.A szakmai szempontokatnem lehet a hatóság precíz műkö dé -se nélkül érvényre juttatni, erősíteni.Amikor erről beszélünk, nem lehetszó nélkül hagyni, hogy a Kormányszeptember elsején elfogadta a te -rületi államigazgatási szervezetrendszerátalakítását megalapozó intézkedésekrőlszóló határozatot, máskéntmondva, a megyei kormányhivatalokkialakítását.A kormányzati döntést végre kell haj -tani. Az új struktúra lehetőséget adarra, hogy a Kulturális ÖrökségvédelmiHivatalnál megmaradjon a szak -mai irányítás a kormányhivatalokszakigazgatási szervei fölött. Ezt aszakmai irányítást próbáljuk erősíteni.Augusztus elején gyors egymásutánbankét olyan elvi állásfoglalástjegy zett a KÖH elnökeként, amelya külvilág számára is nyilvánvalóvátette, mit gondol az örökségvédelemről,melyek azok a legfontosabbszempontok, amelyek mentén érzékelhetővé,megfoghatóvá válik amunka.A Bécsi utcai konkrét ügyben,amely ben ugyan hivatalos megkeresésazóta sem érkezett a Hivatalhoz,ám igen nagy közfigyelem övezte,fontosnak tartottam, hogy megszólaljunk,elvi állásfoglalást adjunk ki,egy értelművé téve ily módon feladatunkat,elkötelezettségünket.Komolyan hiszem, hogy mindenekfölöttérvényt kell szereznünk annaka gondolatnak, hogy a kulturálisörökség történelmünk pótolhatatlanforrása, csorbítatlan fennmaradásaelsőrendű közérdek. S a mi feladatunka műemléki értékek védelme,megőrzése a maguk anyagi valójában.A szóban forgó, s tervezett fejlesztésolyan épületeket érintene,Intellektuális értékrendet,felkészültséget, aszakma iránti elkötelezettséget,s közhivatalnokhozméltó kötelességtudatotésfegyelmezettséget.amelyek műemléki jelentőségű területen,világörökségi helyszínen állnak,ahol a történelmileg kialakultvá rosszerkezet és városkép kifejezi alétrehozó kor és közösség építészetikultúráját, életformáját, a „budapesti”stílust. S noha jól tudom, gyakortaúgy tekintenek az örökségvédelemre,mint a fejlődést, a fejlesztéstörökké megakadályozó, s ily módonÖRÖKSÉG

Villanófény –visszahúzó erőre, de meggyőződésem,hogy az értékőrzés nem ellentétesa fejlesztéssel, igaz nem mindegy,hogy éppen milyen az a fejlesztés.Ezért tartottam fontosnak véleményünk,álláspontunk írott szavakbafoglalását és megjelenését. Talánsegíthet abban, hogy a kérdést újragondoljaépítő és építtető. Úgy ér -zem, az állásfoglalás jó visszhangotkeltett a szakmában és a közvéleménybenegyaránt.Miként a gyorsan következő másodikis, a Drechsler-palota kérdésében.Ahogy a Bécsi utca esetében, itt isazt látom, és ez nagyon fontos, hogya civil társadalom egyre érzékenyebbaz örökségvédelmi kérdések iránt.Tisztában voltam azzal is, kollégáimmilyen sokat dolgoztak, dolgoznakennek az épületnek az érdekében,hogy a lehetséges jogi keretek köztmilyen erőfeszítéseket tettek a ve -szélyhelyzetek elhárítására, az állagmegóváskikényszerítésére. Éppenezért örültem a civil kezdeményezésnek,amelyet levélben is köszöntöttem.Hiszem, hogy a civil örökségvédőkettermészetes szövetségeseinknekkell tekinteni, hiszen csakegyüt tesen lehetünk képesek valóbanmegvédeni értékeinket.Ezalatt a rövid idő alatt nyilván rengeteg,a jövő munkáját, feladatait,útját kijelölő tárgyalása, egyeztetésevolt, melyeket emelné ki?Néhány, a teljesség igénye nélkül:Folyamatos tárgyalásokat folytattam,folytatok a Minisztérium és a Hivatalfeladat- és hatásköreinek megosztásáról,az eszményem szerinti hárompilléren álló, állami örökségvédelmiintézményrendszerről. Tárgyaltam azMNV Zrt. vezetésével a KÖH vagyonkezelőiszerződéseiről. Ugyancsak azMNV Zrt.-vel és az I. kerület polgármesterévela budai Vár tervezettfejlesztési koncepciójáról, előzetesegyez tetést folytattam az NGM energiaügyekértés otthonteremtésértfelelős államtitkárával az energetikaicélú épületkorszerűsítési programörökségvédelmi vonatkozásairól,a BM építésügyért felelős helyettesállamtitkárával és a Magyar Építészkamarávalépítészet és műemlékvédelemkapcsolatáról. S nem utolsósorbanhatáron túli magyar szervezetekkela magyar vonatkozású kulturálisörökségvédelmi kérdésekről.Kiemelt feladatomnak tartom azegyházi műemlékek kérdését, ezértis találkoztam az egyházügyekértfelelős államtitkárral. S fontos kérdéskéntkezelem, megkülönböztetettfigyelemmel kísérem a GödöllőiKirá lyi Kastély helyreállítási munká -latait, különös tekintettel a magyaruniós elnökség helyszínére.A napi munka felől térjünk át személyesarcára. Senki nem mondhatta,hogy „kívülről”, ismeretlen em -ber érkezett a Hivatal élére. Akik jólismerték, de tán azok is, akik nem,tudhatták, erős, határozott személyiség.Mégis bizonyára sokan feltehetika kérdést, vajon hová lett aza fiatal régész, aki annakidején széptudományos karrier előtt állt.Különös erről beszélni. Valószínűlegtényleg komoly, tudományos pályafutáselőtt álltam, harmincöt évesenlettem kandidátus. A középkori régészettelfoglalkoztam. Témám, amelyetnémetül írtam meg, a Felső-Rajna-vidék és Magyarország kályhacsempeműhelyeinekkapcsolatait ku -tatta a XV. század második felében.Akkor ez valóban fontos volt nekem,s aztán egyre jobban éreztem, hogyvalami más is izgat. És ez a más,bármily különös is, az örökség ésa társadalom viszonyában fogalmazhatómeg. Az álmom egy olyan jólműködő szakigazgatás volt, amelybenművelt hivatalnokok dolgoznak.Mert úgy gondoltam, úgy gondolomma is, hogy jogállamban csak igazgatásimódszerekkel lehet a kor mány -zati akaratot véghez vinni. Mert „tu -domány” a nagy rendszerben a lehetőlegtökéletesebben végigvinni azakaratot, hogy „alul” az valósuljonmeg, amit „fölül” elgondoltak. Én azigazgatás szervezetét egy lomha elefánthozhasonlítanám, koordinálatlanmozgással, össze-vissza járó lábakkal,ormánnyal. A vágyam, hogy ezaz elefánt megtanuljon járni, tökéletesen,összehangoltan mozogjon.De tegyük félre az elefántomat.Fokozatosan jutottam el ahhoz a felismeréshez,hogy az igazgatás ér -dekel, s hogy az is tökéletes elhivatottságot,egész embert kíván. Nemle het abban az illúzióban ringatnima gam, hogy tudós vagyok, s közbena szakigazgatással foglalkozomegy kicsit vagy fordítva. Ezért történtaz, hogy amikor nyolc éve bú -csút kel lett mondanom az elnökitanácsadói poszt nak, önként választottama ha tó sági feladatot. Az márfontosabb volt számomra, mint atudományosság.S a tudomány immár csak a múlt?A tudományból két dolgot biztosanel lehetett sajátítani, s mindkettőéletre szólóan meghatározó.A precizitást sazt a tényt, hogyminden döntésnekracionálisalaprakell épülnie.Fotó: Hack RóbertÖRÖKSÉG

A CímlaponKirály utcaitörténetVALAHA, ÉPÍTÉSE UTÁN VAGY FÉL ÉVSZÁZADDAL HÁROM RÓZSAKÉNTEMLEGETTÉK A KIRÁLY UTCAI KÉTEMELETES, COPF PALOTÁT. AZ EMLÉKE-ZET MEGŐRIZTE AZT IS, HOGY ITT SZÓRAKOZTAK HÖLGYEIKKEL A FEKETEMACSKA MULATÓ VENDÉGEI A XIX. SZÁZAD VÉGÉN. A SZÉP NAPOKATLÁTOTT POLGÁRI LAKÓÉPÜLETRE A MÚLT SZÁZAD DEREKÁN ROSSZABBIDŐK KÖVETKEZTEK. MA, KÉTSZÁZ ESZTENDŐSEN ISMÉT EREDETI, IFJON-TI SZÉPSÉGÉBEN RAGYOG, PÉLDÁJÁT ADVA TULAJDONOSOK ÉS ÖRÖKSÉG-VÉDELEM ÖSSZHANGJÁNAK.Róna Katalin„Zártsorú, U-alakú beépítésű, kétemeleteslakóház, klasszicizmusbahajló copf homlokzattal. 3-1-4-1-3tengelyes homlokzatát háromtagúfőpárkány koronázza, fúgázott földszintjéterőteljes övpárkány zárjale, az I. emeleten könyöklő párkányfut végig. Az épület kettősrizalittal kiemelt közép részét gazdagabbarchitektonikus kiképzés ishangsúlyozza…A négytengelyesközépső rizalitot háromszögű timpanonkoronázza, levéldísszel,bőségszarú-motívummal közrefogottüres címerpajzzsal.” – így kezdi1976-ban tudományos dokumentációjátdr. Komárik Dénes. Királyutca 9. A palota „szerényen” áll abal oldalán magasodó, modern irodaépületés a jobb oldali szomszéd,a Pollack Mihály tervezte lakóépületközött. A ház építésének pontosidőpontja nem ismert, a feltételezésekszerint 1809 körül emelték,tervezője is bizonytalan – HorlerMiklós, az 1953-as felújítás tervezője,építésze, Brein Fülöp nek tulajdonította.Ami bizonyos, építtetőjeOberhäuser János borkereskedővolt. Utóbb, az 1840-es években ke -rült a Jakabffy családhoz, hogy százévvel később majd az államosításjó időre megpecsételje a sorsát.(A falfülkékkel tagolt, barokkoskapualjon, a tágas főlépcsőházonfölfelé haladva érkezünk a másodikemeleti lakásba. A nappali, másuttnagy teremnek mondhatnánk, azegykorvolt polgári világot idézi.Mostanában oly ritka, különleges,lenyűgöző életérzést sejtet. Vajonhonnan, milyen családi háttérbőlérkezett a két tulajdonos? Miféleindíttatással, érzékkel találtak ráa házra, honnan az erő és elszántság,amivel nekifogtak, s véghezvittékelgondolásukat?)Hencsei Kálmán kezdi a történetet,aki matematikus-fizikus előképzettséggelközgazdasági egyetemet isvégzett, s régebben német ésorosz nyelvet is tanított.– Zala megyéből származom, aholsok a műemlék. Nem csoda, hogymindig vonzódtam a régi épüle -tekhez.(S tegyük gyorsan hozzá, mindenhez,ami a múltat idézi, amit fontosmegőrizni, ezt bizonyítják azösszegyűjtött korabeli tárgyak, sa kis kötet, amit kezemben tartok:levelek az első és a második világháborúidejéből. Drága Nagysád,tudja mi a trén? – címet viseli, sÖRÖKSÉG

A Címlapon –Hencsei Kálmán édesapja emlékénekajánlja. Idős Hencsei Kálmán1945–48 között Szevasztopolbanvolt fogságban.)– Templomba járó szülők ministrálógyereke voltam Bezeréd faluban– folytatja –, ahol akkoriban ritkavolt az esemény. De magát a helységetmár 1236-ban említik a krónikák.Szent Vendel kápolnájánakvédetté nyilvánítását is mi kezdeményeztük.Felújításában, amely2009-ben Podmaniczky-díjat kapott,s a freskó restaurálásában is szerepetjátszunk. Ez persze egy másiktörténet.– Én viszont az Alföldről jöttem,onnan, ahol szinte minden elpusztult– veszi át a szót az angol–magyar szakon diplomázottVerasztó Lajos –, hiszen a vert falúSötétség, az ablakoknyitva, vagy kiverve,a vasakon galambok,az elhanyagolt kapun,a falon ócska plakátok,leszaggatott hirdetmények.Pusztulásmindenütt.tanyák mind összeomlanak, amikorelhagyják őket. Egyik legnagyobbbüszkeségem, hogy negyven évvelezelőtt sikerült megmenteni a vá -sárhelyi pusztán, az Orosháza ésTótkomlós közötti Kardoskút Pusz -ta központon, az 1860-ban épült,később már istállónak használt,lebontásra ítélt csendőrlaktanyát.Az épület ma múzeum. Mindig tiszteltemaz öregeket, legyen szó em -berről, épületről vagy tárgyról. Való -jában így jutottam egy véletlen folytánelső lakásomhoz is, huszonnégynégyzetméter a Várban, az Úri ut -cá ban. Az a bolthajtásos kis lakásmaga volt számomra a csoda.Álmaimban most is ott lakom.ÖRÖKSÉG

sekor irodának használták. A külsőfelújítással kezdtük, azután jöttekfokozatosan a belső terek. Perszeott volt a tető, korábban egy jászberényicsapat dolgozott a tetőcserepezésen,elindultak kétfelől, aztáncsodálkoztak, hogy nem értek öszsze,azaz egymásra került az, aminektalálkoznia kellett volna. Kezd -hették újra, akkor már csak egyikoldalról indulva.– Családi összefogás nélkül nemment volna – magyarázza Verasztó,s nevetve teszi hozzá, szerencse,hogy hatan vagyunk testvérek, Feróbátyám, aki kovácsnak tanult, majdépítész lett, segített a legtöbbet.Nemcsak építkezett, de még főzöttis az ott dolgozóknak.„Be kell keríteni a levegőt, aztánmajd kibéleljük” – emleget egykülönös mondást Hencsei, jellemzendőa vállalkozást kísérő elszántságot.(S hogy látja mindezt Sajti Zsuzsa,aki műemléki felügyelőként tízéven keresztül végigkísérte a házfelújításának minden mozzanatát?)– Az épületet 1952-ben államosították,majd 1993-ban került önkormányzatitulajdonba. 1953-banHorler Miklós tervei alapján és irányításávalmég helyreállították.A függőfolyosókon a hiányzó rácsokataz Október 6. utca 12. számúlebontott házából pótolták. A lakásokaz udvari részen és a földszintenkomfort nélküliek voltak, s egyrejobban tönkrementek. 2000-bena két tulajdonos: Hencsei Kálmánés Verasztó Lajos az épületet le rom -lott műszaki állapotban, a teljesmű emléki rehabilitálás szándékávalvette át. S nem kis tervüket azutób bi évtizedben ütemezettenmeg is valósították. Az épület eredetitömegét megtartva elvégeztékaz épületszerkezetek felújítását,elkerülve a fejlesztések során újabbanszokásos hozzáépítést, bővítést.Az eredeti nyílászárókat, megőrizvevalamennyit újjávarázsolták.A földszinten megszűnt a lakófunkció,a boltozatos üzlethelyiségekbenreprezentatív virágbolt és kávézónyílt. Az első emeleten nyelviskoláthoztak létre. A második szintet la kó -térként alakították ki. Megújult azut cai és az udvari homlokzat, újburkolatot kapott a kapualj és azudvar. A homlokzatok kőfelületeinekés a belső lépcsőknek a helyreállításarestaurátori módszerekkel, igényesentörtént. Azt mondhatom,ide ális partneri viszony jött létre atulajdonosok és a műemléki hatóságközött. A legkisebb részletekkialakítását is a gondos előkészítés,az ajánlásoknak megfelelő megoldásjellemezte.(Miközben erről beszélünk a szakembernem titkolt büszkeséggelmutatja a burkolat kövezetét, a pin -ce kőfalát, a kifelé nyíló külső ab -lakszárnyakat.)– A felújításhoz csekély pályázatitámogatást kaptak a tulajdonosok– teszi még hozzá Sajti Zsuzsa –,főként magánerőből finanszíroztákaz építkezést. Pontosan követhettem,hogy a tulajdonosok, a családés a barátok kétkezi munkájávalfolyt a kivitelezés jelentős része.Az eltelt tíz év alatt mindennapkészült valami új, szépült az épületa gondos munka nyomán, s gondolom,hogy az alkotók ezt a hagyománytaz elkövetkezendő évekbenis így folytatják.– Bizony aligha nyugodhatunk –ebben megegyezik a két tulajdo-ÖRÖKSÉG

A Címlapon –Hencsei Kálmánnos, bár az még kérdés, hogy alát szólag kész felújításban mi a kö -vetkező lépés. – Meg kell erősíteniaz erkélyeket, vagy a homlokzathozkell újra nyúlni, mert – ahogy mond -ják –, nagy a baj a környezetkultúrával,sokan nem tisztelnek semmit,leköpdösik a falat, előfordul,hogy levizelik, összefirkálják, netánráragasztanak valamit, esetleg csakodalökik a biciklit vagy nekitámaszkodnak,de úgy, hogy fölteszik a lá -bukat, s ott marad a piszkos cipőtalpnyoma. Nem szólva a graffitiről,most sem lehet igazán nyomtalanulleszedni. A szomszéd házrólaz elfáradt vakolat jön le, s maltertöredékhullik erre az épületre,a le folyó csatornába…– Van hát mit tenni – mondják –,s akkor még nem beszéltünk a ba -rokk palotákra emlékeztető mennyezetfestésről,amire az egyik szobafelújításakor találtunk, s nem kétséges,a feladat restaurátorra vár.Fotók:Hack RóbertAz udvar felől – tíz éveÉpítész tervező: Tamás Attila2000. külső homlokzat felújítása2002. I-II. szint felújítása2002. üzlethelyiség kialakítása2003. udvari burkolat2006. alap-megerősítési munkák2009. pinceszint felújítása, rendezvényteremkialakítása2010. homlokzatok, kapualj felújításaA műemléki felújítás az Icomosdíját kapta meg.ÖRÖKSÉG

Nem is tudomBécs,régi barátnémSOK ÉVVEL EZELŐTT NAGYON KÉSZÜLTEM AZ ELSŐ TALÁLKOZÁSRA. KÉPRŐL MÁR ISMERTEM, OLVASTAM IS RÓLA,ÍGY MÉG IZGALMASABB VOLT AZ EGÉSZ. NEM BESZÉLVE ARRÓL, HOGY AKKORIBAN MÉG A HATÁRÁTLÉPÉS IS KÜLÖNKALAND VOLT, ÚTLEVÉL, VALUTA ÉS A HEGYESHALMI IRDATLAN SOROMPÓ LÁTVÁNYA. NA, DE EZEKEN TÚLJUTVAVÉGRE OTT VOLTAM. KICSIT MEGILLETŐDVE NÉZTEM ÉS FIGYELTEM. AKKORIBAN MÉG MINDENT MÁS TÓNUSÚNAKLÁTTUNK, AMI ODAÁT VOLT. DE MEGTAPASZTALHATTAM, HOGY A SCHÖNBRUNN TÉNYLEG OLYAN NAGY, AZ OTTOWAGNER-HÁZAK TÉNYLEG OLYAN SZÉPEK. BEVALLOM, MEGSZERETTEM, DE A NAGY SZERELEM NEM LOBBANT FEL.Nagy GáborAztán nemrégiben újra láthattam.Már nem volt olyan kalandos az út,a határon úgy mentünk át, minthavisszaállt volna a Monarchia.Barátként üdvözöltük egymást, tettünkgyors városnéző túrát, aztánleültünk a egyik kedves vendéglőjébe.Néztem a haját, a szemét, amosolya alól kivillanó fogait. Egykicsit megváltozott. Hát igen, az idő.A hajába melírozott csíkok kerültek,mint a bécsi háztetőkre az új beépítések.Közülük igen sok egyszerűentévedés, érezhető a bátorság, nemvéletlen, hogy Himmelb(l)au robbantotttetőbeépítése szerepel azArchitekturzentrum jelenlegi kiállításánis. Az Albertina mögötti tetőreinkarnációazonban már az a kategória,amiről érdemes beszélni.Ehhez képest mi visszafogottabbakvagyunk, pontosabban próbálunkellenállni, amennyire lehet, a különlegespéldáink viszont igen nívósak.Elég, ha odaállunk a Szabadság térközepére. Észak felé nézve az eredetitető kontúrját követő új, palafedéses,lamellás beépítés, az ellenkezőirányban, az Október 6. utca 26. számúház, extravagáns tetőráépítése,ami még sok szakmai vitának lesza témája.Valami vicceset mondhattam, mertelmosolyodott és kivillanó fogaiközött egy oda nem illőt vettemaranyfogként fog virítaniaz utca jellegzetesbeépítésébenészre. Talán egy protézis. Mint aKärntnerstrasse közepén az új be -építés. Két-három házat is lebonthattak,hogy ezt a magasságilag mégúgy-ahogy illeszkedő, de megjelenésébenrettenetesen drabális vasbetonnégyzethálót és a mögötte lévősok ezer négyzetmétert szerkezetilegmegépítsék. Bizonyára lesz majd rajtaszép új homlokzat is, minden,ami manapság dukál, csak éppennagy és nagyon új lesz, aranyfogkéntfog virítani az utca jellegzetes be -épí tésében.Persze e téren mi sem panaszkodhatunk,Budapest Belvárosának Bécsiutcáját hasonló gondolatok szorongatják,az öt ház helyén tervezettépítészeti jel, Herr Foster fekvőuborkájával. Volt is már erről egynem mindennapi Központi Terv -tanács, ahol a beépítés körülmé -nyeit elvben elfogadták. Az elvekazonban sokszor megcsaltak márbennünket. A szocializmus is jó voltelvben, aztán a gyakorlatban mirementünk vele.Egy könyvet mutattam neki, nemnagyon értette a nemistudom jelentését,a kételkedés nem az ő kenyere,közelebb húzta a könyvet, ésén észrevettem, a látása már nema régi. Lehet, hogy a schönbrunniműemléki felügyelőnek is problémájavolt a szemével, mert a bejáratnál három sárga színt festettek föl,de egyik sem egyezik a főépületeredeti színével.Ezzel a sárga színnel nekünk is ba -junk volt a fertődi kastély homlokzatfelújításánál.A kutatók által javasolt,eredetinek kikiáltott padlizsánvörösakkora döbbenetet váltott ki,hogy az épület kezelője egy erőteljesmozdulattal átlibbent a ló túlsó ol -dalára, és így a manapság trendi, seíze, se bűze homokszínt festették föla falakra, ahelyett, hogy meghagytákvolna a korábbi felújítás monarchiasárgáját.Na, de hagyjuk az állandóvizsgálódásokat.Hamar elröpült ez a délután, jó voltújra látni, beszélgetni, jó volt megfürödnia langy nyárutóban, az osztrákkedélyesség természetes felszínességében.Így nem is bántam, hogygondolataim megmaradtak az elsőbenyomás szintjén. Szeretek itt lenni,de a sosemvolt nagy szerelem mostsem kapott lángra. Viszont tudom,hogy kis idő múlva újra hiányoznifog, és én újra jönni fogok.ÖRÖKSÉG

Quo vadis,Világörökség?Fotó: Arnóth Ádámavagy gondolatok a 34. Bizottsági ülés és a Tokaj-hegyaljaiszakértői misszió margójáraSZEPTEMBER 20. ÉS 24. KÖZÖTT A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYÁ NAK MEGHÍVÁSÁRA HAZÁNKBAN JÁRT AZUNESCO ÉS AZ ICOMOS SZAKÉRTŐI MISSZIÓJA. TOKAJ TÖRTÉNELMI BORVIDÉK KULTÚRTÁJ VILÁG ÖRÖKSÉGIHELYZETÉNEK KAPCSÁN (IS) IDŐSZERŰ A KÉRDÉS: MERRE TART A VILÁGÖRÖKSÉG EGYEZMÉNY 38 ÉVVEL AZELFOGADÁSA UTÁN? DR. FEJÉRDY TAMÁSSAL, A KÖH ELNÖKHELYETTESÉVEL, A VILÁG ÖRÖK SÉG MAGYARNEMZETI BIZOTTSÁG TITKÁRSÁGVEZETŐJÉVEL PRÓBÁLUNK VISSZA- ÉS ELŐRETEKINTENI.A történelmi borvidékenAz UNESCO és az ICOMOS szakértőimissziója helyszíni szemlék ésaz érintettekkel folytatott konzultációkalapján vizsgálta a Tokaji történelmiborvidék kultúrtáj világ -örökségi helyszín védőzónájába,Szerencs határába tervezett szalmatüzelésűerőmű problémáját.– E helyt nem kell részletezni,miért is vált szükségessé, hogyTokaj-Hegyaljára érkezzék ez anemzetközi szakértői misszió –kezdi Fejérdy Tamás. – A tervezetterőmű projektje eredeti formájábanmindenképpen káros lenne, ésmódosításokkal sem biztos, hogyhosszú távon nem lenne negatívhatása. Annak ellenére, hogya hatályos jogszabályi környezetnem tette lehetővé a hivatalos leállítást,a megvalósítás befektetőhíján szerencsére nem haladt előre.Patthelyzet alakult ki: a beruházóugyan rendelkezik jogerős építésiengedéllyel, viszont a finanszírozópartnerek, tudomásunk szerint,visszaléptek, miután szembesülteka világörökségi helyszín értékeitveszélyeztető vonatkozásokkal. Ámez a bizonytalan helyzet senkineksem kedvező, és nyilván nem istartható fenn huzamosan.– Az ügy minden fél számára megnyugtatórendezése érdekében kértMagyarország szakmai segítséget azUNESCO Világörökség Központjátólés az ICOMOS-tól – folytatjaFejérdy Tamás. – Ennek a világ -örökségi keretek között bejáratottformája a „reaktív monitoring miszszió”.Független, külföldi szakértőkelemzik a kialakult helyzetet, ésbeszámolójuk alapján az ICOMOSnemzetközi szervezete fogalmazmeg ajánlásokat, majd a Világ örök -ség Bizottság hoz határozatot.Hasonló mechanizmus működött2005 márciusában a budai alsó rakpartbővítési tervei és 2007 novemberébena belső-erzsébetvárosibon tások és új építések kapcsán.– Mint általában, ez esetben is ahelyszín megőrzési állapotának feltérképezésevolt az UNESCO–ICO-ÖRÖKSÉG

