Teljes cikk (PDF) - eLitMed.hu

VI. MAGYAR OSZTEOLÓGIAI KONGRESSZUS 

A Magyar Osteoporosis és Osteoarthrologiai Társaság (MOOT) 

XIV. Kongresszusa 

A Magyar Radiológusok Társaságának Oszteológiai Szekciója 

(MRT-OS) – XV. Oszteológiai Napok 

BALATONFÜRED, 2005. MÁJUS 25–28. 

A KONGRESSZUS FÕ TÉMÁI: 

A gyulladásos csont-ízületi betegségek képalkotó diagnosztikája és terápiája 

Asthmás betegek osteoporosisa 

Nukleáris medicina az oszteológiában 

A csontrendszer immungenetikai vonatkozásai 

Oszteológiai kazuisztikák 

Ízületi ultrahangvizsgálat – gyakorlatok 

A KONGRESSZUS ELNÖKEI: 

dr. Lakatos Péter és dr. Forgács Sándor 

TUDOMÁNYOS BIZOTTSÁG: 

dr. Forgács Sándor • dr. Lakatos Péter • dr. Marton István 

dr. Mester Ádám • dr.Tamási László 

A kongresszus fõtitkára és a hoszteszszolgálat vezetõje: 

Bárkovits Sarolta 

Ezúttal is köszönetet mondunk a kongresszus támogatóinak. 

FÕSZPONZOROK: 

BÉRES • LILLY • MSD • NOVARTIS • ORGANON • RICHTER • ROCHE • 

SANOFI-AVENTIS • TEVA 

SZPONZOROK ÉS KIÁLLÍTÓK: 

Agfa • Amersham Health • Avnet • Fresenius Kabi • Green-Sound • Hitachi • Hun-Med • 

IBSA Pharma • Innomed • Kéri Pharma • Konsens • Medicina Könyvkiadó • Ortoprofil • 

Pfizer • Polfa • Salus • San-Eco • Tyco-Mallincrodt • Variotrade – Toshiba • VTL Trade – 7X Kft. 

A Ca és Csont e számának fõ támogatói: MSD Kft., sanofi-aventis 

Hirdetõk: 

Béres Rt., Lilly Hungária Kft., Richter Gedeon Rt., Roche (Magyarország) Kft., San-Eco Kft., 

Teva Pharma Rt. 

3 

C A É S C SONT 2005;8(1):1–36.

2005. május 25., szerda 

A SZEKCIÓ 

11.00–12.30: Civil Fórum. Csontritkulás – Helyünk Európában 

Moderátorok: Pásztor Magdolna, Marton 

István 

11.30–13.00: Ebéd 

13.00–14.00: A kongresszus megnyitása 

Lakatos Péter, Forgács Sándor 

Plenáris elõadások 

Üléselnökök: Marton István, Szûcs János 

Antimechanostat 

Lakatos Péter 

Szekunder osteoporosisok patomechanizmusa 

Poór Gyula 

Az arthrosis mint gyulladásos betegség – 

Terápiás vonatkozások 

Szekanecz Zoltán 

Mechanikai erõk molekuláris szintû hatásmechanizmusa 

a csontszövetben 

Szekeres László 

14.10–15.10: Organon-szimpózium. Hitek és tévhitek a 

menopauzális hormonterápia körül 

Moderátor: Horváth Csaba 

MHT és az emlõrák rizikója – Tények és 

tévhitek 

Ács Nándor 

Cardiovascularis kockázat és az MHT kapcsolata 

Forster Tamás 

Az MHT szerepe az osteoporosis prevenciójában 

– Elõnyök és kockázatok 

Valkusz Zsuzsa 

15.15–15.55: Bejelentett elõadások I. 

Üléselnök: Bálint Géza 

Az SQSTM1 gén mutációinak vizsgálata 

hazai Paget-kóros betegeken 

Donáth Judit, ifj. Gergely Péter, Blazsek Antal, 

Poór Gyula 

Új osteoclast-jelpálya azonosítása génhiányos 

(knockout) egerek segítségével 

Mócsai Attila, Mary Beth Hunphrey, 

Clifford A. Lowell, Mary Nakamura 

TUDOMÁNYOS PROGRAM 

4 

Stimulation of cytokine and chemokine 

expression by human articular chondrocytes 

in response to fibronectin fragment 

stimulated integrin signaling 

Pulai Judit, Hong Chen, Hee-Jeong Im, 

Sanjay Kumar, Charles Hannings, Richard 

Loeser 

A kalciumszenzor-receptor inaktiváló mutációi 

által okozott hypercalcaemiás állapotok 

klinikai és genetikai vizsgálata 

Tõke Judit, Tóth Miklós, Patócs Attila, 

Gergics Péter, Csákvári Violetta, Bertalan 

Rita, Rácz Károly, Tulassay Zsolt 

16.00–17.10: A denzitometriás munkacsoport beszámolója 

17.20–18.20: Roche–GSK szimpózium 

Üléselnök: Lakatos Péter 

A gyógyszeradagolás gyakoriságának 

farmakokinetikai vonatkozásai 

Kerpel-Fronius Sándor 

A terápiás fegyelem (adherencia) jelentõsége 

osteoporosisban 

Szathmári Miklós 

Ibandronat – kényelmes adagolási alternatíva 


2005. május 26., csütörtök 

A SZEKCIÓ 

VI. MAGYAR O SZTEOLÓGIAI K ONGRESSZUS 

9.00–9.40: Bejelentett elõadások II. 

Üléselnök: Bors Katalin 

166-holmium-fitát radiosynoviorthesis 2,5 

éves klinikai eredményei. I-II. fázisú 

randomizált, emelkedõ dózisú, szimpla 

vak, placebokontrollos összehasonlító, 

prospektív vizsgálat 

Szentesi Margit, Takács Sarolta, Géher Pál 

166-holmium-fitát radiosynoviorthesis 

eredményességének ultrahangos követése 

– 2,5 éves eredmények. I-II. fázisú, randomizált, 

emelkedõ dózisú, szimpla vak, 

placebokontrollos összehasonlító, prospektív 

vizsgálat

Szentesi Margit, Farbaky Zsófia, Buday Ilona, 

Géher Pál 

166-holmium-fitát-radiosynoviorthesis 

eredményessége rheumatoid arthritises 

krónikus térdízületi synovitisben. Egyéves 

klinikai eredmények. III. fázisú 

prospektív vizsgálat 

Szentesi Margit, Takács Sarolta, Farbaky 

Zsófia, Nagy Erzsébet, Környei József, 

Antalffy Mária, Törkõ János, Géher Pál 

Indium-111-oktreotidszcintigráfia diagnosztikai 

jelentõsége onkogén osteomalaciában 

Gergely Péter, Jónap Ildikó, Poór Gyula 

9.45–10.45: Nukleáris medicina kerekasztal 

Üléselnökök: Balogh Ildikó, Szekanecz Zoltán 

A kerekasztal résztvevõi: Bártfai Katalin, 

Gaál János, Garai Ildikó, Kopcsányi Zsuzsa, 

Pásztor Tamás, Szentesi Margit 

Mozgásszervi izotópdiagnosztika 

Kopcsányi Zsuzsa 

Izotópos terápiás lehetõségek a reumatológiában 

Szentesi Margit 

Felkért hozzászólók: 

Garai Ildikó: A PET mint új lehetõség 

Gaál János: Gyakorlati megfontolások a 

reumatológus szemszögébõl 

10.50–11.50: Béres-szimpózium. D-vitamin-terápia, a bázisterápiától 

a rehabilitációig 

Üléselnökök: Horváth Csaba, Lakatos Péter 

Nagy nemzetközi vizsgálatok. Mit jelent a 

placebocsoportba kerülni? 

Donáth Judit 

D-vitamin-pótlás az osteoporosis terápiájában. 

Klinikai és költségszempontok 

Horváth Csaba 

A D-vitamin-terápia elõnyös hatásai az 

osteoporosisos betegek rehabilitációjában 

Bors Katalin 

12.00–13.00: Lilly-szimpózium. Csont(tovább)képzés 

Üléselnökök: Lakatos Péter, Poór Gyula 

Evista 

Csontminõség és töréscsökkenés 

Takács István 

Emlõrák a posztmenopauzában lévõ nõknél 

Boér Katalin 

Forsteo 

Csont(tovább)képzés 

Somogyi Péter 

13.00–14.30: Ebéd, majd MOOT-vezetõségi ülés 

(Hotel Füred, III. emeleti tárgyalóterem) 

5 

14.30–16.30: Ízületi betegségek – kerekasztal. A gyulladásos 

csont-ízületi megbetegedések diagnosztikájának 

aktuális kérdései 

Moderátorok: Forgács Sándor, Mester 

Ádám 

Arthritis and christall induced arthritis 

MR imaging 

Iain Watt (UK) 

A gyulladásos csont-ízületi betegségek 

ultrahangvizsgálata a klinikus szemével 

Bálint Péter 


ultrahangvizsgálata a radiológus szemével 

Farbaky Zsófia 


izotópvizsgálata 

Karlinger Kinga, Györke Tamás 

A gyulladásos elváltozások CT-vizsgálata 

Mester Ádám, Karlinger Kinga 

A gyulladásos és tumoros elváltozások 

differenciáldiagnosztikája 

Köllõ Katalin 

Diszkusszió 

16.40–17.10: Pharmapatent-szimpózium 

Korszerû kalciumpótlás 

Balogh Ádám 

Felkért hozzászóló: Takács István 

17.15–17.55: Bejelentett elõadások III. 

Üléselnök: Tamási László 

Csípõízületi viszkoszupplementációval 

szerzett tapasztalataink 

Babay Miklós, Kiss Jenõ 

A rheumatoid arthritis genetikája. A HLA- 

DRB1 allélek jelentõsége 

Szekanecz Zoltán, Kapitány Anikó, Zilahi 

Erika, Szántó Sándor, Szûcs Gabriella, Rass 

Péter 

Új lehetõség a csontritkulás lokális kezelésében. 

Kalcium- és foszfátionok osteoporoticus 

területre juttatása iontoforetikus 

eljárással 

Gomez Izabella, Pap Lajos 

18.00–19.00: Novartis-szimpózium 

B SZEKCIÓ 

C A É S C SONT 2005;8(1):1–36. 

17.15–17.55: Bejelentett elõadások IV. 

Üléselnökök: Genti György, Somogyi Péter 

Osteoporoticus gerinctörések kezelése 

percutan ballonkyphoplasticával 

Borgulya János

C SZEKCIÓ 

Percutan vertebroplastica az osteoporosisos 

kompressziós csigolyatörések kezelésében. 

Az elsõ 150 csigolyával szerzett 

tapasztalataink 

Kulcsár Zsolt, Szikora István, Veres Róbert, 

Berentei Zsolt, Nyáry István 

Periostealis reakció. Gyulladás-fracturatumor? 

Köllõ Katalin, Kiss Sándor, Balla Mária, 

Szõke György 

A vállízület háromdimenziós ultrahangvizsgálatával 


Babay Miklós, Kiss Jenõ, Puhl Mária 

14.30–15.30: Ultrahanggyakorlat 

2005. május 27., péntek 

A SZEKCIÓ 

8.30–9.30: A Magyar Tüdõgyógyász Társaság és a 

MOOT közös kerekasztala 

Üléselnökök: Horváth Csaba, Szondy Klára 

Csontáttételek gyakorisága, kimutatása és 

kezelése tüdõdaganatos betegeken 

Szondy Klára 

Csonttuberculosis 

Magyar Melinda 

Az asthmás légúti gyulladás mechanizmusa 

Csoma Zsuzsanna 

9.45–10.45: Bejelentett elõadások V. 

Üléselnökök: Horváth Csaba, Magyar Melinda 

Melyik oldalt mérjük? A jobb és a bal 

femur, valamint a sarokcsont denzitásának 

és kvantitatív ultrahangos paramétereinek 

összehasonlítása 

Mészáros Szilvia, Csupor Emõke, Ferencz 

Viktória, Tóth Edit, Hosszú Éva, Horváth 

Csaba 

Tüdõtranszplantáció utáni multifokális 

subchondralis osteonecrosis esete 

Bodrogi László, Czebe Krisztina, Sándor Judit, 

Tóth Miklós, Hangody László 

A különbözõ csontrégiókban mért ásványi 

csonttömeg és a csont szilárdságának öszszefüggése 

patkánycsontokon, experimentális 

osteoporosisban 

VI. MAGYAR 

6 

O SZTEOLÓGIAI K ONGRESSZUS 

Ferencz Viktória, Kári Béla, Mészáros Szilvia, 

Szalay Ferenc, Mester Ádám, Horváth 

Csaba 

Az extrém magas PTH-termelés hatásának 

vizsgálata az ásványi csonttömegre, a 

csontminõségre és a csonttörékenységre 

mellékpajzsmirigy-carcinomás betegeken 

Csupor Emõke, Tóth Edit, Ferencz Viktória, 

Mészáros Szilvia, Szûcs János, Horváth 

Csaba 

A csontsûrûség alakulása eltérõ jellegû 

sportágban 

Szõts Gábor, Martos Éva, Györe István, 

Pavlik Gábor, Poór Gyula 

Kvantitatív ultrahangos sarokcsontdenzitások 

összefüggése az antropometriai 

jellemzõkkel 

Mikó Ibolya, Paksy András, Poór Gyula 

11.00–12.30: Sanofi–Aventis Actonel-szimpózium 

Üléselnök: Poór Gyula 

A hatékonyság értékelése az osteoporosis 

kezelésében 

Horváth Csaba 

Actonelterápia és csontminõség 

Szekeres László 

Különbözõ biszfoszfonátok – különbözõ 

tulajdonságok 

Szekanecz Zoltán 

12.30–14.00: Ebéd 

14.00–15.00: Biogal–Teva-szimpózium 

Alpha D3: új terápiás lehetõségek 

Erich Schacht (Németország) 

15.10–15.50: Bejelentett elõadások VII. 

Üléselnök: Takács István 

Ötvenhét, egymást követõ típusos radiustörést 

szenvedett beteg analízise osteoporosis 

szempontjából 

Bálint Géza, Nagy József, Takács Katalin, 

Winkler Valéria, Ratkó István, Bálint Péter 

A vertebralis deformitás rizikótényezõi az 

EVOS vizsgálat alapján 

Kiss Csaba, Terry O’Neill, Alan Silman, 

Poór Gyula 

A csigolyatörés incidenciája Európában. 

Az európai prospektív osteoporosisvizsgálat 

(EPOS) eredményei 

Kiss Csaba, Terence O’Neill, Alan Silman, 

Dieter Felsenberg, Poór Gyula 

Csigolyadeformitással járó súlyos osteoporosisban 

szenvedõ betegek vizsgálata, 

fájdalomcsillapító kezeléseik hatásának 

összehasonlítása 

Szombati István, Nékám Kristóf

16.00–17.00: MSD-szimpózium. 

Több ponton … egy célért! 

Alapvetõ megfontolások a törések megelõzése 

érdekében 


A biszfoszfonátok közötti különbség jelentõsége 

a gyakorló orvos számára 

Solomon Epstein 

A compliance növelésének fontossága az 

osteoporosis kezelésében 

Poór Gyula 

Megbeszélés 

17.00–19.00: MOOT tisztújító közgyûlés 

Szavazásra azok jogosultak, akik 2004. május 

28-ig léptek be a MOOT-ba, és tagdíjukat 

2005-re vonatkozóan is rendezték. A 

szavazócédulák a közgyûlés elõtt, 15.00 

órától vehetõk át. 

B SZEKCIÓ 

9.45–10.55: Bejelentett elõadások VI. 

Üléselnökök: Kiss László, Szombati István 

ECHO 2006 – Nemzetközi kutatási program 

az Országos Osteoporosis Centrum 

koordinálásában 

Mezõ Tibor, Somogyi Péter, Lakatos Péter 

Az osteoporosis-adatbázis gyakorlati elõnyei 

Kiss József, Fogarassyné Vathy Ágnes, 

Vassányi István, Sulyok Gabriella, Horváth 

Tünde, Korányi László 

A Budai Irgalmasrendi Kórházban mûködõ 

osteoporosis-regiszter (Opreg) alkalmazása 

a gyakorlatban 

Lányi Éva, Kótai Endre, Sziklai János 

Az osteoporosissal összefüggõ csonttörésesemények 

vizsgálata az egészségügyi ellátórendszer 

által rutinszerûen gyûjtött 

adatok alapján 1999–2003 között 

Péntek Márta, Boncz Imre, Falusi Zsófia, 

Genti György, Tóth Edit, Sebestyén Andor, 

Horváth Csaba, Gulácsi László 

A fájdalom és funkció nemzetközi osztályozása 

megfelelõ kategóriáinak vizsgálata 

osteoporosisos betegeken 

Penczner Gabriella, Apáthy Ágnes, Winkler 

Valéria, Gaál Marianne, Csákvári Dóra, Bálint 

Géza 

Rehabilitációs ellátások igénybevétele a 

medialis combnyaktöréseket követõ két 

évben a 60 év alatti munkaképes korosztályban 

7 

Sebestyén Andor, Boncz Imre, Dózsa Csaba, 

Péntek Márta, Gulácsi László, Nyárády 

József 

Raloxifen és compliance 

Tószegi Attila 

15.10–15.50: Bejelentett elõadások VIII. 

Üléselnök: Szekeres László 

A magnéziumpótlás szerepe osteoporosisban 

és patológiás fracturában 

Kiss Zoltán, Kiss A. Sándor, †Tóth Erzsébet, 

Takácsné Hájos Mária 

A D-hypovitaminosis prevalenciája, szezonális 

variabilitása és összefüggése a 

csontanyagcserével egészséges, posztmenopauzában 

lévõ debreceni nõk körében 

Bhattoa Harjit Pal, Bettembuk Péter, Balogh 

Ádám 

Az inzulinrezisztencia és a csontállapot 

kapcsolata 

Horváth Tünde, Vitai Márta, Salamon Csaba, 

Kissné Sárközi Katalin, Bezzegh Katalin, 

Kiss József, Korányi László 

Az új csontmarkerek [1-es típusú prokollagén 

aminoterminális propeptid 

(P1NP), katepszin] értéke a csontállapotváltozás 

követésében 

Korányi László, Vitai Márta, Vecsey Zsuzsa, 

Horváth Tünde, Mesterháziné Kõvári 

Edit, Kiss József, Bezzegh Attila 

C SZEKCIÓ 

C A É S C SONT 2005;8(1):1–36. 

