Műemlékvédelem LII. évfolyam 2008/6. - KÖH

en az elôzôben is készült, épületek, épületegyüttesekszinte tobzódnak a – gyakrankülönbözô neveken említett – tornácokban.Fogaras 1632-es inventáriumából kitetszôennemcsak „Az Paloták eleött ualó hozzufoliosó, az elei deszkáual által szakaztott, azfeli fa rostélios... Az Tornácznak felseômeniezete mind végigh tarkán festett Pártázott…”, hanem az istállók is. De „AzTiukáz ház éppen baronából (így!) rakott,kiuẅl beleöl uakolt, keörös körniẅl mindTornáczos.” Az egyik kertészház is tornácos,a városban lévô kocsma „Az elsô háznakegy karfás deszkázot Tornácza” van. 6 Akövetkezô, 1656-ban készült összeírásban akiragadott példaként említett tornácokróltöbbet is megtudhatunk, hogy bizony az istállók„Karfás Tornác eleje bontakozott, régi,rosz, deöleôfélben áll...”, hogy az a bizonyoskocsmaház elôtt a tornác „sendelihéjázatt alat való”, és egyébként jó állapotbanvan. 7 Ezek azonban, talán a „palotákelôtt való”-t kivéve rendkívül szerény kivitelûnektûnnek, olyannak, mint, a csíkrákosi1660–70 es években épült Cserey-kúria tornáca,amire Balogh Jolán is hivatkozik. 8A görgôi Görgey-udvarház 1583-as rajzáhozérdemes társítani a nem túl távoliImreg majd egy századdal késôbbi összeírását.„Curia Szalmával födöt, fa Palankalkeritetet egy felôl, más felôl pedigh Sövénniel.Az melj curianak egyk része egy Fedélalat Sindeles két Contignatioból ál. FelsôContignatio fából való; Az alsó Pedighlenkôbôl; És elôtte egy fa filegoria. Az melirefel járó Gradich szolgál.” 9Nyilvánvaló, hogy a falusi építészetbenezek a szerény kivitelû tornácok találnakbefogadásra és nem Keresd, Bethlenszentmiklósvagy Sárospatak, Nagybiccse, esetlegSopronkeresztúr pompás oszlopsorai.Már csak azért se, mert egy nagyon fontosdolog hiányzott, a megfelelô építôanyag – atudás mellett –, a paraszti építészet jóvalkésôbb kezdte el a követ használni, a különbözôföld alapanyagú falaknál pedig, ha „reneszánsz”tornácot építettek, akkor azt égetetttéglából tették. És ez is jószerével csaka XIX. században történt meg. Tanulságosvégignézni Malonyay Dunántúl kötetében aszentgáli házak képeit. A kisnemesi hagyományokkalrendelkezô faluban a környékátlagánál korábban kezdték a követ használni,de az 1600-as évek elején épültnekA Molnár Albert által 1673-ban faragottlépcsôoszlop a Korniss-kastélyban,Szentbenedekentartott háznak az ereszkinyúlását még csakegyszerû pillér támasztja alá, az íves-oszlopostornácok – ha ez egyáltalán megállapítható– csak a XIX. század elején tûnnekföl. 10 És akkor egy hirtelen váltással a másik,az építészettel összefüggô területre, a festetttemplomi asztalosmunkákra térek át.Itt teljesen egyértelmû az út a „magas-”és a népmûvészet között. Van, amikor a kettôközött nincs is különbség, a szentbenedekiKorniss-kastély elpusztult XVII. századimennyezetének lendületes díszítése nemsokban különbözik a farcádi (1629) vagy agyalakutai (1625 vagy 1623) templométól.És ez utóbbival rögtön a problémák közepéntaláljuk magunkat. Kovács András rámutatKelemen Lajos hosszú idôn keresztülelfogadott azon következtetésének tarthatatlanságára,miszerint Mezôbándi Képíró Jánosvolt a festôje a mennyezetnek. A nevezettmester valószínû mennyezeteket díszítôbetétképeket készített Bethlen Gábor ural-371