Reflektor –MOS hivatalos tanácsadói-szakértőimisszió elsődleges feladata – ma -gya rázza a titkárságvezető.– A szakértők a helyszín bejárásamellett konzultáltak az illetékesállami szervek képviselőivel, az érintettmegyei önkormányzat és a borvidék27 önkormányzata képviselőivel,a szerencsi szalmatüzelésű erőműberuházójával, a BHD Zrt.-vel.Találkoztak a projekt ellen és érdekébenmegszólaló civil szervezetekkel(borászegyesületek, a helyifejlesztéseket támogató szerveződésekstb.). Remélhetőleg még ez évvége előtt megkapjuk a részletesszakértői jelentést, a misszió megállapításaités javaslatait. S reményeinkszerint ez valóban segítséglesz ahhoz, hogy ki lehessen mozdulnia mai patthelyzetből, s megtudjuk tenni legalább a legsürgetőbblépé seket a világörökségihelyszín értékeinek védelmében.Erről a 2011. januárban beadandóelőrehaladási jelentésben tájékoztatnunkkell a VilágörökségBizottságot.Jogi szabályozás – itthonBrazíliavárosbanVajon világörökségi ügyekben isigaz, hogy a szomszéd kertjébenmindig zöldebb a fű? A Világ örök -ség Bizottság idén július 25. ésaugusztus 3. között tartottaBrazíliavárosban 34. ülésszakát –az ülésen részt vett magyar delegációvezetőjeként Fejérdy Tamás.Hogyan látta a „szomszéd gyepét”,másutt jobban meg tudnak felelniaz Egyezményben foglaltaknak?– Ha a kérdés szerinti „szomszéd”a vendéglátó ország, akkor arróla bizonyos gyepről nem sokat tudokmondani – magyarázza –, hiszenaz egyébként igen érdekes új (idénéppen 50 éves), de már 1987 ótavilágörökséggé nyilvánított fővárost,Brazíliavárost leszámítva más helyszínrenem jutottunk el. Hogy menynyiretartják fontosnak a világörökséget,arra nézve azért legalább kétjelzés elég egyértelmű volt.Az egyik: a Bizottság soros elnökitisztét Brazília nevében a szövetségikulturális miniszter saját személyébenlátja el – egy éven keresztül.Más kérdés, hogy ezt egyéb elfoglaltságaimellett milyen intenzitássaltudja megvalósítani, hiszen azérta mostani ülés ideje alatt is rendreátadta a levezető elnöki funkciótFejérdy TamásFotó: Hack RóbertTokaj-Hegyalja esete az eddigieknélis világosabbá tette a hazai jogszabályihiányosságok veszélyeit.Az elmúlt években már több alkalommalfelröppent a hír egy készülővilágörökségi törvényről – hogyanállnak most az előkészületek?– Kétségtelen, hogy Magyarországa 2009-es előrehaladási jelentéseibenjelezte, hogy szándékunkban álla világörökségi értékek védelmévelkapcsolatos jogszabályi környezetmegerősítése, amit a VilágörökségBizottság sevillai határozataibanörömmel üdvözölt – mondja a titkárságvezető.– A „világörökségitörvény” megalkotását célzó folyamatmár ezt megelőzően, 2008-ban meg -indult, majd különböző „állomásokonés ráhatásokon” ment keresztüla ter vezet. Még mindig van, illetveújra megnyílt a lehetőség a törvénytervezetátgondolására. Fontos a ha -tékony szabályozás, amely a világörökségihelyszínek kezelésének,finanszírozási kérdéseinek és mégnéhány hasonlóan fajsúlyos, kapcsolódótémának a megoldását adja.De nem ez az egyetlen szempont.Hasonlóképpen nem elsődleges kérdés,hogy ez a szabályozás önállóvilágörökségi törvényként, vagy azörökségvédelmi jogalkotás keretébenvalamilyen más formában valósulmeg. Mindennél lé nyegesebb, hogyvalóban hatékony és valóban működőszabályozás jöjjön létre.az egyiptomi alelnöknek. A másikfontos jelzés: elképesztő lobbyerővel„préselték ki” a Bizottságból egybrazil helyszín felvételét, és másRészes Államok jelöléseinél is igena világ közös örökségétjelentő értékekmegőrzésének előmozdításaaktívan – igaz, inkább politikai, mintszakmai megfontolások alapján –vettek részt a vitákban.ÖRÖKSÉG

Brazíliaváros: Székesegyház, belső,Oscar NiemeyerFotó: Fejérdy Tamás– A kérdés azonban feltehetőlegaz egyezménybeli összes „szomszé -dunk ra”, a többi 186 Részes Államravonatkozott – akkor aztán igazánvegyes a kép a „gyepet” illetően.A Bizottság (az adott Részes Államáltal jelölt és elvileg szakértő) 21tagja is nagyon eltérő megközelítéstmutatott: a bizottsági tagságbólkövetkező helyzeti előnyöket szintecsak a saját országa érdekébenhasználótól, a saját magát fényezniszerető hozzászólón át a szakmaiközérdek érvényesítése érdekébenáldozatokat vállalóig. Látható voltaz is, hogy folytatódik a trend,amely szerint egyre nehezebb európaihelyszínnel a VilágörökségListá ra kerülni, és az is, hogy a márfelvett helyszínek megőrzését ugyanmindenki elsődlegesnek mondja,de a retorikát leszámítva valójábantovábbra is az új felvételek jelentikaz igazi „sikert”.– Példamutató kivétel az EgyesültÁllamok megközelítése: maguk kértékaz Everglades Nemzeti Parknaka Veszélyeztetett világörökségi listáravaló felvételét – éppen a helyszínértékeinek megőrzéséhez szükségeshatékonyabb eszközök előteremtéseérdekében. Valójában ezlenne az Egyezmény elsődleges célja:a világ közös örökségét jelentőértékek megőrzésének előmozdítása.Hogyan tovább, Egyezmény?Két év múlva, 2012-ben a Világ -örökség Egyezményhez eddig csatlakozott187 ország az Egyezményelfogadásának 40. évfordulójátünnepli. A közvélemény számáraleginkább ismert számokban kifejezve:augusztus eleje óta 911világ örökségi helyszínt tartanaknyilván, köztük 704 kulturális, 180természeti és 27 vegyes besorolású,összesen 151 Részes Államterületén. De mi rejlik a számokmögött, és főleg: milyen folytatástsejtetnek?– Rendkívül fontos a kérdés – természetesennem az ünneplés, mertabban bizonyára nem lesz hiány,máris rengeteg látványos, példáulaz összes helyszín bevonását célzóötlet merült fel – folytatja a titkárságvezető.– Az Egyezményhez csatlakozottRészes Államok Közgyűléseéppúgy, mint a Világörökség Bizott -ság jószerivel már két éve elindítottaaz Egyezmény jövőjével foglalkozógon dolkodást, stratégiai és egyébfeladatok kidolgozását.(Fejérdy Tamás személyesen isrészt vesz az előkészítő munkafolyamatban.Jelen volt a témával fog lal -kozó nemzetközi szakértői tanács -kozáson és a mindenki számáranyitott munkacsoport összes ülésénis. Foglalkozott magyar és angolnyelvű írásaiban is a kérdéssel.)– A lényeg – mondja Fejérdy –,hogy az Egyezmény, mint az UNES-CO leginkább látványos és világszerteismert „zászlóshajója”, ténylegkomoly eszköz az emberiség közösörökségének a megőrzésére.De nem úgy, ahogyan azt annakidején a megalkotói elgondolták.Elsősorban a világméretű ismertségnyilvánossága a védelem eszköze.Viszont a mai napig nem működika veszélyhelyzetbe került helyszínekmintegy automatikus védelmétszolgáló nemzetközi támogatás ésszolidaritás, operatív együttműködéseszközeként. Közhely, de attól mégigaz: fennáll a veszély, hogy azEgyezmény – akárcsak egyes különösensérülékeny világörökségihelyszínek – saját sikerének áldozatáváválik. Ezt jól érzékelteti pél -dául, hogy az 1970-es években azEgyez mény kidolgozói összesen legfeljebb100 tételből álló jegyzékregondoltak – és a negyvenedik év -for dulóra valóban nem lesz mármessze az ennek tízszeresét jelentőezres szám… Vajon nem hígult-hí -gul fel túlságosan a kiválasztottakköre? Esetleg gazdasági-marketingeszközzé (lásd: világturizmus) ésnem annyira értékmegőrzési szereplővéalakítva az Egyezményt?– A Világörökség jövőjét illetőentehát egyelőre több a kérdés, minta válasz – így az összegzés. Min den -esetre jelenéhez hasonló „fényesjövőjében” senki sem kételkedik.És elég nagy a nekibuzdulás, hogyezt az Egyezmény végrehajtásábanaz eredeti célokhoz talán inkábbközelítő, valódi megújulás-megújításis szolgálja. Nem kell már túlsokat várni, hogy meglássuk: valóbanúgy lesz-e.Lejegyezte: Schurk ViktóriaÖRÖKSÉG

Harangok éstoronyórák

HA MEGSZÓLAL A HARANG, HA KONGAT AZ ÓRA, S MUTATJA AZ IDŐT A TO RONYMAGASÁBÓL, RÉGMÚLT KOROKAT, TÖRTÉNELMI IDŐKET IDÉZ. AHÁNY TORONY,AHÁNY HARANG, AHÁNY ÓRA, ANNYI TÖRTÉNET, ANNYI EMLÉK, KÜLÖNÖS SORS.AZ MMKM ÖNTÖDEI MÚZEUMA ÉS A KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGVÉDELMI HIVATALA HA RAN GOK, HARANGÖNTŐK ÉS ÖNTÖDÉK, TORONYÓRÁK NYOMÁBA SZEGŐDIKAZ OKTÓBER 14-15-I KONFERENCIÁN. KÜLÖNÖS TEKINTETTEL ARRA, HOGY A HA -RANGFELMÉRÉSEK SORÁN A KUTATÓK ÉS A HARANGOK IDŐJELZŐ FUNKCIÓJÁTBEÁLLÍTÓ SZAKEMBEREK SOK ESETBEN TALÁLTAK A TORNYOKBAN MA IS MŰKÖDŐ,VAGY ÉPPEN MEGMENTÉSRE, MEGŐRZÉSRE VÁRÓ TORONYÓRÁKAT, ÓRASZERKEZETE-KET.A KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGVÉDELMI HIVATAL MŰTÁRGYFELÜGYELETI IRODA MEG-KEZDTE A TORONYÓRÁK, ÉS –SZERKEZETEK VÉDÉSÉT.A LAPZÁRTÁIG BEÉRKEZETT ELŐADÁSOKAT KÖZÖLJÜK TELJES TERJEDELMÜKBEN,A HARANGTÖRTÉNETI ANKÉT PROGRAMJÁNAK SORRENDJÉBEN.A mesterség dicséreteMagyarország, mint a külhoni harangöntők felvevőpiacaA nyugati világban a harangok használatát ugyan az egyház vezette be, sőt azt ki is akartaa maga számára sajátítani, előbb-utóbb az emberek élete ritmusának irányítója, ugyanakkornem mindennapi események hírközlője lett. Jelezte az ébredés, azaz a munkához való felkészülés,a déli munkaszünet, az esti elnyugvás idejét, de ugyancsak a harang szava adta hírüla vész közeledtét, a bekövetkezett haláleseteket, rendkívüli eseményeket, mint népgyűlést,kivégzést stb. Természetes tehát, hogy a használata a kereszténység felvételét követően hamarelterjedt és még egészen kis közösségek is igyekeztek harangról gondoskodni.PATAY PÁLAharangöntés speciális kézműipar. A mesterektőlnemcsak fémipari, hanem magasabbszintű, hangtani ismeretekben valójártasságot is igényelt. Ugyanakkor a ha -rang időtálló lévén, egy mester termelése akár nagyterület szükségletét is ki tudta elégíteni. Viszonta termékek súlyos volta gátolta a nagyobb távolságukratörténő szállításukat. Ebből kifolyólag általábanegy-egy ipari vagy kereskedelmi központban,püspöki székhelyen települt le egy-egy mester, akivagy a műhelyében – nem is annyira megrendelésre,mint piacra – termelt, vagy az öntést megrendelőhelységébe utazva a helyszínen végezte el a munkát.Hazánk igencsak zivataros évszázadaiból kifolyólagalapjában véve csak Erdély és a Felvidék középkoriipartörténetéről vannak adataink. Ezek is eléggéhiányosak. Tudjuk, hogy Erdélyben a szász városokbanműködtek mesterek, a Felvidéken megleginkább a bányavárosokban. A mai Magyarországterületét illetően mindössze csak annyit tudunk,hogy 1240-ben Pesten élt egy német mester,Henricus, 1357-ben meg Visegrádon öntött egy nagyharangot Conradus, aki a neve után ítélve ugyancsaknémet volt. Lehettek azonban magyar harang- egybenágyúöntő mesterek is, hiszen tudjuk, hogyOrbán, aki a törökök számára Konstantinápoly 1453évi ostromához készített egy nagy ágyút, magyarvolt. Neve – Emericus, Imre – alapján magyar lehetettaz a mester is, aki a IV. század végén Nagy -váradon élt és aki – Benkő Elek véleménye szerint –mai magyar területre, Barabás község számára iskészített harangot.Bizonyára élt harangöntő mester a jelentősebbvárosokban, mint Buda, vagy Pécs, nyomuk azonbansem termékeikben, sem írott forrásokban nemmaradt fenn. Ha létezik is még néhány XV. századi,vagy XVI. század eleji harang, ezeken nincs feltüntetvea mester neve. Az Ipoly és Hernád közöttiterületen van is 11 ugyanazon mester által öntöttharang, de nem tudjuk, ki volt ő és hol lakott.Egyedül a Margitszigeten lévő kápolna harangjáróltudjuk, hogy Hans Strous öntötte, de hogy hol ésmikor, azt már nem.Igen valószínű, hogy a Dunántúl északnyugatisarka, amelyhez Bécs közelebb fekszik, mint Buda,a középkorban is jórészt az előbbi helyről szereztebe a harangokat. Ismerünk is innen három – 1515,1528 és 1535 évi – harangot, amelynek feliratai igenazonos jellegűek egy bécsi mesternek, László Raczko -nak Ausztriában található harangjai felirataival.A XVI–XVII. században az ország területénekjelentős része török uralom alatt állt. A törökökugyan a harangozást eleve nem tiltották azonbana harangállományunkat komolyan megtizedelték.Az általuk megszállt területen harangöntő mesterműködésére nem nyílt lehetőség, de még az azzalszomszédos, meg nem szállt vidékeken sem.Erdélyben és a Felvidéken azonban tovább folyta harangöntés és nem egy jeles mester is dolgozott16 ÖRÖKSÉG Mûemlék Régészet Mûtárgy

itt. Harangöntő dinasztiák, mint többfelé Euró pá -ban itt nem alakultak ki, németek lakta területrőlbevándorló mesterek biztosították az utánpótlást.Így került például Kassára a XVI. század má sodikfelében a morvaországi Olmützből (Olomouc)Andreas és Franz Illenfeld, majd az 1620-as évekbenHans Tomas Wenning Bécsből, illetve Eperjesre GeorgWierd Klagenfurtból. Ez utóbbi – egyébként kiváló– mesternek igen nagy szerepe volt az ország északkeletirésze harangokkal való ellátásában. Meg je -gyezhetjük azonban, hogy a Felvidéken – nevük,például Mottko, Kupec alapján – szlovák, tehát helyiszületésű emberek is kitanulták a mesterséget.A Dunántúlnak a törökök által meg nem szálltrészén a XVI–XVII. század folyamán nem működöttharangöntő. Ez a terület, ahonnan már korábbanis jártak Bécsbe harangért, most Pozsony, defőként Bécs piacává vált. Számos mester egy-egyitteni meglévő, vagy már elpusztult harangjáról vanadatunk. Viszonylag több Balthasar Harold által ké -szítettről. Lehetséges, hogy azért kedvelték őt,mivel előbb már Pozsonyból, ahol korábban működött,több község szerzett be harangot. Vas megyébőlGrazba is jártak harangért, ahol ugyancsakfolyamatosan folyt harangöntés.Ahogy az ország felszabadult a török uralom alól,hirtelen gazdag piac nyílt meg a harangöntők számára.A felszabadult helységek szinte első feladatuknaktekintették, hogy pótolják a hiányzó harangjaikat.Egy évvel Pécs visszafoglalását követően –Szigetvárott még ott voltak a törökök – 1687-benmár ott volt egy Michael Weingarten nevű mesterés öntött is harangot a pestis elmúltának emlékéreemelt Havihegyi kápolna számára. Két évre rá,a baranyai Magyarszék Grazban öntetett harangot.Négy évvel Buda felszabadítása után már ott dolgozotta salzburgi Johann Nuspickher. Volt aki nemtelepedett le, hanem faluról falura vándorolva ön -tött harangot, mint Daniel Wesenbach a Rákóczi-szabadságharcidején 1709–1710-ben a beregi Tisza -háton, szinte havonként egyet.Az újonnan megnyílt széles piac, amit a templomoknaka betelepítések következtében megnövekedettszáma még bővített is, vonzotta a harangöntőket.Nemcsak ausztriaiakat, hanem németországiakatis. Sorra létesítettek műhelyeket, elsősorbanpüspöki székhelyeken, de ipari központokban is.Volt már műhely 1733-ban Egerben, 1735-benGyőrött, 1742-ben Esztergomban, 1744-ben Sop -ronban, 1761-ben Vácott. Budán 1732-től kezdvemár két műhely működött, az 1740-es években jöttmég hozzá Pesten is egy. A soproni és a győriműhely természetesen visszaszorította a bécsi mestereketa Dunántúlról, bár továbbra is jártak egyegyharangért mind Bécsbe, mind WienerNeustadtba.Pécsett viszonylag későn, csak az 1760-as évekvégétől működött harangöntő mester. ÍgyBaranya, bár Buda közelebb volt, Graz piacalett. Természetesen Somogy déli része, azúgynevezett Belső-Somogy és Zala is. Sőt,noha a pécsi műhely 150 éven át szép számbanöntötte a harangokat, még a XIX. századelején is jutott ide Grazból.Még a XIX. század első felében is jöttekbe Ausztriá ból és Németországból mesterek.Ilyen volt például legidősebbSeltenhofer Frigyes, aki 1816-ban jöttSopronba, ahol ő és a leszármazottai négygeneráción át gazdagították a magyarországiharangöntést. Utolsónak a bécsiKorrentsch Márkot említhetem, aki 1851 és az 1867-ben bekövetkezett halála között az egri műhely birtokosavolt.Az 1860-as, 70-es években egy wienerneustadtimester, Ignaz Hilzer harangjai jelentek meg a ma -gyar piacon. Pozdech József egy pesti lakatosmester,aki vas harangszékek és megtört tengelyű vasharangjármok készítésére szakosodott, vállalta újharangok szállítását is. De nem ő öntött, hanem hi -vatásos harangöntőkkel végeztette azt, legtöbbszörHilzerrel. Többek között a debreceniNagy templom „öreg Rákóczi”-jának„újraöntését” is. Magam részérőlcsak sajnálom, hogy az országezen reprezentatív, közismertharangja nem magyar mestermunkája.Ugyanez a helyzet az országlegnagyobb harangjának, aszegedi fogadalmi templomHősök harangja, másnéven Szent Gellért-ha -rangja esetében is. A ha -rang öntésére az egyház1927-ben az Ecclesia Ha -rangművek Rész vény tár -sasággal szerződött. AzEcclesia ha rang jait egy,a csepeli Weiss Manfrédgyárbanbe rendezett, egyfiatal né met mester általirányított műhelyben ön -tötték. De az öntendő ha -rang tömege meghaladtaennek kapacitását, amiértis azt a mester atyjánaka Né met ország ban, Sinn -ben lévő műhelyében vé -gezték el. A szegedieknek– úgy látszik – nem mertékbevallani, hogy a ha -rang nem Ma gyar or szá -gon készült és „Harang -művek B.T. ön tött en -gem Budapesten F.W.Rincker által” csalárdfelirattal láttákel.Mûemlék Régészet Mûtárgy ÖRÖKSÉG 17

A harangbordák számítási módszereiA harang-alakjának köszönhetően-akusztikailag jellegzetes egy hangú hangszer. Az egyszerűsítéskedvéért azt mondhatjuk, hogy a harang akusztikai tulajdonságai a középpontjábafelfüggesztett, öblösre feszített kör alakú lemez akusztikájával függnek össze, ami a haranghozhasonlóan ütésre rezgésbe jön.DR. MÁRTON LÁSZLÓ –DIPL. ING. NORBERT THEILA HARANGZENGÉS AKUSZTIKAI ALAPJAIAlegegyszerűbb rezgésbe hozható tárgy akifeszített rugalmas húr, amelynek rezgésitulajdonságai egyszerűbbek a harangénál.Alaprezgése és felharmonikusaiközötti arány mindig 1:2:3:4…, míg a harangokalaprezgése (alaphangja) és felharmonikusai közöttez az arány nem egyszerű számtani aránypár.A harang zengési tulajdonságait olyan tényezők isbefolyásolják, mint a harangborda vastagsága, azanyag vastagsága, a harangtest méretei, a harang -bronz homogenitása stb.A harang hangját az alaphang és a felhangok (felharmonikusok)rezgésszáma határozzák meg. A legkisebbrezgésszám az alaphangra jellemző. Amitfülünkkel hangként érzékelünk az sohasem egyetlenrezgésszámú hanghullám. Olyan hangkeverék,amely az uralkodó alaphangból és a felharmonikusokbóltevődik össze. A mellékhangok, vagy felharmonikusoknem befolyásolják az alaphang magasságát,de számuk, rezgési frekvenciájuk és erősségükaz alaphang sajátos színezetét alakítják ki.Ha két hang rezgésszámait arányba állítjuk a relatívhangmagasságot kapjuk. Egységül az alaphang rezgésiszámát vesszük. Ha például két hang rezgésiszámának aránya 1:2, akkor az utóbbit az alaphangnyolcadának (oktáv) nevezzük, ugyanis a két említetthang közé még hat olyan hangot illeszthetünk,amelyeket egymás után következve hallunk, kellemeszenei hangzásként érzékelünk. Ez a nyolc egymásután következő hang alkotja a diatonikushangskálát. Ebben a hangskálában a hangok rezgésszámánakaránya:C D E F G Á H C1 9/8 5/4 4/3 3/2 5/3 15/8 2ezek: alaphang (1), szekund, nagyterc, kvart, kvint,szext, szeptim, oktáv (2). Ha az alaphang C, akkora többi hang neve D,E,F,G,Á,H,C. Két szomszédoshang arányát képezve, vagyis a magasabb hang rezgésszámánakarányszámát elosztva az előtte állókisebb rezgésszámú hang arányszámával, az egymástkövető hangok intervallumai:C D E F G Á H C9/8 10/9 16/15 9/8 10/9 9/8 16/15Ha két hang intervalluma 9/8 vagy 10/9, akkor aztmondjuk, hogy a második hang egy nagy, illetveegy kis egész hanggal magasabb, mint az első.A 16/15 intervallumot nagy félhangnak nevezzük.Az említett nyolc hang nem elég, különösen zeneiművek létrehozásánál. Ezért a diatonikus hangskálaminden olyan két hangja közé, amelyek intervallumaegész hang, még egy-egy hangot -összesen ötötiktattakbe. Ezáltal létrejött a 13 hangot tartalmazókromatikus hangskála: C, Cisz, D, Disz, E, F, Fisz,G, Gisz, A, Aisz, (vagy B), H, C. A 13 hang 12 intervallumotképez. Ennek a hangskálának egy-egyintervalluma X, vagyis X12 = 2 Vagy X = 1,05946.Ennyiszer nagyobb egy hang rezgésszáma az előttelévő hang rezgésszámánál egy oktávon belül. Hatöbb hang egyszerre megszólaltatva a fülnek kellemeshangzást ad, azt mondjuk, hogy összhangban(konszonanciában) vannak. Ha a fülnek kellemetlenülhangzanak, széthangzók (disszonánsak). Há -rom hang is alkothat kellemes összhangot, egyakkordot. Ilyen például a tercből, kvintből és szeptimbőllétrehozott akkord, amelynél a rezgésszámokaránya 10:12:15. Ez komor jellegű akkordés moll akkordnak nevezzük. A prím, nagy terc, éskvint a dúr, vagy vidám jellegű akkordot alkotja.A felsorolt hangokat viszonyítani is kell valamihezrezgésszámuk pontos meghatározása érdekében.Nemzetközileg a másodpercenként 437,5 rezgésszámúhangot számítják alaphangnak. A többi hangrezgésszáma az intervallum-szorzószámok segítségévelhatározható meg.A HARANGBORDA SZÁMÍTÁSKLASSZIKUS MÓDSZEREIBevezetőnek szántuk akusztikai fogalmakat tartalmazósorainkat, hogy érzékeltessük a harangtervezésösszetett, bonyolult jellegét. Hogyan is lehetneharangot tervezni, ami nem más, mint egy egyhangúhangszer, akusztikai alapismeretek nélkül.A harang zengése, az előre megtervezett zengésifrekvencia a harangtervezés fő paramétere. Ehheztársulnak a harang méretei, súlya, mint másodlagostervezési jellemzők, alakja, díszítése, felfüggesztésimódja, ütőjének méretei, a harmadrendű tervezésiparaméterek. Általános szabály, hogy a rezgő le -mez, rezgő pálca rezgésszáma, de a harangé is,a méretek függvénye. Nagyobb méretek alacsonyabb,kisebb méretek nagyobb frekvencián rezegnek.Összefüggést keresve a rezgésszám, harangátmérő,súly és a harang zenei hangja között, azta következtetést vonhatjuk le, hogy ha egyezményesenegységnyi tömeghez (pl. 1000kg-hoz) és egységnyiátmérőhöz (pl. 1000 mm-hez) rendeljüka C zengésű alaphangot, akkor ezek összefüggéseiaz alábbi diagrammokat eredményezik. (1. ábra)Ebből az is kiderül, hogy a harang hangmagasságaaz alsó átmérő függvénye. Harangtervezésnél elengedhetetlena zenei hangok rezgésszámának ismerete.Az alábbi táblázat ezt tartalmazza viszonyszámformájában, egy oktávnyi hangterjedelemben.A táblázat adatainak felhasználásával meghatározhatjukvalamely harang együttes rezgéseinekfrekvenciáit harangonként, figyelembe véve a kí -vánt összhangot. A tervezés a frekvencia (zengés)kiválasztásával kezdődik. Már említettük, hogy egyadott zengési frekvenciához bizonyos súly és átmérőtartozik. Ha például egy E hangú harangot ter-18 ÖRÖKSÉG Mûemlék Régészet Mûtárgy

vezünk, ami a hangskálán a nagytercnek felel meg,átmérőjének viszonyszáma 0,800 mm súly viszonyszáma0,51300. Ha a C hangot vesszük alapulés a fenti táblázat szerint 1000-nek vesszük a súlyát,az E hangú harang súlya a C hangú haranghozviszonyítva 1000 x 0,51300 = 513 kg lesz. Az ütőgyűrűátmérője a fenti táblázat szerint 1000 x 0,800,vagyis 800 mm. A középkor harangöntői az átmérőés a súly összefüggését a harangskála segítségévelválasztották meg. A kiinduló pont az összegyűjtöttbronzmennyiség volt. Ebből a nyersanyag mennyiségbőla harangöntő ajánlatának figyelembevételéveldöntötték el a születendő harang zengését a súlyés átmérő függvényében. A harangöntő mesterektapasztalataik alapján felállítottak egy u.n. harangszabályta súly és a zengés összefüggéséről. Ezt a sza -bály alkalmazta majd mindenik középkori ha -rangöntő és ez a szabály volt a tervezés alapja. A ter -vezés úgy kezdődött, hogy az előbbiekben említettharangskálából kiválasztották a súly függvényébenaz ütőgyűrű átmérőjét. Ez hordozza a harangtöbbi méreteit. Grafikus szerkesztéssel az ütőgyűrűátmérőjére, amit egy vízszintes vonallal ábrázoltak,függőleges egyenest szerkesztettek. A vízszintes vo -nalat a közepétől jobbra és balra 6,5 vagy 7 egyenlőrészre osztottak, ugyanezzel az osztással a függőlegesegyenest is 14 egyenlő részre osztották. A függőlegesegyenes 14-ik osztásán át vízszintes egyenestszerkesztettek, amit jobbra és balra 3,5 részreosztottak az előbbi 1/14 mérettel. A vízszintes vonalakbégpontjait összekötötték, ezáltal egy trapézkeletkezett. Ebbe a trapézba szerkesztették a harangbelsejének, vagy az ön tésnél használt mag külsőkörvonalát.A trapéz felső két szögén át körívet szerkesztettekúgy, hogy a félkör érintse a trapéz ferde oldalait is.A körív középpontja valahol a függőleges egyenesentalálható. A kör képezi a harang belsejének felsőfelületét, szakkifejezéssel a harang egét. A ha rangalsó részének a tervezése az ütőgyűrű vastagságánakmeghatározásával kezdődik. Ezt szintén a ha -rangszabály adja és a trapéz nagyalapjának 1/14része. A trapéz nagy alapja alá, a közepéből kiindulókét ferde egyenest szerkesztettek, jobbra és balraúgy, hogy a ferde egyenesek a perem vastagságávalegyenlő távolságra kerüljenek a trapéz ferde oldalainakalsó pontjától. Ez adja meg az ütőgyűrű alattirész, a harangszárny méretét. A harangszárny alakjátúgy kapták meg, hogy a harangbelső legmagasabbpontját összekötötték a két ferde egyenes végpontjaival.A tervezés a falvastagság kialakításávalfolytatódott a következő szabályokkal: az ütőgyűrűfölötti rész falvastagságát 2/3- ütőgyűrű vastagságúra,a következő három magassági egységhez tartozófalat 1/2 ütőgyűrű méretre tervezték, a 9 magasságiegységhez tartozót 3/7 ütőgyűrű vastagságúra ésvégül az utolsó három egységet 1/2 ütőgyűrű vastagságúrarajzolták. Az így keletkezett pontokatösszekötötték, a sarkakat lekerekítették. A módszertVannoccio Biringuccio itáliai hadmérnök ismerteti1540-ben megjelent, kora úttörő munkájában,De La Pirotechnia című művében. Biringucciomódszere évszázadok alatt változásokon ment át.A méhkas alakú harangokat felváltották a hajlítottbordájú harangok. A hajlított bordájú harangoknakkét változatát fejlesztették ki a német és a franciatípusú harangbordát. A két harangborda típusközötti különbség lényegében csak a harang magasságáravonatkozik. A francia harangborda hosszabb,karcsúbb, míg a német zömökebb, alacsonyabb.Alsó átmérőjük szerkesztésénél mindkét harangtípusesetében, Biringuccio módszeréhez hasonlóan,a tizenöt részre osztást alkalmazták. A tizenötegyen lő részre osztott, vízszintes egyenes közepére,a hét és fél beosztásnál merőleges egyenest szerkesztettek.A vízszintes alapvonalra, amely a ha rangalsó átmérőjének felel meg, újabb merőlegeseketszerkesztettek a 3,75 és a 11,25 beosztásnál. Ezeka merőleges egyenessek határozzák meg a harangbelső átmérőjét, a harangbúb irányába eső részneka magasság felétől számítva. A harangborda továbbiszerkesztése a következőképpen történik: ugyan -azzal a beosztással, mint amit az előbbi, tizenötbeosztású, vízszintes egyenesnél alkalmaztunk,a két függőleges egyenest tizenkét egyenlő részreosztjuk. Ezután az említett vízszintes egyenes nullásés tizenötös kezdő, illetve végpontját összekötjüka két függőleges egyenes végpontjaival ( a tizenkettedikbeosztással). Az így kapott két ferde egyenesreátvetítjük a függőlegeseken található tizenkétbeosztást. A ferde egyenesek 1,5 beosztásánál megkapjuka Z pontot, ezek a pontok határozzák meg azütőgyűrű külső hosszát. Az A illetve a B pontokbólAZ, BZ, sugárral köríveket húzunk, majd ezeketa kis köríveket egy osztásnyi távolsággal metsszük.Igy megkapjuk az ütőgyűrű vastagságát meghatározómásik pontot, a V-t. A harangborda további szerkesztése,a borda ívének megrajzolása a háromkörív három középpontjának meghatározásával kezdődik.A két, előbbi ferde egyenesek hatodik beosztásábóla ferde egyenesekre merőlegeseket szerkesztünk,és mindkét irányban metsszük a két ferdeegyenest. A harang középvonala irányába a metszésponttól1,5 beosztásra kapunk két pontot (r).A harangborda felső ívének ezek a végpontjai, vagyisezekig a pontokig kell azokat a köríveket húzni jobb1. ábraMûemlék Régészet Mûtárgy ÖRÖKSÉG 19