10.00–11.00: Ultrahanggyakorlat 

2005. május 28., szombat 

A SZEKCIÓ 

9.00–10.20: Bejelentett elõadások IX. 

Üléselnökök: Balogh Ádám, Korányi László 

Osteomyelitis vagy tumor? Differenciáldiagnosztikai 

problémák 

Kiss János, Antal Imre, Köllõ Katalin, 

Szendrõi Miklós 

Az arthritis képalkotó eljárásai 

Mester Ádám, Iain Watt, Bálint Péter, 

Farbaky Zsófia, Karlinger Kinga, Györke 

Tamás, Köllõ Katalin 

Tranzitorikus csípõízületi osteoporosis 

képalkotó diagnosztikája és kezelése

Mike György, Kudlák Katalin, Horváth 

Gyula, Gimesi Csaba 

Uránbányászok kéz-kar vibrációs szindrómája. 

Egy záróvizsgálat eredményei 

Németh László, Kákosy Tibor, Lászlóffy 

Marianna, Kiss Gábor, Posgay Mária, Varga 

József 

Az életminõség szubjektív mérése – tízéves 

a hévízi osteoporosisbeteg-klub 

Bergmann Annamária, Békefi Ferenc, Mózes 

Magdolna, Gyarmati Noémi 

Osteoporosis: a betegfelvilágosítás hatékonysága 

Ortutay Judit, Farkas Erzsébet, Gyulai 

Franciska 

A munkaképesség alakulása az aktív korúak 

combnyaktöréseit követõen 

Sebestyén Andor, Boncz Imre, Béres Hajnalka, 

Dózsa Csaba, Nyárády József, Juhász 

Ferenc 

Lágylézer-terápia a reumatológiai, oszteológiai 

gyakorlatban 

Maár Ildikó, Sandra Sándor 

Polymyalgia rheumatica mint synovialis 

megbetegedés 

Kaposi Novák Pál, Schmidt Zsuzsanna 

10.25–11.30: Kazuisztika 

Üléselnökök: Gömör Béla, Szathmári Miklós 

Egy példás férfi 

Barna Judit, Cseuz Regina 

VI. MAGYAR 

8 


Az atlantoaxialis régió diagnosztikai és 

konzervatív terápiás kérdései I. 

Nagy Gyöngyi, Borsányi Emese, Záborszky 

Zita, Pethõ Éva 

Atlantoaxialis régió diagnosztikai és konzervatív 

terápiás kérdései II. 

Záborszky Zita, Borsányi Emese, Nagy 

Gyöngyi, Takács Mária 

Osteochondritis dissecanssal szövõdött 

monoarticularis reaktív arthritis 

Lukáts Mónika, Czibolya Péter, Ortutay 

Judit 

A csípõlapát-osteomyelitisek radiológiai 

és klinikai sajátosságai 

Moró Zsuzsa, Weninger Csaba 

Ritka kórkép: a kerubizmus 

Nagy Judit, Boda Andor 

Rheumatoid arthritis és sclerosis multiplex 

együttes elõfordulása 

Nagy Péter József, Hittner György 

A Modic I degenerációtól a szeronegatív 

spondarthritisig 

Schmidt Zsuzsa, Kaposi N. Pál, Szilágyi 

Marianne, Élõ György, Hittner György 

Differenciáldiagnosztikai nehézségek 

jobbváll-panaszokkal jelentkezõ beteg 

esetében 

Ujfalussy Ilona, Koó Éva, Kelemen Judit, 

Tarján Zsuzsanna, Imre Katalin 

11.30: A kongresszus zárása

A VI. MAGYAR OSZTEOLÓGIAI KONGRESSZUS 

ÖSSZESÍTETT PROGRAMJA 

2005. május 25., szerda 

A szekció 

11.00–12.30: Civil Fórum 

11.30–13.00: Ebéd 

13.00–14.00: A kongreszus megnyitása – plenáris elõadások 

14.10–15.10: Organon-szimpózium 

15.15–15.55: Bejelentett elõadások I. 

16.00–17.10: A denzitometriás munkacsoport beszámolója 

17.20–18.20: Roche-szimpózium 

19.30: Lilly-party 

2005. május 26., csütörtök 

A szekció 

9.00– 9.40: Bejelentett elõadások II. 

9.45–10.45: Nukleáris medicina – kerekasztal 

10.50–11.50: Béres-szimpózium 

12.00–13.00: Lilly-szimpózium 

13.00–14.30: Ebéd + MOOT vezetõségi ülés 

(Hotel Füred, III. emeleti tárgyalóterem) 

B szekció C szekció 

14.30–16.30: Ízületi betegségek – kerekasztal 14.30–15.30: Ultrahang- 

16.40–17.10: Pharmapatent-szimpózium gyakorlat 

17.15–17.55: Bejelentett elõadások III. 

18.00–19.00: Novartis-szimpózium 

19.30: MOOT-party 

17.15–17.55: Bejelentett elõadások IV. 

2005. május 27., péntek 

A szekció 

8.30– 9.30: A Magyar Tüdõgyógyász Társaság 

és a MOOT közös kerekasztala 

B szekció C szekció 

9.45–10.45: Bejelentett elõadások V. 9.45–10.55: Bejelentett elõadások VI. 10.00–11.00: Ultrahang- 

11.00–12.30: Sanofi-Aventis szimpózium 

12.30–14.00: Ebéd 

14.00–15.00: Teva-szimpózium 

gyakorlat 

15.10–15.50: Bejelentett elõadások VII. 

16.00–17.00: MSD-szimpózium 

17.00–19.00: MOOT-közgyûlés 

19.30: sanofi-aventis party 

15.10–15.50: Bejelentett elõadások VIII. 

2005. május 28., szombat 

A szekció 

9.00–10.20: Bejelentett elõadások IX. 

10.25–11.35: Kazuisztika 

11.35: Kongresszus zárása 

9 

C A É S C SONT 2005;8(1):1–36.

1. Csípõízületi viszkoszupplementációval szerzett 

tapasztalataink 

Babay Miklós 1 , Kiss Jenõ 2 

1 Budapest, II. Kerületi Önkormányzat Egészségügyi Szolgáltató 

Szakrendelõje, Budapest 

2 Szent János Kórház Ortopédiai Osztály, Budapest 

Célkitûzések: Csípõízületi osteoarthrosis esetén alkalmazott 

viszkoszupplement injekció (Synvisc), valamint ultrahangvezérelt 

injekció beadási technikája (VISCOX) hatásának 

vizsgálata. 

Módszerek: A vizsgálat idõtartama (beválasztási és 

utánvizsgálati idõtartam) 18 hónap volt. 2003 júniusától 

kezdõdõen 32 csípõízületi kezelést végeztünk. Random 

módon 22 beteget választottunk be; korábban minden 

beteg nem szteroid gyulladáscsökkentõ kezelésben részesült. 

A kezelt csípõk száma 25 volt. A betegek átlagéletkora 

56,1 év volt (33–82 éves). Az utánvizsgálati idõ 24 hét 

volt. Az arthrosis súlyosságát a Kellgren–Lawrencebeosztás 

szerint osztályoztuk. A módszer eredményességét 

a Womac pontrendszer szerint értékeltük, az induló 

értékeket (32–86) a kezeléseket követõ kontrollvizsgálatok 

(egy, három, hat, 12, 24 hét) értékeivel összehasonlítva. A 

viszkoszupplement injekció (Synvisc) intraarticularis bejuttatását 

ultrahangvezérelt technikával (VISCOX) végeztük. 

Eredmények: A kezeléseket követõen minden esetben javult 

a Womac-érték. A Kellgren–Lawrence-beosztás szerinti 

IV. stádiumban a javulás mértéke átmeneti és csekély 

mértékû volt (javulási átlagidõtartam három hét, 27,5%), 

az I–III. stádiumú csípõosteoarthrosisok esetében a javulás 

jelentõsebbnek és tartósabbnak mutatkozott (12 hét, 

77,4%), mint a súlyosabb arthrosisok esetében. Az általunk 

alkalmazott ultrahangvezérelt VS-kezelés (VISCOX) 

során szövõdmény nem lépett fel. 

2. Vállízület háromdimenziós ultrahangvizsgálatával 


Babay Miklós1 , Kiss Jenõ2 , Puhl Mária3 1II. Kerületi Önkormányzat Egészségügyi Szolgálata Szakrendelõje, 

Budapest 

2Szent János Kórház Ortopédiai Osztály, Budapest 

3Biovital Egészségközpont Háromdimenziós Ultrahangrendelõ, 

Budapest 

Célkitûzések: A vállízület patológiai elváltozásainak háromdimenziós 

ultrahangtechnikával végzett vizsgálatával 

ABSZTRAKTOK 

VI. MAGYAR 

10 


szerzett tapasztalataink bemutatása. A háromdimenziós 

ultrahangvizsgálat bemutatása, összehasonlítva a kétdimenziós 

ultrahangtechnikával, kiemelve a háromdimenziós 

vizsgálat elõnyeit. 

Módszerek: A vizsgálati periódus 24 hónap volt. 2002 

novemberétõl 172 háromdimenziós vállízületi ultrahangvizsgálatot 

végeztünk. Minden esetben összehasonlító 

kétdimenziós vizsgálatot is végeztünk. A vizsgálatokat 

GE Voluson Pro berendezéssel és 3D technikára alkalmas 

lineáris fejjel végeztük. A vizsgálatok során a típusos vállízületi 

vizsgálati síkokat használtuk. A kétdimenziós technikával 

készült felvételeket és a háromdimenziós 

szkenneket digitálisan rögzítettük, ez lehetõvé tette az 

utólagos kiértékelést. A vizsgált betegek átlagéletkora 48,4 

év volt (22–72). 

Eredmények: A vizsgálatok során 24 esetben részleges, 

hat esetben teljes supraspinatus-szakadást, 42 esetben 

subacromialis bursitist találtunk. Nyolc esetben intratendinealis 

meszesedést diagnosztizáltunk. 

Következtetés: A háromdimenziós ultrahangtechnika és 

-vizsgálat alkalmas a vállízület lágy részeinek vizsgálatára. 

Kiemelt jelentõségû lehet a rotátorköpeny, a subacromialis 

tér, valamint a bicepsín elváltozásainak diagnosztizálása 

esetén. A háromdimenziós ultrahangtechnika segítségével 

új sík (koronális, harmadik) vizsgálatára nyílik 

lehetõség. Az elváltozások (például szakadások, meszesedések 

stb.) területe pontosan mérhetõ. A krónikus 

vállfájdalom diagnosztizálásakor, a megfelelõ technikával 

végzett háromdimenziós ultrahangvizsgálat segíti a 

diagnózis pontosabb felállítását, a további kezelés tervezését. 

3. Ötvenhét, egymást követõ, típusos radiustörést 

szenvedett beteg analízise osteoporosis szempontjából 

Bálint Géza 1 , Nagy József 2 ,Takács Katalin 2 , Winkler Valéria 1 , 

Ratkó István 1 , Bálint Péter 1 

1 ORFI, Budapest 

2 Semmelweis Kórház, Kiskunhalas 

Célkitûzések: A szerzõk azt vizsgálták, hogy a típusos 

radiustörést szenvedõ betegek közül hánynál mutatható 

ki DEXA-val osteoporosis. 

Módszerek: A Kiskunhalasi Semmelweis Kórház Baleseti 

Sebészeti Osztályán és Ambulanciáján 2004 telén ellátott 

57 csuklótörött betegnél végezték el az ép oldali alkar, 

lumbalis gerinc és csípõ DEXA-vizsgálatát, valamint a la-

oratóriumi vizsgálatokat a törést követõ 24 órán belül. A 

vizsgálatot Hologic QDR 4500 készülékkel végezték. 

Eredmények: A tíz férfi beteg átlagéletkora 53,6 (31–83) 

év volt. Közülük hat fõ bizonyult poroticusnak. A négy 

premenopauzában lévõ sérült nõ mindegyike egészséges 

volt. A fennmaradó 43 nõbeteg mindegyike posztmenopauzában 

volt. Közülük négy esetben nem történt alkarmérés, 

de a csípõ vagy lumbalis gerinc területén mindegyiküknek 

volt osteoporosisos értéke. A fennmaradó 39, 

posztmenopauzában lévõ nõbeteg eredményeit értékelték 

részletesen. Ezek közül kettõnek csak a csípõ, egynek a 

lumbalis csigolyák területén volt csak osteoporosisos értéke. 

Az ultradistalis radiusrégió csak három esetben mutatott 

–2,5-nél alacsonyabb T-score-t. Huszonkét betegnél 

mértek osteoporosisos értéket a lumbalis csigolyák régiójában, 

30-nak a csípõ területén. 

Következtetés: A posztmenopauzában lévõ, típusos 

radiustörést szenvedett nõk DEXA-vizsgálata kivétel 

nélkül, minden esetben osteoporosisos értéket adott. Az 

ultradistalis radius mérésének értéke azonban csak három 

esetben mozgott az osteoporosisos tartományban. 

Ebbõl az a következtetés vonható le, hogy a posztmenopauzában 

lévõ nõk kockázata a radiustörés szempontjából 

is nagy, de ez nem függ össze az ultradistalis 

radiuson mért értékkel. A szerzõk érdekesnek tartják, 

hogy a tíz férfi beteg közül hatnak is alacsonyabb volt a 

T-score-értéke –2,5-nél. 

4. Egy példás férfi 

Barna Judit 1 , Cseuz Regina 2 

1 Semmelweis Egyetem, Kútvölgyi Klinikai Tömb, Budapest 

2 Revita Rendelõ, Budapest 

Célkitûzések: Nemzetközi epidemiológiai adatok szerint 

az osteoporosisban szenvedõk egyötöde férfi. Magyarországon 

ez körülbelül 300 000, 50 év feletti férfit jelent. A 

legnagyobb alkoholfogyasztó országok negatív rangsorában 

a hatodik helyen állunk, ennek megfelelõen az idült 

alkoholisták számát 800 000-1 000 000-ra becsülik. A krónikus 

alkoholizmus más rizikófaktorokkal együtt (elégtelen 

táplálkozás, krónikus pancreatitis, malabszorpció, 

cachexia, D-vitamin-hiány) súlyos osteoporosishoz, csonttörésekhez 

vezethet. Egy 50 éves férfi beteg esetének bemutatásával 

szeretnénk példákat sorakoztatni az említett 

patofiziológiai jelenségekre. 

Módszerek: 

1. Életmódelemzés: 50 éves, stresszterhes életmódot 

folytató, rendszertelenül táplálkozó, krónikus alkohol- és 

nikotinabúzussal jellemezhetõ. 

2. A kis és nagy adagú alkohol csonthatása. 

3. Patológiás események: Alkoholabúzus, krónikus 

pancreatitis, akut pancreatitis, többszörös hasüregi tályogok, 

többszöri oncotomia, cachexia; osteoporosis és 

11 

poromalacia; a DVI–LV. csigolyák különbözõ mértékû 

kompressziója, 10 cm-es testmagasság-csökkenés. 

4. Betegkövetés: labor-, röntgen-, oszteodenzitometriai 

és fotódokumentációval. 

Eredmények: Kezelés (biszfoszfonát, kalcitonin, D-vitamin, 

diéta, gyógytorna), javulás, relapsus, ismét javulás. 

Következtetés: Az osteoporosis megjelenése az 50 év körüli 

és idõsebb férfi lakosságban már népbetegséget reprezentáló 

probléma, nemcsak növekvõ elõfordulási aránya, 

hanem súlyos kimenetele miatt is. Szükségesnek látszik az 

alkohol indukálta osteoporosis patogenezisének további 

tisztázása nagy betegszámmal, randomizált, prospektív 

tanulmány segítségével. 

Az alapellátásban dolgozó orvosok és szakdolgozók figyelmét 

szeretnénk felkelteni az alkoholbetegek osteoporosisa 

irányában, hiszen a gerincfájdalmak hátterében 

akár kompressziós fractura is állhat. 

5. Az életminõség szubjektív mérése 

– Tízéves a hévízi osteoporosisbeteg-klub 

Bergmann Annamária, Békefi Ferenc, Mózes Magdolna, Gyarmati 

Noémi 

Szent András Kórház, Hévíz 

Tízéves az osteoporosisbeteg-klub. Százhat összejövetel, 

58 elõadás vendégelõadókkal, 10 elõadás klubon belül, 19 

önálló gyógytorna-foglalkozás, kilenc szép kirándulás, kilenc 

karácsony. 

1995-ben alakultunk. A kezdeti szakmai elõadásokat 

(osteoporosis, betegség, gyógytorna, diéta, életminõség, 

életminõség javítása) követõen kiléptünk a világba. Irodalom, 

zene, képzõmûvészet, hit. Hit a gyógyításról, hit a 

gyógyulásról. Kisida Elek tanár úr, István Lajos professzor 

úr, Ortutay Judit, Szekeres László, Moll Károlyné elõadásait 

hallgathattuk. Ezeken az esteken a fájdalomküszöb 

nem szteroid gyulladáscsökkentõ szer nélkül is emelkedett. 

Bartalis Imre nyugalmazott orvos ars poeticáját valljuk: 

„Elmegyek mindenhová, ahová hívnak. Megyek akkor is, 

ha hárman-négyen ülnek egy szobában. Megyek, mert 

menni kell az emberekhez. Tartani kell bennük a hitet a 

szépben, a jóban. Megyek, mert már nyugdíjas vagyok, ráérek. 

Szeretetszolgálatot tartok.” 

6. A D-hypovitaminosis prevalenciája, szezonális 

variabilitása és csontanyagcserével való összefüggése 

egészséges, posztmenopauzában lévõ debreceni 

nõkön 

Bhattoa Harjit Pal1 , Bettembuk Péter2 , Balogh Ádám2 1Debreceni Egyetem, Orvosi Egészségügyi Centrum, 

Regionális Osteoporosis Centrum, Debrecen 

2Debreceni Egyetem, Orvosi Egészségügyi Centrum, KBMPI, 

Debrecen 

C A É S C SONT 2005;8(1):1–36.

