Örökség 2010.09-10. - KÖH

Villanófény –visszahúzó erőre, de meggyőződésem,hogy az értékőrzés nem ellentétesa fejlesztéssel, igaz nem mindegy,hogy éppen milyen az a fejlesztés.Ezért tartottam fontosnak véleményünk,álláspontunk írott szavakbafoglalását és megjelenését. Talánsegíthet abban, hogy a kérdést újragondoljaépítő és építtető. Úgy ér -zem, az állásfoglalás jó visszhangotkeltett a szakmában és a közvéleménybenegyaránt.Miként a gyorsan következő másodikis, a Drechsler-palota kérdésében.Ahogy a Bécsi utca esetében, itt isazt látom, és ez nagyon fontos, hogya civil társadalom egyre érzékenyebbaz örökségvédelmi kérdések iránt.Tisztában voltam azzal is, kollégáimmilyen sokat dolgoztak, dolgoznakennek az épületnek az érdekében,hogy a lehetséges jogi keretek köztmilyen erőfeszítéseket tettek a ve -szélyhelyzetek elhárítására, az állagmegóváskikényszerítésére. Éppenezért örültem a civil kezdeményezésnek,amelyet levélben is köszöntöttem.Hiszem, hogy a civil örökségvédőkettermészetes szövetségeseinknekkell tekinteni, hiszen csakegyüt tesen lehetünk képesek valóbanmegvédeni értékeinket.Ezalatt a rövid idő alatt nyilván rengeteg,a jövő munkáját, feladatait,útját kijelölő tárgyalása, egyeztetésevolt, melyeket emelné ki?Néhány, a teljesség igénye nélkül:Folyamatos tárgyalásokat folytattam,folytatok a Minisztérium és a Hivatalfeladat- és hatásköreinek megosztásáról,az eszményem szerinti hárompilléren álló, állami örökségvédelmiintézményrendszerről. Tárgyaltam azMNV Zrt. vezetésével a KÖH vagyonkezelőiszerződéseiről. Ugyancsak azMNV Zrt.-vel és az I. kerület polgármesterévela budai Vár tervezettfejlesztési koncepciójáról, előzetesegyez tetést folytattam az NGM energiaügyekértés otthonteremtésértfelelős államtitkárával az energetikaicélú épületkorszerűsítési programörökségvédelmi vonatkozásairól,a BM építésügyért felelős helyettesállamtitkárával és a Magyar Építészkamarávalépítészet és műemlékvédelemkapcsolatáról. S nem utolsósorbanhatáron túli magyar szervezetekkela magyar vonatkozású kulturálisörökségvédelmi kérdésekről.Kiemelt feladatomnak tartom azegyházi műemlékek kérdését, ezértis találkoztam az egyházügyekértfelelős államtitkárral. S fontos kérdéskéntkezelem, megkülönböztetettfigyelemmel kísérem a GödöllőiKirá lyi Kastély helyreállítási munká -latait, különös tekintettel a magyaruniós elnökség helyszínére.A napi munka felől térjünk át személyesarcára. Senki nem mondhatta,hogy „kívülről”, ismeretlen em -ber érkezett a Hivatal élére. Akik jólismerték, de tán azok is, akik nem,tudhatták, erős, határozott személyiség.Mégis bizonyára sokan feltehetika kérdést, vajon hová lett aza fiatal régész, aki annakidején széptudományos karrier előtt állt.Különös erről beszélni. Valószínűlegtényleg komoly, tudományos pályafutáselőtt álltam, harmincöt évesenlettem kandidátus. A középkori régészettelfoglalkoztam. Témám, amelyetnémetül írtam meg, a Felső-Rajna-vidék és Magyarország kályhacsempeműhelyeinekkapcsolatait ku -tatta a XV. század második felében.Akkor ez valóban fontos volt nekem,s aztán egyre jobban éreztem, hogyvalami más is izgat. És ez a más,bármily különös is, az örökség ésa társadalom viszonyában fogalmazhatómeg. Az álmom egy olyan jólműködő szakigazgatás volt, amelybenművelt hivatalnokok dolgoznak.Mert úgy gondoltam, úgy gondolomma is, hogy jogállamban csak igazgatásimódszerekkel lehet a kor mány -zati akaratot véghez vinni. Mert „tu -domány” a nagy rendszerben a lehetőlegtökéletesebben végigvinni azakaratot, hogy „alul” az valósuljonmeg, amit „fölül” elgondoltak. Én azigazgatás szervezetét egy lomha elefánthozhasonlítanám, koordinálatlanmozgással, össze-vissza járó lábakkal,ormánnyal. A vágyam, hogy ezaz elefánt megtanuljon járni, tökéletesen,összehangoltan mozogjon.De tegyük félre az elefántomat.Fokozatosan jutottam el ahhoz a felismeréshez,hogy az igazgatás ér -dekel, s hogy az is tökéletes elhivatottságot,egész embert kíván. Nemle het abban az illúzióban ringatnima gam, hogy tudós vagyok, s közbena szakigazgatással foglalkozomegy kicsit vagy fordítva. Ezért történtaz, hogy amikor nyolc éve bú -csút kel lett mondanom az elnökitanácsadói poszt nak, önként választottama ha tó sági feladatot. Az márfontosabb volt számomra, mint atudományosság.S a tudomány immár csak a múlt?A tudományból két dolgot biztosanel lehetett sajátítani, s mindkettőéletre szólóan meghatározó.A precizitást sazt a tényt, hogyminden döntésnekracionálisalaprakell épülnie.Fotó: Hack RóbertÖRÖKSÉG