és baloldalon, amelyeknek középpontja (O) 30 osztásratalálható a két ferde egyenes felső pontjátmeghatározó merőlegesektől. E két görbe mára harang valódi alakjának része. Ennek a szakasznaka falvastagsága 0,33 osztásnyi méretű, megszerkesztéseszintén a 30 osztású sugár segítségével történikúgy, hogy az O1 pontból 30,33 osztású, az előbbivelpárhuzamos körívet szerkesztünk. A harangbordatovábbi görbületét, az ütőgyűrűig terjedő szakasztegy 8, illetve 12 osztás hosszúságú körív segítségévelrajzoljuk meg úgy, hogy e két körív egyesítse azütőgyűrűt az előbbi harangborda ívvel. A ha rangbubját meghatározó görbéket (külső és belső búbkontúr)a felezővonalon található O4 szerkesztjük.Az O4-et úgy kapjuk meg, hogy az A és B pontbólnyolcosztású körívvel metsszük a közép vonalat.A két körív metszéspontjában található az O4.Ebből a pontból a 12. osztásig terjedő sugárralösszekötjük a harangborda külső pontjait, majd 0,3osztással megrövidítve a sugarat, a búb belső körvonalátis megrajzoljuk.Így már teljes a harangborda.A módszert több évszázadon át, alkalmazták aharangtervezésben, és még ma is alkalmazható.A számítástechnika fejlődése, a szilárdsági számításoknálalkalmazott új módszerek a harangtervezésnekis új utakat, lehetőségeket nyitottak. A következőkbenegy korszerű harangtervezési eljárást ismertetünk,amely a gépelemek és gépek szilárdsági számításaitólkölcsönzött végeselem módszerkéntismeretes.A VÉGESELEM MÓDSZER A HARANGBORDATERVEZÉSBENA harang jellegzetes térbeli alakzata bonyolultfeszültségi állapotot alakít ki anyagában, a bronzban,kondításkor. Ez a feszültségi állapot nem lineárisa harangborda minden pontján, ezért klasszikusmódszerekkel csak megközelítő tervezést lehetelvárni, ami a harang zengési frekvenciáját, élettartamátilleti. A végeselem módszer olyan matematikaieszközt adott a harangtervezők kezébe, amelysegítségével a modellezés és a numerikus megoldásokszámítógépes lehetőségeivel együtt a harangfizikai-mechanikai, akusztikai, vagy más tulajdonságaiis nagy pontossággal meghatározhatóak.A módszer gyakorlati alkalmazása azzal kezdődik,hogy az illető alakzat, esetünkben a harang 3D-srajzát részekre osztják, behálózzák. Ezt a folyamatotdiszkrétizálásnak nevezik, vagyis az illető alakzatotdiszkrét elemekre bontják. A harangzengés alatt azegyes elemek viselkedését egyszerű matematikaifüggvényekkel, aproximációs polinomokkal tanulmányozzák.Minden egyes elemnek aproximációspolinomja van, amit összerakva az egész alakzatrajellemző függvényt eredményezi. A diszkrét végeselemek összessége, a modell, ez helyettesíti a valódialakzatot.A véges elemek az egyszerűsítés céljábólcsak a csomópontjaikban kapcsolódnak egymáshoz.A csomópontok terhelése és elmozdulása közöttösszefüggés van, amit a következő kifejezés jellemez:F = K.uEbben a kifejezésben:F – az elemek csomópontjaiban ható terhelés;u – a csomópontok elmozdulása;k – a térbeli alakzat merevségi matrixa (az egyeselemek merevségének összege);A megoldás az alakzat (a harang) alakváltozási állapotátadja, ennek ismeretében feszültségek, rezgésszámokszámíthatók. A számítás n ismeretlenes negyenletből álló lineáris egyenletrendszer megoldásátjelenti. Mindezeket a specializált számítógépesprogramok segítségével, nagy kapacitású szá mí tó -gépek végzik.A programoknak három funkciójuk van:– háló generáló és adat előkészítő funkció;– egyenlet megoldó funkció;– az eredmények megjelenítése (alakváltozottállapot, lengés képek);Ezek után az eredmények kiértékelése következik,ami az elemmérettől és az aproximáció fokától függ.A finomabb hálósítás, a magasabb fokú függvénypontosabb eredményeket adnak. Igen lényegesrésze a módszernek az anyagok jellemzőihez, kapcsolódik.Ezek a sűrűség (fajsúly), rugalmasságimo dulusz, vagy az anyag izotrop tulajdonságai,amelyek ismerete és fő faktorként kezelése a módszerelengedhetetlen követelményei. Nagy vonalakbanis mer tettük a végeselem módszer lehetőségeita ha rangtervezésben. De azt is el kell mondanunk,hogy a legfontosabb, egyben a legbonyolultabb azeredmények kiértékelése, értelmezése. A módszerés az alkalmazott program meghatározzák a harangalapfrekvenciáját és grafikusan ábrázolja a frekvenciákkialakulásának helyét és a rezgő zónák alakját.Elemezni lehet a harang által kibocsátott felharmonikusrezgéseket. A harang, amint az ábrákból iskövetkezik rezgési módusok lineáris kombinációjábólalkotja azt a frekvenciát, amit mi egy hangkéntérzékelünk. A valóságban a harang nem mindig teljesenszimmetrikus és ezért az alapfrekvenciáhozközeli rezgésszámú hangok is kialakulhatnak. Ezekaz úgynevezett tremolók, amelyek színesítik a ha -rang hangját, mondhatni egyedivé teszik. A harangtervezésbena már meglévő modellt is változtatnilehet, a behálózott térrajz, a súly, változtatásával.Minden változtatás újabb számítások sorozatát feltételezi.A változtatást addig folytatják, amíg a számításieredmények azt az alaphangot adják, amelyrea tervező megrendelést kapott. A számítógépestervezés a harang sajátfrekvenciáit és a harangtestenkialakuló rezgésalakokat eredményezi.IRODALOMAnsis Realease 12.1 DocumentationMárton László: Harangok. Pallas-Akadémia Könyvkiadó,Csíkszereda, 2001Thheophilus Presbyter: A különféle művességekről.Műszaki Könyvkiadó,Budapest, 1986Uwe Hollburg: Maschinendynamic. Oldemburg Verlag,München-Wien. 200Vannocio Biringuccio: De la Pirotechnia, Veneto, 1540,Friedr.Vieweg Verlag,Braunschweig, 1925.20 ÖRÖKSÉG Mûemlék Régészet Mûtárgy

„A harang nehéz járása”Bolyai Farkas tanulmánya a harangszó fizikájárólOLÁH ANDREAAMarosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyv tá -rában Bolyai Farkas iratai között találhatóegy hivatalos irat piszkozata 1 amit Bolyaia vártemplom Consistórium nak küldött,amiben jelenti hogy: „…A harang nehéz járása okánakmegvizsgálása iránt tenni méltóztatott parancsolatját....”teljesítette és tájékoztatja a „Venerabile Consis -torium”-ot a vizsgálat eredményéről.A felkérést nem találtuk meg Bolyai kézirataiközött, csupán jelentésének piszkozatát, amely utala felkérés lényegére – a harang „nehéz járásánakokát” kellett megvizsgálnia.1821. decemberében a híres marosvásárhelyi ezermester,Bodor Péter 2 megvizsgálta a toronybanlévő négy harang „járását”, miután valószínűen előzőlegaz újonnan „készült új harangszék ülés, s azokravisszatett harangoknak nehezen való járások” miatta ha rangozás gondot okozott.Bodor Péter felismerte a harang műszaki hiányosságait,tapasztaltakról jelentést írtak a consistoriumnak,3 Bodor valószínűen el is végzett néhány ja -vítást, ezt Bolyai leveléből tudjuk, aki azt írja, hogy:„A mostani igazítással a harangnak széke megkeményült,szólása kinyíltabb lett, s a hozzájárás megkönnyült (azépítő mestert megdicsérő munka)”.Ennek ellenére bizonyára továbbra is a nehézmaradt a „harang járása”, mert a ConsistoriumBolyait kérte fel a vizsgálatra. Miután elvégezte,az alábbi jelentést írta: 4„Venerabile Consistorium!A harang nehéz járása okának megvizsgálása iránt tenniméltóztatott parancsolatját alázatos tisztelettel vévén,ezen tárgyban való járatlanságomban s keskenyhatárútehetségemhez képest, relatiómat a következőkben megtennialázatos kötelességemnek ismerem.A mostani igazítással a harangnak széke megkeményült,szólása kinyíltabb lett, s a hozzájárás megkönnyült (azépítő mestert megdicsérő munka)I.-ben A harang széke jól s keményen van építve, s aharang is mostani helyéről kinyíltabban szól a toronyablakáról le a világosra; koronája húzási módja s húzójapedig csak a régi. Tehát valami egyébben kell keresni okát,ha most nehezebben jár. Ezeket gondoltam:1. Úgy tetszik, noha azt nem értem, hogy dél felé lévő csapalábbacska fekszik, abban se vagyok bizonyos, hogy a 2csap is egyenesen áll-e?2. A két csap újon van verve, de pallérozatlan maradott,s tulajdonképpen sárgaréz perselyben kellene faolajkenetteljárniok, megvásik ugyan az is, de együtt a húzókkal,az ő zsírjukkal jár.3. A fatengelyek, melyben a két csap van, végei igen súrlódnakazon két gerendához, melyeken a csapok vannak.Ezen favégekből le lehetne venni, mivel úgyis a csapokvégeinél vastartalék /van] téve.4. Azon fa, melynél fogva húzzák, nagyon rúg, azt kelleneszorítani. Eddig a mostani húzás módján való könnyítésről.II. Egyszersmind a lehető jobbításra nézve talán nem egészenhelytelen ide adnom a következőket:1. Az ütő igen könnyű; a regula az, hogy minden mázsájáraa harangnak mintegy harmadfél fontnyi vas legyenaz ütőben. Felette lassú az ütő járása. Lehetne ugyan akoronát egy kevéssé a két végénél lefele nyújtani s odabocsátania csapokat; akkor a harang szája annyival feljebbemelődnék, könnyebben járna, s a mostani ütővel megegyezőbben.2. A harangok veszedelmére vagyon az, hogy kicsi helytéri a harangot, nagy helyt és simán kell érnie, ettől sokfügg, valamint az ütés helyétől (felsőbb mathésis tanítjaazon hely megtalálását) p.o. ha egy mindenütt egyformapálcának a vége fogódik, hosszának 2/3-adánál van az ahely ( a kéztől számlálva), ahol legjobb az ütés, különbenmegfájul az ütő [ személy] karja s könnyen képzelhetnihasonló okból, hogy a harang is elhasadhat.3. A harangnak mostani ütése helye megkopott s levelezik,meg kellene az ütés helyét változtatni. Ha egy kis, igenkönnyű masinával az ütő húzattatnék, s a harang nyugodnék,nem szenvedne az épület, s kevés gyakorlássaléppen olyan szépen, hangosan, s taktusra lehetne húzni, segy s más könnyű masinával fordítani kereken, hogy mindmás-más helyt érje; meg is lehetne könnyen dőjteni aharangot minden állásban, hogy a szájával leszóljon atorony ablakáról. Lehetne még fából faragott parabolaiformákkal, okosan rendelve, a harangot erősíteni a városfelé, hogy messzebb is elhalljék.4. Az ütőt mind azon esetben, mind a mostaniban lehetnealkalmatosabban tenni, ahelyett hogy a sok nehéz kötözéstpróbálgassák.5. A mostani húzás módját is igazítani kellene következőképpen:a) Ahelyett hogy most az egyik csapra nyom az egyikhúzó, majd a másikra túl a másik húzó, s nem együtt akettő, jobb volna a közepéből bocsátani által egy gerendácskátjól megerősítve, úgy, hogy mind a kétfelől nyúljékki öt-vagy hatodfél lábnyira vízirányulag állva (aharangnak nyílásakor) – a mostani húzófák ötödfél lábranyúlnak ki –, kétfelől a tengelynek két végéről. Mikormegindult egyszer a harang, s mintegy gradust írva szájátkifelé tátja, akkor kell a meghúzással esése erejéhezhozzáadni: akkor az imént írt gerendácska függően állna,s csak ezt kellene (a húzás helyett) a harang szája felőltaszítani. Ott nagy volna az erő hatalma. S még könnyűvolna növelni is sokképpen p.o. egy alól lefelé függően állótengely körül forduló [.?./ Függősen állva, az alól lévőhosszabbik karja végénél fogva, a harang alatt lévő padlástkivágva, a kurtább karja végével könnyen lehetne -mikor a horizontális gerendácska végei rendre leérkeznekaharang szája felől taszítani s aztán meg vissza; modellábankönnyen meg lehetne mutatni.b) Ha a hely tágasabb volna, sokképpen lehetne húzni is.Könnyebben járna így is egy tengely közepére tett kerékformanagy csigával, mely csakugyan a harang szája alattMûemlék Régészet Mûtárgy ÖRÖKSÉG 21

nem volnamiért egybekötődjék, anélkül is meg lehetne erősíteni.Nem kellene a kereket egészen a harang szájáiglevinni, meg lehetne azét is erősíteni. Lehetne feljül kétróvázatja a két húzóra nézve, amely esetben a kötelekegymás ellenében tevődnének. Ezzel a korona is neheződnéks az ütővel megegyezőbben járna, de az előbb írtgerendácska sokkal könnyebben jár s olcsóbb.c) A húzó jármát hallottam, hogy némely helyt (u.m.Debrecenben) nem vízirányúlag teszik, t.i. a harangnaknyugvó állásában, hanem lefele csappanólag, mely annyibanjobb, hogy ámbár a megindítás későbbi, de azután,mikor a harang felhág, hatalmasabb az erő. Ugyancsakezen esetben is jobb volna fennebbi okból középbe tenni.Ezeknek alázatos jelentése mellett, méltóztatott bizodalmáta Venerabile Consistoriumnak alázatosan köszönvén,maradok alázatos tisztelettel a Venerabile Consistorium nakalázatos szolgájaBolyai FarkasM. Vásárhely, 1822. 20. Febrnem ad mesteremberek számára használható, gyakorlatilagkönnyedén kivitelezhető ötleteket. Vajona júniusi munkálatok mit tudtak megvalósítaniBolyai javaslataiból. Hét évvel ugyanis az első beadványután a vártemplom harangozói fordultaka Consistoriumhoz:„…bátorkodunk jelenteni, hogy nagyharangunk megterhesedettjárásában, úgyhogy teljességgel sem lehet húzni..” 6A levél hátoldalán a megtaláljuk a consistoriumijegyző írásos intézkedését:„Válasz: ajánltatik… hogy megtalálván mechanikusBodor Péter urat is, a nagyharangnak béjelentett megnehezedésétvizsgálják meg, s a húzásban lehető megkönynyebbítésteszközöltessék ki sietőleg.”Egy korabeli feljegyzésben bukkantunk az alábbihírre:„1830-ban Csillag István [Mihály?] harangozó neje atűzzeli gondatlan bánása miatt csaknem áldozatul ejtettea Bodor Péter által célszerűen épített toronyba vezető lépcsőzetet.”7Úgy tünik, hogy a gyakorlati megoldást BodorPéter megtalálta, és elkészült az a harangszék,amelyről Debreczeni László, Erdély híres templomtervezőjeazt állította, hogy a mai műszaki ismeretekkelés eszközökkel sem lehetne ennél tökéletesebbszerkezetet építeni. 8Bolyai „levelezés”-sel kapcsolatos aggályai beigazolódtak.A nagyharang öntvénye annyira megrongálódott,hogy végül elrepedt.1833-ban újat öntöttek, ez tölti be ma is azt a rendeltetést,amelyet a rajta lévő körirat hirdet:„Függjön itt számtalan évekig,Isten védje ellenségtől,Hívja az élőket buzgóságra,Kísérje nyugalomra,Veszély hirdetője ne legyen.”Kali Ellák grafikájaa BolyaiFarkas szövegalapján rekonstruáltharangfelfüggesztésekrőlCsak egyetlen halottat nem kísért nyugalomraa vártemplomi harangszó – Bolyai Farkast.Végakarata ugyanis az volt, hogy:„Sem […] ceremónia, még harang sem legyen.” 9Halálát mindössze a kollégiumi csengők adtáka vásárhelyi emberek tudtára.Az egyházi levéltárban fellelhető dokumentumokalapján 5 1822 év júniusában „igazítás” történt aha rangon.Bolyai tanulmánya komoly elméleti ismereteket isközöl, nevezhetnénk a harangszó fizikájának.Rávilágít a hang keletkezését, terjedését befolyásolómechanikai törvényekre, ok-okozati összefüggésekre,a harangtest-, ütő-, ingahossz méretek, arányok,tömegösszefüggések, anyagminőség jelentőségére,a torony magasságának, valamint a légköriviszonyoknak a szerepére azért, hogy a hang periodikusanszóljon, „tactusa” állandó maradjon. Igennagy a szerepe a harangozó közreműködésének,és az általa kifejtett periódikus erő jellemzőinek.A harangozó okozza az ütő és harangtest mozgását.Mindhárom test periódikusan, más-más irányba fejtikki az erőt. Az eredmény – a hang – tehát egy végtelenülösszetett mozgásszinkronizálás eredménye.Bolyai tanulmányának egyetlen hiányossága, hogyFORRÁS1 Lelőhelye: Marosvásárhely, Teleki-Bolyai Könyvtár,Bolyai Farkas iratok, 340. sz. irat2 Bodor Péter székely ezermester, mechanikus ( 1788- 1849)akinek leghíresebb alkotása az a zenélő kút voltMarosvásárhely főterén, amelynek mása ma a Margit szigetenáll.3 Református Egyházi Levéltár, Marosvásárhely, 1090/1822sz. irat4 Bolyai Farkas levelének piszkozata, amelyet a marosvásárhelyiref. egyházkerület Consistoriumának írt. 340. sz. irat.A levél eredetijének lelőhelye: Ref. Egyházi Levéltár,Marosvásárhely, 1099/18225 Református Egyházi Levéltár, Marosvásárhely, 1090/1822sz. irat6 Ref. Egyházi Levéltár, Marosvásárhely, 18287 Székely Mihály feljegyzései a marosvásárhelyi vártemplomról.Fodor István monográfiai gyűjteménye. MarosmentiÉlet kiadása, 1936-1938, 15-16.sz. 9. o.8 néhai Mester István vártemplomi lelkész szóbeli közlése.9 Koncz József: A marosvásárhelyi evang. reform.Kollégium története, Marosvásárhely, 1896, 332-33622 ÖRÖKSÉG Mûemlék Régészet Mûtárgy

Az alapító és utódaiA Gaal-harangöntő dinasztia tevékenysége a SzepességbenSzlovákiában a mai napig létezik a középkori harangöntő kézművességet legjobban reprezentálótörténeti emlékek csoportja: kitűnő minőségű gótikus harangok, valamint unikális,kétrészes, kehely formájú keresztelőmedencék, amelyeket még ma is használnak, főkénta Szepesség területén.JURAJ GEMBICKÝMindegyikük az úgynevezett Gaal-családharangöntödéjében készült, jellemződomborművekkel, díszes feliratokkal éstökéletes alakzattal. A progresszívharangöntészeti iparművészet példái, sok nemvédett, vagy még nem felfedezett bronzöntésűgyertyatartóval, lámpával, asztallal, szoborral, liturgikusedénnyel és sokféle más műtárggyal együtt,amelyek e tárgykörbe tartoznak.Konrád mester (az ún. „Gaal” előnevű Conradus) –a Szlovákia területén legjelentősebb, s legrégebbrőlismert középkori, kolostoron kívüli harangöntőműhely alapítója. A Gaal-műhely (vagy Gaal-öntöde)Iglóban (Spišská Nová Ves-ben) 1357 és 1516között működött. Így nevezték a szakirodalombanés a tanulmányokban, összefüggésben a családinévvel. A legtöbb mester onnan származott értelemszerűen,ahogyan a nevét említik a közzétetttörténeti írott források, vagyis a Gaulnaw-ból származó,innen a „Gaal“ rövidítés.. 1357-ben, a visegrádikirályi udvarban Konrád harangöntő (Conradcampanista) együtt dolgozott a testvéreivel, Mik -lóssal és Jánossal (Nicolao et Johanni Campanorumfusoribus). Konrád mester e királyi székhely részéreaz archeológiailag vizsgált harangforma és azöntési munkahely alapján számított rekonstrukciónakmegfelelően valószínűleg a középkori Európaegyik legnagyobb ismert harangját öntötte le (280cm alsó átmérő, 300 cm magasság, kb. 13 000 kgtömeg,). Az Anjou-házi Nagy Lajos király e harangérttöbb privilégiummal jutalmazta. Ez volt a híresharangöntő pályafutásának a kezdete, amely a maiSzlovákia területének szepességi régiójában folytatódottiglói központtal, az ő és leszármazottainakBronz keresztelőmedence(Kosice – Kassa),XIV. század,ViktorMyskovsky rajzaA sérült Quirinharang (Revuca– Nagyrőce),Hans WagnerMûemlék Régészet Mûtárgy ÖRÖKSÉG 23

Szenteltvíztartó,részlet (Svedlar -Svedlér) XIV.század,Konrád mesterműhelyében. Itt könnyen hozzáférhetőek voltaka természeti források: a réz, a fa és az ón (nagyonközel a lengyelországi központhoz, Krakkóhoz).A harangöntészeti irodalomban van egy érdekeshipotézis is egy korábbi harangöntödéről (az ún.pre-Gaal műhelyről, összefüggésben szenteltvíztartókpéldányaival Tvarožnában, Stará Lesnában(Felsőerdőfalva) és Košice-ben (Kassán), amely mára Konrád-család műhelyének a megalapítása előtt isműködött Iglón, ami nagyon valószínűen fenntartottaa folyamatosságot a korábbi tevékenységgelés az ornamentális szerkezeti formákkal.Konrád mester konkrét munkáinak egyike, egybronz szenteltvíztartó Svedléren (Švedlár), melyeteredetileg a ma már nem létező Stillbach részéreöntöttek). S amelynek a díszítési szerkezetébenNagy Lajos címerének tíz formája ismerhető fel,valamint az 1375-ből, Kysak faluban (Kassa közelében)megmaradt nagyharang. Ez a mai napig a legrégibbkeltezett, megőrzött harangként ismertSzlovákiában. Valamint a XIV. századi nagyharangHrabušicében (Kabsdorf, Káposztafalva, Szepes -ség), amely a legenda szerint a Lapis refugii, SpišKláštorisko-ból, a szepesi Látókő karthauzi kolostorábólszármazik. Juraj Spiritza legutóbb közzétettcikke szerint vannak más, Konrád mesternek tulajdonítottmunkák is. Nem védett harang Batizovcé -ben (Batizfalván), hasonlóan nem védett a Spiš-i(szepesi) várból (csak archeológiai töredék), harangNižné Lapše-ból (Alsóláposról), ma a kassai KeletszlovákiaiMúzeumban őrzik, valamint az ún.középharang a Poprad – Spišská Sobota-i (Poprád-Szepesszombat) harangtoronyból. És feltételezika krakkói Wawelben, Szt. Leonard kriptájábantalált harangtöredékek valószínű kapcsolatait is.A Konrád utáni időszakban (XIV-XV. század) mű -ködött János harangöntő, (Johannes Glokengiesser,akit az irodalomban Ján Weygel-ként említenek,Spišská Nová Ves- ből (Iglóról). Ő 1386-1389-benLengyelországban dolgozott, ahol két harangothagyott a krakkói Szt. Mária-bazilikában (KosciolMarijacki), és neki tulajdonítják a “városi” harangotis Biecz-ben (Lengyelország).János mester után, a 15. században a következőkmű ködtek: az ifjabb Miklós (nagy harang Hari -chov cé ben/Harikóc, Pálmafalva), aki feltehetőenKonrád unokaöccse volt, Mátyás (Mathias, MattesGlockengisser de Nova Villa) harangöntő, akiketa harangöntő család egy másik nemzedéke követett:Vince és Pál testvérek (Vincentius fusor campanarum,Paulus dictus Gaal), valószínűleg Konrád testvérének,az idősebb Miklósnak az unokái.Juraj Spiritza legutóbbi kutatásaiban, az iglóiharangöntöde egyes műtárgyain (keresztelőmedence,Ľubica/Leibic, Kežmarok/Kézsmárk) használt„MG” unciális kezdőbetűk értelmezésének megfelelőenazonosított egy másikat is, és feltételezte,hogy a család egy másik tagját azonosította, az MGmonogramú Mathias Gaal-t. A családi műhelyutolsó ismert és nagyon fontos mestere HansWagner (magister Johannes Wagner de nova villa,Hannes Wagner), aki 1475 és 1513 között dolgozottMagyar ésszlovák kutatókBardejovban24 ÖRÖKSÉG Mûemlék Régészet Mûtárgy