Célkitûzések: A D-vitamin-hiány kis csonttömeget 

eredményezhet. Mivel eltérõek a táplálkozási szokások 

és a napsütésben töltött órák száma, az egyik földrajzi 

területrõl nyert adat nem használható általánosan. A 

D-hypovitaminosis prevalenciájának fontos népegészségügyi 

vonatkozásai vannak. Jelen tanulmány célja a 

D-hypovitaminosis prevalenciájának és szezonális variabilitásának 

jellemzése, valamint a D-hypovitaminosisnak 

a csontanyagcserével való összefüggésének vizsgálata 

volt egészséges, posztmenopauzában lévõ debreceni 

nõkön. 

Módszerek: Random módon, összesen 319 nõbetegen 

határoztuk meg a szérum-25-hidroxi-D-vitamin (25-OH- 

D), a PTH, az oszteokalcin és a kollagén-keresztkötések 

szintjét, a táplálkozással bevitt napi kalcium mennyiségét 

és az L2–L4 lumbalis gerinc és femurnyak BMDértékét. 

Eredmények: A D-hypovitaminosis prevalenciája (szérum-25-OH-D< 

vagy =50 nmol/l) 56,7% volt. Összehasonlítva 

a normális és alacsony 25-OH-D-szinttel rendelkezõket, 

szignifikáns különbséget találtunk az életkorban 

(61,6±8,5 év vs. 67,3±9,9 év; p

kora 72,3 év. Az átlagos utánvizsgálati idõ 13 hónap 

(6–28). A töréseket 11 esetben (20%) trauma okozta, de a 

többi 43 (80%) betegnél a trauma kóroki szerepét nem tudták 

bizonyítani. A kezelt 85 csigolyatestbõl 49 akut és 20 

szubakut törés volt. A fennmaradó 16 esetben nem volt 

impressziós törés, de az MR-vizsgálat microfracturát mutatott 

ki. Az utánvizsgálatot három hét, három hónap és 

átlagosan 13 hónap után végezték. A szerzõk az utánvizsgálat 

során ellenõrizték a fájdalom intenzitását (vizuális 

analóg skála, VAS), a csigolyatest-kyphosis szögét és a 

csigolyatest középsõ magasságát. Mûtét utáni kezelés: 

azonnali teljes mobilizálás orthesis nélkül és az osteoporosis 

gyógyszeres kezelése biszfoszfonáttal és D-vitaminnal, 

kalciummal. 

Eredmények: Akut törés esetén a csigolyatest-kyphosis 

szögét 11,5°-kal, a csigolyatest magasságát 22,5%-kal tudták 

javítani. A végsõ utánvizsgálat idejében a 

kyphosisszög javulása 10,7°, a magasság korrigálása 

20,7% volt. Akut törések esetében a preoperatív VAS 88%ról 

a posztoperatív szakban 41%-ra, az utánvizsgálat idején 

pedig tovább csökkent 32%-ra. A szubakut törések esetében 

a posztoperatív fájdalom jelentõsen csökkent, de 

mértéke nem érte el az akut törések mûtétjét követõ fájdalomcsökkenés 

szintjét. Szövõdmények: Egy esetben lépett 

föl gyöki paresis teljes értékû javulással; paravasatumot 12 

esetben (14%) észleltek (két esetben intraspinalisan klinikai 

tünetek nélkül, négy alkalommal paravertebralisan és 

hatszor discalisan, szintén panaszok nélkül). Infekciót 

nem észleltek. Tizenkét betegnél (22%) állapítottak meg 

kyphoplastica melletti törést és nyolc betegnél (15%) 

kyphoplasticától távoli törést az utánvizsgálat során. A 

posztoperatív szakban megfelelõ gyógyszeres kezelés 

mellett a törések 85%-a az elsõ hat hónapban jelentkezett. 

A PMMA cementtel kezelt csigolyatestek kivétel nélkül 

szövõdménymentesek maradtak. 

Következtetés: Akut esetben – négy héten belül – jelentõs 

az esély az imprimált csigolyatest tartós reponálására. 

Szubakut esetben – 4–10 hét – a repozíció elenyészõ. 

Mindkét csoportban nagyfokú a mûtét utáni tartós fájdalomcsökkenés. 

A mûtét után fennmaradó fájdalom korrelál 

a deformitás mértékével, és nem a kezelt csigolya szintjében 

jelentkezik – fõleg mint direkt fájdalom –, hanem a 

kompenzatorikus hyperlordosis miatt indirekt fájdalomként 

lép fel (lumbago L4-S1, L5-ös gyöki stenosis, claudicatio 

spinalis). 

Összefoglalás: A percutan ballonkyphoplastica egy nagyon 

fontos, kevés szövõdménnyel járó, minimálisan 

invazív kezelési módszer az osteoporoticus csigolyatörések 

ellátásában. Nemcsak jelentõs fájdalomcsillapítás érhetõ 

el általa, hanem megakadályozza a gerinc fokozódó 

deformitását és ezzel a direkt és indirekt panaszokat is hatásosan 

csökkenti. Az utókezelésben fontos szerepet kap a 

célzott gyógyszeres kezelés. 

13 

9. Az atlantoaxialis régió diagnosztikai és konzervatív 

terápiás kérdései II. 

Borsányi Emese 1 , Nagy Gyöngyi 2 , Záborszky Zita 3 , Takács Mária 4 

1 Batthyány Strattmann László Kórház-Rendelõintézet, Körmend 

2 Zala Megyei Kórház, Zalaegyerszeg 

3 Vas Megyei Markusovszky Kórház, Szombathely 

4 Zala Megyei Kórház, Zalaegerszeg 

A pontos diagnosztikai algoritmus teremti meg a megfelelõ 

kezelés lehetõségét. Interdiszciplináris együttmûködés 

keretein belül az atlantoaxialis lágyrész-sérülések megfelelõ 

diagnosztikai algoritmusát vázolják fel. 

10. Az atlantoaxialis régió diagnosztikai és konzervatív 

terápiás kérdései I. 

Borsányi Emese 1 , Záborszky Zita 2 , Nagy Gyöngyi 3 , Pethõ Éva 4 

1 Batthyány Strattmann László Kórház-Rendelõintézet, Körmend 

2 Vas Megyei Markusovszky Kórház, Szombathely 

3 Megyei Kórház, Zalaegerszeg 

4 Országos Idegsebészeti Intézet, Budapest 

Célkitûzések: A szerzõk a mindennapok során elõforduló 

rotátoros sérülés diagnosztikai és ellátási nehézségeire 

szeretnék felhívni a figyelmet. 

Módszerek, eredmények: Banálisnak vélt sérülések hátterében 

az atlantoaxialis régióban megfelelõ módszerekkel 

lágyrész-sérülések diagnosztizálhatók. A konzervatív kezelés 

teljes gyógyulást eredményezett. 

Következtetés: A szerzõk – interdiszciplináris együttmûködés 

eredményeként – e ritka sérülések diagnosztikai és 

kezelési algoritmusának átgondolásához adnak segítséget. 

11. Az extrém nagyfokú parathormon-termelés hatásának 

vizsgálata az ásványi csonttömegre, a 

csontminõségre és a csonttörékenységre mellékpajzsmirigy-carcinomás 

betegeken 

Csupor Emõke 1 , Tóth Edit 2 , Ferencz Viktória 3 , Mészáros Szilvia 3 , 

Szûcs János 3 , Horváth Csaba 3 

1 Budavári Önkormányzat Egészségügyi Szolgálat, Budapest 

2 Flór Ferenc Kórház, Kistarcsa 

3 Semmelweis Egyetem, I. Sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest 

Célkitûzések: A mellékpajzsmirigy-carcinoma a primer 

hyperparathyreosis 1%-ában fordul elõ. Vizsgálatunkban 

összehasonlítottuk a mellékpajzsmirigy-carcinomás betegeknél 

észlelt extrém nagyfokú parathormon-termelés 

okozta csonthatásokat (ásványi csonttömeg, a csontminõség 

és csonttörékenység) az emelkedett PTH-szint mellett észlelt 

csonthatásokkal, és választ kerestünk arra, hogy a PTHtermelésben 

észlelt különbözõség mennyiben tükrözõdik a 

csonttömegen, a csontminõségen és a csonttörékenységen. 

Módszerek: Kilenc posztmenopauzában lévõ nõhöz 

(életkor ±SD: 65,89±4,68 év) kor és nem szerint kilenc pri- 

C A É S C SONT 2005;8(1):1–36.

mer hyperparathyreosisos nõbeteget (66,2±5,07 év) illesztettünk. 

Az ásványi csontsûrûséget (bone mineral 

density, BMD; g/cm 2 ) a lumbalis II–IV. csigolyán és a 

combnyakon vizsgáltuk, kétfotonos abszorpciometriával, 

XR-26 készülékkel (Norland, Fort Atkinson, WI, 

USA, megbízhatósági hiba: 0,70%). Az ásványi csonttömeget 

(bone mineral content, BMC, g/cm) a radius alsó 

harmadolópontján mértük NK-364 (Gamma, Budapest, 

Magyarország, megbízhatósági hiba: 2,1%) egyfotonos 

abszorpciométerrel (SPA). A csont minõségét, szerkezetét, 

rugalmasságát tükrözõ kvantitatív ultrahangos 

(quantitative ultrasound, QUS) méréseket a sarokcsonton 

DTU-ONE (Osteometer, Hörsholm, Denmark, megbízhatósági 

hiba SOS esetén 1,28%, BUA esetén 0,11%) és 

a kéz proximalis ujjpercein DBM Sonic BP (IGEA, Olaszország, 

AdSOS megbízhatósági hiba: 1,2%) szonométerekkel 

végeztük. 

A sarokcsonton a QUS-vizsgálat során két értéket 

mértünk: az áthaladó ultrahangsebességet (speed of 

sound, SOS, m/s), valamint a széles spektrumú ultrahangnyaláb 

gyengülését (broadband ultrasound attenuation, 

BUA, dB/MHz). A kéz ujjain az amplitúdófüggõ 

ultrahangsebességet vizsgáltuk (amplitude dependent 

speed of sound, AdSOS, m/s). Csonttörésnek 

csak az orvosilag dokumentált töréseket nyilvánítottuk. 

A szérum parathormonszintjének meghatározása mellett 

a csontanyagcsere egyéb laboratóriumi paramétereit is 

elemeztük. A kapott adatok statisztikai feldolgozása 

SPSS version 10.0 segítségével történt. Az adatok átlagértéke 

mellett a szórást (standard deviation, SD) és a középérték 

szórását (standard error, SE) tüntettük fel, számításaink 

során Mann–Whitney-tesztet, χ 2 -próbát alkalmaztunk. 

Eredmények: Az alkaron az ásványi csonttömeg carcinomás 

betegeknél alacsonyabb (p

zetû trochanter denzitása is (r=0,906, p=0,002) szorosan 

korrelált a metaphysis maximális teherbíró képességével. 

A trochanteren mért csontdenzitással arányos mennyiség 

is szoros összefüggést adott a metaphysis ásványianyagtartalmával 

(r=0,809, p=0,015). A cirrhoticus patkányoknál 

viszont csak a metaphysis corticalis denzitása mutatott 

összefüggést a törõerõvel (r=0,769, p=0,003). A trochanter 

csontmennyisége pedig nem korrelált a corticalis 

csontdenzitással. A metaphysis ásványianyag-tartalma és 

a törõerõ a cirrhoticus állatoknál kisebb volt, mint a kontrollban 

(p

16. Az inzulinrezisztencia és a csontállapot kapcsolata 

Horváth Tünde 1 , Vitai Márta 1 , Salamon Csaba 2 , Kissné Sárközi 

Katalin 1 , Bezzegh Katalin 1 , Kiss József 3 , Korányi László 1 

1 DRC Kft., Balatonfüred 

2 Szigetvári Városi Kórház Mozgásszervi Szakrendelõ, Osteoporosisrendelés, 

Szigetvár 

3 Magyar Honvédség Rehabilitációs Intézete, Balatonfüred 

Célkitûzések: A szénhidrát-anyagcsere és a csontállapot ismert 

összefüggései tapasztalati tényezõkön alapulnak. Míg 

az 1-es típusú cukorbetegség inkább csontvesztéssel, a járványszerûen 

szaporodó 2-es típusú inkább a csontdenzitás 

növekedésével társul. Amennyiben ezek az adatok valósak, 

akkor a 2-es típusú diabetes mellitust megelõzõ anyagcserezavar, 

az inzulinrezisztencia idején már megtalálhatók azok 

a korai intervenciós lehetõségeket jelentõ folyamatok, amelyek 

közösek e két betegségben. 

Módszerek: A szerzõk ebbõl a ténybõl kiindulva 95 esetben 

vizsgálták a 2-es típusú diabetes mellitus elõállapotában 

– közel 12 000 egyén szûrését követõen, több mint 

250, per os vércukorterhelés alapján kiválasztott egészséges, 

IFG-s, IGT-s, 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedõ 

betegen – a pancreas β-sejtjeinek inzulinszekréciós kapacitását, 

a perifériás szövetek inzulinérzékenységét 

(ivGTT, HOMA és hyperinsulinaemiás-normoglykaemiás 

clamp), az adipocitokinek (leptin, rezisztin, adiponektin) 

alap- és stimulált vérszintjét. Vizsgálták a 10 frakcióban 

szétválasztott lipidszinteket (lipoprint), valamint hormonszinteket 

(kortizol, DHEA-S, FSH, E2, tesztoszteron, TSH, 

FT 3 , FT 4 , 25-OH-D 3 -vitamin, iPTH), és keresték az összefüggést 

a csontállapotot jelzõ denzitás (L1–4, femurnyak) 

és csontmarkeradatokkal (β-Crosslaps, oszteokalcin, homocisztein). 

Eredmények: Adataik alapján a 2-es típusú diabetes 

mellitust megelõzõ inzulinrezisztencia idején nincs korreláció 

a csontok állapota (BMD és markerek) és az inzulinrezisztencia 

között, annak mértékét (M-érték) akár a 

testtömegre, a testfelszínre vagy a zsírmentes testsúlyra 

számoltuk. Ilyenkor a homociszteinszint és a csontállapot 

közötti összefüggés sem mérhetõ még, miközben 

az M-1 (cukorfelhasználás: mg/ttkg/min) és M-2 

(mg/m 2 /min) értékekkel a korreláció p=0,028 és p=0,01 

szinten van. Az adipocitokinek közül az adiponektin- 

(OGTT, ivGTT, klamp alatt mért AUC) hozamok szignifikáns 

negatív összefüggésben álltak a BMD-értékekkel 

(L1–4 vs. AUC OGTT = p

tünetek egy részét – a részletes kivizsgálás vezetett a pontos 

diagnózishoz, a beteg gyógyulásához. 

19. A csigolyatörés incidenciája Európában: az európai 

prospektív osteoporosisvizsgálat (EPOS) 

eredményei 

Kiss Csaba 1 ,Terence Oneill 2 ,Alan Silman 2 , Dieter Felsenberg 3 , Poór 

Gyula 1 


2 Manchester University, Manchester 

3 Freie Universitat, Berlin 

Célkitûzések: A szerzõk a csigolyatörés incidenciáját határozták 

meg férfiak és nõk között Európa-szerte. 

Módszerek: A vizsgálatban 14 011, ötvenéves kor feletti 

férfi és nõ vett részt. Az egyéneket populációs regiszter 

segítségével random módon hívták be. Huszonkilenc 

európai centrumból jöttek a betegek, a response rate 50% 

volt. A probandok kérdõívet töltöttek ki; két alkalommal 

oldalirányú háti és lumbalisgerinc-röntgenfelvételek készültek, 

a felvételek között átlagosan 3,8 év telt el. A csigolyatörés 

morfometriai definíciója: a két vizsgálat között 

röntgenfelvételen mérhetõ alaki különbség legalább 

20% legyen az elülsõ, középsõ vagy hátsó csigolyamagasságot 

illetõen és a McCloskey–Kanis-metódussal az 

ismételt röntgenfelvételen deformitást kell észlelni. 3174 

férfi (átlagéletkor 63,1±8,9 év) és 3614 nõ (átlagéletkor 

62,2±9,1 év) vizsgálatát végezték el. 

Eredmények: A vertebralis deformitás standardizált 

incidenciája nõknél 10,7/1000 betegév, férfiaknál 5,7/1000 

betegév. 

Következtetés: Az incidencia az életkor elõrehaladtával 

férfiaknál és nõknél egyaránt növekedett. A törések az eddigi 

legkiterjedtebb populációs vizsgálat alapján a skandináv 

területeken voltak a leggyakoribbak. 

20. A vertebralis deformitás rizikótényezõi az 

EVOS vizsgálat alapján 

Kiss Csaba 1 ,Terry Oneill 2 , Alan Silman 2 , Poór Gyula 1 


2 University of Manchester, Manchester 

Célkitûzések: Az EVOS vizsgálat kapcsán a vertebralis 

deformitás rizikójára vonatkozó cikkek eredményeinek 

összefoglaló elemzése. 

Módszerek: 14 011 ötvenéves kor feletti férfi és nõ vett 

részt a multicentrikus, populációs vizsgálatban. Az 

egyéneket populációs regiszter segítségével random módon 

hívták be. Harminchat európai centrumból, 19 országból 

jöttek a betegek. A probandok kérdõívet töltöttek 

ki, oldalirányú háti és lumbalis gerinc-röntgenfelvételek 

készültek. A betegek hormonális állapotukról, 

nõgyógyászati paraméterekrõl, életmódbeli tényezõkrõl, 

17 

fizikai aktivitásról számoltak be. A gerinc-röntgenfelvételeken 

észlelhetõ vertebralis deformitást morfometriai 

módszerrel a McCloskey–Kanis-módszerrel értékelték. 