(a munkáját ismeretlen munkatársa folytatta, öz -vegyével, Ursulával is együtt dolgozott 1516-ig,J. Spiritza említett, legutóbbi kutatásai szerint).A legprogresszívebb, utolsó munkái (szenteltvíztartóSpišské Vlachy-ban, Szepesolasziban) a szepességireneszánsz művészet korai darabjai közé tartoznak.Ennek a szepességi régióból származó műhelynekmás ismert munkákat (harangokat, szenteltvíztartókat)is tulajdonítanak. Köztük az 1516-ból származóóraharang a Szent Erzsébet katedrálisban, Kassán.Augustinus magiszter nem védett harangja Turňanad Bodvou-ban (Tornán), Kassa közelében, egynem védett harang Revúca-ban (Nagyrőcén,a Gömöri régióban), meglévő harang Žehňaban(Szegenye, Sárosi régió), Gemerská Poloma-ban(Veszverés, Gömör), Janíkban (Jánok) és Čečejovceben(Csécs) Kassa környékén, egy harang Ľupčaban(Németlipcse) és Bobrovecben Nagybobróc(Liptói régió). Harang Sabinovban (Kisszeben)vagy Bardejovban (Bártfa, Sárosi régió), egy szenteltvíztartóŠtítnik on Gemer-ben (Csetnek,Gömörben) egymás mellett. Távolabbi helységekben:harang Nižné Lapše-ben (Alsólápos, maLengyelország), harangok Krakkóban, szenteltvíztartóLiptovská Teplá-ban (Liptótepla), ma Buda -pesten, a Nemzeti Múzeumban őrzik, szenteltvíztartóGyöngyösön: mindezek együtt jelzik a családiműhely alkotásainak a hatását és az elterjedtségéta Szepességnél nagyobb területen, nem csak Kelet-Szlovákiában, a létezésének az egész aktív idő -szakában.A legutóbbi, Konrád mester és követői harangöntödéjévelkapcsolatos, nemzetközi szlovák-magyaregyüttműködés keretében végzett kutatások új,fontos és komoly észleléseket, eredményeket ésértelmezéseket eredményeztek. A Magyar Nem ze -ti Múzeum visegrádi Mátyás Király Múzeumánakszakembereivel, a kassai Műemlékvédelmi Irodamunkatársaként vettem részt a 2007-2009-es projektben.Részletes, korszerű dokumentációval,nem zetközi kiállítás előkészítésével, katalógusösszeállításával, valamint Konrád mester legnagyobb,visegrádi harangjának elméleti és jövőbelivalós rekonstrukciójával foglalkozott a team.A Konrád mester harangöntödéjéből származóvédett műtárgyak (Szlovákia, Magyarország ésLengyelország területén), történeti harangjainak ésszenteltvíztartóinak a szépsége, az európai kulturálisörökség fontos részét képviselik.Harangöntöde centenáriumA Szlezák-féle harangöntöde rövid történeteA XIII. század elejéről név szerint ismerünk a mai magyar főváros területén élt harangöntőmestert 1 , a XV. század végéről pedig már régészetileg is feltárt harang- és ágyúöntő műhelyrőlis vannak ismereteink. Buda és Pest török kézre kerülése következtében harangok öntésérenem volt lehetőség, mert az iszlám hódítók a keresztény vallásban fontos tárgyakat módszeresenpusztították. Budának 1686-ban történt visszafoglalása után rögtön újraindult aharangöntés német földről jött mesterek segítségével. A XVIII. század végétől Pest városábana budainál jelentősebb harangöntő műhelyek működtek. Az itteni műhelyek kapcsánmegfigyelhető, hogy a segéd még az idős mester életében önálló műhelyt alapítva, annak konkurenselett. Természetesen az is előfordult, hogy a tanítvány később a műhely hűséges munkatársalett, s mestere halálát követően az öntöde vezetőjeként elődje munkásságát folytatta.MILLISITS MÁTÉ – L. KISS KATALINASzlezák-családhoz köthető harangöntödékműködését tanulmányozva mindkétesetre találunk példát. Egyrészt a dinasztiaalapítóSzlezák László mellett 1935-benunokaöccse is harangöntő műhelyt nyitott, másrésztmunkásságát nevelt fia, s ma már unokája isfolytatja. 2 Legjelentősebb Szlezák László (1870-1953)munkássága, akinek műhelyéből 40 év alatt többmint 5000 harang került ki, s legnagyobb számbanma is az ő harangjai szólnak a tornyokban.készítette, saját szabadalma alapján. A magyarharangöntészetben a XIX. század második felébenáltalános volt az áttérés a füles koronájú harangokhelyett a tárcsás harangok öntésére, de a Pozdechműhellyelellentétben a harangöntödék merev, nemállítható szélességű jármokat alkalmaztak, és ezeka toronyban nagyobb rezonanciát idéztek elő. 3A SZLEZÁK-HARANGÖNTÖDEINDULÁSAA Szlezák László-féle harangöntöde múltja az 1847-ben alapított, Pozdech József-féle, harangfelszereléseketkészítő pesti műhely működésére, a XIX. századranyúlik vissza. Pozdech József (1810/11–1878)tanult szakmáját tekintve lakatosmester volt, aki az1860-as évektől a tárcsás felfüggesztésű harangokállítható szélességű tartószerkezeteit (jármait)1916-os képeslap apesti Rózsafűzérkirálynéjadomonkos templomharangjai aSzlezák öntödében.Baloldaltlátható a mesterMûemlék Régészet Mûtárgy ÖRÖKSÉG 25

Pozdech harangöntéssel nem foglalkozott, másműhelyek által öntött harangokat forgalmazott. 4A halála után műhelyét rokonai, Thury János(?-1905) és Kosts Imre (1827-1886) vitték tovább. Őkmár harangöntő mesterek voltak. A század végén„Pozdech József utóda Thury János és fia” névenműködtek, majd 1904-től Thury János fia, ThuryFerenc vezette a céget. Ő rövid ténykedés után(1905-1908), fiatalon meghalt. Az öntöde továbbiműködtetésében Egry Ferenc (1869-1945) kisgejőci(ma Mali Hejivci, Ukrajna) harangöntő látott fantáziát.Egry két évig működtette a pesti műhelyta kisgejőcivel együtt 5 , de mivel két műhelynek elegendőmegrendelést nem kapott, ezért a fővárosbanlévő öntödét 1911-ben Szlezák Lászlónak eladta. 6Szlezák László a Pozsony megyei Ispácán (ma Špačince,Szlovákia) 1870. augusztus 9-én született.1884-ben inas lett Thury Jánosnál, 1902-től már ővolt az üzletvezető. 1908-ig a Thury-műhely alkalmazásábanállt, 1911-ben vette át Egry Ferenc budapesti,a Lehel utca 8. szám alatt működő műhelyét.Ebben az évben készült a ceglédi református templomszámára öntött harang, amely az önálló műhelyelső jelentős megrendelése volt. Az öntvény 1161 kgtömegű. A haragot Szlezák László Pozdech-féle ön -töttvas járommal szerelte fel, amely járomtípust az1930-as évekig alkalmazta, majd ezt követően életevégéig idomacélból készített jármokat használt.1914-ben új műhelyt nyitott Angyalföld külsőrészén, a Petneházy u. 78. és a Frangepán u. 77. sz.által határolt területen.Ekkor a háborús gazdálkodás miatt új harangoköntésére alig volt lehetőség. Megélhetését az biztosította,hogy 1916-tól megbízást kapott a rekvirált 7arangok szakszerű leszerelésére. 8 Műhelye az elsővilágháború utáni konjunktúrában gyorsan fellendült,közel 100 embert foglalkoztatott. Öt, földbesüllyesztett, rostélyos, koksztüzelésű, tégelyes, ún.franciakemencéjük volt. Az olvasztókapacitást nö -velni kellett, ezért építették az 5 és 10 tonnás, sa mott -bélésű, fafűtésű, rostélytüzelésű lángkemencét.Ennek az időszaknak kivételes jelentőségű tanúiSzlezák László 1920-tól vezetett megrendelési naplói.9 A Gombos Lajos tulajdonában lévő dokumentumokközül 14 évet átölelő időszak naplóinak digitalizálásátvégezte el Schudich Anna, az MMKMÖntödei Múzeumának adattárosa. A naplókból is -meretet szerezhetünk egy-egy év megrendelési számáról,a megrendelők földrajzi és felekezeti hovatartozásáról,a fizetés módjáról (szinte minden esetbenrészletfizetéssel történt a megrendelések kifizetése),Szlezák László éves összárbevételeiről, az ál -tala adott engedmények nagyságáról. Minden esetbenmegtudjuk a megrendelt harangok tömegét,legtöbbször a feliratát és a díszítését is. Harangjaiknemcsak sok európai országba, hanem még a tengerentúlra,pl. Equadorba is eljutottak.SZLEZÁK LÁSZLÓ HARANGJAIAZ 1920-AS ÉVEKBENAz 1920-as években öntött harangok díszítésére jellemző,hogy a harangok palástjának alsó részén szájukbanbabérlevelet tartó madarakat, a középsőrészén a megrendelő által kért díszítést és feliratot,a felső részén egymáshoz kapcsolódó palmettalevelekettalálunk.1924-ben öntötte a Dunamelléki Református Egy -házkerület legnagyobb harangját a ceglédi reformátustemplom részére, 10 amely 3128 kg tömegű. Ez azországban a legnagyobb, magyar mester által öntöttreformátus harang. 1928-ban készítette el ennekaz időszaknak a legnagyobb tömegű, 3600 kg-osharangját a pesti ferencesek Alcantarai Szent Pétertemplomarészére. Ez jelenleg a fővárosban találhatólegnagyobb Magyarországon öntött harang.Szlezák László 1928-ban az Országos Ipartestülettőlmegkapta az Aranykoszorús mester címet, amelyetezt követően minden harangján feltüntetett. Szak -mai tekintélyét bizonyítja, hogy a két háború kö -zött a Gyáriparosok Országos Szövetségének egyideig elnökhelyettese is volt, a család II. világháborúutáni üldöztetésének ez volt az egyik oka.A Szent Istvánbazilikanagyharangjának1930-ban készültemléklapja26 ÖRÖKSÉG Mûemlék Régészet Mûtárgy

Egy 1935-benöntött Szlezákharang,Debrecen-homokkertireformátustemplomSZLEZÁK LÁSZLÓ HARANGJAIA 1930-AS ÉVEKBENSzlezák László munkásságának legnagyobb, 7945 kgtömegű harangját, a Szent Imre-harangot, 1930-bankészítette el a budapesti Szent István-bazilikarészére, 11 amely a II. világháború során megsemmisült12 . Egyház- és öntészettörténeti szerepe miatta harangról részletesebben szólunk.A Szent István-bazilika Szent Imre-harangjának elkészítéseés felszenteléseSzlezák László megrendelési naplójából kiderül,hogy a harangot az egyházközség 1929 májusábanrendelte meg, és azt Szlezák László az év végérevállalta el, de a harang öntésére csak 1930-ban kerültsor. A harang összesen 42.140 pengőbe került,amelyből 10.500 pengő előleget 1929. szeptember 6-án kifizettek. A fennmaradó összeget több részletbenfizették ki, 1931. március 24-ig. A harang 1930.április 27-i felszentelése a Szent Imre Jubileumi Évelső látványos eseménye volt, amelyet dr. SerédiJusztinián hercegprímás végzett el. A megrendelésinaplóban a harang feliratának teljes szövege megtalálható,amelynek fontosabb részletei a következők:Az egyik oldalon: „E HARANG HIRDESSEISTEN DICSŐSÉGÉT VIGYE IMÁN KAT/HŐSI HALOTTAINKÉRT MAGYAROR -SZÁG FELTÁMADÁSÁÉRT/ AMEN.” A feliratalatt középen bőségszaru által keretezett oválismező volt, amelyben az elhunyt katona fejét egyangyal tartja. A hosszú felirat alatt, egyben a SzentImre térdelő alakját ábrázoló dombormű fölött,a következő szöveg volt látható: „SZENT IMREHERCEG! KÖNYÖRÖGJ ÉRTÜNK!” A pártánkörben, egy sorban: „ÖNTÖTTE ÉS FELSZE-RELTE SZLEZÁK LÁSZLÓ HARANG ÖN -TŐ MAGYARORSZÁG ARANYKOSZO RÚSMESTERE BUDAPESTEN 1930.”A harang palástján elhelyezett díszítések: alsó ré -szén szőlőlevél, szőlő, kereszt alkotta díszítménysor,fölötte gyümölcsfűzérsor, mely között női fejekláthatók. A harang palástjának felső részét megsebzettszívek és szárnyas angyalfejek váltakozva díszítik.A keretben található, térdelő Szent Imre alakjáta magyar címer és Budapest város címere fogja köz re.A harang két hangon szólt, az alsó A hang és a felsőE hangzása tiszta kvintet adott.A harangöntöde a harangszentelés emlékére különemléklapot bocsátott ki. A harang a Szlezák-családbüszkesége volt. A Szent István-bazilika nagyharangjának1930-ban készült emléklapja.A budapesti bazilika harangjának elkészítését,követően jelentősebb méretű harangok öntésére(3738 kg-os, ill. 5827 kg-os harang) Szlezák László az1930-as évek közepén kapott megrendelést a váci ésaz esztergomi bazilikától.Az 1930-as évek közepétől változott a Szlezák Lászlóáltal készített harangok díszítése. A harangok pa -lástjának alsó részén szőlőleveles díszítést, a kö -zépső részén a megrendelő által kért díszítést és feliratot,a felső részén babérkoszorúkból és virágfüzérekbőlalkotott díszítéssort találunk.SZLEZÁK LÁSZLÓ 40-ES ÉVEKBELIMUNKÁSSÁGA ÉS A KÖZELMÚLTTÖRTÉNÉSEISzlezák László második feleségének a fiát, GombosLajost (sz: 1928) hatéves korában adoptálta, fiakéntnevelte és a mesterség rejtelmeibe is beavatta.A gyárat 1944 szeptemberében lebombázták.A mester, a fia és egy dolgozójuk saját kezűleg építettékprovizórikusan újjá a műhelyt. Már ebbenMûemlék Régészet Mûtárgy ÖRÖKSÉG 27

Egy budapestiharang felhúzásánálegyütt dolgozikGombosLajos és SzlezákLászlóaz évben megindult a gyártás. A háború utáni első,700 kg-os harangot a Béke téri Szent László-templomszámára hulladékbronzból öntötték.Az üzem épületeit és berendezéseit 1951-ben államosították,de a cégjogot nem. Ez idő tájt SzlezákLászló már sokat betegeskedett, a céget gyakorlatilagnevelt fia vezette. Szlezák László 1953. augusztus9-én meghalt, sírja a rákoskeresztúri Újköztemető114. számú parcellájába található.A cég két évig „Szlezák László özvegye” névenment tovább. A neves, budapesti Szlezák Lászlóvezette öntöde végül is 1955-ig működött.1956-ban Szlezák (Gombos) Lajos saját nevén újműhelyt akart indítani, de az iparengedélyt nemkapta meg, azt kénytelen volt egy régi dolgozójuk,Ducsák István nevére kiváltani. Ducsák IstvánBudapesthez közeli őrbottyáni telkén kezdték újratevékenységüket, ahol a harangformázáshoz alapvetőenszükséges, jó agyagot találtak.Gombos Lajos végül 1970-ben, Őrbottyánban megkaptaaz iparengedélyt, ahol hosszú évekig mintegyetlen magyarországi harangöntő dolgozott.Jelenleg egyik fia, Gombos Miklós egy másik őr -bottyáni műhelyben viszi tovább a családi mesterséget.TISZTELET A HARANGÖNTŐKNEKBronzból öntött táblák állításával a harangöntőkmunkásságának elismertetését és a nagyközönséggelvaló megismertetését tűzte ki célul 2003-banaz Öntödei Múzeum patronálásával működőOrszágos Magyar Bányászati és Kohászati Egye -sület öntészettörténeti és múzeumi szakcsoportja.A mozgalom elindítója Szántai Lajos öntészetiszak értő, aki nemcsak a táblák tervezését vállaltamagára, hanem az öntésüket is megszervezi. Mun -kájának köszönhetően a templomok előcsarnokábanországszerte 80 tábla örökíti meg a harangöntőknevét, az öntés helyét és idejét. Közel 40 templomfalán találunk olyan ismertető táblát, amelySzlezák László által öntött harangra hívja fela figyelmet, többek között Budapesten a pasaréti,a rákosfalvi, az angyalföldi és a mátyásföldi reformátustemplomokban.Szlezák László harangjai háromféle módon pusztultakel, természetes meghibásodás, illetve megrepedés,rekvirálás és harangot ért háborús támadáskövetkeztében 13 . A Debrecen-Homokkerti Refor -28 ÖRÖKSÉG Mûemlék Régészet Mûtárgymá tus Egyházközség templomában egy 2010 végéreelkészülő bronztáblán a II. világháború soránhadi célokra elvitt, Szlezák László által öntött ha -rangnak is emléket kívánunk állítani, felhívva ezzela jövő nemzedékének is a figyelmét az elvesztett,de el nem feledett értékeinkre.FORRÁS1. Henricus magister. Az első név szerint ismert mesterrőlPatay Pál: Corpus campanarum antiquarum Hungariae.Magyarország régi harangjai és harangöntői 1711 előtt.Budapest, 1989. 80-81. oldalán olvashatunk.2. Szlezák Rafael, Szlezák László unokaöccse 1935-ben,Budapesten önálló harangöntő műhelyt nyitott. Az öntödeegy ideig még a halála után, özvegye nevén, a háború után isdolgozott. Több mint 600 harangjukról van adat az ÖntödeiMúzeum harangadatbázisában.3. A Budavári Nagyboldogasszony (Mátyás) templomnak1891-ben Walser Ferenc által készített nem állítható szélességűöntöttvas jármait a torony kőszerkezetére mért nagy rezgésmiatt cserélte le Egry Ferenc 1909-ben állítható szélességű„Pozdech-rendszerűre”.Ezek a jármok 90 évig megfelelőenműködtek ,2000-ben I-gerendából készített jármokra cseréltele őket Gombos Miklós. Az Egry-féle jármok 2007-benaz Öntödei Múzeum gyűjteményébe kerültek.4. Főként a bécsújhelyi Ignatz Hilzerrel.5. Egry Ferenc egyik 1909-ben kiadott hirdetése így kezdődik:„T. czím! Tisztelettel hozom becses tudomására, hogyThury Ferencz úr elhalálozása folytán a jóhírű Pozdech ésThury-féle harangöntödét, fúvó és szerszámgyárat megvettemés az üzletet a régi formában továbbfolytatni kívánom,sőt annak jó hírét öregbíteni kötelességemnek ismerem”6. Egry 1909-ben 48 db, 1910-ben 33 db, 1911-ben 27 db.harangot öntött Budapesten (Egry Ferenc megrendelésinaplója, magántulajdon, digitalizálva az MMKM ÖntödeiMúzeumának adattárában)7. Az I. világháború során a magyar harangállomány közel50%-át hadi célokra elvitték.8. A magyar orgonák ónsípjainak leszerelését pedig sokszororgonaépítőkre bízták az első világháború alatt.9. A Gombos Lajos tulajdonában lévő dokumentumok közül14 évet átölelő időszak naplóinak digitalizálását végezte elSchudich Anna, az MMKM Öntödei Múzeumának adattárosa.10. A legnagyobb magyar református harang a DebreceniReformátus Nagytemplomban található, tömege 5000 kg. ,abécsújhelyi Ignatz Hilzer öntötte 1873-ban.11. Millisits Máté: A budapesti Szent István-bazilika SzentImre-harangjai. In: Szent Imre 1000 éve./ TanulmányokSzent Imre tiszteletére, születésének ezredik évfordulójaalkalmából. szerk.: Kerny Terézia. Székesfehérvár. 2007. 155-157. old.12. A harangot 1944. május 20-án hadi célokra elvitte a némethadsereg.13. Számos harangot lyukasztott át lövedék a harcok során.A pestszentimrei református templom részére 1927-benöntött 100 és 150 kg-os harangokból csak egy pár centiméternagyságú darab maradt meg, miután a templomot 1944. december28-án a német csapatok felrobbantották.

A tornyok titkaiKomárom-Esztergom megye tornyainak kincseiAz Iparművészeti Múzeum által védetté nyilvánított liturgikus- és berendezési tárgyakhatósági ellenőrzése mellett 2010 júliusában a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal megbízásábólelkezdődött Komárom-Esztergom megye harangjainak tudományos igényű felmérése.DR. KORMOS GYULA – POÓR PÉTERAfelmérés során rendre tisztázódik, hogyegy-egy településen hol és hány harangtalálható (templom, temető, út mentiharangláb, kastély), illetve hol és hányharang tűnt el a múlt évszázad derekát követőharangfelmérés óta (pl. Szent Mihályi iskolasorés Majk harangjait ellopták, az oroszlányi SzentJózsef-kápolna harangját szétvágottan szerezte viszszaa rendőrség). Azaz az eltelt két emberöltő folyamána harangállományban milyen változások kö -vetkeztek be, de találtunk olyan harangokat is, amelyekeddig semmilyen felmérésben nem szerepeltek.Ugyanakkor segítve a műtárgyfelmérést, feljegyeztüka tornyokban illetve a feljárat útvonalábanlátható kallódó vagy üzemen kívüli berendezéseket.A felmérés során az alábbi adatokat rögzítettük:– harangátmérő,– hangmagasság,– összes felirat (öntés helye és éve, öntő személye,harangok üzenetei, egyéb feliratok) helye és elrendezése,– összes dombormű,– jellegzetes díszítések,– mechanikus toronyóra szerkezet,– kereplő.A felmérés során több olyan harang adatait is sikerültfeljegyezni, amely korábban teljesen ismeretlenvolt, többek között a harangok nehéz megközelíthetőségemiatt (pl. a kisbéri Téglagyár úti temetőkápolna).A felmérés során néha igen nehéz körülményekkelkellett szembenéznünk. Nem csupán a lépcsők,létrák olykor igen elhanyagolt állapota és amadarak, denevérek vaskos ürüléke tette nehézzéa harangok megközelítését, hanem több esetbena harangok rendkívül magas elhelyezése, és a feliratokat,domborműveket takaró állványzat miatt.De található olyan templom is, ahol a túl szűk feljáratmiatt a létrát nem lehetett a harang közelébe juttatni(pl. Csép r.k. templom). Különlegesnek mondhatóka kisbéri Téglagyár úti temetőkápolna –eddig adatairól nem ismert – harangjai (1. kép),amelyeket csak a kápolna tetőzetének közepén elhelyezettzárónyíláson át lehetett megközelíteni, ahelyi tűzoltóság segítségét igénybe véve a tulajdonosés az azt kezelő önkormányzat előzetes engedélyeután, továbbá egy eddig ismeretlen, 1789-benöntött kisharang is (2. kép).A harangfelmérés során eddig a megye mintegy30 településének 60 templom és kápolna tornyaiban,5 temetői haranglábon több mint 130 harangadatai lettek rögzítve. A felmérés „melléktermékeként”eddig 10 db – többnyire használaton kívüli ésromos állapotú – mechanikus óraszerkezet és 4 ke -replő helyét is feljegyeztük. A négy kereplő közülaz egyik még elég jó állapotú volt, míg a tíz mechanikusóraszerkezet között volt működő, még restaurálható(3. kép) és romos toronyóra is. Le fény -képeztük azokat a harangjármokat és nyelveket is,amelyeket időközben már „kiselejteztek”.A felmérés befejezése előtt túl korai lenne a statisztikaiadatokból bármilyen következtetést levonni,hiszen ebből Esztergom és a megye e szegletébenfekvő 20 település harangjai hiányoznak, mégis jellemzőnektűnik a kisebb települések tekintetében.A felmért harangok két kivétellel – ez Csatka r.k.templomának nagyharangja és a szendi evangélikustemplom bochumi acélharangjai – mind bronzbólkészültek.Az évszámmal ellátott harangok túlnyomó többségeaz I. világháború rekvirálási időszakát követőévtizedben készült. Az eddig felmért területen alegtöbb, mintegy 40 harangot a soproni Seltenhoferharangöntő dinasztia készítette, őket követi Szlezák1. képMûemlék Régészet Mûtárgy ÖRÖKSÉG 29

2. képLászló kevéssel több mint 20 haranggal. A harmadikhelyen a Harangművek Rt. F. W. Rincker általöntött harangjai állnak, amikből közel húsz szóla megye eddig felmért területén. A negyedik helyenWalser Ferenc áll, közel 10 haranggal. Felirattal rendelkezőharangot mintegy 20 harangöntő mesterkészített.A felmért harangok közül eddig 4-nek az átmérőjeérte el az 1,0 m-t (Csatka r.k.: 141 cm, Tatabánya-Bánhida r.k.: 108 cm, Császár ref.: 101,5 cm, Kisbérr.k.: 100 cm), kétharmadának az átmérője több mint50 cm, egyharmaduk alsó átmérője kevesebb, mint50 cm. A rekvirálások szentségtörő pusztításai miattazonban ez utóbbi kategóriából kerülnek ki az 1700és 1800-as években öntött legrégebbi harangok.A katolikus templomokban található harangok(és a bánhidai ref. templom Seltenhofer által készített,s később ide helyezett harangja) mintegy18 szent közbenjárását kérik, emellett számosharangot szenteltek a Szentháromság dicsőségére(5 db), Jézus Szívének (3 db), ill. nevének (1 db),Krisztus Király (1 db) és a Szent Kereszt (4 db)tiszteletére. A legnépszerűbb szent Szűz Mária, akita leggyakrabban – mint a Magyarok Nagyasszonya– ábrázolnak (21 db). A második helyen SzentJózsef áll (9 db) általában a kis- vagy lélekharangon,mint a halottak pártfogója, akinek tisztelete főleg amunkásvidékeken nagy. A legnagyobb harangokonSzűz Márián kívül sok esetben a templom védőszentjétábrázolják (pl. Szent László: Tárkány;Szent Mária Magdolna: Vérteskethely). Elő for -dulnak különleges helyi védőszentek is (pl. SzentGallusz apát: Tatabánya-Alsógalla) vagy a helyimunkások védőszentjének ábrázolása (Szent Bor -bála, a bányászok védőszentje: Tatabánya-Óváros),ill. a helyi mártír emlékének szentelt harangok(Wholmuth Ferenc plébános, akit a Tanács köz -társaság idején a falu lakossága előtt felakasztottak:Vérteskethely, Császár). Számos református templomharangja állít emléket az I. világháborúbanelhunytaknak, sőt gyakran a református áldozatoknevét a harangokra is öntötték (pl. Ászár). Kü -lönleges felirattal állít emléket a trianoni békediktátumnaka kömlődi ref. templom középső harangja.A protestáns harangokon leggyakrabban a Biblia,kehely, búzakalász, szőlőfürt, ugyanakkor a keresztés horgony ábrázolás is megtalálható.3. kép30 ÖRÖKSÉG Mûemlék Régészet Mûtárgy

Mérhetetlen időAz időmérő eszközök fejlődésének történeti áttekintéseAz idő kérdésköre, múlásának érzékeltetése, különböző időmérő eszközök megalkotása tudománytörténetimegközelítésben több évezredes múltra vezethető vissza. Időmérő eszközökrőlbeszélünk, bár tudjuk, hogy az idő mérhetetlen.DR. MÁRTON LÁSZLÓIDŐ ÉS IDŐMÉRÉSAfizikusok azt állítják, hogy az idő és a téraz anyag létformái: a tér az egymásmellettiséget,az idő az események egymásutániságátjelenti. A természetben az eseményeknagy többsége tudatunktól független, de eseményekhiányában is létezik az idő, az eseménytelenidő. Az idő érzékeinktől, tudatunktól, akaratunktólfüggetlen. A pontos idő érzékelésére nincsemberi szerv, az ember időbecslő képessége nemjelent időmérést, az időérzék egyéni képesség.Az idő mindentől függetlenül múlik egyirányúan,a múltból a jelenen át a jövő felé és mily szomorú,hogy e végtelen folyamat megfordíthatatlan, amintNewton megfogalmazta: „minden külső vonatkozásnélkül múlik…” (Isac Newton, 1981).Az időmérés a gondolkodó ember megjelenésétőlnapjainkig a földi cselekvések velejárója. Számoskezdetleges társadalom egyedei számára az idő mú -lása csupán a Naprendszer bizonyos eseményeinekciklikus megismétlődését jelentette. Ezzel kapcsolatosanPlatón Timajosz című művében ekképpenelmélkedik: „…De látjuk a napot és éjt, a hónapokatés az évek körforgását, a napéjegyenlőségeket és napfordulókat… s az idő fogalmát és a mindenség természeténekkutatását adományozta nekünk.” (Platón, 1984)A tudomány fejlődése magával hozta azt a szükségszerűséget,aminek következtében az addig szimbolikus,de szavakkal kifejezhető idő helyett a körülírtesemények közötti idő múlását számokkal is kifejezhetővétették. Az idő és a számok összekapcsolásávalmár meg lehet számolni a napokat, az évszakokat,az ismétlődő eseményeket. Megszámoltáktehát az eseményeket, de ez még nem volt mérésugyanis „egy mennyiség mérése azt jelenti, hogy nagyságátegy szabvánnyal összehasonlítva határozzuk meg”(Szamosi Géza, 1991). Ennek következménye a met -rikus idő fogalmának megalkotása.A gondolatok pontosítása érdekében ismét Newtontkell idéznünk, hiszen ő fogalmazta meg az abszolútidő fogalmát is. Szerinte: „Az abszolút. Valóságosés matematikai idő önmagában véve és lényegének megfelelőenminden külső vonatkozás nélkül egyenletesenmúlik” és más szóval időtartamnak is nevezhető.„A viszonylagos, látszólagos vagy mindennapi idő érzékelhető,külsőleges és a mozgás időtartamának mértékéülszolgál, amelyet a mindennapi életben a valódi idő helyetthasználunk, mint az órát, a napot, a hónapot és az évet”(Isac Newton, 1726).Az ókor filozófusaitól Szent Ágostonig a tudománytörténetjó néhány híres nevet társít az időés időmérés fejlődéstörténetéhez. Több évszázadtudósai elmélkedésének eredménye az idő fogalmánakelfogadott meghatározása. Galilei volt az első,aki megszabadult és megszabadította a mozgás el -mé letét az ember biológiai idő-ösztönétől, ezáltalegészen új szemléletet alakított ki, amit Newtonösszegzett nyolcvan év múlva a klasszikus fizikában.Ezek után hajlamosak vagyunk azt hinni, hogyaz idő elvont fogalma körül minden rendben van.A gondok és a kételyek csak akkor kerítenek igazánhatalmukba, amikor tudomást szerzünk a relativisztikusfizika időfogalmáról. Einstein ugyanis igazolta,hogy az idő a mozgás függvénye, és nagy sebességeknélgyorsabban múlik. De ez már a húszadikszázad tudománya.Földi viszonyok között továbbra is érvényesaz, amit Galilei elsőként megállapított, hogy az időmúlása független a testek mozgásától.AZ IDŐMÉRŐ ESZKÖZÖK FEJLŐDÉSÉNEKKRONOLÓGIÁJAAz időmérés története a mechanikus órák előfutáraikéntemlíti a hosszú évszázadokon át használatbanlévő vízórákat, tűzórákat, homokórákat és a leg -elterjedtebbet, ugyanakkor a legegyszerűbb csillagászatieszközt, a napórát. Minden időmérő eszközneksajátos fejlődéstörténete, felépítése van, de egyés ugyanazt a célt szolgálta: követni, láthatóvá tenniérzékelni és megmérni a mérhetetlen és elvont időmúlását. A több évezredet áthidaló kihívás talán1. ábraMûemlék Régészet Mûtárgy ÖRÖKSÉG 31

csak napjainkban valósult meg, bár a témakör megoldásaaz antik világ és a középkor tudósait, csillagászaitis foglalkoztatta.A vízóra, mint sok más ókori találmány, az egyiptomitudományosság alkotása. Feltehetően a Nap já -rásának tanulmányozásával kapcsolatos nehézségek,mérési pontatlanságok késztethették a fáraókcsillagászait egy időmérő eszköz megalkotására.Tö rekvéseiket siker koronázta, amit a Karnaktemp lomában feltárt, i.e. a XV. századból származóvízóra is igazol.Arról is van feljegyzés, hogy Kínában legkésőbbi.e. a VI. században már ismerték az időmérés újeszközét, mi több, víz helyett higannyal is készítettekilyen eszközöket.Egyiptomi vízórakészítők arra is felfigyeltek, hogyaz a vízmennyiség, ami egy felső edényből az alsóbaátfolyik, a felső edényben található víz mennyiségétőlis függ. Az állandó vízhozam megvalósítása,a vízóra felső edényében állandó vízszint tartásaKtészibiosz (i.e. 135) nevéhez fűződik.Abban a korban az is ismeretes volt, hogy a vízáramlásisebesség a hőmérsékletének is függvénye,például a 26 Celsius fok hőmérsékletű víz kétszergyorsabban folyik át egy bizonyos nyíláson, mint1 Celsius fok hőmérsékleten.A vízóra Egyiptomból a görögökhöz, a rómaiakhozés az arab világba is átkerült és már i.e. 50 körüla kyrosi Andronikosz Kirresztéz csillagász Athén -ban olyan vízórát alkotott, amely 24 órás ciklusokbanéjjel-nappal jelezte az eltelt időt. Működési elveaz egyszerű, kéttartályos vízóráktól abban különbözött,hogy a befogadó tartály változó vízszintje egyúszót emelt, amely csigás szerkezeten át, mutatókattett mozgásba (1. ábra).A vízórák több évszázadon át használatban voltak,de egy másik időmérő eszköz is létezett egy időbena vízórákkal: a tűzóra. Ezek működése bizonyoséghető anyagok égési sebességének követésében rejlett.Az ókori Kínában olyan tűzórákat is használtak,amelyeknél az égéstermék változó illatánakérzékelésével következtettek az eltelt időre. BárKíná ból származott a tűzóra, Európában is elterjedt.Olyan változata is használatban volt, amelyhangjelzéseket is leadott. Az égő fapálcika különbözőpontjain elhelyezett fémgolyókat tartó fonalakelégése következtében ezek egy fém edénybe hullottak,zajt keltve ezzel (2. ábra).Sem a vízórák, sem a tűzórák de még a homokóráksem vehették fel a versenyt a sokkal egyszerűbb,ugyanakkor pontosabb napórákkal. A csillagászatfejlődésének köszönhetően a napórák egyre inkábbelterjedtek és kiszorították a használatból elődeiketa víz és tűzórákat, hiszen egy jól megszerkesztettnapóra akár több évtizeden át is kifogástalanulműködött, készítőjének beavatkozása nélkül.A legrégibb napóralelet szintén Egyiptomból származik,és négy évtizednyi múltra tekint vissza. Írásosemlítését is megtaláljuk, igaz valamivel később,i.e. 700 körül, az ószövetségi Szentírás, Izajás könyvének38.8 versében. Hasonlóan a kor tudományosés műszaki vívmányainak elterjedéséhez a napórákszerkesztésének titkai is eljutnak az antik világ számos,tudományos központjába.Kínai írások is említést tesznek a napórák használatáról(Wang Fu i.sz. 90–165).Tudománytörténeti szempontból tartjuk jelentősnek,hogy az antik világ két pólusán párhuzamosan,és talán egymástól függetlenül fejlődött a csillagászattudománya. Számos tudományos eredmény,találmány eredetének Kínához, vagy a európai an -tik világhoz való sorolása vita tárgyát képezi napjainkbanis.Egyiptom és Kína után, az időrendi sorrend mellőzésével,Babilont említjük, mert itt már i.e. 300-banírott szövegek tartalmazzák a napórák tudományánakkérdéskörét. Az írott, tudományos örökségmegkönnyítette a tanulmányozást, és a közvetítést.Az egyiptomi és babiloni tudományosság, műszakialkotás közvetítői és továbbfejlesztői a görögök voltak.Hozzájuk fűződik a napóra tökéletesített változataaz asztroláb, amit az arab világ is átvett és mégtovább is fejlesztett.A rómaiak sem maradtak ki a napórák alkalmazásánaktörténetéből. Említésre méltó, hogy MarcusPhillipus (i.e. 164) épített elsőként napórát Rómá -ban. Vitruvius Pollio, a híres római építész ebbenaz időben, a De Architectura című művében nemkevesebb, mint 14 különböző típusú napórát tanulmányoz,ami elég volt indítéknak a napórák megismerésében.A Nyugatrómai Császárság bukása után számostudományos és műszaki ismeret, így a gnómónnal(árnyékvető pálca) kapcsolatos tudáshalmaz is feledésbevész. Csak a VII. század tudósai veszik előa római kor feljegyzéseit és alkalmazzák is ezt a je -lentős tudományos örökséget.Beda Venerabilis angol szerzetes a De MensuraHorologi című művében, amint azt az előbbiekbenis említettük, újra felfedezi és kora tudósai, mestereifigyelmébe ajánlja a napóra jelentőségét, szerkesztésénektechnikáját, aminek jelentős szerepevolt abban, hogy a XI. századi Anglia katedrálisainakfalain is ott ékeskedjen a több évezredre visszatekintőidőmérő eszköz.A napórák többé-kevésbé megoldották a nappaliidőmérés egyre nagyobb jelentőségű kérdését, vi -szont nemcsak nappali időmérésre volt igény.A hajózásban, a csillagászati kutatásokban szükségszerűvévált az éjszakai időmérés. A napórák alapelvénekáttételes alkalmazása segítette a kor csillagászaitabban, hogy megalkossák az éjszakai időmérésúj eszközét – a csillagórát.A csillagóra a könnyen megfigyelhető csillagok felkelését,delelését és lenyugvását követi. Az i.sz. VI.századában már létezett csillagóra, amely a Gön -cölszekér két csillagát az Északi Sarkcsillaggalösszekötő, helyzetét az éjszakai órák alatt változtató,képzett egyenest követte. Ez a csillagóra egynyéllel ellátott korong volt, közepén nyílással, peremirészén 24 órás beosztással. Ezt a korongot ki -nyújtott karral úgy tartották, hogy a központi nyílásonaz Északi Sarkcsillagot lehessen megfigyelni.A korong központja körül elfordítható rudacskátaz említett, képzett egyenessel párhuzamos helyzetbeállították, aminek következtében a rudacskaeltakarta a korong egyik órabeosztását. A beosztásértéke bizonyos korrekciókkal a mérés pillanatánakmegfelelő éjszakai órát adta.Az első ezredfordulót követő száz-százötven esztendőa hagyományok feladásának kezdeteit, az új al -kotókedv kibontakozását hozta Európa-szerte.Alkotó, feltaláló műhelyek, központok létesültek,különösen az egyre terjeszkedő egyházi rendek ko -los torainak környezetében. A gyakorlati munkaelismerést vív ki magának, a szerzetesrendek a kontemplációvalegyenrangúvá és kötelezővé teszika gyakorlati munkát. Az alkotó elmék egyre inkábbmegnyilvánulhatnak, mi több ösztönzésben is ré -szesülnek. Az egyház haladó szellemű vezetőirészéről. XII-XIII. századi a szélmalom, a kétnyüstösszövőgép, a salétromsav és sok más találmány32 ÖRÖKSÉG Mûemlék Régészet Mûtárgy

de a gépi szerkezetek középkori királya: a kerekesóra. Bátran kijelenthetjük, hogy „sötétsége” ellenérea kezdeti középkor századai a gépek, a gépesítéskezdeteinek évszázadai is voltak.A XV. században több nyugat-európai város katedrálisánkerekes toronyórák működnek. Egyre tökéletesebb,egyre több funkciót magában foglaló óraszerkezetetkészítenek Európa-szerte.A XVIII-XIX. század a kerekes órák diadalánakévszázadai, mert olyan időmérő szerkezetre voltigény, amely függetlenül a Nap állásától, láthatóságától,az idő múlásával arányos és megismételhetőmértéket hoz létre. Egy ilyen szekezet megálmodójaVillard de Honnecourt (1235) francia építész,cisztercita szerzetes volt. Ha villard de Honnecourelméjét ilyen szerkezetek is foglalkoztatták, bizonyáraigény is volt erre, bár egy fél évszázad múlvais téma az egyenletes körmozgás megvalósítása.Ha nem is valósították meg álmaik szerkezetétHonnecourt és kortársaik, kijelölték a további fejlődésirányát, amelyben olyan elvek kidolgozása volta cél, mint például az egyenletesen forgótengely,a súly használata szerkezetek meghajtásánál, vagya lengőmozgás, amelyek akkor még ismeretlentényezői voltak a kor mechanikai tudományának.A kitartó kísérletezés nem volt eredménytelen,mert ezek alkalmazása alapkövei voltak a nagyszabásúközépkori óraépítés folyamatának, megbont -va az örökkévalóság, a végtelen idő eszméjét. A londoniSzent Pál-katedrális óraszerkezete az első(1286), ezt nemsokára (1292) cantenbury-i katedrálisórájának megépítése követi. Párizs sem akarlemaradni az élvonalból. 1300-ban Pierre Pipelarddiadalmaskodik az első francia óraművel.A versengés a negyedik század után sem szűnt meg,mert több nyugat-európai nagyvárosban hangjelzéssel,a harangok megkondításával is jelzik az újabbtoronyórák az idő múlását. Az angliai Salisburyvárosában kongatott első ízben, 1386-ban, ezt a nürbergiköveti 1387-ben, majd a franciaországi Rouenvárosának ütőóráját soroljuk (1389) időrendbe.Nem lenne teljes a kerekes órákkal kapcsolatos kitekintésünk,ha nem említenénk meg azokat a lépéseketis, amelyek ugyan nem eredményeztek konkrétóraművet, viszont láncszemei a mechanikus óráktechnikatörténetének. Kasztíliában 1276-ban X.Alfonso udvarában iskola is működött. Ennek aziskolának a diákjai, uralkodójuk iránti tiszteletükjeléül, ajándékképpen lemásolták a Libros del SaberAstronomia című könyvet, amely más, főleg csillagászatiismeretek mellett olyan szerkezet rajzát istartalmazza, amely megoldja (így gondolták akkor)az órasúlyok egyenletes mozgását. A szerkezet ko -rábban is ismert volt és Bhaskere (1150) arab matematikustólszármaztatják.Aránylag későn, a XVI. század végén a Kínábantevékenykedő jezsuita misszionáriusok közvetítésénekköszönhetően vett tudomást az európai tudományosságarról, hogy, a kínaiak már másfél ezerévvel az európaiak előtt felfedezték a napfoltok ciklikusságát,hogy a mechanikus óra valójában a VIII.századi Kínában, nem pedig a XIV. századi Euró -pában kezdte el pályafutását. 1088-ban olyan óraszerkezetműködött Kínában, amelyet Szu Szungmutat be 1092-ben Hszin i-h sziang fa jao címűművében, amelynek időmérő szerkezete egy errea célra épített épület jobb oldalán, míg kijelzőjeaz épület baloldalán volt elhelyezve. A szerkezetetvízzel hozták működésbe és a vízikerék egyben szabályozójais volt az óraműnek.Rövid kínai kitérőnk után visszatérünk a XIV. századEurópájába, pontosabban Itáliába, mert az óraszerkezetektovábbfejlesztése, a kínai órához hasonlóasztronómiai méréseket is megvalósító szerkezetetebben az országban alkotta meg apa és fia –Jacopo és Giovani Di Dondi. Giovani Di DondiTractus Astrari című, kéziratban fennmaradt óraleírásátma is megcsodálhatjuk, és joggal nevezhetjükaz első műszaki dokumentációnak.Di Dondi asztráriumát Regiomontanus (JohanMüller) Mátyás király udvari csillagásza is megcsodálta,mi több, hazatérve Magyarországra hozzálátottegy hasonló szerkezet megtervezéséhez. Mun -káját azonban korai halála (1476) megszakította. ÍgyMagyarországon nem készülhetett el ebben a korbanidőmérő mechanikus szerkezet.Egy évszázad alatt Di Dondi asztráriumát már el -rozsdásodva, működésképtelenként jegyzik a korkrónikásai. A fennmaradt tervek és a leírás, a mégmegmaradt alkatrészek alapján a cremonai GianelloTorriano órásmester (1500 – 1585) vállalkozik, hogya bonyolult szerkezetet újra felépíti. Elhamarkodottvállalását, húsz év kemény munka követte. Óra -szerkezetét 1800 darab, kézzel reszelt fogaskerékés a hozzájuk tartozó, jellegzetes óraszerkezeti elemekhalmaza alkotta.Európa híres toronyóráinak sorát a svédországiLund város órája folytatja. A XIV. század zenélőórája minden egész órakor megjelentette a háromkirályok szobrait, mozgásuk alatt ezek meg is hajoltaka gyermek Jézus szobra előtt.A prágai híres Orloi nevű toronyóra 1402-benkészült, 1597-ben átépítették. Ma is csodálatba ejtimozgó alakos asztráriumával a látogatók sokaságát.A következő századokban egyre több, működésükbenegyre pontosabb mesterműveket alkotnakEurópa-szerte.A mechanikus órák diadala, a toronyórák végigkísérika későbbi századokat is, bár időmérő szerepükbőlsokat veszítettek a tömegesen gyártott órákelterjedésével. Technikatörténeti jelentőségük vitathatatlan,mert csirái voltak a modern kor mechanikusmeghajtású automatáinak.IRODALOMApáczai Csere János: Magyar Encyklopaedia. KriterionKönyvkiadó, Bukarest, 1977.Gimpel Jean: Revoluáia industrială din evul mediu. EdituraMeridiane, Bucureşti , 1983.Lloyd, H, Alan: Mechanical Timecheepers. In: A hystori ofTechnology, Clarenden press, Oxford 1957.Márton László: Toronyórák és napórák Erdélyben. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 20052. ábraMûemlék Régészet Mûtárgy ÖRÖKSÉG 33

Fényes századokMagyarországi toronyórák története a reformkortólaz első világháborúigAz új- és legújabb kori Magyarország történetében a toronyóra építésnek két fénykora volt.Az első az 1750-es évek második felében bontakozott ki, s utolsó hullámai a XIX. század elsőévtizedének végén bekövetkezett gazdasági krízis, majd az 1811. évi pénzdevalváció következtébencsendesedtek el.A ma gyarországi toronyóra építések második fénykora kb. 1888-tól 1914-ig számítható.TAKÁCS JÓZSEFAtoronyóra létesítések legfőbb indítékát azelső fénykornak nevezett korszak kezdeténa török hatalom alól felszabadítottterületeken jelentkező óriási hiány jelentette,majd ez a XVIII. század utolsó harmadátólkiegészült a protestáns templom- és toronyépítésektilalmának feloldását követően a református ésevangélikus óraigényekkel. A csaknem fél évszázadonát tartó intenzív óraépítés eredményeképpena toronyóra állomány jelentékenyen megnövekedett,számottevően kiegyenlítettebb lett annak meg -oszlása az ország területén, anélkül azonban, hogya településfajták közötti valamint a földrajzi és afelekezeti (esetenként jókora) különbségek teljeseneltűntek volna. Erre a korszakra esett az ingaszabályozásúórák magyarországi meghonosodása is,melynek folyamata – a szükséges alapkutatásokmég fennálló hiánya miatt – csaknem ismeretlen.A magyarországi toronyóra építések második fénykorakb. 1888-tól 1914-ig számítható. Ennek, valaminta két virágkor közötti idő, reformkorral kezdődőidőszakának (mint közvetlen előzményének)rövid történeti bemutatását kísérli meg összefoglalniez a tanulmány, illetve előadás.Az 1830 és 1914 közötti korszak főbb jellemzői közüla toronyóra előállítás jellegének gyökeres átalakulásaa legszembetűnőbb. A XIX. század kb. derekáigkészült toronyórák mindegyike kézműipari termék,egyedi darab volt. Az országban kevés helyen (főlegvárosokban) élő, a válságban lévő céhes ipar kereteiközött működő, többnyire föld- és szőlőművelést isfolytató, szinte kivétel nélkül segédeket is foglalkoztatóiparűzők a toronyóra alkatrészeit – hagyományosan– kovácsolással és kézi szerszámokkalvégzett forgácsleválasztó eljárásokkal (fűrészelés,reszelés, hántolás) alakították ki. A kerekeket rendszerinttöbb darabból (agy, küllők, koszorú) állítottákelő és a tengelyen, arra merőlegesen átütöttékkel / Stifttel rögzítették. Egyes szerkezeti elemek– közöttük a váz, a küllők valamint az inga felfüggesztésétbiztosító tartó – több-kevesebb díszítményt(voluta, növényi levél, virág stb.) kaptak.A súlyhengerek még nem esztergálással nyerték elformájukat, hanem két peremes vasgyűrű közé erősítettkeményfa lécek alkották azokat. Hajtó súly -ként forgástest, vagy prizmatikus geometriájú –és a felfüggesztés céljából megvasalt – köveket használtak.A kézműipari termékelőállítás a gyáriparmegjelenését követően is tartósan – bár csökkenőjelentőséggel – tovább élt.A vas- vagy vörösréz- lemezből való számlapokés a rajtuk szegecseléssel rögzített, vagy egyszerűencsak felfestett számok hagyományos színpárosításai:az ősibb, de egyre kevésbé alkalmazott feketearany,valamint a fehér-fekete. Egészen ritkaságnakszámított a gödöllői Grassalkovich kastély szám -lapjának – 1868-ból ismert – kék-arany színezése.A mutatók formagazdagsága – hála a korszakbanuralkodónak tekinthető historizmus ízlésvilágának– csak lassan egyszerűsödött, és az archaikus tulipán,liliom stb. alakzatokat a nyíl, lándzsa valamintaz írótoll hegyekhez hasonló formák váltották fel.A nemcsak az egész hanem a negyedórákat is ütőtoronyórák ( az ún. „fertályos órák”) létesítésénekgyakoribbá válása a polgárosodás és a tömegek életmódváltozásánaka következménye volt. A „musikáló”toronyóra – aminek készítésére egy anonimreformkori debreceni órás szándékozott hirdetésútján ajánlkozni: papíron maradt vázlatrajz és kuriózumvolt csupán. Egy-egy mesterműnek számítótoronyórát a hazai nagyközönség csak a kiegyezésután szervezett általános és/ vagy ipari kiállításoknémelyikén láthatott. Azt megelőzően, alkalmi látnivalókéntvaló bemutatásuk elszigetelt jelenségmaradt, amelyre eddig csak egyetlen példa ismert,tudniillik 1840-ben Pesten a városi táncterembenbelépő díjért mutogatták Treffler József pesti polgáriórás „22 mázsás” remekét.A 18. század vége óta a polgárság körében már csaknemteljesen kihunyt a báb- és harangjátékostoronyórák iránti igény.(Feléledést csak a XIX. századvége hozott.) A csipkerózsika álom ideje alattigyenge életjelnek tekinthető a békéscsabai új evangélikustemplom tornyába elhelyezendő harangjátékostoronyóra készíttetésének ötlete az 1860-asévek elejéről, amely a torony elégtelen statikai állapotamiatt nem válhatott valóra.Az éjszaka gázlánggal meg- vagy átvilágított számlapú(tehát új, kényelmi szolgáltatást nyújtó)toronyórák – melyekkel Nyugat-Európában kb. az1820-as évek óta próbálkoztak – Magyarországona XIX. század második felében honosodtak meg.Igazolásul csak két adat a legkorábbiak közül: 1862-ben Pest város tanácsa a városház toronyórájánakgázlánggal való megvilágítását latolgatta, s ugyaneza grémium 4 év múlva felveti, hogy az épülőfélbenlevő lipótvárosi bazilika tornyai kapjanak átvilágítható– tehát üveg – számlapú órát.Magyarországon a külföldi toronyóragyárak produktumaivoltak az elsők, melyek gyáripari technológiávalkészültek. Egy korai példányt, a müncheniJohannes Mannhardt gyárának termékét 1866-bana már említett lipótvárosi templom számára szereztemeg egy tehetős pesti polgár, mint adományozó.Ausztria és Magyarország 1867-ben törvényi útontörtént közös vámterületté formálása nyitott szabad34 ÖRÖKSÉG Mûemlék Régészet Mûtárgy

utat az Osztrák Császárságból érkező, gyárilag előállítotttoronyóráknak. A külhoni gyártók közülmagyarországi óra-eladásainak számát tekintve abécsi Schauer, az Osztrák-Magyar Monarchia első,és 1839-ik évi alapítását követően még évtizedekiga legnagyobb toronyóragyára látszik a legjelentősebbnek.Magyarországon a lehetséges gazdaságivállalkozási formákat, valamint a cégbejegyzésrekötelezettek körét szabályozó 1875. évi XXXVII. tc.,továbbá a kormány iparpártoló politikájának eredményekéntalakultak a legkorábbi, gyárnak tekinthetőtoronyórás vállalkozások. Ezek közül a fővárosbanműködő Mayer Károlyé érdemel említést.A toronyórák gyáripari előállítása azok számottevőszerkezeti és kiviteli átalakulását vonta magával.Mindenekelőtt a kompakt építési mód következtébenjelentékenyen csökkentek a méretek, egyszerűbbévált a szerelhetőség, növekedett a járáspontosság.Az alkatrészeket természeti energiákat hasznosítóerőgép által hajtott szerszámgépek (eszterga,maró) segítségével – de a kovács- és lakatosiparitechnológiákat sem mellőzve – állították elő.A lapos vasakból összecsavarozott vázakat öntöttvasból valók szorították háttérbe. (Saját vasöntődévelrendelkező hazai toronyóragyár létéről – egyelőre– nincsenek adatok.) A kerekeket szintén öntötték,majd fogprofiljukat gépi megmunkálással – eleinteosztó, majd később lefejtő marással – alakítottákki. Az órán megfogyatkoztak a korábban mégáltalánosnak számító díszítmények, melyek a XIX.század végére már csak az ellenőrző számlap közvetlenkörnyezetére korlátozódtak. Ellenben rendszeressévált a gyártó (kritikusan szemlélendő!)nevének, valamint székhelyének, esetleg a készítésévé nek a feltüntetése a vázon, vagy valamelyik másszerkezeti elemen.A korábban is használt Graham-, valamint a csaposjárat – továbbfejleszett változatokban – a dualizmuskorában is kedvelt maradt. E korszakhoz köthetőa toronyórákon 1862 óta alkalmazott szabadon lengőinga elterjedése is.Az órák hajtósúlyaiként kő helyett fémöntvényeket,vagy vaslemezből formált – homokkal, fémhulladékkalmegtöltött – vödröket alkalmaztak. A kenderköteleketegyre inkább az acél sodronykötelekváltották fel. A hu -szadik század elejérevéglegesült a hazaiköztudatban, hogya kismutató az órák,a nagy a percek jelzéséreszolgál. Az ettőleltérően működőketa századfordulón át -al akították.A hazai toronyóralétesítések 1888 körülkibontakozó, mint -egy negyed századosvirágkora a nemzetgazdasághosszú időnát tartó konjunkturájával,a népesség nagytömegeinek a mezőgazdaságitermeléshezigazodó életmódtólvaló eltávolodásával,a polgári társadalomoktatási rendszerénekkiépülésével,a hírközlés valaminta menetrend szerinti rendszeres vasúti és hajó -közlekedés elterjedésével állott összefüggésben.A mennyiségét tekintve azóta sem túlszárnyalttoronyóra építési hullám a szakmabelieken kívülolyan vállalkozók aktivitását is kiváltotta, akikkorábban toronyórák készítésével, illetve felállításávalnem foglalkoztak. A kisipari keretek között végzettórakészítés bár egyre inkább háttérbe szorult,de a vizsgált korszak végéig (sőt annak határán túlis) tovább élt.A századfordulóra Budapest lett a magyarországitoronyóragyártás központja, ahol az ország to -ronyórás vállalkozásainak kb. egy negyede koncentrálódott.Az 1894 évtől számított 10 év alatt 550 db toronyórakerült külföldről Magyarországra, melynek 88,18százaléka Ausztriából származott. A hazai iparnakéles konkurenciát jelentő import kedvező hatásakéntvilágújdonságok is gyorsan utat találtakhazánkba pl. 1899-ben Muck Károly fővárosi órásaz erzsébetvárosi templom számára egy automatikusfelhúzású toronyórát ajánlott, noha az elsőilyen szerkezetek csak pár évvel azelőtt jelentekmeg Nyugat-Európában.A második virágkor és az azt megelőző évtized legnagyobbszakmai kihívását a nagy egyházi és középületektoronyórával való ellátása jelentette. Míga róm. kat. székesegyházak toronyórái csaknemazonos arányban származtak hazai és külföldi gyártóktól,addig az újonnan épített városházákra többmint 90 százalékban belföldi, sőt zömében helybelivállalkozó szállította és állította fel a toronyórát.A pécsi városháza volt az első épület Magyar or -szágon, amelynek tornyába automatikus felhúzású,villamos toronyórát szereltek fel (1907-1909).A toronyórák hazai igényekhez mérten igenszámottevő importját az 1907. évi (múlt századielőzménnyel bíró) közszállítási szabályrendeleta magyar Szent Korona országainak ipara javárakorlátozta.1914 volt az utolsó év, amelyben még jelentős számútoronyórát állítottak fel.A toronyóraépítés reneszánszának az 1914. nyaránkitört világháború következtében fellépő egyre fo -ko zódó munkás- és nyersanyaghiány vetett véget.Mûemlék Régészet Mûtárgy ÖRÖKSÉG 35