Eredmények: A betegeket életkor, centrum és BMI szerint 

illesztették. Késõi menarche: esélyhányados (OR): 1,5 

(1,1–1,8), késõi menopauza: OR: 07 (0,6–1,0), kontraceptív 

szer használata: 0,8 (0,6–1,0), hormonpótló kezelés alkalmazása: 

OR: 0,9 (0,7–1,1); terhesség és szoptatás nem aszszociált 

a vertebralis deformitással. A nagyon kifejezett fizikai 

aktivitás mindhárom életperiódusban (15–24,9, 

25–49,9, 50 év felett) összefüggött a deformitással: OR: 

l,3–1,4. Napi egyórás séta jelenleg nõknél OR: 0,8 (0,7–0,9), 

férfiaknál OR: 0,9 (0,7–1,1) asszociált. 

Következtetés: A kiterjedt multicentrikus populációs 

vizsgálat egyértelmûen alátámasztja a mozgáshiány és a 

hormonális paraméterek szignifikáns, független hatását a 

vertebralis deformitásra. 

21. Osteomyelitis vagy tumor? Differenciáldiagnosztikai 

problémák 

Kiss János, Antal Imre, Köllõ Katalin, Szendrõi Miklós 

Semmelweis Egyetem, Ortopédiai Klinika, Budapest 

Célkitûzések: A primer és metasztatikus csonttumorok 

elkülönítõ diagnosztikájában sok esetben felmerül az 

osteomyelitis lehetõsége. Elméleti fontossága mellett kisebb 

gyakorlati jelentõségû például az osteoid osteomának 

a Brodie- vagy Garré-féle szklerotizáló osteomyelitistõl, 

illetve a minimális tünetekkel járó proliferatív 

osteomyelitistõl való elkülönítése. A beteg sorsát sokkal 

inkább, sokszor döntõen meghatározó kérdés lehet azonban 

a malignus tumorok elkülönítése a krónikus osteomyelitis 

akut tünetekkel járó formáitól. 

Módszerek: A szerzõk áttekintették az ortopédiai klinika 

csonttumorregiszterének anyagát (1976–2002 között több 

mint 3000 primer, illetve metasztatikus csonttumor és több 

mint 500 osteomyelitises eset). Százötven beteg esetében a 

rendelkezésre álló anamnesztikus adatok, a fizikális vizsgálat 

(például lokalizáció), valamint az elvégzett labor- és képalkotó 

(röntgen-, izotóp-, CT-, MR-) vizsgálatok együtt sem 

vezettek az osteomyelitis diagnózisának felállításához. Az 

osteomyelitis differenciáldiagnosztikájában a leggyakrabban 

felmerülõ malignus kórképek a Ewing-szarkóma, az 

osteosarcoma, a chondrosarcoma, a fibrosarcoma és a 

malignus fibrosus hystiocytoma (myxofibrosarcoma), valamint 

egyes metasztatikus tumorok (például hypernephroma). 

Ritkábban a lágy részekben kialakuló osteomyelitis 

jelenthet elkülönítési problémát a lágyrész-szarkómától. 

Eredmények: A szerzõk a bemutatott esetek során kitérnek 

a diagnosztikus lehetõségek specificitásának és szenzitivitásának 

értékelésére, diagnosztikus algoritmust adnak 

a vizsgálómódszerekkel kapcsolatban, és ismertetik 

az ellátási, illetve utókezelési stratégiák lehetõségeit. 

C A É S C SONT 2005;8(1):1–36.

Következtetés: A kezelés sikeréhez elengedhetetlen a definitív 

mûtétet megelõzõ pontos diagnózis. A rendelkezésre 

álló klinikai, laboratóriumi, illetve képalkotó vizsgálatok 

(CT, MR) egyike sem abszolút specifikus gyulladásra, 

a szövettani vizsgálat eredményét pedig befolyásolhatja a 

mintavétel helye, feldolgozási hibák. Célszerû a fenti 

módszerek együttes értékelése, a szerzõk által javasolt diagnosztikus 

algoritmus alkalmazása. 

22. Az osteoporosis-adatbázis gyakorlati elõnyei 

Kiss József1 , Fogarassyné Vathy Ágnes2 , Vassányi István3 , Sulyok 

Gabriella1 , Horváth Tünde4 , Korányi László4 1Magyar Honvédség Balatonfüredi Kórháza, Kardiológiai 

Rehabilitációs Intézet 

2Veszprémi Egyetem, Matematikai és Számítástechnikai Tanszék, 

Veszprém 

3Veszprémi Egyetem, Információs Rendszerek Tanszéke, Veszprém 

4DRC Kft., Balatonfüred 

Célkitûzések: A beteg által szolgáltatott és a vizsgálatok 

által nyert adatok elektronikus formában történõ strukturált 

rögzítése gyors és hatékony adatelemzést tesznek lehetõvé. 

Célunk egy olyan rendszer létrehozása volt, amely 

képes nagy adathalmazokban rejlõ összefüggéseket gyorsan, 

nagy megbízhatósággal kimutatni, osztályozni, vagy 

akár elõre jelezni. 

Módszerek: A DRC Kft. gondozási körébe tartozó, több 

mint 20 000 beteg adatai laboreredményekbõl, denzitometriás 

eredményekbõl és egészségügyi adatlapokból 

tevõdnek össze (forrásadatok). A kutatás elsõ fázisában, 

2004 októberéig 650 beteg adatait rögzítettük. Ebben a 

mintában adatbányászatot végeztünk az osteoporosist 

befolyásoló tényezõk azonosítására. A szoftver szigorúan 

ellenõrzött és korlátozott adatbeviteli lehetõségei biztosítják, 

hogy az elemzések valós, tisztított adatokon valósuljanak 

meg. A felvett adatok – például: általános 

gyógyszerszedési szokások, korábbi betegségek, tünetek, 

családi anamnézisre vonatkozó információk – 

számos adattranszformációs és -redukciós lépésen 

esnek át. 

Eredmények: A szerzõk konkrét retrospektív elemzésekkel 

mutatják be az általuk vizsgált reprezentatív minta 

összefüggéseit. Közülük számos egyezik az irodalmi 

adatokkal (például testsúly-BMD összefüggése, 

Crosslaps-T-score változása), de sok esetben ettõl eltérõ 

eredményû (például az osteoporosis, D-vitamin-hiány 

gyakorisága). 

Következtetés: Az elemzés segítséget ad az osteoporosis 

kezelésének optimális megválasztásához és annak követéséhez. 

A vizsgálat eredményeképpen létrejött egy Intelligens 

Adatelemzõ Központ, ahol a kutatók az interneten 

VI. MAGYAR 

18 


keresztül végezhetik el saját adataik adatbányászati elemzését. 

23. A magnéziumpótlás szerepe osteoporosisban 

és patológiás fracturában 

Kiss Zoltán 1 , Kiss A. Sándor 2 , †Tóth Erzsébet 3 ,Takácsné Hájos Mária 4 

1 Diósszilágyi S. Kórház, Makó 

2 Magyar Magnézium Társaság, Szeged 

3 Háziorvosi Szolgálat, Orosháza 

4 Tessedik Sámuel Fõiskola, Kertészeti Tanszék, Szarvas 

Célkitûzések: Az irodalmi adatok és a saját, kazuisztikus 

megfigyelés összevetése. A magnézium szerepet játszik az 

osteoporosis megelõzésében és kezelésében. Ezt alátámasztja, 

hogy a csontok ásványianyag-tartalma az életkor 

elõrehaladásával és különösen a menopauzában lévõ, alacsony 

szérummagnézium-szintû nõkön csökken. Az eltérések 

magnéziumpótlásra javultak. Ez azzal magyarázható, 

hogy magnéziumhiányban egyaránt csökken az 

osteoblast- és osteoclast-aktivitás, fogy a csontos mátrix, 

és a csontok törékenyebbé válnak. Utóbbit az okozza, 

hogy magnéziumhiányban megváltozik a csontok kristályszerkezete 

is: nagyobb, szabályos, de törékenyebb 

kristályelrendezõdés alakul ki a szilárdabb, amorf szerkezet 

helyett. 

A vizsgálatok szerint a csontok rugalmasságát a kalcium-magnézium 

arány határozza meg. Ez az arány a 

fogzománcban 0,9, a femurban 0,6–0,7, a csigolyaporckorongban 

0,5. Ezt elsõsorban a kötött víz szabályozza, 

és végeredményben a több vizet kötõ magnézium-víz 

komplex tartalommal arányos mértékû, 15–50% 

között mozog. 

Eredmények: Osteoporosisban döntõ, hogy a csont magnéziumvesztesége 

nagyobb arányú, mint a kalciumveszteség. 

A magnéziumhiány a callusképzõdést is befolyásolja. 

Egyikünk kazuisztikus megfigyelése, hogy többszörös 

csontáttétes, patológiás fracturákkal járó emlõcarcinomában 

szenvedõ nõbetegnél a hypomagnesaemia (0,6 mM/l) 

per os magnéziumcitráttal (1 g/nap) végzett korrekciója 

után hat héttel, a normomagnesaemia (0,8 mM/l) idején 

újabb fractura nem jelentkezett és a röntgenvizsgálat során 

callusképzõdés mutatkozott. 

Következtetés: Mindezek alapján másokkal egyetértésben 

a szerzõk azt javasolják, hogy az osteoporosis megelõzésében 

és kezelésében magnéziumot is adagoljanak a 

kalciumpótlás mellett. Étrendi szempontból célszerû a 

magnéziumban gazdag ételek (cékla, spenót, hüvelyesek, 

dió, mogyoró stb.) fogyasztása. A cékla esetében rendkívül 

kedvezõ, hogy a kalciumtartalma átlagosan 781, a 

magnéziumtartalma pedig 1608 mg/kg (anticancerogen 

hatás?).

24. Az új csontmarkerek [1-es típusú prokollagén 

aminoterminális propeptid (P1NP), katepszin] értéke 

a csontállapot-változás követésében 

Korányi László 1 , Vitai Márta 1 , Vecsey Zsuzsa 1 , Horváth Tünde 1 , 

Mesterháziné Kõvári Edit 1 , Kiss József 2 , Bezzegh Attila 3 

1 DRC, Balatonfüred 

2 Magyar Honvédség Rehabilitációs Intézete, Balatonfüred 

3 Roche Magyarország Kft., Budapest 

Célkitûzések: A csontanyagcsere hagyományosnak 

mondható biokémiai markerei eltérõ patológiás vagy terápiás 

helyzetekben más-más prediktív értékûek, akár panelszerû 

alkalmazásban is. 

Módszerek: A szerzõk 80 randomszerûen beérkezett, de 

már legalább egy éve posztmenopauzális osteoporosisban 

szenvedõ nõ esetében vizsgálták a csontépítést [oszteokalcin, 

1-es típusú prokollagén aminoterminális propeptid 

(P1NP)] és -bontást (β-Crosslaps, katepszin) jelzõ csontmarkerek, 

a belõlük alkotott reszorpciós index (1-es típusú 

prokollagén aminoterminális propeptid/β-Crosslaps 

hányados) összefüggését egyéb biokémiai paraméterekkel 

(25-OH-D 3 -vitamin, PTH, E2, FSH, TSH, FT 3 , FT 4 ) és a 

csontdenzitás (BMD) egy év alatti változásával. 

Eredmények: Az általánosan ismert összefüggések mellett 

az újabban meghatározott markerek közül a katepszinszint 

– amely ugyan korrelált a P1NP/β hányadosból 

alkotott reszorpciós indexszel (r=0,249; p

kintettük a VAS-pontszám átlagban legalább kétpontos 

csökkenését. 

Eredmények: A beavatkozás után a fájdalom az esetek 

87%-ában szignifikánsan csökkent, és egyetlen betegnek 

sem romlott az állapota. A legjobban azok a betegek reagáltak 

a kezelésre, akiknek csigolyatörése és panaszai hat 

hónapnál nem régebben alakultak ki. A kezelt csigolyákban 

további kompresszió nem fordult elõ. Szövõdményként 

két esetben észleltünk cementkicsorgást az intervertebralis 

résbe úgy (kezelt csigolyáknak megfelelõ szövõdményarány 

1,3%, kezelt betegeknek megfelelõ szövõdményarány 

3,1%), hogy az késõbb a szomszédos csigolyatest 

zárólemezének beroppanását okozta; ezeket szintén 

percutan vertebroplasticával kezeltük. Más szövõdményt 

nem tapasztaltunk. 

Következtetés: A percutan vertebroplastica erõteljes fájdalomcsillapító 

hatású; jelentõs mértékben képes javítani 

a betegek életminõségét; a kis szövõdményarány tükrében 

megfelelõ körülmények között biztonsággal végezhetõ. 

27. A Budai Irgalmasrendi Kórházban mûködõ 

osteoporosis-regiszter (Opreg) alkalmazása a gyakorlatban 

Lányi Éva 1 , Kótai Endre 2 , Sziklai János 2 

1 Budai Irgalmasrendi Kórház, Budapest 

2 SkySoft Kft., Budapest 

Célkitûzések: A Budai Irgalmasrendi Kórházban mûködõ 

osteoporosis-centrumban dolgozták ki az osteoporosisregisztert 

(Opreg); ez olyan számítógépes betegnyilvántartó 

program, amely alkalmas az osteoporosisos betegek 

betegségükkel kapcsolatos adatainak a nyilvántartására. 

A rendszer célja az osteoporosisban szenvedõ betegek 

nyilvántartása, a kezelések nyomon követése és statisztikai 

feldolgozása. A rendszer lehetõséget biztosít az egyes 

betegek adatainak számszerû nyomon követésére, grafikai 

és statisztikai kiértékelésére, valamint az egész adatállomány 

különbözõ szempontok szerinti csoportosítására és 

lekérdezésére, kihegyezve azt a különbözõ terápiákra, 

azok mellékhatásaira, a klinikai, a denzitometriai és a laboratóriumi 

értékek változására. A lekérdezések eredményei 

listázva, grafikusan és statisztikailag is megjeleníthetõk. 

Az adatbázis tartalmazza a rizikófaktorokat, a korábbi 

csonttöréseket, az antiporotikus terápiákat, a terápiaváltásokat, 

a terápiák mellékhatásait, a denzitometriai, 

ultrahangos csontsûrûségméréseket, a laboratóriumi adatokat, 

a használt segédeszközöket, a beteg klinikai állapotára 

utaló fájdalom nagyságát, a beteg terhelhetõségét, valamint 

tárolja a rendelkezésre álló képi leleteket (röntgen-, 

MR-, denzitometriai lelet). Az Opreg lehetõséget nyújt az 

adatbázisban szereplõ betegek adatainak gyors áttekintésére 

és így megalapozottabb terápiás döntések hozatalára. 

Módszerek: A rendszer a betegek és a kezelések adatait 

VI. MAGYAR 

20 


MS SQL adatbázisban tárolja. Ez lehetõséget nyújt az adatok 

sokrétû lekérdezésére. Az MS Office programok (Excel, 

Access) segítségével kimutatásokat, jelentéseket gyárthatunk 

különbözõ kiválasztási szempontok alapján. Az 

MS Analysis Service alkalmazásával az adatok közötti 

összefüggések, trendek kimutathatók, ezek nagy segítséget 

nyújtanak a betegek kezelésének irányításában. Az 

adatbázis alkalmazása lehetõvé teszi a rendszer rugalmas 

bõvítését, több helyi adatbázis összekapcsolását. A különbözõ 

lapok kitöltését egyszerûvé és gyorssá teszi a Windows 

alapú megjelenítés. A rendszerben szereplõ adatok 

alapján könnyen nyomon követhetõ egy-egy adott személy 

betegségének lefolyása, laboratóriumi, denzitometriai 

és terápiás adatainak változása. Egy komplex lekérdezési 

rendszer alapján az adatbázisban tárolt betegadatok 

csoportosíthatók, az értékekbõl statisztika számolható 

és az adatok természetesen grafikusan is ábrázolhatók. 

Az Opreg része a betegvisszahívó rendszer is, ez nyilvántartja 

a betegek utolsó laboratóriumi, denzitometriai 

vizsgálatainak idõpontját, s figyelmeztet a betegek visszahívásának 

idõszerûségére. 

Eredmények: Az Opreg a Budai Irgalmasrendi Kórházban 

mûködik. Jelenleg 1200 beteg anamnesztikus, klinikai, 

kis erõbehatásra kialakult töréseinek, terápiás, laboratóriumi, 

denzitometriai stb. adatait tároljuk. Az elõadásban az 

1200 beteg adatai alapján bemutatjuk az osteoporosisregiszter 

gyakorlati alkalmazását. A flexibilis lekérdezési 

rendszer lehetõvé teszi eddig rejtett összefüggések felismerését. 

Az Opreg segítségével sikerült olyan betegeket 

kiszûrni, akiknél a több éve sikeresen alkalmazott terápia 

hirtelen inverz hatásúvá vált és ezért terápiaváltásra volt 

szükség. 

Következtetés: Ez a program messze túlmutat egy egyszerû 

nyilvántartó programon. Az általa nyújtott lehetõségek 

a mindennapi egyszerû betegnyilvántartáson kívül 

mind a beteg dinamikus nyomon követését, mind pedig 

nagyobb betegcsoportra vonatkozó következtetések kialakítását 

is lehetõvé teszik. Az egész program egyszerûen, 

gyorsan kezelhetõ, felhasználóbarát. Az asszisztensi és orvosi 

szint jól elkülönített, az adatvédelem szempontjából 

is biztosított. Magyarországon jelenleg nincs egységesített, 

jól mûködõ, egyszerûen kezelhetõ adatbázisprogram, 

ennek a funkciónak a betöltése ettõl a programtól remélhetõ. 

28. Osteochondritis dissecansszal szövõdött monoarticularis 

reaktív arthritis 

Lukáts Mónika 1 , Czibolya Péter 2 , Ortutay Judit 1 


2 VPOP, Egészségügyi Központ 

A szerzõk 54 éves férfi beteg esetérõl számolnak be. A 

könyökízület Chlamydia-fertõzés indukálta monoarthri-

tiséhez CT-vel igazolt osteochondritis dissecans társult. 

Ismertetik a kivizsgálás és a diagnózis felállításának lépéseit. 

Beszámolnak a sikeres rehabilitációs kezelés eredményérõl, 

amelynek következtében az ízület synovitise 

megszûnt, kontraktúrája mérséklõdött és a végtag 

funkciója helyreállt. Végül ismertetik a beteg jövõbeli állapotának 

alakulásától függõen szóba jövõ beavatkozásokat. 

29. Lágylézer-terápia a reumatológiai, oszteológiai 

gyakorlatban 

Maár Ildikó, Sandra Sándor 

Központi Honvéd Kórház, Reumatológiai és Fizioterápiás Osztály, 

Budapest 

A szerzõk röviden áttekintik a lézergyógyászat történetét. 

Kísérletet tesznek az LLLT (low level laser therapy) elhelyezésére 

a gyógymódok között, fõleg mint az „alternatív 

medicinaként” emlegetett szelíd gyógyászatok képviselõjét. 

Analizálják a Honvéd Kórház Lézerambulanciáján az 

elmúlt három évben megfordult betegek (több mint 3000 

személy) adatait. Két osteoporoticus betegcsoport vizsgálati 

eredményeit hasonlítják össze: a lágylézer-terápiában 

részesített, valamint nem részesített személyekét. Természetesen 

mindkét csoport részesült antiosteoporoticus terápiában, 

gyógytornában. 

30. Az arthritis képalkotó eljárásai 

Mester Ádám1 , Iain Watt2 , Bálint Péter3 , Farbaky Zsófia4 , Karlinger 

Kinga1 , Györke Tamás1 , Köllõ Katalin5 1Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Radiológiai, 

Onkotererápiás Klinika, Budapest 

2Bristol & Leiden 

3ORFI, Budapest 

4Budai Irgalmasrendi Kórház, Budapest 

5Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Ortopédiai 

Klinika, Budapest 

Az arthritis képalkotó eljárásaival kapcsolatos kerekasztalt 

90 perces terjedelemben tervezzük, az alábbi elõadások 

tartásával: 

Iain Watt: Arthritis and christall induced arthritis MR 

imaging 

Bálint Péter: A gyulladások ultrahangvizsgálata a klinikus 

szemével 

Farbaky Zsófia: A gyulladások ultrahangvizsgálata a 

radiológus szemével 

Karlinger Kinga, Györke Tamás: A gyulladások izotópvizsgálata 

Mester Ádám, Karlinger Kinga: A gyulladások CTvizsgálata 

Köllõ Katalin: A gyulladások és tumorok differenciáldiagnosztikája. 

21 

31. Melyik oldalt mérjük? A jobb és a bal femur, valamint 

a sarokcsont denzitásának és kvantitatív ultrahangos 

paramétereinek összehasonlítása 

Mészáros Szilvia 1 , Csupor Emõke 2 , Ferencz Viktória 1 , Tóth Edit 3 , 

Hosszú Éva 4 , Horváth Csaba 1 

1 Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, I. Sz. Belgyógyászati 


2 Budavári Önkormányzat Egészségügyi Szolgálat, Budapest 

3 Flór Ferenc Kórház, Reumatológia és Fizioterápiás Osztály, Kistarcsa 

4 Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, II. Sz. Gyermekgyógyászati 


Célkitûzések: A csontritkulás felismerésének alapeszköze 

a fotonabszorpciós denzitometria (DEXA). Hazánkban 

a DEXA vizsgálatok elsõsorban a gerincen és a bal 

csípõn történnek. Az utóbbi években egyre jobban terjed 

a kvantitatív ultrahangos (QUS) vizsgálat is, ez a csontok 

mennyiségi fogyatkozása mellett azok szerkezeti és minõségi 

károsodásáról is információt nyújt. A módszert a 

sarokcsonton és a kézujjak proximalis phalanxán alkalmazzák. 

Vizsgálatunk azzal a céllal indult, hogy felmérjük: 

van-e különbség a jobb és a bal femur denzitásában 

és a sarokcsont ásványianyag-tartalmában és QUSparamétereiben. 

Eredmények: Az adatok feldolgozása során megállapítottuk, 

hogy a két oldal femurdenzitása nem különbözik. 

Mindkét nemben a sarokcsont-BMD (nõk: 0,467 vs. 

0,458 g/cm 2 , p

tervek és elõzetes egyeztetések alapján több európai országra 

kiterjeszteni kívánt ECHO 2006 programot mutatják 

be. Az ECHO program célja az, hogy a csonttörést elszenvedett 

betegeket a csontritkulás irányában is vizsgálják 

ki, és szükség esetén részesítsék megfelelõ kezelésben. 

Ahol bizonyítható, hogy a csonttörés a csontritkulás 

miatt következett be, ott megfelelõ terápiával jelentõs 

mértékben csökkenthetõ a további csonttörések valószínûsége. 

Törekvésük az, hogy a csontritkulásos betegek kapjanak 

felvilágosítást, egyénre szabott hatékony gyógyszeres kezelést, 

életviteli tanácsadást, gyógytornát. A programban két 

szakmai csoport vesz részt; az ECHO az õ szakmai együttmûködésüket 

kívánja megerõsíteni, segíteni. Az egyik csoportot 

a traumatológusok és ortopéd sebészek, a másikat az 

osteoporosis-centrumhálózatban dolgozó orvosok alkotják. 

A két csoport között természetesen vannak átfedések is. A 

traumatológusok és ortopéd sebészek találkoznak elõször a 

csonttörést elszenvedett betegekkel; nagyon sok múlik 

azon, hogy kis traumára bekövetkezõ csonttörést észlelve, 

az osteoporosis-centrumhálózat gondozásában még nem 

álló betegeket beutalják-e oda, így a törés hátterében álló folyamatot 

is megfelelõ hosszú távú gondozásba véve. 

Ugyanis hiába kap valaki rendkívül magas szintû traumatológiai 

ellátást, ha a csonttörés hátterében álló csontritkulással 

nem foglalkoznak a késõbbiekben, újabb töréseket 

szenvedhet el a beteg. Az ECHO-nak pontosan az a lényege, 

hogy összekapcsolja az osteoporosis-centrumhálózatot 

és a traumatológiai rendszert, így a beteg átirányítható az 

egyik helyrõl a másik oldalra, ezáltal hosszú távú megelõzõ 

programot biztosítva egy újabb törés prevenciójaként. 

Módszerek: A www.echo2006.hu internetcímen elérhetõ 

komplex adatgyûjtõ és -értékelõ rendszer kidolgozásában 

felhasználták a legmodernebb technológiák adta lehetõségeket. 

A rendszer az adatokat MS SQL adatbázisban tárolja. 

A felhasználók internetböngészõ segítségével használhatják 

a rendszert, a kutatásban kikérdezett adatokat 

internetes ûrlapok segítségével rögzítik a rendszerbe. Az 

ECHO 2006 program az Országos Osteoporosis Központ 

koordinálásával indult. A kutatási program technológiai 

hátterének kialakításában, valamint a program mûködtetésével 

kapcsolatos feladatokhoz az MSD Magyarország 

nyújt segítséget. 

A rendszer egyik legnagyobb elõnyének az tekinthetõ, 

hogy a résztvevõk számára rendkívüli módon megkönynyíti 

az adatok kiértékelését, feldolgozását. A kutatási 

programban részt vevõk számára már a rendszer indításakor 

is számos, elõre beépített elemzés – táblázat, lista, grafikon, 

diagram – áll rendelkezésre. Az ECHO elõrehaladtával 

ezek a lekérdezések egyre bõvülnek majd. Az elõadó 

ismerteti, hogyan lehetséges az ECHO kutatási programban 

részt venni, milyen technikai, illetve egyéb feltételei 

vannak a részvételnek. 

VI. MAGYAR 

22 


Eredmények: A rendszer mûködtetésének eredményéül 

azt várják, hogy a csonttörést elszenvedett betegek közül 

minél többen kerüljenek be az osteoporosis-centrumhálózat 

látókörébe. Az ECHO program során a betegek 

kontrollvizsgálatokon is részt vesznek majd, ahol jól nyomon 

követhetõek lesznek az egyes betegek adatai (anonim 

módon) egyénenként, illetve különbözõ csoportokat alkotva 

grafikai és statisztikai kiértékelésekre nyílik lehetõség, 

különös tekintettel az alkalmazott terápiákra, azok 

mellékhatásaira, a klinikai, a denzitometriai és a laboratóriumi 

értékek változására. Az elõadó bemutatja a program 

indítása óta szerzett elsõ tapasztalatokat, illetve az elsõ 

adatokat, eredményeket is. 

Következtetés: Magyarországon napjainkban körülbelül 

900 000 embert érint a csontritkulás. A magyarországi 

osteoporosis-centrumhálózat a Nemzeti Osteoporosis 

Program részeként egy olyan, mintegy 110 centrumból álló 

ellátórendszer, amelyben a betegek mind a diagnosztika, 

mind a terápia szintjén mindent megtalálnak, megkapnak 

egy helyen. A Nemzeti Osteoporosis Program folytatása 

a Népegészségügyi Program keretében mûködõ mozgásszervi 

alprogram, amely három helyre összpontosít: 

1. a fiatalokra – felnõ Magyarországon egy olyan generáció, 

amely már egészségesebb csúcscsonttömeggel rendelkezik; 

2. a 40–50 éves korúakra, akiknél az a cél, hogy korai 

szûrések történjenek a centrumokban, 3. a kis traumákra 

bekövetkezett töréseket elszenvedettekre: ha valaki már 

elszenvedett egy törést, utána mindenképpen kerüljön az 

osteoporosis-gondozóhálózat látókörébe, a késõbbi újabb 

fracturákat megelõzendõ. 

Mindhárom csoportnál fontos, hogy a gyógyszeres terápia 

mellett egyéb tényezõket is megismertessünk az emberekkel: 

a lakókörnyezet átalakítását, a mozgásterápiát, az 

életmódbeli változtatások, átalakítások szükségszerûségét. 

Az ECHO program a nemzeti törekvések közül elsõsorban 

a 3. fókuszálási pontot segíti; a nemzetközi részvétellel 

zajló kutatási program az Országos Osteoporosis Központ 

által koordinált, 110 centrumból álló ellátóhálózat jelentõs 

erkölcsi elismerése is egyben. 

33. Tranzitorikus csípõízületi osteoporosis képalkotó 

diagnosztikája és kezelése 

Mike György 1 , Kudlák Katalin 2 , Horváth Gyula 3 , Gimesi Csaba 4 

1 Kaposi Mór Megyei Kórház, Kaposvár 

2 Kaposi Mór Oktató Kórház, Denzitometriás Labor, Kaposvár 

3 Kaposi Mór Oktató Kórház, Radiológiai Osztály, Kaposvár 

4 Kaposi Mór Oktató Kórház, Ortopédiai Osztály, Kaposvár 

A szerzõk három olyan esetüket ismertetik, amelyben heves 

csípõízületi fájdalommal jelentkezõ kórkép jelentett 

differenciáldiagnosztikai nehézséget. Beszûkült fájdalmas 

csípõmozgás, negatív vagy minimális osteopeniát mutató 

radiológiai kép, negatív laborvizsgálati eredmények miatt

végzett MR- és denzitometriás vizsgálat segített a 

velõoedemával járó, ritka csontízületi betegség diagnosztikájában. 

A szerzõk ismertetik a betegség etiológiájára 

vonatkozó ismereteket, a diagnosztika és differenciáldiagnosztikai 

lehetõségeket, valamint a megbomlott csontanyagcsere-betegség 

kezelése során kalcitonin adásával 

(Micalcic) szerzett tapasztalataikat. 

34. Kvantitatív ultrahangos sarokcsontdenzitások 

összefüggése az antropometriai jellemzõkkel 

Mikó Ibolya 1 , Paksy András 2 , Poór Gyula 1 


2 Semmelweis Egyetem, Biometriai Csoport, Budapest 

Célkitûzések: Összefüggés keresése a hazai populáció 

antropometriai jellemzõi (életkor, testmagasság, testsúly, 

testtömegindex) és a sarokcsonton mért ultrahangos 

denzitásértékek között a két nemben. 

Módszerek: Hétszáznyolcvan, 20–75 év közötti nõt 

(n=480) és férfit (n=300) vizsgáltunk, akiket két budapesti 

háziorvosi körzetbõl választottunk be random módon. Az 

antropometriai jellemzõk közül a testmagasságot (cm), a 

testsúlyt (kg) mértük, az életkort (év) és a testtömegindexet 

(BMI=testsúly/testmagasság 2 ; ttkg/m 2 ) számoltuk. 

A sarokcsonton Hologic Sahara ultrahangos csontdenzitométerrel 

a 0,2–0,6 MHz-es ultrahangnyaláb gyengülését 

(BUA, dB/MHz), illetve a sarokcsontban terjedõ 

ultrahang sebességét (SOS, m/s) mértük. Az antropometriai 

és QUS-paraméterek összefüggéseinek bizonyítására 

multivariációs regressziós analízist végeztünk. 

Eredmények: Mindkét nemben negatív korreláció igazolódott 

az életkor és a QUS-paraméterek vonatkozásában. 

Szignifikáns összefüggést találtunk a nõk testmagassága 

és a BUA (p

Módszerek: Az intézet betegei közül a szerzõk hat olyan 

csípõlapát-osteomyelitises beteget választottak ki, akiknél 

a betegség radiológiai megjelenése, klinikuma és kórlefolyása 

jellegzetes volt, ezért kazuisztikai bemutatásra alkalmasak 

a vizsgálat céljának demonstrálására. A betegekrõl 

hagyományos röntgen-, CT-, MR-vizsgálatok (szükség 

esetén csontszcintigráfia) készültek, nyomon követték a 

klinikai kép alakulását. A kiválasztott betegek átlagéletkora 

a betegség kezdetekor 24 év volt, a hat beteg közül öt nõ 

és egy férfi. 

Eredmények: Hat beteg közül négynél egyoldali sacroileitis 

társult a betegséghez. A kórokozó öt esetben koagulázpozitív 

Staphylococcus aureus haemolyticus volt, egy 

esetben a körülírt Brodie-tályogból baktérium nem tenyészett 

ki. Az os ilei két corticalis lemeze közötti spongiosus 

tér a folyamat lap szerinti terjedését segíti, emiatt a csípõlapátban 

ritkán alakulnak ki körülírt csontgócok, így az os 

ilei osteomyelitise hagyományos röntgenfelvételeken nem 

jól ábrázolódik. Jellegzetes viszont a sacroiliacalis ízület 

obliterációja és az os ileire terjedõ markáns sclerosis. A 

CT- és MR-vizsgálatok bevezetése áttörést jelentett a diagnosztikában, 

a kórjelzõ tályogok lokalizálásában. A 

csípõlapát-osteomyelitis nõkben gyakoribb, és a fiatalabb 

korosztály betegsége. Tályogos recidívák jellemzik, ezt 

mutatja a sokszoros hospitalizáció és a mûtétek száma. A 

tályogokat megoldó mûtét többnyire „tûzoltás” jellegû, 

radikális mûtét ritkán lehetséges. A tályogok kiürítését 

hosszú tünetmentes periódus követheti. 

Következtetés: A csípõlapát-osteomyelitises betegek folyamatos 

radiológiai ellenõrzést, követést és állandó klinikai 

gondozást igényelnek. Fel kell készülni a folyamat váratlan 

recidíváira. 

38. Rheumatoid arthritis és sclerosis multiplex 

együttes elõfordulása 

Nagy Péter József1 , Hittner György2 1BM Központi Kórház és Intézményei, Reumatológiai Osztály, Budapest 

2Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet, III. Reumatológiai 

Osztály, Budapest 

Célkitûzések: A szerzõk 32 éves nõbetegük esetét ismertetik. 

A betegnek 1994-ben kezdõdött szeropozitív erozív 

rheumatoid arthritise, ehhez 1998-ban sclerosis multiplex 

is társult. 1999-ben elsõ terhessége alatt mindkét betegsége 

remisszióban volt; 2000–2001-ben, második terhessége 

során mind a rheumatoid arthritis, mind a sclerosis multiplex 

aktivizálódott. 2002. március óta mind a rheumatoid 

arthritis, mind a sclerosis multiplex – heti 7,5 mg 

methotrexat, 4–6 mg/nap metilprednisolon, 20 mg/nap 

glatiramer-acetát injekció sc. mellett – jó klinikai remiszszióban 

van. A szerzõk esetbemutatásuk során kiemelik, 

hogy a két autoimmun kórkép együttes elõfordulása – a 

VI. MAGYAR 

24 


hasonló etiológiai tényezõk, patogenezis, kórformák ellenére 

– meglehetõsen ritka. Az eset további érdekessége 

mindkét betegség elsõ terhesség során típusos, második 

terhesség alatt paradox viselkedése, továbbá a két immunmodulátor 

szer (methotrexat és glatiramer-acetát) szokatlan 

kombinációjú alkalmazása. 

39. Uránbányászok kéz-kar vibrációs szindrómája. 

Egy záróvizsgálat eredményei 

Németh László 1 , Kákosy Tibor 1 , Lászlóffy Marianna 1 , Kiss Gábor 1 , 

Posgay Mária 1 ,Varga József 1 , Karlinger Kinga 2 , Mester Ádám 2 

1 Országos Közegészségügyi Központ Országos Munkaegészségügyi 

és Munkahigiénés Intézete, Budapest 

2 Semmelweis Egyetem, Radiológiai és Onkoterápiás Klinika, Budapest 

Célkitûzések: Az uránbánya 1997-ben történt bezárását 

követõ, 1998–2004 között vizsgált, korábban uránbányászként 

alkalmazottak között felmérést végeztünk bizonyított 

vibrációs eszközhasználat után a kéz-kar vibrációs szindróma 

elõfordulásának és stádiumának megítélésére, a kapott 

vizsgálati eredményeket tudományosan feldolgoztuk 

és következtetéseket vontunk le. 

Módszerek: A vibrációs expozíció és a beteg anamnézisének 

felvétele után fizikális vizsgálatot végeztünk, ezt 

követte az angiológiai vizsgálat, Allen-teszt, körömnyomási 

és TOS-próba, hideg provokációs teszt, szisztolésnyomás-mérés 

a kézujjakon, pletizmográfiás görbe felvétele 

az ujjakról hideg provokáció elõtt-után. Neurológiai, 

EMG-, majd röntgenvizsgálat: kétirányú (szükség esetén 

nyaki foramen típusú) nyaki gerinc, mindkét váll 

ventrodorsalis és a csukló dorsovolaris, a könyök kétirányú 

felvétele következett ez után. A csukló- és könyöktájékról 

néhány esetben HRCT- és MR-vizsgálat is történt. 