Toronyórák nyomábanRégi toronyóra – szerkezetek Nyugat MagyarországonTUROK MARGITAMűtárgyfelügyeleti Iroda ebben az évbenelkezdte a régi toronyóra-szerkezetek felmérését.Ez a műfaj, vagy tárgycsoporteddig a műemlék-, és a műtárgyvédelemlátóköréből egyaránt kimaradt, holott fennmaradhatottszámos olyan értékes darab, amely a művelődés-,a technika-, és/vagy a vallástörténet szem pont -jából megőrzendő lenne a jövő számára. A mun kaelkezdéséhez a döntő motivációt Paszternák Istvánkollégánk felfedezése adta, aki a sajószentpéterireformátus templom tornyában lelt rá egy XVIII.század közepére datálható, romjaiban is szép óraszerkezetre.A terv megvalósításához hozzáértőszakmai partnereket kerestünk és találtunk KapuiGyula elektromérnök személyében, aki családtagjaivalegyütt egy, a harangok, és a toronyórák villamosításáraszakosodott vállalkozást is üzemeltet.A Bimm-Bamm csoport elnevezésű vállalkozás tagjaivalamennyien részt vettek a felmérési munkában,volt, aki a felszerelések szállításában segédkezett,volt, aki szakmai kíséretet vállalt mellettünk,másnak pedig az elektronikus adatbázis megteremtésétköszönhetjük. Az előkészületekről és az elképzelésrőláprilisban az irodavezető kollégákat is tájékoztattuk,azzal a kéréssel, hogy tanulmányozzák azírásos tájékoztatót és adatlapokat, és mondjanakvéleményt, tegyenek javaslatot azok műemlékiszempontú célszerűsítésére, módosítására.Mivel a kollégáktól nem érkezett észrevétel vagy ja -vaslat, hozzákezdtünk az előkészítő munkához,amelynek legfontosabb lépése a helyszín kijelöléseés a felmérést végző munkacsapat megszervezésevolt. Több helyszín is szóba került, végül NyugatMagyarország mellett döntöttünk, két okból. KapuiGyula jól ismerte már az ország nyugati részét, számostemplomában megfordult többnyire a harangokelektronizálása kapcsán. Továbbá úgy ítéltükmeg, hogy kezdetnek (indításnak) célszerű olyanterületet választani, ahol biztosan felfedezhetünktöbb szerkezetet is, ezáltal a motiváció is erősíthető.Művészettörténész hallgatók számára hirdettükmeg az egyhetes felmérő tábort a Pázmány PéterKatolikus Egyetemen és az Eötvös Loránd Tudo -mányegyetemen. Legnagyobb meglepetésünkremár az első héten tíz hallgató jelentkezett és közülükegy sem hátrált meg az előkészítő megbeszélésután sem. Mikrobusszal és a Hivatal személygépkocsijávalindult útra a kis csapat a szálláshelyekfelé, és már útközben kiderült, hogy komolyan felkészülteka nehézségekre, amelyekre az előkészítőmegbeszélésen felhívtuk a figyelmüket. Az érintettegyházmegyéket, esperesi hivatalokat és egyházközségeketlevélben értesítettük a munkáról, érkezésünktervezett időpontjáról és engedélyt kértünk,amit meg is kaptunk. A szállásról (Tömördönés Vasasszonyfán) és az ún. estebédekről (Söptén)Vas Csaba András plébános atya gondoskodott.A reggeli előteremtése és elkészítése az én feladatomvolt, amihez gyakran kaptunk különféle adományokat(tojás, kávé, virsli, tej) az egyházközségtagjaitól. A mindennapos munkát jó hangulatúkerti partival alapozta meg a Bimm-Bamm csoport,a bú csúestén, pedig lehetőséget teremtettek arra,hogy 30 méter magasból nézhessünk meg a környezetünket,egy kosaras darus kocsi segítségével.A felmérési munka első állomása a szombathelyiszékesegyház volt, ahol viszonylag kényelmesenhozzáférhettünk a régi óraszerkezethez, hogya szak mai eligazítást megtarthassuk. Délután csatlakozotthozzánk soproni kolléganőnk EdelmayerKamilla is, így három csoportban folytathattuka munkát. (Ennek köszönhetően több helyet tudtunkfelmérni, s a tervezettnél korábban végeztünka feladattal.) Összesen 192 település (Szombathely,Szentgotthárd, Kőszeg, Sopron és környéküktemplomtornyait látogattuk meg, 25 olyan régi óraszerkezetetjelöltünk meg kis táblácskával, amelyekmegőrzése fontos lenne. A kis méretű, műanyagtokbanelhelyezett táblácska egy sorszámot, a felmérésdátumát és a Műtárgyfelügyeleti Iroda körpecsétjéttartalmazza. Minden jellemző fontos adatotfelvettünk, fényképeket készítettünk és az ada -tokat rögzítettük az elektronikus adatbázisba.Ez a nagyszerű eredmény egyrészt a páratlanösszefogásnak köszönhető, másrészt és nem utolsósorban az ifjú csapattagok fegyelmezett, felelősségteljesés lelkiismeretes hozzáállásának. (Élményeikről,tapasztalataikról ők is beszámolnak). A köszönetés az elismerés jeleként álljon itt a nevük. GecseAdrienn (PPKE), Gulden Emese (ELTE), HorváthPéter (PPKE), Ivancsó Lilla (PPKE), Kiss Klaudia(ELTE), Magyari Henrietta (PPKE), Mátrai Zsófia(ELTE), Németh Katalin (ELTE), Pintér Zsuzsa(ELTE), Virágh Tímea (PPKE).A munka eredményéről jelentést küldünk az érintettegyházi hivataloknak, a tapasztalatokról beszámolunka soron következő harangtörténeti szakmainapon. A számba vett szerkezetek további sorsárólkésőbb döntünk.36 ÖRÖKSÉG Mûemlék Régészet Mûtárgy

Egyetemista szemmelKülönleges élménynek lehettek részesei azok a művészettörténet hallgatók, akik kaptakaz alkalmon, és jelentkeztek a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal MűtárgyfelügyeletiIrodája által meghirdetett nyári gyakorlatra, amelyre július 18. és 23. között került sor.A tábor célja a régi, feledésbe merült, vagy még fel nem fedezett toronyóra-szerkezetek felkutatásavolt.VIRÁG TÍMEA – MAGYARI HENRIETTA– KISS KLAUDIANagyszerű csapatot hozott össze kétvezetőnk, Turok Margit, a KÖH mun -katársa, és a Bimm Bamm csoportvezetője Kapui Gyula. Az Eötvös Ló -ránd Tu dományegyetemről hárman, a Páz mányPéter Katolikus Egyetemről, heten keltünk útra.Előnyt jelentett, hogy többen már ismertük egymást,így az összekovácsolódás könnyen ment.A felkészülést még utazás előtt elkezdtük. Elsőmegbeszélésünkön kijelöltük a célokat, amelytöbb Egyház megyét is érintett, olyan nagyobbközpontokkal, mint Szombathely, Sopron, Kő -szeg, Győr és Szent gotthárd. Emellett sok aprófalvacskát is, a nagyobb városok vonzáskörzetében.Az előkészítő megbeszélésen számos ijesztőtörténettel is megismerkedtünk. Meglepődve vettüktudomásul, amikor elhangzott: „Zuhantunkmár le haranggal együtt!”, vagy némely toronybantöbb a madárpiszok, mint az ép létra – utóbbirólszámos helyen magunk is meggyőződhettünk–, de semmi sem tántorított el minket,elszántan nekivágtunk.Az indulás időpontját többen félreértettük, ígymár egy órával korábban érkeztünk a találkozóhelyre.A várakozás remek alkalom volt a rögtönzöttcsapatépítésre az ELTE híres ezüst „gömbös”épülete előtt. A közel négy órás utazás alattkülönböző anekdotákat hallhattunk a harangokrólés az órákról, méretükről, működésükről,találékony megközelítésükről és csodás hangjukról.Utóbbit már más nap reggel öt órakor hallhattukközvetlenül a fejünk fölött, szállásunkon,a tömördi plébánián. Vas Csaba atya nem csakkellemes szállást biztosított ingyenesen, de fáradságotés időt nem sajnálva valóságos motorja volta munkánknak. Szere tetteljes gondoskodásátnem tudjuk kellőképpen meg köszönni. Termé -sze tesen minden kezdet ne héz, vagy inkábbdöcögősebb, ahogy ezt megtapasztalhattuk elsőnap Szombathelyen. Igen, eleinte kicsit nehézvolt megszokni a méteres falétrákat, melyeketnéhol csak a Szentlélek tartott. De némi belsővívódás után, illetve vezetőink rábeszélésére felmásztunkrájuk. Kezdeti megilletődöttségünkönhamar túltettük magunkat. Feledhetetlen élménymaradt a templomtető cserepein állva kitekintenia városra, látni a nagyharangot, vagy éppen megszólaltatniazt szokatlan időpontban. Bár hozzákell tennünk, hogy később a felmérések soránnéhány toronyban bizony visszasírtuk azokata „Szent lé lek” tartotta létrákat is.Az első közösen töltött nap után csoportokbanfolytattuk a kutatást. A kisebb létszámú csapatokbanmindenki nagyobb részt vállalhatott amun kából, és így jóval több harangtornyot voltmódunk felmérni. Ahogy teltek a napok, kialakultaz állandó feladatsor, s a jól működő munkamegosztás,amit váltórendszerben működtettünk.Utóbbi azt jelentette, hogy a csapat tagjaiminden munkafázissal és feladattal megismerkedtek,a kulcskereséstől az óra számlapjánakvizsgálatáig. Az első, legfontosabb és nem kisizgalommal járó feladat minden csapat számára atoronyba vezető ajtó kulcsának megszerzése volt,ami bizony gyakran járt nehézségekkel. Ezenkívül is akadt nehézség bőséggel, de mindigsikerrel tudtuk kezelni, és egy – egy nap végén jóérzéssel gondoltunk vissza az idős helyiek történeteire,melyeket jó szívvel osztottak meg velünk.Ezekből a történetekből ismerhettük meg az óráktörténetét, sorsuk alakulását. Az estéink egyikfelét a napközben gyűjtött adatok adatbázisbarögzítése foglalta le, de jutott idő nagyszerű ba -ráti beszélgetésekre. Felejthetetlen vidám emlékmarad a szalonnasütés, sok, vidám esti óra.Más-más okból, más-más érdeklődéssel jelentkeztünkerre a munkára. Talán egyikünk semgondolta, hogy ennyire megszereti majd. VégülKapui Gyulának lett igaza. Valósággal rabulejtettek minket ezek a régi szerkezetek. Azóta, haharangszót hallunk, megállunk, végighallgatjuk,számoljuk az óra ütéseit, és figyeljük, helyesenjár e. Ha elmegyünk egy torony mellett, feltétlenülmegnézzük, van e rajta óra, s ha van, eredetie.Még az is előfordul, hogy átfut az agyunkon,vajon kinél lehet a kulcs, és már szaladnánk is fel,hátha találunk valami kincset.A lényeg, hogy sok újat tanultunk ez alatt az egyhét alatt. Többé-kevésbé megértettük, hogyanműködnek, működtek ezek a bonyolult vasszerkezetek.Sajnos a legtöbb helyen már csak a padlás,vagy a torony valamelyik sarkában porosodnak,és új órák dolgoztak helyettük. Azért találtunknéhány olyan, becsesen megmunkált darabot,amelynek múzeumban lenne a helye. De aztis tapasztaltuk elég gyakran, hogy a helyiek arrólsem tudnak, mit őriz a torony, vagy ha igen, nemvesznek róla tudomást, hiszen a modern technikakorában élnek. Viszont volt, ahol üvegvitrinbenőrzik az óraszerkezetet. Kétségtelenül méltóbb,de mégsem tökéletes megoldás. A régi,értékes óraszerkezeteket meg kell védeni az enyészettől,ahol lehet, helyre kell állítani és működtetni.Fontos lenne bemutathatóvá tenni valamennyit,ily módon ke rülhetnének az érdeklődésközéppontjába. Mi már biztosan vigyázni fogunkrájuk.Mûemlék Régészet Mûtárgy ÖRÖKSÉG 37

Már nem áll az időÓramúzeum toronyórái SzékesfehérvárottPályám kezdetén, a székesfehérvári tornyokon megállt az idő, mert egyetlen toronyóra semműködött a városunkban, elhatároztam, hogy életre keltem őket. Ez a szakmai ág ugyannem tartozott a tanult órajavító iparomhoz, de egy jó órás szakembernek igazán a finommechanikánkívül bizonyos mértékig a lakatossághoz is érteni kell.Érdekes emléket találtunk a szekszárdi újvárositemplom órájában, amely kötélhengerének belsejébenvolt egy barnult papírdarabot, amelyre azta szöveget írta a készítője. „Ezen órát készítetteReinecher Ferencz József toronyórás Budapesten 1907.május 27-én, és felszerelte is. Budapesti születésű 1873.január 26. róm. kath, nős. Istennel.”1925-ben készült kisméretű óraszerkezet a Bu da -pesti Óragyár terméke,az utolsó darabok egyikelehetett.De a legszebb darab a csepeli katolikus templom órája,amely 1907-ben készült Sowinszki József munkája.Ercsiből szereltük le azt a szerkezetet, amelyikneka háború után a széttört öntvény vázszerkezetét,a jó szándékú helyi ügyes emberek fából készítettékel, és néhány évig így működött.Több németországi toronyóra múzeumban jártam,amelyekben sok érdekes szerkezetet látni, de megfigyeltem,hogy bizonyos magyarországi órák, amelyeknekaz öntvényében a magyar készítő nevemegtalálható, nagyon hasonlítanak ezekben a mú -zeumokban látható órákra.Bicskei szerkezetCsepeli szerkezetKOVÁCS JENŐBelefogtam a toronyóra javító iparba, előszöra régi mechanikus szerkezetek javítását vállaltam,és automatikus felhúzó berendezéstis készítettem a szerkezetekhez.Igazán ez sem oldotta meg a toronyórák problémáit,mert ugyan nem kellett felmenni a toronyba nap,mint nap, felhúzni a szerkezetet, de időnként pontosidőre beállítani kellett volna őket, és a karbantartásukatis kellett volna végezni.Németországban ekkortájt már a kifejlesztett technikavolt a toronyóráknál a kvarcvezérlés. Tanul -mányútjaim során láttam az új irányt, elhatároztam,hogy fejlesztőmérnök kollégámmal Magyar -országon is kvarcvezérléssel készítünk korszerűtoronyóra szerkezeteket.Munkáink során, ahol új toronyórát készítettünk,a régi mechanikus, főleg számomra szakmailag érdekes,ipartörténeti emlékű toronyóra szerkezeteketmegmentettem leendő Óramúzeumom gyűjteményébe.Így került hozzám jó néhány toronyóra szerkezet.A szentendrei vártemplom régi szerkezete, amia gyűjteményem legrégebbi darabja, az 1700-as évekvégén készülhetett. Eredetileg orsós gátszerkezetűórát az 1960-as években a Budapesti Órások Szö -vetkezete alakította át, és egy láncos felhúzó szerkezetetis épített alá a toronyban.Gyűjteményemben megtalálható a bicskei RómaiKatolikus templomból hozzám került 1883-bankészült szerkezet, amely már a kovácsoltvas hidakmellett akkori gépipar fejlődését mutatja, fogas -kerekek már marógéppel készültek. KészítőjeNarozsnyi Béla órakészítő Budán38 ÖRÖKSÉG Mûemlék Régészet Mûtárgy

A bécsi harangöntőRaczkó László és alkotásaiRaczkó László (1487?–1528) azaz Ladislaus Ratzko – a név hangzása alapján – feltehetőenMagyarországról, vagy a Felvidékről, a mai Szlovákiából származik. 1489-ben nyerte el abécsi polgárjogot, és ott hivatalosan, ónöntőként tevékenykedett.JÖRG WERNISCHAbban az időben (1485–1490) a magyar ki -rály, Mátyás uralkodott Bécsben, és nemzárható ki teljes biztonsággal, hogyRaczkó nem az ő kíséretéhez tartozott-e,netán egyike volt azon művészeknek, akiket Mátyásudvartartása vonzott.Az életrajzi adatok meglehetősen hiányosak. 1500-ban háza volt a Roßmarkton (Lóvásártér). 1509-benújraönti a bécsi Stephansdom 1279-ből származóharangját, a Zwölferint. A harangon „Radislauscognomine Rathro”-ként örökíti meg magát.Az alsó-ausztriai Weißenkirchen (Wachau) plébániaiemlékkönyvében ugyancsak szerepel a neve:Lassla Raczko-t bécsi polgárként említik. Enneka községnek 1519-ben öntött harangján ugyancsakszerepel a neve (Lassla Raczko). 1518-ban Raczkómég egyszer feltűnik a bécsi iratokban, 1519-benkilenc font adót ró le. Valószínűleg 1528-ban,az utolsó, bizonyíthatóan általa öntött harang készítésénekévében, halt meg.Harangöntései az elérhető szakirodalom alapján1507–1528 időszakra tehetők. Raczkó harangjaitleginkább Bécsben és Alsó-Ausztriában találhatjukmeg, de Stájerországba és a mai Magyarország területéreis jutott műveiből. Működési területe az akkorikörülményekhez viszonyítva igen kiterjedt volt,ami jól mutatja ennek a mesternek az elismertségét.Erre utal a nevéhez köthető harangok nagy számaés nagy méretük. A többségükben még meglévőpéldányok átmérője 100 cm felett van. Harang -jainak többsége jelentős apátsági és városi plébániatemplomokszámára készült. Köztük volt a bécsiStepahnsdom (már nem létező) egyik harangja.Legtöbbször a mindenkori „nagyharang“ öntésérőlvolt szó.Számos kiváló minőségű műve alapján RaczkóLászló az osztrák gótika legjelentősebb és legjobbharangöntőinek sorába tartozik.Raczkó László gótikus és későgótikus alakú (bordakeresztmetszetű)harangokat öntött, amelyeknek azarányai igen sokfélék voltak. Klasszikus, gótikusborda-keresztmetszet mellett öntött erősen kiöblösödőtetejűeket is. Ezek valamivel régiesebbnek tűnnek.Esetenként a gótikus bordájú harangok melletttalálunk meglehetősen tömzsi példányokat is.A borda vastagságát illetően középnehéz bordákatalkalmazott. Szerkezetüket tekintve harangjai megfeleltekaz akkor szokásos viszonyoknak.A hangzás tekintetében elmondható, hogy a harangokhangzásának összetétele ugyanolyan változatos,mint a szerkezeti felépítésük. Így az oktáv- és nonharangokmellett találunk szeptim típusúakat is.Hangszínük többnyire jó, gyakran lágyabb, szelídebbés teltebb. Egyes példányok kiváló hangminőségükkeltűnnek ki. Raczkó harangjait a hangzásminősége tekintetében a különösen jó minőségűekközé kell sorolnunk.Ami érvényes a hangzás minőségére, ugyanazvonatkozik Raczkó harangjainál az öntvény kivitelezéséreés művészi kialakítására is. Harangjaiinkább egyszerű szerkezetűek: csak egyszerű peremeketlátunk, nincsenek díszítő frízek. A felfüggesztőkoronák is egyszerűek, a gótikára jellemzőfonott minta nélkül, de nagyon pontos öntéssel.Raczkó László meglévő harangjainak a felsorolása:Öntési év Hely Átmérő, cm1507 Opponitz (Alsó-Ausztria) 94,51509 Pöbring (Alsó-Ausztria) 771513 Bogyoszló (Magyarország) 81,21513 St. Peter/Au (Alsó-Ausztria) 111,51515 Weißenkirchen/Wachau (Alsó-Ausztria) 1381517 Inzersdorf/Traisen (Alsó-Ausztria) 891518 Edlitz (Alsó-Ausztria) 1051518 Neuhofen/Ybbs (Alsó-Ausztria) 1401518 St. Bernhard, apátsági templom (Alsó-Ausztrtia) 1061523 Traismauer, városi plébániatemplom (Alsó-Ausztria) 1211525 Bécs, Szt. Mihály-templom 1541526 Neuberg/Mürz, apátsági templom (Stajerország) 1371528 Simaság (Magyarország) 68,8Mûemlék Régészet Mûtárgy ÖRÖKSÉG 39

Bécs,Michaelerkirche,„Michel“A szenteket ábrázoló domborművek is kvalitásosak,feliratok szerkesztésénél használt majuszkulái(nagybetűi) feltűnően szépek. Csak nagyon kevéspéldányon látunk minuszkulákat (kisbetűket) is.A legtöbb relief (köztük egy Krisztus ábrázolás, egyfeszületcsoport, valamint szentek különféle ábrázolásai)eredete bizonytalan. Mindenesetre HansMitter tanítványának, egy név szerint nem is mertharangöntőnek a díszítményeire jellemzőek.Ő Stájer országban, és Felső-Ausztriában működöttaz 1450–60-as években. Teljesen érthetetlen, hogyanjutott Raczkó ezekhez a domborművekhez, hiszenkettejük működése között hozzávetőleg 30 év azidő beli különbség.Raczkó László harangjai Ausztriában a hangzásés az öntészeti kivitelezés szempontjából egyarántaz ország legszebb alkotásaihoz tartoznak azokközül, amelyeket a gótika idején öntöttek.A fennmaradt alkotások közül egyetlen egyet jelölnév, ez a weißenkircheni Elferin 1515-ből.Az ott felvitt domborművek és betűk alapjánAusztriában még tíz, valamint Magyarországonmég két további, nem szignált harangot ismerünk,amelyek máig épen megmaradtak, és a stílushasonlóságalapján lehet őket egyértelműen neki tulajdonítani.Raczkó életműve azonban jóval nagyobb,mint a megmaradt 13 harang. Ezek sajnálatos eseményekmiatt (rekvirálások a világháborúk során,újraöntések repedések okán stb.) nem maradtakfenn. Az eltűnt harangok közül néhány sorsa irattárilagnyomon követhető, és részben fényképeken isdokumentált. Nem zárható ki, hogy a XVI. századegyik vagy másik, nem szignált harangjáról utólagkiderül, hogy Raczkó alkotása lehet. Így példáulaz 1518-ból származó edlitzi (Ausztria) harangotegyértelműen Raczkó műveként azonosítottam.Néhány gondolat Raczkó legjelentősebb alkotásairólBÉCS, STEPHANSDOM („ZWÖLFERIN“)Bár ez a harang már régóta nem létezik (1772-benátöntve, 1945-ben megolvadt), mégis röviden megkell említeni, mivel a legnagyobb, Raczkó által ön -tött harangról van szó. Az 1509-ből származó darab,egy 1279-ből származó, előző harang átöntésévelkészült, súlya 3080 kg, átmérője kb. 175 cm. Így a kö -zépkorban gyártott, legnagyobb ausztriai harangnaktekinthető. Elkészítése időpontjában ez volta dóm második legnagyobb harangja. A ha gyományszerint Raczkó ezt a harangot nevével szignálta:„. . . REPARATA RADISLAUSCOGNOMINE RATHRO . . . ”BÉCS, MICHAELERKIRCHE: DER „MICHEL“1525-ben öntötték, átmérője 154 cm, súlya 2377 kg,hangneme c. Ez Raczkó mesternek a legnagyobb ésmég meglévő harangja. A gótikus bordával öntöttalkotás míves kivitele mellett kiváló hangzásávaltűnik ki. Azonos fekvésű prímhangon zengő, és kellemeslágy hangú nonharang. Sajnos, jelenleg a ha -rang repedt, és már nem hangzóképes. Egyébkéntmeglehetősen zaklatott története van. 1590-ben egyföldrengés következtében lezuhant a toronyból, el -vesz tette a koronáját. 1992-ben megrepedt, és atemp lom előtt állították fel. A harangot csak 2006-ban hegesztették meg, egyidejűleg az elveszettkoronát is helyreállították. Mindössze egy év múlvaa hegesztési varratban új repedés keletkezett.A harang javításra vár.WEIßENKIRCHEN/WACHAU: AZ „ELFERIN“Ezt a harangot 1515 nagyhetében öntötték, és ez amester egyetlen, teljes névvel jelölt műve. A hozzárendeltszöveg a következő: . . . PRAIST GOTDIESEM MAISTER SEIN LEBEN LANK DERMIR HAT GEGOSEN DEN KLANG LASSLARACZKO BIERT ER GESPROCHEN VNDHAT MICH GEMACHT IN DER ANDLAS-WOCHEN.40 ÖRÖKSÉG Mûemlék Régészet Mûtárgy

Raczkó tipikusharangdíszeiA harang átmérője 138 cm, súlya 1624 kg, tehátmeglehetősen nagy. Az öntés kivitelét tekintverendkívül jó minőségű. Ezzel szemben a hangzásminősége nem olyan jó, a hangszín valamelyestérdes, a részhangzás felépítése zeneileg nem túlkedvező (non típus, emelt prímmel). Ennél a ha -rangnál feltűnő a tömzsi alkat.MÜRZ (NEUBERG MELLETT), APÁTSÁGITEMPLOMA: „NAGYHARANG“Az 1520-ból származó harang 137 cm átmérőjévelés kb.1880 kg súlyával csak alig kisebb, mint a weißenkircheniElferin. Ugyanúgy, mint a bécsiMichaelerkirche harangjánál, ennél is kiválóaz öntés kivitele, szép a díszítése és jó a hangzásminősége.Egy korábbi harang átöntéséről van szó.A Michaelerkirche harangja és a weißenkircheniElferin az osztrák gótika legértékesebb darabja.NEUHOFEN/YBBS: DIE „GROßE“ (A NAGY)Az 1518-ból származó, és Ausztria legnagyobb kö -zépkori harangjai közé tartozó mű átmérője 140 cm,becsült súlya 1800 kg. A weißenkircheni, a bécsi ésa neubergi harangokhoz képest viszonylag egyszerűkivitelű. Raczkó azon kevés harangjához tartozik,amelyen a felirathoz kisbetűket is használt.Hangzás szempontjából is elmarad a mester többiha rangja mögött. Közepes minőségűnek értékelhető.A hagyomány szerint a harangot egy tanonc öntötte,amikor a mester éppen egy röpke pillanatig nemvolt jelen. A fiú, könnyelműségét felismerve, kétségbeesettenelszaladt. Valószínűleg félt a büntetéstől– soha többé nem látták! Száz éve még láthatóvolt az öntőgödör a szomszédos Reichersdorfban.TRAISMAUER, VÁROSI PLÉBÁNIATEMPLOM:„NAGYHARANG“Itt Raczkónak egy különösen szép művéről van szó,amely 121 cm átmérőjével, valamivel kisebb, de ki -váló minőségben kivitelezett öntéssel (többekközött gyönyörű felirattal) tűnik ki. A gótikusharan gokra jellemző tipikus formájú. Oktávharanglágy, telt hangzása nagyon szép. 1523-ban öntötték,és máig is ez Traismauer Nagyharangja.A TRAISEN-MENTI NUßDORF:EGYKORI„NAGYHARANGJA“Ezt a harangot 1517-ben öntötték. Átmérője 124 cm,Raczkó „nagy“ alkotási közé számítják. Anyagivalójában már nem létezik, de pontos leírás és fényképfelvételekvannak róla. 1938-ban a nyelv rosszfelfüggesztése miatt megrepedt. 1946-ban át kellettönteni. Akkoriban hegesztéses javítás nem voltlehetséges. A harang erősen ívelt teteje a gótikafénykorát, s nem a késő-gótikát idézte. A domborműveknévtelen öntőtől származnak, „Hans Mitterjudenburgi (Stájerország) tanítványa“ jelölésselemlítik.Mûemlék Régészet Mûtárgy ÖRÖKSÉG 41