Az eredményeket háromtagú bizottság bírálta el; a foglalkozási 

betegségnek minõsülõ kéz-kar vibrációs szindrómát 

az ÁNTSZ-nek bejelentette. 

Eredmények: A 136 esetbõl 44 új kéz-kar vibrációs 

szindróma esetet jelentettünk be, öt korábbi eset kontrollja 

mellett. Leggyakoribb eltérésnek a carpalis alagút 

szindróma bizonyult (CTS: 43,4%), ezt követte a perifériás 

neuropathia (14,2%). A radiológiai vizsgálatnál az 

arthrosisok (47,1%) domináltak; az ízületek körüli lágyrész-elváltozások 

(23,5%) is a bányászmunka nehéz fizikai 

körülményeit tükrözik. A válltájékon az acromioclavicularis 

ízület és környéke károsodott a leggyakrabban, de 

tekintélyes volt a közvetlen vibrációs hatásra visszavezetett, 

kártalanítandó, aszeptikus kéztõcsontnekrózisok, valamint 

a könyökízületben is kimutatott, osteochondritis 

dissecansok száma (19,3%). Minél hosszabb volt az expozíció 

idõtartama, annál gyakrabban és súlyosabb formában 

alakult ki csont-ízületi elváltozás. 

Következtetés: A kemény kõzetet vibrációs hatású préslégszerszámmal 

fejtõ ásványbányászok közt az átlagnál

lényegesen magasabb arányban fordult elõ a kéz-kar vibrációs 

szindróma, mint azt az egyéb vibrációs eszközhasználók 

között eddig tapasztaltuk; bár itt is dominálnak az 

érelváltozások, sokkal gyakoribbak a csont-ízületi elváltozások. 

A válltájékot direkt vibrációs hatás is éri, feltehetõen 

ennek köszönhetõ az acromioclavicularis ízület gyakori 

arthrosisa és a váll környéki lágy részek elváltozásai. A 

kéz-kar vibrációs szindróma nem reverzíbilis, ezt bizonyítja 

a vibrációs expozícó megszûnte utáni, hosszú idõ 

múlva tapasztalható fennállásuk is. 

40. Osteoporosis: a betegfelvilágosítás hatékonysága 

Ortutay Judit 1 , Farkas Erzsébet 1 , Gyulai Franciska 2 


2 Budai Irgalmasrendi Kórház, Budapest 

Célkitûzések: A szerzõk reumatológiai rehabilitációs 

osztályon fekvõ betegek körében mérték fel kérdõíves 

módszerrel a betegek csontritkulásról szerzett ismereteit. 

Módszerek: Kétszáz beteg, válogatás nélkül: 54 férfi [átlagéletkor 

57,3 (27–79) év] és 146 nõ [átlagéletkor 64,2 

(28–87) év] töltötte ki a 25 kérdésbõl álló kérdõívet. A nõk 

58%-ának diagnózisai között szerepelt az osteoporosis. A 

kérdõívben magáról a betegségrõl, a prevenció lehetõségeirõl, 

a rizikófaktorokról és a kezelésrõl szóló kérdések 

mellett azt is vizsgálták, hogy miképpen jutnak el az információk 

a betegekhez. 

Eredmények: Az eredmények azt tükrözik, hogy a betegek 

ismeretei hiányosak, jóval szélesebb körben szükséges 

a rizikófaktorok és a prevenció oktatása. Azok, akik írásos 

betegtájékoztatók révén ismerték meg a betegséget, lényegesen 

nagyobb számban tudták a kérdések több mint 70%ára 

a helyes választ. 

Következtetés: Ez a felmérés is alátámasztja az írásos betegtájékoztató 

anyagok készítésének és terjesztésének fontosságát. 

41. A fájdalom és funkció nemzetközi osztályozása 

megfelelõ kategóriáinak vizsgálata osteoporosisos 

betegeken 

Penczner Gabriella1 , Apáthy Ágnes1 , Winkler Valéria1 , Gaál 

Marianne1 , Csákvári Dóra2 , Bálint Géza1 1ORFI, Budapest 

2Fejér Megyei Szent György Kórház, Reumatológia Osztály, 

Csákvár 

Az International Classification of Function-t a WHO munkabizottsága 

dolgozta ki. Ez a rendszer a testi struktúra, 

testi funkció, aktivitás és részvétel, valamint a környezeti 

és személyes tényezõk több mint 1500 kategóriáját öleli 

fel. Egyes krónikus betegségekben, közülük osteoporosisban 

szenvedõ egyének jellemzésére alkalmas kategóriák 

25 

kiválasztásában nemzetközi szakértõk – köztük magyar 

szakértõk – vettek részt, e kategóriákat többlépcsõs 

Delphi-módszerrel választották ki. 

Az osteoporosisos betegek jellemzésére kiválasztott kategóriák 

gyakorlati alkalmasságát multicentrikus felmérés 

vizsgálja. E multicentrikus felmérés keretében vizsgált elsõ 

30 osteoporosisos betegünk adatait, illetve válaszait ismertetjük. 

42. Osteoporosissal összefüggõ csonttörésesemények 

vizsgálata az egészségügyi ellátórendszer által 

rutinszerûen gyûjtött adatok alapján, 1999–2003 

között 

Péntek Márta1 , Boncz Imre2 , Falusi Zsófia2 , Genti György1 , Tóth 

Edit1 , Sebestyén Andor3 , Horváth Csaba4 , Gulácsi László5 1Pest Megyei Flór Ferenc Kórház, Kistarcsa 

2Országos Egészségbiztosítási Pénztár, Budapest 

3Baranya Megyei Egészségbiztosítási Pénztár, Pécs 

4Semmelweis Egyetem, Általános Orvosi Kar, I. Sz. Belgyógyászati Klinika, 

Budapest 

5Corvinus Egyetem, Közszolgálati Tanszék, Egészségügyi Gazdaságtani 

és Technológiaelemzési Munkacsoport, Budapest 

Célkitûzések: Vizsgálatunk célja az osteoporosissal öszszefüggõ 

jelentõs csonttörésfajták bekövetkezésének, idõbeli 

megoszlásának vizsgálata az ellátási folyamatok alapján, 

a törésrizikó becslése és az ellátórendszer rizikókontrolljának 

elemzése. 

Módszerek: Retrospektív, populációszintû, betegalapú 

vizsgálatunkban az Országos Egészségbiztosítási Pénztár 

által rutinszerûen gyûjtött adatokat elemeztük 1999–2003 

közötti idõszakra vonatkozóan. Nemek szerinti bontásban 

vizsgáltuk a csípõ-, csukló-, csigolya- és válltörések bekövetkezését, 

idõbeli megoszlását. Betegenként vizsgáltuk 

az egymást követõ töréseseményeket és a betegek 

osteoporosis-gondozóhálózatban való megjelenését az ötéves 

idõszak alatt. 

Eredmények: 2003-ban a 8950 combnyak- vagy pertrochantertörést 

szenvedett nõbeteg közül elõzõ évben 220 

betegnél fordult elõ csuklótörés (2,5%), 171 válltörés 

(1,9%), 431 egyéb törés (4,8%), 16 (0,1%) csigolyatörés. Közülük 

osteoporosis-centrumban 520 beteg (5,8%) járt minimum 

egyszer 2002-ben, 332 beteg (3,7%) 1999-ben. 

2003-ban a csuklótörés miatt kezelt nõknél ezek az arányok 

a következõképpen alakulnak: elõzõ évben csípõtörés 

0,5%, válltörés 1,5%, csigolyatörés 0,06%. 2002-ben 

osteoporosis-centrumban elõfordulás 9,1%, 1999-ben 

4,4%. 

2003-ban a 3420 csípõtörött férfi beteg között elõzõ évben 

csuklótörés 1,2%, válltörés 1,5%, egyéb törés 4,7% 

arányban fordult elõ. A betegek 1,8%-a 2002-ben és 

1,08%-a 1999-ben járt minimum egyszer osteoporosiscentrumban. 

C A É S C SONT 2005;8(1):1–36.

Következtetés: Vizsgálatunk áttekintést nyújt a különbözõ 

törésfajták elõfordulásáról. Az osteoporosis-monitorozással 

kapcsolatban a vizsgált ötéves idõszakban a törésszámhoz 

képest mindkét nemben kicsi volt az osteoporosis-gondozóhálózatban 

megjelenés aránya. Az egymást 

követõ törésesemények bekövetkezésének elemzése 

alapul szolgál – nemzetközi adatokkal összevethetõ módon 

– a hazai, törésalapú rizikócsoportok felállításához. 

43. Stimulation of cytokine and chemokine expression 

by human articular chondrocytes in response 

to fibronectin fragment stimulated integrin 

signaling 

Pulai Judit 1 , Hong Chen 2 , Hee-Jeong Im 2 , Sanjay Kumar 3 , Charles 

Hannings 3 , Richard Loeser 2 

1 Veszprém Megyei Kórház, Veszprém 

2 Rush Medical Center, Chicago, Illinois, USA 

3 GlaxoSmithKline, King of Prussia, PA 

Fibronectin fragments (FN-f) are known stimulate chonodrocyte-mediated 

cartilage destruction via integrin activation. 

The objective of this study was to identify potential 

cytokine mediators of cartilage inflammation and destruction 

induced by FN-f and to investigate its underlaying 

mechanism. Human articular chondrocytes, isolated from 

normal ankle cartilage obtained from tissue donors, were 

treated with a 110-kd FN-f in scrum-free culture and 

expression of various cytokine genes was analyzed by 

cDNA microarray. Media of FN-f stimulated cells in the 

presence of a synthetic NFκB inhibitor or IL-1ra was 

collected 24 hours after FN-f treatment and used in a 

cytokine protein array or subjected to Immunoblot analysis. 

Expression of cytokine identified by the array studies was 

confirmed by RT-PCR. Quantification of IL-6 and IL-8 was 

also performed by ELISA. Compared to untreated control 

cultures, stimulation by FN-f resulted in up regulation of 

several inflammatory cytokine and chemokine genes. The 

most highly expressed, identified by both gene and protein 

arrays and confirmed by RT-PCR, were IL-6, IL-8, and 

GRO-β. We also demonstrated constitutive and FN-f includible 

expression of GRO-α and GRO-γ by chondrocytes. Previous 

reports if IL-1-β expression induced by FN-f were also 

confirmed while TNF expression was found to be relatively 

low. FN-f induced stimulation of chemokine expression was 

dependent on the NFκB pathway but independent of the IL- 

1 autocrine signaling. The ability of FN-f to stimulate 

chondrocyte expression of the pro-inflammatory cytokines 

IL-1, IL-6, IL-8, MCP-1 and GRO family members suggests 

that damage to the cartilage ECM is capable of inducing a 

pro-inflammatory state responsible for further progressive 

matrix destruction. Targeting the signalling pathways 

activated by FN-f may be an effective means of inhibiting 

production of multiple mediators of cartilage destruction. 

VI. MAGYAR 

26 


44. A Modic I degenerációtól a szeronegatív spondarthritisig 

Schmidt Zsuzsa 1 , Kaposi N. Pál 1 , Szilágyi Marianne 1 , Élõ György 2 , 

Hittner György 1 


2 Vaszary Kolos Kórház, Esztergom 

Célkitûzések: A Modic I típusú discovertebralis degeneráció 

és a gyulladásos csigolyabetegségek sokszor megtévesztõen 

hasonló MR-morfológiát mutatnak. Ilyenkor a 

gondos anamnézis, a részletes klinikum vezet jó diagnózishoz. 

Módszerek: 34 éves fiatal férfi beteg esetét ismertetjük: 

septicus cellulitist követõen hat-nyolc héttel a jó általános 

állapotú, láztalan betegnek visszatérõ, terhelésre jelentkezõ 

derékfájdalma egyre fokozódott, nyilalló jellegû volt, 

retroflexiós nehézséget okozott. Kivizsgálása során az 

MR-vizsgálat meglepõ eredményt adott, az LI-II. csigolya 

spondylodiscitisét mutatta: az intervertebralis discus viszonylagos 

megtartottsága mellett kiterjedt zárólemezdestrukciót, 

az LI csigolyában mélyre terjedõ csontvelõoedemát, 

hypervascularisatiót láttunk; a gyulladás a környezõ 

lágy részekre nem terjedt. 

Következtetés: Egyéb lokalizáció hiányában a septicus 

elõzmény alapján infectiv spondylitis lehetõsége merült 

fel, míg a gyulladásos laboratóriumi paraméterek hiánya, 

a jó általános állapot és a szerény mozgásszervi status extenzív 

Modic I típusú discovertebralis degenerációra utalt. 

A megoldást az ismételt anamnézis által kiderített krónikus 

balanitis adta. 

45. A munkaképesség alakulása az aktív korúak 

combnyaktöréseit követõen 

Sebestyén Andor 1 , Boncz Imre 2 , Béres Hajnalka 1 , Dózsa Csaba 2 , 

Nyárády József 3 , Juhász Ferenc 4 

1 Baranya Megyei Egészségbiztosítási Pénztár, Pécs 

2 Országos Egészségbiztosítási Pénztár, Budapest 

3 Pécsi Tudományegyetem, Traumatológiai Központ, Balesetsebészeti 

és Kézsebészeti Klinika, Pécs 

4 Országos Orvosszakértõi Intézet, Budapest 

Célkitûzések: A vizsgálat célja a medialis combnyaktörések 

primer definitív ellátását követõ három évben megvizsgálni 

a munkaképesség megváltozását a 60 év alatti lakosság 

körében. 

Módszerek: A retrospektív vizsgálat alapját a definitív 

ellátást végzõ intézményekbõl combnyaktörés primer ellátását 

követõen 2000-ben emittált, azonosítható (tajszám) 

betegek képezik. Az adatokat az Országos Egészségbiztosítási 

Pénztár (OEP) adatbázisaiból válogatták a 

törésnek és a primer ellátásnak megfelelõ BNO-k és 

HBCS-k alapján, kivéve a politraumatizáltakat és a súlyos 

társult betegséggel járó eseteket. A combnyaktörések

klasszifikációját az ellátó intézmények biztosították. Az 

utánkövetéseket a primer ellátás mûtéti módszerének, a 

progresszív ellátás szintjének, a beteg korcsoportjának és 

a primer ellátáskor regisztrált lakhely régiójának függvényében 

értékeljük. A munkaképesség-csökkenéssel kapcsolatos 

adatok az Országos Orvos Szakértõi Intézet adatbázisából 

származnak. Az értékelésben a vizsgálati feltételeknek 

megfelelõ betegek 2000–2003. évben elõforduló 

munkaképességcsökkenés-meghatározás eseményei közül 

minden olyan, 50 és 100% közötti munkaképesség-csökkenés 

szerepel, ahol a csípõtáji sérülés, illetve a vele összefüggésbe 

hozható állapotok fennállása vezetõ vagy társult 

oki diagnózisként szerepel az érintett idõszak utolsó munkaképesség-csökkenés 

megállapításakor. 

Eredmények: A feltételeknek 518 (100%) beteg felelt meg. 

Munkaképesség-csökkenést a sérültek 23,7%-nál állapítottak 

meg. A szövõdményes esetekben ez 41,3%, a szövõdmény 

nélküli esetekben pedig 20%. A mozgásszervi rehabilitációs 

ellátásokat igénybe vett eseteknél 33,9%, mozgásszervi 

rehabilitációban nem részesülõ eseteknél 22,4%. A 

vizsgált idõszakban a legutolsó 50–100%-os munkaképességcsökkenés-megállapítások 

átlagos aránya az összes eset 

alapján korcsoportonként: 20 év alatt 0%; 21–30 év között 

11,1%, 31–40 év között 21,4%; 41–50 év között 36,8%, 51–60 

év között 19,1%. A primer ellátás progresszív szintje alapján 

országos 23,5%, egyetemi 24,5%, fõvárosi 13,3;%, megyei 

25,9%, városi 26,4%. A leggyakoribb primer mûtéti típusokat 

követõen: arthroplastica 27,1%, csavaros szintézis 

23,7%, DHS 20,6%. A beteg lakhelye szerint: Dél-Dunántúl 

20%, Dél-Alföld 31,6%, Észak-Alföld: 25,4%, Észak-Magyarország 

29,8%, Nyugat-Dunántúl 23,5%, Közép-Dunántúl 

25,4%, Közép-Magyarország 17,5%. 

Következtetés: Az eddig feldolgozott adataink alapján az 

50–100% közötti munkaképesség-csökkenéssel járó esetek 

száma összefügg bizonyos korcsoporttal, lakhely szerinti 

régióval, a primer mûtét típusával, szövõdménnyel, 

amelynek pontosítása – a statisztikai kiértékelés mellett – 

felveti további általános és lokális tényezõk (munkanélküliség, 

GDP, foglalkozás, mozgásszervi rehabilitáció lehetõségei, 

munkaképesség-csökkenés további oki diagnózisai 

stb.) együttes vizsgálatának szükségességét. 

46. Rehabilitációs ellátások igénybevétele a medialis 

combnyaktöréseket követõ két évben a 60 év 

alatti munkaképes korosztályban 

Sebestyén Andor 1 , Boncz Imre 2 , Dózsa Csaba 2 , Péntek Márta 3 , 

Gulácsi László 4 , Nyárády József 5 

1 Baranya Megyei Egészségbiztosítási Pénztár, Pécs 

2 Országos Egészségbiztosítási Pénztár, Budapest 

3 Pest Megyei Flór Ferenc Kórház, Kistarcsa 

4 Corvinus Egyetem, Közszolgálati Tanszék, Budapest 

5 Pécsi Tudományegyetem, OEC Traumatológiai Centrum, Balesetsebészeti 

és Kézsebészeti Klinika, Pécs 

27 

Célkitûzések: A tanulmány célja a 60 év alatti életkorban 

elszenvedett medialis combnyaktörések primer definitív 

ellátását követõ két évben igénybe vett mozgásszervi rehabilitációs 

ellátások bemutatása különbözõ aspektusokból. 