Konrád és testvéreiA harangöntő mester és műhelyeLajos király 1357-ben a visegrádi nagy harang öntéséért és felszereléséért különleges kiváltságokbanrészesítette Konrád harangöntőt és testvéreit, Hanust és Nicelt. 1968–69-ben SzőkeMátyás a visegrádi alsóvár udvarán megtalálta Konrád mester 1357-es harangöntő műhelyét,benne a harang öntőformájának töredékeivel. A feltáráson végzett megfigyelések, valaminta töredékeknek Grósz Zsuzsa által a közelmúltban elvégzett restaurálása lehetővé tettéka visegrádi nagy harang elméleti rekonstrukcióját.BUZÁS GERGELYAharang valóban hatalmas méretű volt:átmérője 280 cm, magassága nagyjából300 cm, tömege csaknem 13 tonna lehetett.Ez az ismert legnagyobb méretű kö -zépkori harang Európában. Az öntőforma töredékeiközött előkerült a harangkorona néhány díszítettfültöredéke is. Ezek mintái teszik lehetővé a harangmesterének biztos azonosítását, ugyanis ezek a díszekmegtalálhatók a később Iglón megtelepedőKonrád mester és leszármazottai által öntött szepességikeresztelőmedencéken is.A harangöntő Konrád mester és testvérei, Hanusés Nicel bizonyosan külföldről érkeztek Magyar -országra, ugyanis Lajos király 1357-es kiváltságlevelekülön biztosította számukra a jogot a király országaibanvaló letelepedésre. Származási helyükrőlnincsen adatunk, de nevük mindenesetre németeredetre vall. Az általuk készített kehely alakúbronz keresztelőmedence-típus Magyarországonkívül elsősorban Közép-Európa északi területein:Szászországban, Brandenburgban és Lengyel -ország ban terjedt el. A brandenburgi EberswaldeMária Magdolna temploma őriz egy XIII. századvégére vagy a XIV. század elejére keltezhető ilyentípusú keresztelőmedencét, amelynek díszei közötta Konrád-műhely által gyakran használt egyikmotívum, János evangélista jelképe, a sast ábrázolómedallion pontos mása is megjelenik. Mivela Konrád által használt medallion bizonyosanaz eberswaldeivel azonos negatívból származik, ígyazt kell feltételeznünk, hogy Konrád kapcsolatbanállt azzal a műhellyel, amely egy-két nemzedékkelkorábban az eberswaldei keresztelőkutat öntötte,A visegrádiharangöntőformatöredékei42 ÖRÖKSÉG Mûemlék Régészet Mûtárgy

így valószínűleg maga is Brandenburg környékéntanulhatta mesterségét.Konrád mester és két testvére – akikről egy 1397-esoklevél szintén mint harangöntő mesterekről emlékezikmeg – az I. Lajostól 1357-ben elnyert kiváltságaikbirtokában a szepességi Iglón (Neudorf, maSpišská Nová Ves), az 1358-ban királyi bányavárosikiváltságokat elnyert, rézbányáiról nevezetes vá ros -ban telepedtek meg és alapítottak harangöntőműhelyt. 1369-ben Konrád már Igló tekintélyespolgára, városi esküdt volt, aki ekkor adományt tetta város plébániatemploma számára. Ebből az alkalombólkészült az az oklevél, amelynek egy részletéta 20. század elején hibásan olvasva, a kutatókKonrád mester családnevét tévesen Gaal-nak vélték.Valójában ebben a korban a magyarországivárosokban még nem terjedt el a családnevek használata,ez csak a XV. században vált jellemzővé.Konrád mester leszármazottait akkor már a források,szakmájukra utalva, Glockengiesser (Harang -öntő) néven említik. Az egyiküket, Mátyást – először1427-ben – latin szövegkörnyezetben is ezzela német szóval illették, ami arra vall, hogy ekkormár e nevet családnévként használhatták. Szinténebben a korban (1426) jelenik meg a műhely elsőkeltezett és szignált öntvénye, egy szepeshelyi harang,az iglói Glockengiesser János műve. Az ok -leveles és feliratos forrásokból a családnak legalábbnégy generációját és további kilenc vagy tíz tagjátismerjük. A műhely egyik utolsó ismert, a XVI.század második évtizedéig működő vezetőjét néhaWágner Jánosként is említették.A műhely tagjai által szignált harangokon és bronzkeresztelőmedencéken használt díszek megtalálhatóakmás, szignálatlan műveken is, igazolva ezeknekis az iglói műhelyből való származását. A műhelytevékenységének több mint másfél évszázada alattformakincsük többször is jelentősen felfrissült, ámmindig megmaradt azonban néhány régi motívum,amelyet tovább használtak. Az iglói műhely ilyenmódon összeállítható, díszítő formakincsében többemléken is (a podolini, gölnicbányai, szepesbélai,strázsai és iglói keresztelőmedencéken) megtalálhatóaka visegrádi nagy harangon használt, a visegrádivalazonos negatívból származó díszítő motívumok,igazolva a visegrádi harang és az iglói műhelyösszefüggését.A visegrádi és iglói harangöntő műhely kutatásáta Magyar Nemzeti Múzeum visegrádi MátyásKirály Múzeumának kutatói a szlovák műemlékihatóság szakértőjével, Juraj Gembickyvel közösenvégezték. Munkánk során dokumentáltuk az iglóiműhelyhez köthető ismert öntvényeket: harangokatés keresztelőmedencéket a mai Magyarország,Szlovákia és Lengyelország területén. A műhelyáltal használt díszítőmotívumokról mintakatalógustállítottunk össze gipszöntvények és digitális fényképeksegítségével. E katalógus lehetővé teszia műhely tevékenységének minden korábbi kísérletnélpontosabb körülhatárolását és hiteles kronológiájánakfelállítását. Munkánk részletes eredményeita jövő év folyamán, Visegrádon kiállításonés szakmai konferencián szeretnénk a közönség elétárni, illetve egy monográfiában publikáni.A visegrádiakkalazonos díszítőmotívumoka podolinikeresztelőmedencérőlJános evangélistaszimbóluma apodolini keresztelőmedencérőlFotók:Buzás GergelyMûemlék Régészet Mûtárgy ÖRÖKSÉG 43

A műemlékirevízióAZ UTÓBBI ÉVEKBEN NAGY HANGSÚLYT KAP A KÖH ÉLETÉBEN A MŰEMLÉKI NYILVÁNTARTÁS, MŰEMLÉKI REVÍ-ZIÓ, MŰEMLÉKJEGYZÉK KÉRDÉSKÖRE. EDDIG ELSŐSORBAN A NYILVÁNTARTÁS RENDEZÉSÉNEK MUNKÁLATAIRÓLHALLHATTUNK SOKAT. EBBEN A HATALMAS FELADATBAN NAGY RÉSZ JUT A TUDOMÁNYOS RÉSZLEG MUNKATÁRSAI-NAK IS. AZ ALÁBBIAKBAN A MŰEMLÉKI KUTATÓ ÉS DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT (MKDK) MŰEMLÉKI REVÍZIÓSÉS MŰEMLÉKJEGYZÉK KÉSZÍTÉSI MUNKÁJÁT ISMERTETJÜK RÖVIDEN.Bognár GáborMagától értetődő egy gyűjteményvagy adatbázis életében, hogyadatait időről időre revízió alá kellvenni. Esetünkben azonban nemcsaka tárolt adatokat, hanem anyil vántartás tárgyát, azaz a műemlékeketfizikai valójukban, a helyszínenis ellenőrizni kell. Ezen túlmenően,a védések kezdete, 1949 ótaeltelt hat évtizedben különböző mó -don és eltérő dokumentáltsággal vé -detté nyilvánított műemlékek egységes,tudományos szempontú, autopsziánalapuló leírását, értékelését isel kell végeznünk. Ezt az egész te -vékenységet értjük műemléki revízióalatt.A műemlékirevízió okaés céljaA védetté nyilvánítások évtizedeisorán folyamatosan változott a mű -emlékvédelem jogi és közigazgatásiháttere. A rendszerváltozást követőenpedig jelentősen átalakult az in -gatlanok, így a műemlékek tulajdonosiszerkezete is, és a közigazgatásbanis alapvető változások történtek.A korábban zömmel államikézben lévő emlékek rövid idő alattmagán- és önkormányzati tulajdonbakerültek, az utcanevek tömegesenváltoztak meg; az évtizedeksorán sokszor műemlékes engedélynélkül történtek telekosztások, át -építések. A fenntartás nehézségei,a nemtörődömség vagy éppena megélénkült ingatlanpiac miattműemlékek százai kerültek veszélybe.Ehhez járul még, hogy az ingatlan-nyilvántartássajátossága miatt,a műemlékek védettségének tényét– legyen az építmény vagy akár egyút menti feszület – csak a földrészlettulajdoni lapjára lehet bejegyezni,így a telekosztások vagy pl. egyköztéri szobor áthelyezése kitüntetettfigyelmet igényelnek, és sokszora védettséget elrendelő jogszabálymódosítását is igénylik. 1Mindezek miatt egyre sürgetőbbévált egy teljes körű műemléki revízióelvégzése. Az országos műemlékjegyzékpedig utoljára 1990-benjelent meg, még a rendszerváltáselőtti, 1988-ban lezárt adatokkal.Ezért megfogalmazódott a revízióeredményeire épülő műemlékjegyzékkiadásának igénye is. A munkálatoka hivatal jogelődje, az OMvHTudományos Főosztályán kezdődtek,1996-ban. Akkor célként került meg -határozásra a teljes hazai műemlékállománynaknemcsak adat egyez te té -se, hanem minden műemlék egységesszempontú, helyszíni felvételezéseis. A teljes állomány hasonlótípusú áttekintésére utoljára az1950-es évek végén, 1960-as évekelején került sor a Távlati Tervkeretében. Ugyanakkor munkánknaknem célja a műemlékállományszisztematikus növelése vagy csökkentése(ellentétben a ’60-as/’70-esévek hasonló tevékenységeivel). 2A feladat méretét jól mutatja,hogy ma már több mint tizenegyezerműemléki tételt (törzsszámot),illetve a hozzá tartozó, ennél jóvalnagyobb számú építményt (emlé-ÖRÖKSÉG

Fórum –Dég, Festetics-kastély és történetikertjeA felvételt a Civertan Stúdió(www.civertan.hu) bocsátotta rendelkezésünkre.Csongrád, Öregszőlő dűlő,ún. Zöldkereszt, Fotó: KÖHket), illetve ingatlant kell megfelelőelőkészítő munka után, a helyszínenfelkeresni, valamint azok közigazgatásiadatait egyeztetni. Emiatt a mun -kába kezdetben számos külső szakember– elsősorban művészettörténész– is bevonásra került, de aforrások folyamatos csökkenésévelerre egyre kevésbé volt mód, azutóbbi időben pedig már egyáltalánnincsen. Viszont helyenként méga műemlék puszta megtalálásához,azonosításához is szakember szükséges,az emlékek szakszerű leírása,értékelése pedig már mindenképpenezt kívánja. Számos műemlékrészletesebb adatfelvétele is a revíziósorán történt meg először.A munka egységességének érdekébenrészletes felvételi útmutató,illetve adatlap került kidolgozásra. 3A szakirodalmi, tervtári, esetenkéntlevéltári anyagok feldolgozása melletta műemlékek helyszíni vizsgálatávalszámos, máshonnan meg nemszerezhető ismeretre teszünk szert,melyek a nyilvántartás rendezéséntúl egy új típusú, bővebb tartalmúműemlékjegyzék elkészítését islehetővé teszik, valamint ezzela műemléki topográfiai adattáratis gyarapítjuk. A tudományos részlegmajd’ tizenöt évét meghatározó,hatalmas volumenű és sok nehézséggeljáró munka előzményeinek,történetének, illetve a koncepciókidolgozásának és a lebonyolításkörülményeinek részletesebb megírásáraitt nem vállalkozhatunk,és erre feljogosítva sem érezzükmagunkat.. 4 E helyen inkább összefoglalótájékoztatást kívánunk adnia munka főbb lépéseiről és néhányelvi kérdéséről.adatfelvételikérdésekA munkánk során a nyilvántartottemlékeknek, ingatlanoknak,ezek alkotórészeinek, tartozékainak,valamint műemléki területeknek avizsgálatát végezzük el. Megtörténika műemlékhez történetileg hozzátartozóépítmények számbavétele,az együttesek részenkénti adatfelvétele,a műemlék telkén álló, deahhoz szorosan nem kötődő műemlékiértékek inventarizálása, továbbáa belső értékek (berendezés, falképek,stb.) leírása, és mindezekfényképezése. A műemléki értékektörténetileg összetartozó építményekből,elemekből álló hierarchikusrendszerként kerülnek felvételre.A ta pasztalat azt mutatja, hogymind ezt csak a joganyagok és ahelyszín együttes ismeretében lehetmaradéktalanul elvégezni. Azonbanazt, hogy közülük melyeket érint avé delem, a védetté nyilvánító joganyagtólés annak korabeli jogi környezetétőlfügg. (Megjegyzendő,hogy a korábbi nyilvántartás isépít ményeket vett alapul, de többnyirenem a mai részletezettséggel.Azonban a közelmúltig papír alapúkartotékok ezreivel operáló elődökhözképest a ma emberének összehasonlíthatatlanulkönnyebb dolgavan a számítógépes adatbázisokkal,melyekben tetszőleges számban tuda tárolt adatok között kapcsolatokatlétrehozni.) A műemlékállományépítményekre bontásával ugyana nyilvántartási adatbázis rekordjaijelentősebb növekedést mutatnak,de a fentiek fényében, az ily módontapasztalható gyarapodás magyarázatcsak látszólagos. Mielőtt bárkiis nyugodtan hátradőlne székében,az óvatosabb becslések szerint is avédendő műemléki értékeink számaa jelenleg védettek nek legalább kétháromszorosa,de mások szerintmég ennél is több. Figyelembe vévepusztulásuk mértékét, sebességét,és ismerve vé dett é nyilvánításukeddigi ütemét, a helyzet enyhénszólva is elszomorító.A műemlékek, természetükbőladódóan, igen sokfélék, így a fel -me rülő problémák is változatosak.A teljesség igénye nélkül csak né -ÖRÖKSÉG

Fórum –hány típusos problémakört említünk.Egyik ilyen a műemlékállománymintegy 8%-át kitevő kastélyés kúria, melyekhez több melléképületés többnyire nagyobb mére -tű kert (park) is tartozik. A kerteketaz államosítás után gyakran felparcellázták,és részben be is építették.Az egykori (történetük során isváltozó) kiterjedésük megállapításáhozáltalában történeti kutatás isszükséges. Másik problémás emlékköra szőlőhegyi présházak és pincék:külterületi, kevésbé szem előttlévő helyzetük miatti gyakori átépítésükigen sok esetben azonosításukatis lehetetlenné teszi, illetvepusztulásuk is nagyobb mértékű.További hasonló esetek az erdőkben,mezőgazdasági területeken lé -vő romok, melyeknek szintén mára fellelése sem egyszerű, tekintve,hogy korábbról, GPS még nem lé -vén, legfeljebb csak a sokhektárosterület helyrajzi számát tudjuk.Mivel a romokkal hatósági ügy ritkábbanfordul elő, meglehet, hogyműemlékes szakember évtizedekóta nem járt a közelében sem.Végül még egy sajátos tárgyköra köztéri szobrok és a faragványokesete, melyeket előszeretettel he -lyeznek át, visznek be házak ud -varára, gyűjteményekbe, így a ko -rábbi hely színen sokszor nyomu -kat sem lelni.A munkajelenlegimeneteA revízió elindítása óta bekövetkezetttöbbszöri átszervezés nyomána műemléki nyilvántartás (így a mű -emlékjegyzék készítés) tudományosés közigazgatási érdekű tevékenységeia Hivatalon belül egyre inkábbmás-más részlegekhez kerültek.Ezért a jelenlegi munka során többhivatali részleg szoros együttműködésérevan szükség. Tavaly év elejeóta, a munka első fázisaként, a Nyil -vántartási Iroda (NYI) elvégzi anyilvántartás belső adatforrásainakegybevetését, a védési joganyagokelemzését, és ezekből a hiányzóadatok nyilvántartásba vételét, valamintaz adatok térinformatikai feldolgozását.A Hivatal tudományosrészlegének (MKDK) 5 kutatói – 2009óta átmenetileg kiegészülve a Vé -dési Osztállyal – végzik a NYI előkészítettműemléklistáit alapul vé -ve, a helyszínen a védett emlékek,illetve -ingatlanok műemléki értékeinek,elemeinek számbavételét, külső-belsőleírását és fényképezését,valamint az idők során idegen in -gatlanra került, de a műemlékkelösszetartozó értékek felkutatását ésleltárba vételét. Elvégezzük mindenönállóan felvett emléknek épülettípus-és stiláris kategóriákba sorolását,datálását. Továbbá a NYI általátadott közigazgatási, helymeghatározásiadatokat is ellenőrizzük: cí -meket, helyrajzi számokat, a vé -dett ség bejegyzését (önkormányzatokbanill. szükség szerint a földhivatalokbanis), illetve esetenkéntGPS koordinátákat. Munkánk soránfolyamatosan egyeztetünk a műemlékifelügyelőkkel is. Emellett fel -hasz náljuk a KÖH vonatkozó tervtá -ri anyagait, egyes levéltári forrásokat(elsősorban történeti térképeket),valamint az alapvető szakirodalmat.Mindezek alapján – összevetve ésegyesítve a NYI által feldolgozottés gyűjtött adatokkal – lehet csaka műemléki nyilvántartást rendezni.A revíziót követnie kella szükséges jogalkotói munkának,közigazgatási eljárásoknak, a pontosítottadatok nyilvántartásba vételének,illetve az új műemlékjegyzékösszeállításának, szerkesztésénekés közzétételének. Mivel a korábbiévekben sok esetben nem történtmeg kielégítően a pontosított adatokátvezetése, jogi rendezése, részbenfelül kell vizsgálni az évekkelezelőtt már elkészült revíziót, újbólilejárásokkal és egyeztetésekkel.Már a fent leírtakból is látható,hogy nehéz különválasztani a tudományosés közigazgatási munkarészeket:a kutatók jócskán végeznekközigazgatási adatellenőrzést, mivelők mennek ki a helyszínekre, aholazokat össze lehet vetni a természetbeniállapotokkal, ugyanakkora NYI munkatársai, főként a térinformatikaifeldolgozás során időnkénttörténeti térképek elemzésétis elvégzik, pl. egy-egy telekrekonstrukcióhoz.A munkánkat jelentősen nehezíti,hogy az utóbbi években már csakalig vagy egyáltalán nem tudunkhozzájutni aktuális kataszteri térképekhezés tulajdoni lapokhoz(ennek oka részben a forráshiány,és a tulajdoni lapokra vonatkozószabályozás változása). Emiattviszont a helyszíni szemlék jelentősenmegnehezülnek (pl. azonosításigondok), vagy helyenként lehetetlennéválnak (pl. tulajdonosi adatokhiányában a műemlékekbe valóbejutás sokszor megoldhatatlan).Ennek ellenére a revízió jó ütembenhalad, befejezése elérhetőközelségbe került. Az adatokatfolyamatosan továbbítjuk a NYIszá mára, feldolgozásra.A műemlékjegyzékekSzemben a revízió egyesült erővelvégzett tevékenységeivel, a mű -emlékjegyzék elkészítésének nemcsekély munkája már kizárólag azMKDK munkatársaira hárul. Ehhezfel kell dolgozni a revízió és a NYIbeérkező anyagait, melyeket a szövegekmegírása, majd szerkesztésesorán szükség szerint ki kell egészítenitovábbi szakmai adatokkal.Nem hagyható figyelmen kívül aza tény sem, hogy az 1996–2005közötti revíziók nyomán 2005–2008között nagy lendülettel elkészültés megjelent nyolc megyei kötet 6a teljes műemlékállománynak mind-ÖRÖKSÉG

Fórum –Szekszárd, Béri Balogh Ádám utcaprésházak, Fotó: KÖHössze 25%-át teszi ki. A kötetekki adása 2008-ban megtorpant, sajnálatosmódon. A további mintegy8000 törzsszám esetében a jegyzékekelőállításához a korábban ké -szült, sokszor 8-10 éves revízió időközbenavult adatait aktualizálnikell, többnyire újbóli lejárásokkal,valamint az elmaradásokat és a hi á -nyokat is pótolni szükséges.Minderre, valamint a további jegyzékkötetek kéziratainak elkészítésére2009 elején mindössze kétévet(!) kapott az MKDK, immáronkülső munkatársak bevonásánaklehe tősége nélkül. Miközben márakkor sem látszott megoldottnak atovábbi kötetek kiadásának finanszírozása.Ha a revízió, jegyzékkészítés,kiadás folyamata nincs összehangolva,az jelentős többletmunkátés így többletköltséget eredményez.Ezért is volna fontos a következőévek re a finanszírozás megteremtése.Az új típusú műemlékjegyzék so -rozat is a fentebb felvázolt, strukturáltrendszert mutatja azzal, hogyfelhívja a figyelmet a történetilegösszetartozó emlékekre, akkor is,ha nem azonos cím vagy törzsszámalatt szerepelnek (a korábbi jegyzékekezt nem tették), illetve megemlítia védett emlék történetilegösszetartozó elemeit, tartozékait,még ha a védetté nyilvánítási joganyagnaknem is kellett tételesennevesítenie. Helyenként olyanmű emléki értékeket is megemlít,me lyek nem tartoznak szorosana vé delem tárgyához, de a műemléktelkén állnak, viszont ezeket aszerkesztés eszközeivel külön jelzi.Megemlíti a műemlékek fontosabbhelyreállításait is. Fontos újdonságamég, hogy minden műemlékrőlfény képet is közöl, jelentősen megkönnyítveaz azonosítást. A bővebbleírásokkal, stiláris meghatározásokkal,gyakran új adatokon alapulódatálásokkal ez a jegyzék tulajdonképpenegy kistopográfiai sorozat is(bár részleges, hiszen csak a védettemlékeket tartalmazza), tudományosmunka. A Hivatal műemléki nyilvántartásánakkell közhiteles módontartalmaznia a műemlékek alapvetőadatait, és a védettségükre vonatkozójogi forrásokat. A műemlékjegyzékekezzel ellentétben a nyilvántartásadatain és szakmai forrásokonalapuló, szerkesztett kiadványok,jogi relevancia nélkül. Emiatta benne foglalt adatok tájékoztatójellegűek, nem keletkeztetnek jogot,még akkor sem, ha a bevezetőjükbenaz olvasható, hogy a KÖH hivataloskiadványai. 7 A műemléki nyilvántartásés a műemlékjegyzéknem összekeverendő fogalmak,közéjük nem lehet egyenlőségjelettenni. Hiba ezeken a kiadványokonszámon kérni jogértelmezési vitákat,vagy nyilvántartási anomáliákat.Ugyanakkor kiadásuk igen fontosa minél szélesebb körű tájékoztatásérdekében, mind a nagyközönség,mind a szakemberek számára.Megjegyzendő, hogy az adatokfolyamatos avulása és a tudományosismeretek állandó bővülése miatt is,célszerű volna a nyomtatott jegyzékekmellett gyakorta frissített, interneteskeresőfelületen is közzétennia műemlékek aktuális adatait.Jegyzet1 Az osztott utódingatlanok ugyantovább öröklik a védelmet, de ha azokműemléki értéket nem hordoznak, szükségeslehet – egyedi elbírálás alapján –a védelmük megszüntetése.2 Gondolunk itt pl. a „népi revízió”-kéntszámon tartott akcióra, ahol is a népiműemlékek nagy részének védelmét töröltékaz 1970-es évek elején (az akkori jogszabályokszerint még lehetett védelmettörölni), ezzel pusztulásra ítélve azokat.3 Útmutató a műemlékek helyszíni felvételéhez.Kézirat. Bp., OMvH, 1996.; en -nek melléklete a felvételi adatlap. Jelenlegis ezt használjuk, csak az eredetileg papíralapú adatlapot ültettük át digitális formába,Word, majd Excel táblázatba.4 A műemléki revízió és az új típusúműemlékjegyzék sorozat koncepciójárólolvashatunk röviden a jegyzék kötetekbevezetőjében.5 A volt Tudományos Főosztály majdMű em lék védelmi Tudományos Intézetjelenleg MKDK.6 Magyarország műemlékjegyzéke. So ro -zat szer kesz tő: Haris Andrea, SomorjaySélysette. Munkatárs: Bardoly István.A megjelent megyei kötetek: Heves(2005), Nógrád (2005), Jász-Nagykun-Szolnok (2005), Bács-Kiskun (2006), Ko -márom-Esztergom (2006), Tolna (2006),Zala (2006), Fejér (2008).7 Kivétel ez alól az 1960-ban megjelentországos műemlékjegyzék, melyet kétminiszter jóváhagyólag megerősített.ÖRÖKSÉG

KitekintőVelenceiMűcsarnok 101Bódi KingaAz eredeti fotókból és tervrajzokbólösszeállított kiállítás Magyar or szá -gon első alkalommal kísérel megátfogó képet nyújtani a velenceiGiardiniben található Magyar Pavilonépítéstörténetéről. Hazánk állandóMűcsarnoka az 1895 óta működőVelencei Biennále keretein belülépült fel Maróti Géza (1875–1941)tervei szerint, hogy kétévente helyetadjon a magyar képzőművészet nem -zetközi bemutatásának. Az épületkülönlegességét nem csupán állandómivolta, gazdag szecessziós dí -szítése, a Giardiniben elfoglalt előkelőhelye, s mérete adja, hanemmegépítésének dátuma is: Magyar -or szág 1909-ben másodikként emel -hetett – az 1906-ban felépült BelgaPavilon után – saját (nemzeti)Kiállítóházat a Velencei Biennálén.A Magyar Pavilon építéstörténetehárom nagyobb korszakra osztható.A kezdeteket a Maróti tervezte épületjelenti, amely 1909 és 1958 kö -zött funkcionált. Az állandó Műcsar -nok kivitelezése a korabeli szeceszsziósGesamtkunstwerk-törekvéseknekteljes mértékben megfelelt.Az épület megálmodása és megvalósítása,belső tereinek elrendezéseMaróti nevéhez fűződik, míg az épü -let díszítőrészleteit a Gödöllői Mű -vésztelep művészei készítették:a mozaikokat Körösfői-Kriesch Ala -dár (1863–1920), az üvegablakokatpedig Nagy Sándor (1869–1950).A tető mázas cserepei, valamint abejárat lábazati csempéi a Zsolnaygyárbólérkeztek Velencébe. A kiállításonláthatók Maróti korábbi velenceitervei 1906-ból és 1908-ból, azelfogadott terv 1909-ből, homlokzatésalaprajzok, enteriőrképek s fotókaz épületdekorációról. A velenceiMűcsarnok egyediségét az 1900-asévek elején egyrészt gazdag díszítése,másrészt a korban kuriózumnakszámító építéstechnikai megoldása(felülvilágításos) jelentette.A Magyar Pavilon történeténekmásodik szakasza az 1958 és 1994közötti időszakra tehető, amikoraz épület a Benkhard Ágost(1910–1967) által átalakított formábanműködött. A második világháborúután romossá vált Kiállítóházhelyreállítására az 1950-es évekvégén került sor. Ekkor az eredetiépület megjelenését-díszítését akorabeli „letisztultabb” elvárásoknakmegfelelően modernizálni akarták.Az átépítés során a Maróti-architektúrátteljes mértékben eltüntették,a fő- és oldalhomlokzatokat körbefalazták,a magas tetőt lebontották,az épület egyes díszítőrészleteit le -verték, a bejárat ornamenseit levakolták,a kiállítótereket pedig teljesenátalakították: egyszerű, lapostetős, belső udvaros kubussá váltaz épület. A megvalósult Benkhard-ÖRÖKSÉG