Módszerek: A retrospektív vizsgálat alapját a definitív 

ellátást végzõ intézményekbõl combnyaktörés primer ellátását 

követõen 2000-ben emittált, azonosítható (tajszám) 

betegek képezik. Az adatokat az Országos Egészségbiztosítási 

Pénztár (OEP) adatbázisaiból válogatták a 

törésnek és a primer ellátásnak megfelelõ BNO-k és 

HBCS-k alapján, kivéve a politraumatizáltakat és a súlyos 

társult betegséggel járó eseteket. A combnyaktörések 

klasszifikációját az ellátó intézmények biztosították. A 

mozgásszervi rehabilitációval kapcsolatos utánkövetéseket 

a krónikus ellátások keretében az ellátás típusa, az 

osztálykód, valamint a törés és a következményes állapotaival 

összefüggésbe hozható BNO-kódok együttesen biztosították. 

Az utánkövetéseket a primer ellátás mûtéti 

módszerének, a progresszív ellátás szintjének, a beteg korcsoportjának 

és a primer ellátáskor rögzített lakhely megyéjének, 

valamint a mozgásszervi rehabilitáció primer ellátáshoz 

viszonyított elsõ igénybevételi idõpontjának 

függvényében értékeljük. 

Eredmények: A feltételeknek 518 (100%) beteg felelt 

meg. Szövõdmény és egyéb ok miatt többszöri ellátásban 

17,8%, egyszeri ellátásban 82,2% részesült. A két év alatt 

átlagosan a betegek 11,4%-a részesült mozgásszervi rehabilitációban. 

A szövõdményes eseteknél ez 28,3%, a nem 

szövõdményes eseteknél 7,7%. A mozgásszervi rehabilitációs 

ellátások átlagos igénybevétele: 

– Korcsoportonként: 30 év alatt 0%; 31–40 év között 

10,7%; 41–50 év között 11,8%; 51–60 év között: 11,6%. 

– A progresszív ellátás szintje alapján: országos 5,9%; 

egyetemi 8,2; fõvárosi 6% megyei 17,5%; városi 9,2%. 

– A leggyakoribb mûtéti típusok szerint: arthroplastica 

8,3%; csavaros szintézis 12,6%; DHS 8,8%. 

– A beteg lakhelye szerint: Dél-Dunántúl 14,3%; Dél- 

Alföld 5,3%; Észak-Alföld 8,5%; Észak-Magyarország 

10,7%; Nyugat-Dunántúl 41,2%; Közép-Dunántúl 12,7%; 

Közép-Magyarország 7,8%. 

– Az igénybevétel idõbeni megoszlása alapján: Szövõdményes 

eseteknél: az elsõ hónapban 19,2%; 31–90 napban 

19,2%; 91–180 napban: 15,4%; 181–360 napban 7,7%; 

361–720 napban 38,5%. Nem szövõdményes eseteknél: elsõ 

hónapban 45,5%; 31–90 napban:15,2%; 91–180 napban 

24,2%; 181–360 napban 9,1%; 361–720 napban 6%. 

Következtetés: A mozgásszervi rehabilitáció átlagosan az 

összes eset 11,4%-ában fordul elõ, a 30 év felettiek veszik 

igénybe. A szövõdmények jelentkezése esetén az igénybevétel 

jelentõsen (négyszer) nagyobb, ennek idõbeni lokalizációja 

a szövõdményes esetek közel 40%-ában egy év 

utánra, a szövõdményes ellátás perioperatív idõszakára 

C A É S C SONT 2005;8(1):1–36.

fókuszálódik. A szövõdmény nélküli esetekben a rehabilitáltak 

csaknem fele az elsõ hónapban veszi igénybe az ellátást. 

A tapasztalt értékek mellett a földrajzi lokalizáció 

és a mûtéttípusok szerinti igénybevételi értékek további 

kérdéseket vetnek fel a munkaképességgel, táppénzes idõszakkal, 

valamint az életminõséggel kapcsolatban, ezek 

megválaszolása széles körû együttmûködést igényel szakmai 

és finanszírozói oldalról egyaránt. 

47. A rheumatoid arthritis genetikája: a HLA-DRB1 

allélek jelentõsége 

Szekanecz Zoltán 1 , Kapitány Anikó 2 , Zilahi Erika 2 , Szántó Sándor 1 , 

Szûcs Gabriella 1 , Rass Péter 1 

1 Debreceni Egyetem, Orvosi Egészségügyi Centrum, III. Sz. Belgyógyászati 

Klinika, Reumatológiai Tanszék, Debrecen 

2 Debreceni Egyetem, Orvosi Egészségügyi Centrum, III. Sz. Belgyógyászati 

Klinika, Regionális Immunológiai Laboratórium, Debrecen 

Célkitûzések: Ismeretes, hogy a rheumatoid arthritis 

patogenezisében feltételezik a genetikai prediszpozíció 

szerepét. A rheumatoid arthritis kialakulásában és lefolyásában 

döntõen a humán leukocytaantigén (HLA) gének 

játszanak szerepet. Közülük is a HLA-DR4 és HLA-DR1 

bizonyos, a kaukázusi rasszban nagyobb gyakorisággal 

elõforduló alléljai, konkrétan a HLA-DR4 esetében a HLA- 

DRB*0401, *0404, és valószínûleg a 0408, a HLA-DR1 tekintetében 

a HLA-DRB*0101 a kiemelt jelentõségûek. A 

non-HLA gének közül számos gén (például IL-1, IL-1Ra, 

TNF-α; promoter és mikroszatellita, TNF-receptor, IL-3, 

IL-4, IL-6, IL-10, IL-12, RANTES stb.) polimorfizmusát 

hozták összefüggésbe a rheumatoid arthritisszel. Áttekintjük 

a rheumatoid arthritis patogenezisében szerepet játszó 

HLA és non-HLA géneket, majd saját, a különbözõ HLA- 

DRB1 allélek frekvenciáira vonatkozó adatainkat mutatjuk 

be. 

Módszerek: HLA-DRB1 (HLA-DR1-DR16) genotipizálást 

végeztünk 83 rheumatoid arthritises betegen és 55 

egészséges kontrollon, PCR-SSP Ollerup-módszerrel. 

Eredmények: A HLA-DR4 allélek frekvenciáját rheumatoid 

arthritisben szignifikánsan emelkedettnek találtuk 

(31% vs. 11%, p

40 mg triamcinolon-acetonid és 1 ml 1%-os lidokaininjekciót 

kapott a synovitises térdbe. A kontrollvizsgálatokat 

a kezelés után a harmadik napon, majd három, hat, kilenc 

és 12 hónap múlva végezték. Vizsgálták a térd körfogatát, 

a flexiót, a flexiós kontraktúra mértékét, a nyugalmi 

és terhelési fájdalmat, a járásképességet, a járásteljesítményt, 

az ízületi melegséget, azt, hogy a kezelés után történt-e 

punkció, a beteg kapott-e intraarticularis szteroidinjekciót. 

Eredmények: A kezelés után egy évvel a betegek 93,3%ánál 

értek el kitûnõ és jó eredményt. A betegek 93,3%-a a 

radiosynoviorthesis után nem szorult újabb punkcióra. 

Mellékhatást, vérkép-, máj- és vesefunkciós eltérést nem 

észleltek a kezelt betegeken. 

Következtetés: A 166-holmium-fitát hatásos, új radiofarmakon 

a synovitisek kezelésére. Tekintettel a 26,9 órás felezési 

idõre, kisebb sugárterhelést jelent a betegek számára, 

mint a ma alkalmazott hagyományos izotópok (Y-90, 

Re-186, Er-169). Fizikai tulajdonságai révén optimális a 

térdízületi synovitisek kezelésére, de középnagy ízületek 

– csípõ, váll, könyök, boka – kezelésére is alkalmas. Hatásos 

adagja 555–925 MBq. 

50. A 166-holmium-fitát radiosynoviorthesis 2,5 

éves klinikai eredményei. I–II. fázisú, randomizált, 

emelkedõ dózisú, szimpla vak, placebokontrollos 

összehasonlító, prospektív vizsgálat 

Szentesi Margit,Takács Sarolta, Géher Pál 

Budai Irgalmasrendi Kórház, Budapest 

Célkitûzések: A 166-holmium-fitát szuszpenziós injekció 

( 166 Ho) ízületigyulladás-csökkentõ hatásának vizsgálata. 

Módszerek: I-II. fázisú, randomizált, emelkedõ dózisú, 

egyszeresen vak, placebokontrollos összehasonlító, prospektív 

vizsgálat. Harmincegy krónikus térdízületi gyulladásban 

szenvedõ, rheumatoid arthritises és szeronegatív 

spondylarthritises beteget vizsgáltak. A randomizációnak 

megfelelõen a betegeket négy kezelési csoportba 

sorolták: 

1. csoport (cs): 166 Ho 185 MBq + 40 mg triamcinolonacetonid 

+ 1 ml 1%-os lidokaininjekciót kapott. 

2. csoport: 166 Ho 555 MBq+40 mg 1 ml triamcinolonacetonid 


3. csoport: 166 Ho 925 MBq + 40 mg triamcinolonacetonid 

+ 1 ml 1%-os lidokain injekciót kapott. 

4. csoport: kizárólag 40 mg triamcinolon-acetonid + 1 

ml 1%-os lidokaininjekciót kapott. 

A betegek kiválasztását bevonási és kizárási kritériumok 

alapján végezték. Az érintett térdízület gyulladásos 

aktivitását az injekciós kezelés elõtt, a 14., 28. napon, majd 

4, 6, 9, 12, 24 és 30 hónap múlva az alábbi paraméterek 

alapján vizsgálták: 

– térdízületi duzzanat mértéke (cm), 

29 

– a térdízületi flexió vizsgálata: sarok–ülõgumó távolság 

(cm), 

– a térdízületi fájdalom mértéke (VAS), 

– a beteg véleménye az érintett térdízület gyulladásos 

aktivitásáról (VAS), 

– az orvos véleménye az érintett térdízület gyulladásos 

aktivitásáról (VAS). 

Eredmények: A megfigyelési idõ alatt a gyulladásos aktivitás 

az 555 és 925 MBq-t kapó csoportban szignifikánsan 

csökkent. A betegek 86,67%-a nem szorult újabb punkcióra 

a rheumatoid arthritis után. A 185 MBq-t kapó és a 

kontrollcsoportban átmeneti javulás után (szteroidhatás) a 

synovitis recidivált, a betegek 70%-ánál újabb punkciót 

végeztek a rheumatoid arthritis után. 

Következtetés: A 166 Ho-fitát hatásos új radiofarmakon a 

synovitisek kezelésében. Hatásos adagja 555–925 MBq. 

51. A 166-holmium-fitát radiosynoviorthesis eredményességének 

ultrahangos követése – 2,5 éves 

eredmények. I-II. fázisú, randomizált, emelkedõ 

dózisú, szimpla vak, placebokontrollos összehasonlító, 

prospektív vizsgálat. 

Szentesi Margit, Farbaky Zsófia, Buday Ilona, Géher Pál 


Célkitûzések: A synovia 166-holmium-fitát ( 166 Ho) radiosynoviorthesis 

hatására bekövetkezõ rétegvastagságváltozás 

vizsgálata, ultrahang segítségével. 

Módszerek: Harmincegy, krónikus térdízületi gyulladásban 

szenvedõ, rheumatoid arthritises és szeronegatív 

spondylarthritises beteget vizsgáltak. A randomizációnak 

megfelelõen négy kezelési csoportba sorolták a betegeket: 

1. csoport: 166 Ho szuszpenziós injekció 185 MBq + 40 

mg triamcinolon-acetonid (TA) +1 ml 1-os lidokaininjekciót 

kapott. 

2. csoport: 166 Ho 555 MBq+40 mg 1 ml triamcinolonacetonid 


3. csoport: 166 Ho 925 MBq + 40 mg triamcinolonacetonid 


4. csoport: kizárólag 40 mg triamcinolon-acetonid + 

1 ml 1%-os lidokaininjekciót kapott. 

A betegeket bevonási és kizárási kritériumok alapján 

választották a vizsgálatba. A synovia rétegvastagságát 

standard helyeken mérték ultrahangtechnikával. Mérték a 

folyadék mennyiségét, a synovia rétegvastagságát a középvonalban, 

medialisan, lateralisan, a femur condylusa 

mellett medialisan, lateralisan a radiosynoviorthesis elõtt, 

a kezelés után a 14., 28. napon, majd 3, 6, 9, 12, 24 és 30 hónap 

múlva. 

Eredmények: A megfigyelési idõ alatt a synovia rétegvastagsága 

szignifikánsan csökkent az 555 és 925 MBq-t 

kapó csoportban. A 185 MBq-t kapó és a kontrollcsoportban 

átmeneti javulás után (szteroidhatás) a synovia vas- 

C A É S C SONT 2005;8(1):1–36.

tagsága ismét növekedett. A synovia rétegvastagságának 

változása és a klinikai javulás között szignifikáns összefüggést 

találtak. 

Következtetés: A 166 Ho hatásos új radiofarmakon a synovitisek 

kezelésében. A klinikai javulás az ultrahangvizsgálattal 

is nyomon követhetõ. Hatásos adagja 555–925 

MBq. 

52. Csigolyadeformitással járó súlyos osteoporosisban 

szenvedõ betegek vizsgálata, fájdalomcsillapító 

kezeléseik hatásának összehasonlítása 

Szombati István, Nékám Kristóf 


Célkitûzések: Epidemiológiai adatok nyerése súlyos 

csigolyadeformitással járó osteoporosisos betegekre vonatkozóan, 

a csigolyadeformitások helye és a fájdalom 

mértéke közötti összefüggések tanulmányozása, a fájdalom 

miatt alkalmazott kezelések hatásosságának összehasonlítása. 

Módszerek: Demográfiai adatok felvétele mellett végzett 

radiológiai és csontdenzitometriai vizsgálat (LI-IV és csípõ 

„total hip”), a fájdalom és funkcionális aktivitás mérésére 

végzett WOMAC-index felvétele (a kezelés elõtt, 

majd további három alkalommal havonta) történt. A 

posztmenopauzában lévõ betegeket korban illesztve két, 

egyenként 20-20 fõs csoportba soroltuk véletlenszerûen. A 

résztvevõk beleegyezõ nyilatkozatokat írtak alá. A vizsgálatokban 

Wilcoxon-féle összegzett helyezések próbáját alkalmaztuk. 

Eredmények: A vizsgálat kezdetén a 40, súlyos posztmenopauzális 

osteoporosisban szenvedõ betegnél az alsó 

(LIII-IV-V) csigolyadeformitások szignifikánsan nagyobb 

arányban fordultak elõ, mint a felsõk (ThXII-LI-LII). Korrelációt 

találtunk a sík felületen való járáskor érzett fájdalom 

erõssége és az életkor elõrehaladta között. Szintén 

összefüggést észleltünk a terhelési és nyugalmi fájdalom 

mértéke és a csigolyadeformitás lokalizációja között is. 

Ugyanakkor a sík felületen vagy lépcsõn járáskor érzett 

fájdalom erõssége, illetve az éjszakai fájdalom erõssége és 

az osteoporosis fennállásának hossza között nem találtunk 

összefüggést. Ugyancsak nem észleltünk korrelációt a fenti 

paraméterek és a között, hogy a vizsgált személynek 

hány csigolyadeformitása volt. A tramadolkezelésben részesült 

betegek WOMAC-skálán mért fájdalom- és funkcionális 

értékei már egy hónap kezelés elteltével szignifikánsan 

kisebbnek bizonyultak a paracetamolt szedõk értékeinél; 

a különbség a harmadik hónap végére is szignifikáns 

maradt. 

Következtetés: A csontritkulás talaján bekövetkezett 

csigolyadeformitások következtében érzett fájdalom az alsó 

csigolyadeformitások esetén erõsebb fájdalommal és 

VI. MAGYAR 

30 


nagyobb mozgáskorlátozottsággal járnak, mint a felsõ 

csigolyadeformitások esetében. A lumbalis szakaszon 

mért osteoporosis mértéke korrelációt mutatott az életkorral, 

a fájdalommal és a mozgáskorlátozottsággal. A 

tramadolkezelés szignifikánsan hatásosabbnak mutatkozott, 

mint a paracetamolkezelés mind a fájdalom csökkentésében, 

mind a következményes mozgáskorlátozottság 

mérséklésében. A tramadol hatása a harmadik hónap végére 

sem veszített erejébõl, a két szer közötti szignifikáns 

különbség nem változott. 

53. A csontsûrûség alakulása eltérõ jellegû sportágban 

Szõts Gábor1 , Martos Éva2 , Györe István2 , Pavlik Gábor3 , Poór 

Gyula4 1Semmelweis Egyetem, Budapest 

2Országos Sportegészségügyi Intézet, Budapest 

3Semmelweis Egyetem, TSK, Egészségtudományi és Sportorvosi Tanszék, 

Budapest 

4Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet, Semmelweis Egyetem 

Reumatológiai és Fizioterápiás Tanszéki Csoport, Budapest 

Célkitûzések: A szerzõk azt vizsgálták, hogy van-e eltérés 

a sportmúlt és a jelenlegi fizikai aktivitás alapján szétválasztott 

csoportok eltérõ testtájakon (gerinc, combcsont 

és az alkarcsontok) mért BMD-értékei között. Összefüggést 

kerestek az edzettségi mutatók (maximális oxigénfelvétel, 

relatív maximális oxigénfelvétel, a vita maxima terhelés 

teljesítéséig eltelt idõ) és a BMD értékei között. Öszszehasonlították 

a különbözõ sportágakat ûzõk eltérõ testtájakon 

mért BMD- és Z-score-értékeit is. Vizsgálták még, 

hogy adott sportágakon (vívás, kézilabda, vízilabda) belül 

különbözik-e a dominánsan használt, illetve a kevésbé 

használt végtagokon a csontok sûrûsége. 

Módszerek: A vizsgálatokban 106 sportoló (válogatott és 

I. osztályú vívó, vízilabdázó, kézilabdázó, cselgáncsozó, 

kosár- és röplabdázó, ritmikus gimnasztikázó, atléta, 

triatlonos) és fizikailag kevésbé aktív, nem sportoló, önként 

jelentkezõ nõ vett rész. Átlagéletkoruk 22,4±4,0 év. 

Átlagtestsúlyuk: 64,2±8,5 kg, míg átlagtestmagasságuk 

170,7±6,0 cm volt. Megfigyeléseiket kiterjesztették a terhelési 

mutatók, a csontsûrûség (BMD), a csontanyagcserét 

jellemzõ paraméterek, a táplálkozás mennyiségi és minõségi 

mutatói és a testalkati mutatók vizsgálataira, illetve a 

fenti mutatók közötti összefüggésekre. Jelen munkában a 

fizikai aktivitás, a terhelési mutatók, a sportági különbségek 

és a különbözõ testtájakon mért BMD-értékek közötti 

eltéréseket, illetve összefüggéseket mutatják be. A résztvevõk 

terhelésélettani mutatóit futószalagon, illetve kerékpáron 

végzett vita maxima terhelés közben vizsgálták. A 

csontok sûrûségét Hologic DEXA készüléken mérték. A 

statisztikai módszerek közül a t-próbát, a korrelációs

együtthatók vizsgálatát, a varianciaanalízist és a regreszsziós 

egyenes számításait használták. 

Eredmények: A kapott eredményeikbõl megállapították, 

hogy a sportmúlt és a jelenlegi fizikai aktivitás nagymértékben 

befolyásolja a csontok aktuális sûrûségét. Az aktív 

csoport tagjainak minden egyes mért régióban szignifikánsan 

nagyobb volt a BMD-je, mint a nem sportolóké. 

A maximális oxigénfelvétel értékei szignifikáns összefüggést 

mutattak a különbözõ csontok sûrûségének értékeivel. 

Az eltérõ sportágakat ûzõk, eltérõ szintû és eltérõ 

minõségû fizikai aktivitása különbözõ mértékben befolyásolja 

az egyes régiók BMD-értékeit. Azoknál a sportolóknál, 

akik az edzések és versenyek közben eltérõ mértékben 

használják (domináns és kevésbé domináns láb, kéz) végtagjaikat, 

szignifikánsan különbözik csontjaik sûrûsége. 

Következtetés: A szerzõk megállapították, hogy ebben a 

vizsgált korosztályban nõknél az aktuális csontsûrûség 

alakulásában jelentõs szerepet játszik a rendszeres múltbeli, 

illetve jelenlegi fizikai aktivitás, vagyis az idõskori 

csontritkulás megelõzésében, csökkentésében a fizikai aktivitásnak 

döntõ a jelentõsége. 

54. Raloxifen és compliance 

Tószegi Attila 

Szent András Állami Reumatológiai és Rehabilitációs Kórház, Hévíz 

Célkitûzések: A posztmenopauzális osteoporosisban, a 

hosszú távú antiporoticus prevencióban és terápiában 

meghatározott és jelentõs szerepet tölt be a raloxifen. A 

hazai tapasztalatok alapján célszerû lenne mindazon 

compliance-t rontó tényezõknek a redukálása, amelyek a 

készítmény jobb alkalmazhatóságát segítik elõ. Hazai 

– hévízi – tapasztalatok birtokában teszi meg a szerzõ javaslatait 

és útmutatásait. 

Módszerek: A hévízi Osteoporosis Regionális Centrum 

négyéves, 404, raloxifenkészítményre beállított beteg 

adatait (2001–2004 között) dolgozta fel a szerzõ annak 

függvényében, hogy a készítményt a climacterium kezdetétõl 

számítva mennyi idõn belül állították be, elsõdlegesen 

vagy másodlagosan alkalmazott antiporoticus terápiaként 

használták-e, alkalmaztak-e elõzetesen hormonterápiát, 

annak felfüggesztését követõen mennyi idõn belül 

indikálták a raloxifent. 

Eredmények: Az eredmények egyértelmûen tükrözik, 

hogy nagyrészt azokban az esetekben, ahol a climacterium 

kezdetekor, a korai posztmenopauzában indikálták a 

gyógyszert, valamint ahol elõzetesen nem sokkal korábban 

hormonterápiában részesült a beteg, e jellemzõk 

mind-mind compliance-t csökkentõ tényezõknek bizonyultak, 

és magas kiesési (drop-out) eredménnyel jártak. 

Ugyanígy érdemes kiemelni a hepaticus érintettséget, illetve 

a kezelés során annak kellõ monitorozását. 

31 

Következtetés: A vizsgálati eredmények egyértelmûen 

igazolják, hogy elkerülhetõ lett volna a magas kiesési 

arány kellõ nõgyógyászati szemlélet alkalmazásával; a 

fenti tényezõk figyelembevételével a készítményt jobban 

tudták volna alkalmazni, s ez mindenképpen elõnyös lenne 

a késõbbiekben a beteg, az alkalmazó szakorvos (és a 

gyógyszerforgalmazó számára) egyaránt. 

55. A kalciumszenzor-receptor inaktiváló mutációi 

által okozott hypercalcaemiás állapotok klinikai és 

genetikai vizsgálata 

Tõke Judit 1 , Tóth Miklós 1 , Patócs Attila 1 , Gergics Péter 1 , Csákvári 

Violetta 2 , Bertalan Rita 1 , Rácz Károly 1 ,Tulassay Zsolt 1 

1 Semmelweis Egyetem, II. Sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest 

2 Markusovszky Kórház, Csecsemõ- és Gyermekosztály, Szombathely 

Célkitûzések: A szervezet állandó kalciumszintjének 

fenntartásában kulcsszerepet játszó kalciumszenzor-receptor 

(CaSR) génjének inaktiváló mutációi a receptort 

expresszáló sejtek hibás mûködéséhez vezetnek és 

hypercalcaemiát okoznak. A familiaris hypocalciuriás 

hypercalcaemia (FHH) rendszerint tünetmentes; a kalciumszenzor-receptor 

heterozigóta inaktiváló mutációi 

okozzák. A homozigóta és a kompound heterozigóta, valamint 

kivételes ritkasággal egyes heterozigóta inaktiváló 

mutációk az újszülöttkori súlyos hyperparathyreosist 

okozzák (NSHPT). Mind ez ideig három család hat tagjánál 

igazoltuk, hogy a hypercalcaemia hátterében a kalciumszenzor-receptor 

gén mutációja áll. 

Módszerek: Az elsõ család probandjánál újszülöttkorban 

kialakult pneumonia kapcsán hypercalcaemiát, súlyos 

csontrendszeri elváltozásokat diagnosztizáltak, emiatt intenzív 

osztályos ellátásra szorult. A másik két család 

probandjánál nanosomia, illetve primer hyperparathyreosis 

gyanúja volt a beutaló diagnózis. A laboratóriumi 

paraméterek közül a szérum kalcium-, foszfát-, PTH-, 

kreatininszintjét határoztuk meg, továbbá vizeletkalciumés 

kreatininclearence-mérés történt. A genetikai vizsgálathoz 

a perifériás vérbõl DNS-t izoláltunk, majd a kalciumszenzor-receptor 

gén kódoló exonjainak PCR-rel történõ 

amplifikációját követõen direkt szekvenálást végeztünk. 

Eredmények: Betegeinknél – valamint a családok szûrése 

során két családban további három családtagnál – tünetmentes 

hypercalcaemiát (szérumkalcium: 3,05±0,22 mmol/l, 

átlag ± SD), normális szérumfoszfát- (0,96±0,19 mmol/l) és 

szérum-PTH-értékeket (37,5±4,81 pg/ml) regisztráltunk. A 

kalciumclearence/kreatininclearence hányadost minden 

érintett egyénnél 0,01-nál kisebbnek találtuk (kalciumclearence/kreatininclearence: 

0,00575±0,0035). A CaSR-génmutáció 

analízise során két család vizsgálatát fejeztük be, 

mindkét családban a géndefektus heterozigóta formában 

van jelen. Egyik esetben a betegünk, illetve az édesapja min- 

C A É S C SONT 2005;8(1):1–36.

táiban a 2-es exonon találtunk aminosavcserét eredményezõ 

ismert mutációt (P55L), míg a másik beteg esetében a 7-es 

exonon egy de novo kialakult, eddig nem ismert, új mutáció 

mellett (R551K) egy ismert, az apától örökölt polimorfizmust 

is igazolni tudtunk (A986S). A harmadik család genetikai 

vizsgálata folyamatban van. 

Következtetés: A kalciumszenzor-receptor gén mutáci- 

Helyszín: Thermal Hotel Helia, Budapest. 

Idõpont: 2005. november 3–4. 

VI. MAGYAR 

32 


ói okozta hypercalcaemiás állapotok a típusos klinikai 

kép és a hagyományos laboratóriumi vizsgálatok alapján 

rendszerint diagnosztizálhatók. Az úgynevezett 

szürke zónába esõ laboratóriumi eredmények, valamint 

a de novo mutációk esetében a pontos diagnózis megállapításához 

a CaSR-gén-mutáció analízisének elvégzése 

szükséges. 

AZ ATHEROSCLEROSIST KÍSÉRÕ GYULLADÁSOS JELENSÉGEK 

Nemzetközi tudományos ülés 

Fõtémák: 

Role of inflammation in atherosclerosis 

Role of infection and autoimmunity in atherosclerosis 

Role of genetic factors behind inflammatory mechanisms in atherosclerosis 

Role of innate immunity in atherogenesis 

Absztraktbeküldés és korai regisztráció (határidõ: 2005. június 1.): http://www.diamond-congress.hu/symp2005/ 

Szakmai kapcsolattartás: Prohászka Zoltán, PhD, Semmelweis Egyetem, III. Sz. Belgyógyászati Klinika, Kutatólaboratórium. 

Tel. (1) 212-9351, (1) 355-1122/379, fax: (1) 212-9351, e-mail: prohoz@kut.sote.hu 

A konferencia a szakorvos továbbképzésben bejelentett pontszerzõ tanfolyam és PhD kurzus.

Antal Imre 21 

Antalffy Mária 49 

Apáthy Ágnes 41 

Babay Miklós 1, 2 

Bálint Géza 3, 41 

Bálint Péter 3, 30 

Balla Mária 25 

Balogh Ádám 6 

Barna Judit 4 

Békefi Ferenc 5 

Berentei Zsolt 26 

Béres Hajnalka 45 

Bergmann Annamária 5 

Bertalan Rita 55 

Bettembuk Péter 6 

Bezzegh Attila 24 

Bezzegh Katalin 16 

Bhattoa Harjit Pal 6 

Blazsek Antal 12 

Boda Andor 37 

Bodrogi László 7 

Boncz Imre 42, 45, 46 

Borgulya János 8 

Borsányi Emese 9, 10 

Buday Ilona 51 

Chen, Hong 43 

Czebe Krisztina 7 

Czibolya Péter 28 

Csákvári Dóra 41 

Csákvári Violetta 55 

Cseuz Regina 4 

Csupor Emõke 11, 31 

Donáth Judit 12 

Dózsa Csaba 45, 46 

Élõ György 44 

Falusi Zsófia 42 

Farbaky Zsófia 30, 49, 51 

Farkas Erzsébet 40 

Felsenberg, Dieter 19 

Ferencz Viktória 11, 13, 31 

Fogarassyné 

Vathy Ágnes 22 

NÉVMUTATÓ 

A név után az elõadás-kivonat(ok) sorszámát jelöltük. 

Gaál Marianne 41 

Géher Pál 49, 50, 51 

Genti György 42 

Gergely Péter 14 

ifj. Gergely Péter 12 

Gergics Péter 55 

Gimesi Csaba 33 

Gomez Izabella 15 

Gulácsi László 42, 46 

Gyarmati Noémi 5 

Györe István 54 

Györke Tamás 30 

Gyulai Franciska 40 

Hangody László 7 

Hannings, Charles 43 

Hittner György 38, 44 

Horváth Csaba 11, 13, 31, 42 

Horváth Gyula 33 

Horváth Tünde 16, 22, 24 

Hunphrey, Mary Beth 35 

Hosszú Éva 31 

Im, Hee-Jeong 43 

Imre Katalin 18 

Jónap Ildikó 14 

Juhász Ferenc 45 

Kákosy Tibor 39 

Kapitány Anikó 47 

Kaposi Novák Pál 17, 44 

Kári Béla 13 

Karlinger Kinga 30 

Kelemen Judit 18 

Kiss A. Sándor 23 

Kiss Csaba 19, 20 

Kiss Gábor 39 

Kiss János 21 

Kiss Jenõ 1, 2 

Kiss József 16, 22, 24 

Kiss Sándor 25 

Kiss Zoltán 23 

Kissné Sárközi Katalin 16 

Koó Éva 18 

Korányi László 16, 22, 24 

33 

C A É S C SONT 2005;8(1):1–36. 

Kótai Endre 27 

Köllõ Katalin 21, 25, 30 

Környei József 49 

Kudlák Katalin 33 

Kulcsár Zsolt 26 

Kumar, Saujay 43 

Lakatos Péter 32 

Lányi Éva 27 

Lászlóffy Marianna 39 

Loeser, Richard 43 

Lowell, Clifford A. 35 

Lukáts Mónika 28 

Maár Ildikó 29 

Martos Éva 53 

Mester Ádám 13, 30 

Mesterháziné 

Kõvári Edit 24 

Mészáros Szilvia 11, 13, 31 

Mezõ Tibor 32 

Mike György 33 

Mikó Ibolya 34 

Mócsai Attila 35 

Moró Zsuzsa 36 

Mózes Magdolna 5 

Nagy Erzsébet 49 

Nagy Gyöngyi 9, 10 

Nagy József 3 

Nagy Judit 37 

Nagy Péter József 38 

Nakamura, Mary 35 

Nékám Kristóf 52 

Németh László 39 

Nyárády József 45, 46 

Nyáry István 26 

Oneill, Terence 19 

Oneill, Terry 20 

Ortutay Judit 28, 40 

Paksy András 34 

Pap Lajos 15 

Patócs Attila 55 

Pavlik Gábor 53 

Penczner Gabriella 41

Péntek Márta 42, 46 

Pethõ Éva 10 

Poór Gyula 12, 14, 19, 20, 

34, 53 

Posgay Mária 39 

Puhl Mária 2 

Pulai Judit 43 

Rácz Károly 55 

Rass Péter 47 

Ratkó István 3 

Salamon Csaba 16 

Sándor Judit 7 

Sandra Sándor 29 

Schmidt Zsuzsanna 17, 44 

Sebestyén Andor 42, 45, 46 

Silman, Alan 19, 20 

Somogyi Péter 32 

Sulyok Gabriella 22 

Szalay Ferenc 13 

Szántó Sándor 47 

Szekanecz Zoltán 47, 48 

Szendrõi Miklós 21 

Szentesi Margit 49, 50, 51 

Sziklai János 27 

Szikora István 26 

Szilágyi Marianne 44 

Szombati István 52 

Szõke György 25 

Szõts Gábor 53 

Szûcs Gabriella 47 

Szûcs János 11 

Takács Katalin 3 

Takács Mária 9 

Takács Sarolta 49, 50 

Takácsné Hájos Mária 23 

Tarján Zsuzsanna 18 

VI. MAGYAR 

34 


Tószegi Attila 54 

Tóth Edit 11, 31, 42 

Tóth Erzsébet † 23 

Tóth Miklós 7, 55 

Tõke Judit 55 

Törkõ János 49 

Tulassay Zsolt 55 

Ujfalussy Ilona 18 

Varga József 39 

Vassányi István 22 

Vecsey Zsuzsa 24 

Veres Róbert 26 

Vitai Márta 16, 24 

Watt, Ian 30 

Weninger Csaba 36 

Winkler Valéria 3, 41 

Záborszky Zita 9, 10 

Zilahi Erika 47

IBMS-ECTS 2005 – 2 ND JOINT MEETING 

OF THE INTERNATIONAL BONE 

AND MINERAL SOCIETY 

AND THE EUROPEAN 

CALCIFIED TISSUE SOCIETY 

Genova, Olaszország 

2005. június 25–29. 

Tel.: +44 (0) 1454 610255, 

e-mail: admin@ectsoc.org 

3 RD INTERNATIONAL CONFERENCE 

ON BONE AND MINERAL RESEARCH 

AND 5 TH INTERNATIONAL 

OSTEOPOROSIS SYMPOSIUM 

Xi’an, Kína 

2005. május 23–27. 

E-mail: www.china-osteofound.org/en 

BONE AND TOOTH SOCIETY 

ANNUAL MEETING 

Birmingham, Nagy-Britannia 

2005. július 4–5. 

Tel.: 44 (0) 1453 549929, 

e-mail: janet@janet-crompton.com 

6 TH ANNUAL SANTA FE BONE 

SYMPOSIUM 

Sante Fe, Új-Mexikó 

2005. augusztus 5–6. 

Tel.: 505 855-5627, 

e-mail: ybrusuelas@nmbonecare.co 

KÖZELGÕ KONGRESSZUSOK 

35 

27 TH AMERICAN MEETING OF THE AMERICAN 

SOCIETY FOR BONE AND MINERAL RESEARCH 

(ASBMR) 

Nashville, Tennessee, USA 

2005. szeptember 23–27. 

Tel.: +1 202 367-1161, e-mail: asbmr@smithbucklin.com 

NORTH AMERICAN MENOPAUSE SOCIETY 

16 TH ANNUAL MEETING 

San Diego, Kalifornia, USA 

2005. szeptember 28–október 2. 

E-mail: info@menopause.org 

11 TH WORLD CONGRESS ON THE MENOPAUSE 

Buenos Aires, Argentína 

2005. október 18–22. 

Tel.: +54 11 4381 1777. 

E-mail: menopause@anajuan.com 

FRONTIERS OF SKELETAL BIOLOGY (18 TH -22 ND ), 

WHAT IS NEW IN BISPHOSPHONATES? (22 ND -25 TH ), 

INTERNATIONAL BONE & MINERAL SOCIETY (IBMS) 

Davos, Svájc 

2006. március 18–25. 

Tel.: +1 202 367-1121, e-mail: secretariat@hfleisch.ch 

33 RD EUROPEAN SYMPOSIUM 

ON CALCIFIED TISSUES 

Prága, Csehország 

2006. május 10–14. 

Tel.: +44 (0) 1454 610255, e-mail: admin@ectsoc.org 

C A É S C SONT 2005;8(1):1–36.

Teljes cikk (PDF) - eLitMed.hu

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?