Kitekintő –féle tervrajzokon kívül láthatókkorábbi olasz és magyar átalakítá -si vázlatok, valamint homlokzatésenteriőrképek az 1990-es évekközepéig funkcionáló Pavilonról.Az épület harmadik korszaka azeredeti architektúra legteljesebbA Pincegaléria kiállításánakanyagát válogatta:Bódi Kingaés Sümegi Györgyhűséggel történő visszaállításávalvette kezdetét. A falkutatási munkálatok1992 és 2000 között Lővei Pálés Sümegi György művészettörténészekvezetésével zajlottak, a re kon s -trukció pedig Csete György építész1994-ben készült terve alapjánvalósult meg. A helyreállítás következtébensor került a megmaradtszecessziós díszítések feltárására,restaurálására, az 1950-es évekbelikörbefalazás elbontására, s a tetőszerkezetújraemelésére. Velencébena Magyar Pavilon 2000 óta isméteredeti szecessziós külső formájában,de a kor elvárásainak megfelelőmodern kialakítású kiállítóterekkelad évről évre otthont a kortársmagyar képzőművészetnek és építészetnek.A hiánypótló tárlat megvalósulásábannem csupán az épület 101.évfordulója, hanem egy gyűjteményadományozásis közrejátszott.A kiállításon szereplő valamennyifotó és tervrajz magángyűjteménybőlszármazik. A korabeli levelezésekből,szerződésekből, minisztériumihatározatokból, eredeti fotókbólés tervrajzokból álló kollekció aMagyar Pavilon teljes építéstörténeténekrészletes dokumentációjátjelenti, amely 2010-ben maradéktalanula Kulturális ÖrökségvédelmiHivatal archívumába került.A megépített Magyar Pavilonfőhomlokzata. Maróti Géza (1875-1941)terve. 1909 (Mozaikok: Körösfői-KrieschAladár; üvegablakok: Nagy Sándor;a bélletes kapu lábazati kerámiái:Zsolnay-gyár. A mozaikokat és azüvegablakokat Róth Miksa kivitelezte.)Az átépített Magyar Pavilon főhomlokzata.Benkhard Ágost (1910-1967)terve, 1958A Magyar Pavilon eredeti állapotánakhelyreállítása. A főhomlokzat azelkészült új, Csete György (1937) általtervezett magastetővel, 1999-2000ÖRÖKSÉG

KitekintőEmberPeople meet in architectureBÁR A NEMZETKÖZI KIÁLLÍTÁS KÖZÖS NYELVE AZ ÉPÍTÉSZET, MÉGIS HOSSZÚ ÉVEK ÓTA ELŐSZÖR VEHETTE ÚJRAKÉZBE A KONCEPCIÓ KIALAKÍTÁSÁT ÉPÍTÉSZ, AZ IDÉN PRITZKER-DÍJAT (MELYET AZ ÉPÍTÉSZETI NOBEL-DÍJNAKIS SZOKÁS NEVEZNI) NYERT JAPÁN KAZUYO SEJIMA.Papp TímeaésépítészetA magyar pavilonbanceruzák formálták a teretFotó:Papp TímeaA Biennále első női igazgatója vallja,az építészet célja a valós terek létrehozása,elősegítve az emberekközötti kommunikációt egy olyankorban, amikor a párbeszédet a legfejlettebbtechnológiák igyekeznekhelyettesíteni. S az elszigetelődésfeloldására a jelennek kell funkciótadni: folyékony tereket kell létrehozni,hierarchia nélkül, hogy folyamatoskapcsolat jöhessen létre a kívül ésbelül viszonyában. Sejima szerint akiállítás épp arra ad alkalmat, hogya különböző ötletek a jelenben megtestesülvekapszulaként magukbafoglalják a jövőt is.Az Arsenale-ban cégek, építészek,művészek munkái, a Giardiniben anemzeti pavilonok, a város elegánspalotáiban további nemzetek bemutatkozóiláthatók. Vannak kevésbéúj ötletek: a japánok „egyteresedését”még mindig a 2005-ös RIBA(Royal Institute of British Architects)aranyérmes Taichung MetropolitanOperaháza szemlélteti (Toyo Ito terveialapján). Újdonság a kanadaiak„élő építészete” – a kortárs vadon.A „Hylozoic Ground” elnevezésűinteraktív környezet egy fantasztikusélő erdő: több tízezer pillekönnyűdigitálisan előállított összetevőt láttakel mikroprocesszorral és közeledésérzékelővel,melyek mind azemberi jelenlétre reagálnak.A már nemzeti pavilonnal rendelkező,a kiállításon hosszú évtizedekóta részt vevő országokhoz mindenévben csatlakoznak újabbak. Közülüka Bahreini Királyság elnyerte a legjobbnemzeti szereplésért járó AranyOroszlán Díjat. Az emberek szeretnékvisszakapni beépített tengerpartjukat.Halászkunyhókban, szőnyegenülve néz hetjük a vetítést: milyennehezen viselik a parttal és a vízzelvaló kap cso lat, a halászat lehetőségénekhiányát. Meglepően sokan fordultakősi anyagokhoz, sokszor a fáévolt a főszerep. A cseh és szlovákközös pavilonban a „természetesépítészet” volt a hívószó, úgymond’a jelenlegi építészeti krízishez inspirációtcsakis a természet adhat.A kínai „amateur architecture studio”szétszedhető mobil fakupolát mutatottbe, amely logikai játékként rakhatóössze és szedhető szét.Az indiai Studio Mumbai Architectscsarnoka, akárcsak egy asztalosműhely,ahol a hagyományos technikákkalés helyi alapanyagokkal alkotásfolyamatába pillanthattunk be ma -ket tek, anyagtanulmányok, skiccekközött sétálva.Vajon rajzolnak még az építészek?Erre voltak kíváncsiak a magyarpavilon BORDERLINE architecturecímű installációjának tervezői:Wesselényi-Garay Andor és FerenczMarcel. Úgy tűnik, igen. Filmre vették,ahogy fehér papírt és írószerttesznek építészek elé, akik pillanatnyizavarukat és a kamerát feledveskiccelni kezdenek. Varázslatos,ahogy már néhány vonalból formaszületik, majd terek alakulnak.Ha mindezek után a látogatót iselfogja a „rajzolhatnék”, a kihelye -zett plexilapon hagyhatja kézjegyét.Erre inspirál a dekoráció is, a teretkitöltő ceruzatömeg.ÖRÖKSÉG

VéleményAz egyetlenkottaátfestették a vigántpetendi műemlék templomfalképeitBalázsik TamásA Veszprém megyében lévő egyesülttelepülés petendi részénekKeresz te lő Szent János tiszteletéreszentelt templomát a nagy műveltségűme cé nás, Eszterházy Károly,a későbbi egri püspök emeltetteaz 1750–1760-as évek fordulóján.(A bejárati ajtó zárkövén az 1760-asévszám látható.) Hangulatos barokktemplom, a tituláris szentet ábrázolóbarokk oltárképpel, dekoratívszószékkel, egyedi faragású XVIII.századi pa dok kal, eredeti állapotbanmegmaradt ajtókkal, fűzött vasrácsúablakkal, színes üvegablakokkal,ahol a Mű vészetek Völgye rendezvényeinekkeretében nagyszerűhang versenyek részese lehetaz érdeklődő.Ebbe az összművészeti élményegyüttesbeavatkozott bele az oltárképetkiegészítő, Keresztelő SzentJános szüleit, Zakariást és Erzsé -betet, valamint baldachint ábrázolófalfestményeknek a 2009 végén,2010 elején bekövetkezett átfestése.A hozzáállás tekintetében némilegpárhuzamként idézhető és a szakmaikörökben joggal bírált novaikifestéssel (átfogó kritikája:Granasztóiné Györffy Katalin:Műemléki belső terek restaurálása?,rekonstruálása?, „látványteremtése”?.Műemlékvédelmi Szemle, XI. évf.1-2. 2001. 111-123. o.) ellentétbenazonban, ahol az újrafestő-restaurátor„bravúrjával és fantáziájával”szembesülhet a szemlélő. A petendiátfestésen csak a festés bátorságaérzékelhető. A petendi átfestésselbizonyára „populárisabb” (a vi -zu ális kultúrát tekintve alacsonyabbszintekhez kötődő) eredmény született,mintha restaurátori eszközökalkalmazására került volna sor, deaddig jó a magyar kultúrának, amígpl. az Excanto vagy az AnticoIncantamento tolmácsol XV-XVIII.századi zeneszerzőket ezekben atemplomokban, és nem lakodalmasrock szól, ami pedig feltehetőensokkal nagyobb publikumot vonzana.Műemlékvédelmi szempontból mind -azonáltal az a legnagyobb prob léma,hogy a beavatkozás nem tekinthetőa műemlék egy részletének pusztánidőleges, saját szempontú újrafogalmazásának,szemben egy zeneműhamis és bármikor javítható előadásával.Mert itt – hasonlóan másmű emlékek, nem elsődlegesena konzerválást (vagy Marosi Ernőakadémikus találó kifejezésével élve„a nyombiztosítás”-t) szem előtttar tó beavatkozáshoz, maga az alapanyag,az eredeti mű, a kotta „hasz -nálódhat el” vagy sérülhet az átfestésvárható jövőbeni eltávolításakor.Minthogy a folyamatnak, az átfestésszokásának a következményei nem,vagy igen nehezen orvosolhatók,műemléki közérdek, hogy e gyakorlatnakvége szakadjon, bár a felügyeletiálláspont szerint a visszafordíthatóságlehetősége maradéktalanulmegvalósítható.A falkép részlete az újrafestés előttFotó: Serfőző Szabolcs (2009.08.14.)...és után Fotó: Balázsik TamásElgondolkoztató továbbá, hogy azimént értékelt átfestés fog a közeljövőbenbekerülni a magyarországibarokk falképfestészet jelenleg ké -szülő nagy korpuszába vigántpetendifalképekként, pedig ezek valamimásról tanúskodnak immár, nemaz egykori kifestésről. Ez a „valami”pedig az, hogy van újragondolandóa falképrestaurátori szakmagyakorlásfeltételrendszerén.ÖRÖKSÉG

KönyvszemleKincsaz árverésenHORAE INTEMERATE VIRGINIS MARIE SECUNDUM VERUM USUM ROMANUM CUM PLURIBUS ORATIONIBUS TAMIN GALLICO ET IN LATINO. PARIS, 1501 MÁJUS 1. THIELMAN KERVER. 96 SZTL. LEV. DÍSZESEN ARANYO-ZOTT, FRANCIA STÍLUSÚ, XVIII. SZÁZADI BŐRKÖTÉSBEN.Kőszeghy-Puska IldikóA Központi Antikvárium 115. árverésénritka kincs került kalapács alá,egy 1501-ben pergamenre nyomtatott,fémmetszetekkel gazdagondíszített párizsi hóráskönyv. Kikiáltásiára egymillió-hatszázezer forint volt,ezen az áron is kelt el. Európábanegyetlen regisztrált példánya ismert,természetesen magángyűjteményekbenelőfordulhat még példány belőle.Az árverési katalógus leírása szerinta hóráskönyv magánájtatosságra– elsősorban nők számára – készültimádságoskönyv. Az elnevezés aháromóránként elvégzendő imádságokra,a „hórák”-ra utal. MagvátSzűz Mária kis zsolozsmája adja,amelyet bűnbánati zsoltárok, litánia,halotti könyörgések, szentekhez szólóimádságok egészítenek ki. Mindigtartalmaz kalendáriumot is. A műfajvirágkorát a XV. századi francianyelvterületen élte, a reprezentatívdarabokat pergamenre nyomtatták.Ezek egy átmeneti korszak termékei,utánozzák a pergamenre festettkódexeket, de a nyomtatásnakköszönhetően már nagyobb példányszámban,szélesebb rétegekhez juthattakel. Vegyük figyelembe, hogyha négy hónappal korábban jelentvolna meg, ősnyomtatvány lenne, ígyigen korai antikva. A könyv a Kervernyomda munkája, a koblenzi származásúnyomdász, Thielman Kerverműhelyéből kikerült hóráskönyvekművészi kvalitásban és nyomdai kivitelbena műfaj legszínvonalasabbdarabjai közé tartoztak. Az elsőtmég 1497-ben nyomtatta, ekkor mégfametszetű illusztrációkkal, amelyeket1499-től fémmetszetek váltottakfel. Rendkívüli népszerűségüketmutatja, hogy Kerver 1522-ben bekövetkezetthaláláig számos kiadástértek meg. A műhelyre jellemzővolt, hogy az illusztrációkat, dúcokatfantáziadúsan variálták, ennekA hóráskönyv címlapjátKerver nyomdászjelvényedíszíti, kétágaskodó unikornisközött egy tölgyfa,rajta címer T. K.monogrammalköszönhető, hogy nincs két teljesenegyforma kiadása.A fémmetszet a fametszettel párhuzamosana XV. század közepén tűntfel Párizsban és Kölnben. Bonyolulteljárás, mivel a fémet sokkal nehezebbmegmunkálni, ezért nem terjedtel olyan széles körben, mint afametszet, inkább luxuscélokat szolgálókiadványokban tűnik fel. Sajátosés ritka válfaja a poncolt fémmetszet.A rajz körvonalait puha fémbe(ólomba) vésik, a formákon belülpedig apró mintázatokat vernek anyomódúcba. A technika 1454-bentűnik fel először. Az egyszerűbbfametszés később háttérbe szorította,bár használatára találunk utalástmindaddig, amíg az angol ThomasBewick 1775 körül új eljárást nemvezetett be a fametszet technikájába.A rajzot nem a fa erezeténekmentén, hanem haránt irányban, azerezetre függőlegesen véste a fába.Ezzel lehetővé vált, hogy a fémmetszetfinomabb vonalvezetését a fadúconis alkalmazhassa.A hóráskönyv címlapját Kervernyomdászjelvénye díszíti, két ágaskodóunikornis között egy tölgyfa, rajtacímer T. K. monogrammal.A következő lapon a nagyobb változóünnepek táblázata olvasható az 1497és 1520 közötti évekre. Ezt követia kalendáriumrész, amelynek lapjaitaz adott hónap jelentősebb szentjeinekéletéből vett jelenetek keretezik.Ezután evangéliumi részletek, majdbűnbánati zsoltárok sorakoznak.Minden bekezdés fedőfestékkelkészült, piros vagy kék alapon aranyiniciálékkal kezdődik. Ez a díszítésimód drágább és időigényesebb technikaa tollal rajzolt illumináláshozképest. A nyomdász a díszítendőrészek helyét kihagyta, majd ezeketerre szakosodott műhelyben festettékki.Hazai árverésen az elmúlt fél évszázadbanpergamenre nyomtatotthóráskönyv nem bukkant fel. Magyarközgyűjteményben e kiadásból, sőta Kerver-műhely bármely hóráskönyvébőlsem található példány. Egy1517-es kiadása, mely ApponyiSándor birtokában volt, szerepeltegy 1876-os kiállításon.ÖRÖKSÉG

VisszapillantóNálunk ilyen is VOLT!A JÓ MEMÓRIÁVAL MEGÁLDOTT OLVASÓK TALÁN MÉG EMLÉKEZNEK ARRA A CIKKRE, AMELYBEN A KÖH NYUGAT-DUNÁNTÚLI IRODA A SOPRONI TERÜLETFEJLESZTÉSI SZABADEGYETEMRŐL SZÁMOLT BE NÁLUNK ILYEN IS VAN!CÍMMEL. MOST EGY MÁSIK JÓL SIKERÜLT KEZDEMÉNYEZÉSRŐL ADUNK TUDÓSÍTÁST.Dr. Veöreös András – Szigethy Balázs2010 nyarán először jelent megönálló standdal a Kulturális ÖrökségvédelmiHivatal a soproni VOLTFesztiválon, az ország egyik legnépszerűbbkönnyűzenei fesztiválján,amely az előző évekhez hasonlóanaz idén is tízezreket vonzott a legkülönbözőbbkorosztályokból.A fesztivál gerincét adó zenei programokmellett fontosnak éreztükSopronnal és a műemlékvédelemmelkapcsolatos ismeretterjesztőprogramok szervezését, városunkés persze országunk építészetiértékeinek, kulturális örökségénekbemutatását. A fesztivál szervezőiegy faházat bocsátottak rendelkezésünkrea fesztiválterület egyik központihelyén, melyet a fő programokhozigazítva déltől estig tartottunknyitva, a Tourinform Irodamunkatársaival közösen. A KulturálisÖrökségvédelmi Standon lehetőségenyílt a fesztiválozó közönségnekmegismerkedni az örökségvédelemhelyzetével, tájékozódni az aktuálishivatali kiadványokból, ismerkedniaz ICOMOS örökségvédő tanácsadóhálózatával, részt venni a különféleprogramokon, játékokon, vagy csakegyszerűen beszélgetni építészetről,műemlékvédelemről… Nagy népszerűségnekörvendett a standelőtti mágnestáblán elhelyezett,Tűztornyot ábrázoló kirakójáték is.A rendezvénynek helyet adó sopronikemping területén kétszer rendeztükmeg a „Nem csak a 20képeseké a világ” fantázianevűjátékot, melynek során 20-20magyarországi, illetve európaiműemlék képét rejtettük el, ezeketkellett összegyűjteniük és felismerniüka játékos kedvű fesztiválozóknak.A résztvevőket három tematikusvárosnéző sétára invitáltuk, amelyeka „Sopron felülről”, „Sopron kívülről”és „Sopron belülről” nevet kapták.Első alkalommal a Lővérekkelés Sopronbánfalvával ismerkedtünk,a belvárosra csak egy kilátóbóltekintettünk le. A második sétaa városfalakat, a harmadik pediga belváros nevezetességeit mutattabe. Minden sétához kapcsolódóanismeretterjesztő emlékeztetőt készítettünk,melyet Sopron rövid történetétbemutató tájékoztató füzet iskiegészített.A Sörházdombi-kilátó egy másikprogramunk célpontja lett: versenyfutásután innen kellett felismernia belváros tornyait. A futásbanmeg fáradt résztvevők torka természetesennem maradt szárazon.Az örökségvédelem iránt komolyabbanérdeklődők a Klubszínpadonmeghallgathatták azt a kerekasztalbeszélgetést,amelynek résztvevőjeRáday Mihály városvédő, KuslitsTibor, Sopron főépítésze, RiglerZsolt, a Soproni BormarketingMűhely Kht. ügyvezetője és VeöreösAndrás műemlék-felügyelő volt. Szóesett a műemlékvédelem alapelveiről,illetve a műemlékek hasznosíthatóságáról,a városfejlesztésről.A kiindulást a soproni gazdanegyedaktuális problémái adták. A beszélgetéstémájához kitűnően illeszkedetta Bormarketing Műhely Kht.által kínált borkóstoló.Természetesen nincs játék nyereménynélkül, így a városnéző sétákhozkapcsolódóan mindenkineklehetősége nyílt egy rövid ismeretterjesztőtotó kitöltésére, sőt, ahivatali standon Sopronnal kapcsolatoskvízjáték is bőséges jutalommalkecsegtetett. Bármely programunkrésztvevője a Dömötöri cukrászdábankészített, a soproniTűztornyot formázó mézeskalácsotés Zemplenszky Gyula népi iparművészkerámia emlékérmével díszítettemléklapot kapott ajándékba.A Dömötöri cukrászda a városnézőséták résztvevőinek még egy fagyitis felajánlott, tekintettel a – VOLTFesztiválokon egyébként szokatlan –nyári forróságra. A megrendezettjátékok, versenyek nyertesei fődíjkéntszálláslehetőséget nyertek aKÖH vendégházainak valamelyikében,valamint a Lővér Pince jóvoltábólpalackozott borokhoz, a fesztiválszervezőknekköszönhetőenpedig pólókhoz és egyéb VOLT-osajándékokhoz juthattak hozzá.A programjainkon, a fesztiválonrészt vevők számához képest talánkevesen, de várakozásainknak nagyjábólmegfelelő számban vettekrészt az érdeklődők, különösen igazez a belvárosi sétára és a kvízjátékokra.Első ilyen jellegű szereplésünkmindenképpen sikeresnektekinthető. Célunk az örökségvédelem,a műemléki szemlélet megismertetése,közelebb hozása volt.S ezt az üzenetet a programjainkonsikerült is továbbítani a résztvevőknek.Jövőre folytatjuk!ÖRÖKSÉG

MozaikKasszát csinálokHalad a munkaNagyváradonTavasszal elkezdődött a nagyváradi vár helyreállítása.A várat övező külső te rület néhány évvel ezelőtti felújítása,parkosítása után most a bástyákon be lüli épületeken dolgoznak,hogy eljussanak majd a leg belső palota-ötszöghöz.A város vezetését már jó ideje foglalkoztatta a vár rehabilitációja.Magának a várnak a felújítása főként uniós forrásból,csaknem 2,5 milliárd forint értékben valósul meg2015-ig. Az első ütem ke retében került sor a bontásokraés visszaépítésekre (az épületekben kenyérmúzeumot, kézművesipariműhelyeket alakítanak ki, ami így a céhekutcája lesz).„A belső ötszög felújítása 2011-től kezdődhet, ekkor azegykori fejedelmi palota nyugati szárnya következik. A legrosszabbállapotú, beomlott tetejű északi szárnyra isezután kerülhet sor, azonban ehhez még meg kell nyernia következő uniós pályázatot” – mondta a műemlékem.hunakEmődi Tamás művészettörténész.Csupán az első korty a nehéz – írta Paul Claudel hatalmasversének refrénjében (Ballada), s valahogy így va gyok ezzela jegyzetszerű írással én is, mert az első sorokat leírni mindignehéz. Különösen most nehéz, mert elköszönök. Attóla laptól, amelyet a Hivatal (akkor: OMvH) szellemi és anya gitámogatásával én alapíthattam még 1996-ban, aztán 2000 és2004 közötti szünet után 2005-ben tovább szerkeszthettem.Izgalmas volt ez a kétszer öt év. Sok minden történt azörökségvédelem területén ennyi idő alatt, kezdve az 1996-ostörvény életbe lépésétől a Hivatal többszöri átalakulásán áta jelen idő még korántsem befejezett szervezeti és szellemiváltozásáig. Ha kasszát csinálok, hogy a történteket mennyiretudta/sikerült közvetítenie a lapnak az általunk megcélzottolvasótáborhoz, kétségeim ellenére is azt hiszem, pozitíva kép. Annyit bizonyosan tudok/tudtunk, hogy mind apolitika, mind a szakma, mind a sajtó különböző szintjeinismerték a lapot, és sokan hivatkoztak is rá. (Megelőzvemegjegyzéseket: pozitívan, bizony!) Kaptunk visszajelzéseketa civil szervezetektől is. Kényes határon egyensúlyozott azÖRÖKSÉG. Arra törekedett, hogy közel hozza az örökségvédelemügyét az olvasókhoz. Havi megjelenéséből kö vet -kezően nem vetekedhetett a rádió, a tévé és a napi sajtófrissességével, de a szerkesztőséghez eljutott információkbirtokában – tájékoztatott. Nem a tu dományos megközelítéskizárólagos igényével, de tükrözte a Hivatal álláspontját.Átnézve csak ennek az utolsó öt és fél évnek anyagait,örömmel láttam, hogy mi mindenről sikerült hírt ad nunk.Korántsem a teljesség igényével, csak néhány témát sorolokfel – természetesen nevek nélkül, hiszen az kitöltené e jegyzetkereteit. Természetesen rendszeresen beszámoltunk ahazai és külföldi örökségvédelemmel összefüggő eseményekről,konferenciákról – kiemelten az erdélyi tanácskozásokról(Tusnád) –, a védetté nyilvánított régészeti lelőhelyekrőlés műemlékekről, az örökségvédelmi fejlesztési programokról,a műtárgyfelügyelet munkájáról (megemlítve anagy „fogásokat” is); cikkekben emlékeztünk meg Eszterházakapcsán is a Haydn-évről, akárcsak a most folyó Széchenyiévalkalmából Széchenyiről – bemutatva azokat a házakat,ahol született, illetve megfordult; teret adtunk a lapban (sajnosnem eleget) különböző vitáknak (Csónak utcai Ybl-ház,Nyírbátor, Visegrád, s főleg: a műemléki helyreállítás elvei,illetve a restaurálás szakmai kérdései – lásd: színezés). Nemkerült le a napirendről a budai Vár ügye sem, számos írásfoglalkozott a tervekkel, csak a Mátyás-templomról nyolc írásjelent meg. Bemutattuk az Europa Nostra Díjas épületeinket(gyügyei templom, New York palota, Orczy múzeum; azEurópa Kulturális Fővárosa projekt kapcsán írtunk a pécsihelyreállításokról (kiemelten: Cella Septichora) és feltárásokról– be mutatva Pécs mellett Nagyszebent is. Idén – azUNESCO szándékaival megegyezően – a szellemi kulturálisörökség irányában is bővítettük a lap té makörét, nyári,összevont számunkban pedig már természeti-táji örökségünknéhány kérdése is helyet kapott. Ezek a kapkodva kiragadotttémák csak a felszín – kicsit sem biztos, hogy legfontosabbtémái, amiket itt felsoroltam. Volt még cikk a NorvégAlapról, sorozat a Herein Networkről és a világ örökségről.A lap értékelése nem az én feladatom. Én itt most csakmegköszönni szeretném mindazoknak, akik írásaikkal, ta -nácsaikkal hozzásegíthettek, hogy az ÖRÖKSÉG szolgálhassaaz örökségvédelem ügyét.Az elköszönés az enyém, a folytatás az utódoké.Nagy ZoltánÖRÖKSÉG

MozaikFöld alatt:Borostyánkő útSzinte teljesen elkészültek Sopronban a Fő tér rekonstrukciójával.A Tűztorony tövében megtalált római kori utat láthatóvászeretnék tenni, ám különleges építészeti megoldásravan szükség. A majd' két évezredes távolsági kereskedelmiút ugyanis körülbelül kétméteres mélységben fut, azonbana Tűztorony és Fő tér közötti átjárót a nagy forgalom miattnem lehet leszűkíteni egy újabb térszint megnyitásával.A város most a térszint alatti bemutatás lehetőségét mérlegeli.Így egy födémet alakítanának ki a római kori emlékfölött, amely kockakő burkolatot kapna. Erről a szintrőlbetekintő nyíláson át lehetne megnézni a római utat, míglejutni hozzá a Tűztorony fogadóépületének pincéjéből, egyfolyosón át lehetne. Felmerült az is, hogy a Storno-ház pincéjébőlis meg lehetne közelíteni.Forrás: műemlékem.hu magazin,szöveg és fotó Kovács OlivérZalavár:a háborúkat túlélte,de a békét nem„Az évről évre folytatott feltárásoknak hála, mind több adatotsikerül összegyűjteni Zalavár-Várszigetről, amely a IX. századbanmeghatározó hatalmi központja volt a Kárpát-medencének” –mondta el a műemlékem.hu-nakSzőke Béla Miklós, a MagyarTudományos Akadémia RégészetiIntézetének főmunkatársa, ásatásvezetőrégész. Mivel a szakemberekimmár harmadik generációja kutatjaa területet (1948-ban kezdődtekaz első feltárások Fehér Géza vezetésével,majd Cs. Sós Ágnes 1956-tól csaknem 40 éven át folytatottásatásokat), így mind pontosabbanrajzolódik ki az egykori hatalmiközpont története.Ugyan a középkori épületek (kivévea zarándoktemplom rekonstrukcióját)már nem láthatók a területen,a Vársziget teljes feltárása mégévtizedekig eltarthat. A szűkösanyagi források miatt évente csaknéhány hétig áshatnak a régészek.ÖRÖKSÉG