Kitka Tamás - Semmelweis Egyetem Doktori Iskola

1999; Chambers és mtsai, 1999; Lembo és mtsai, 1999; Shimomura és mtsai, 1999). Az
MCH másik receptorát (MCHR2), mely csupán 38%-os szekvencia-homológiát mutat
az MCHR1-gyel, 2001-ben írták le (Hill és mtsai, 2001; Mori és mtsai, 2001; Sailer és
mtsai, 2001). Ez utóbbi receptort, legalábbis funkcionális formájában, számos faj
egyedei (egér, patkány, hörcsög, tengerimalac, nyúl) nem expresszálják (Tan és mtsai,
2002). Az MCHR1 Gs-, Gi/G0- és Gq/G11-csatolt is lehet, vagyis az MCH ezen a
receptoron mediáltan serkentő és gátló hatást is képes kifejteni. Ezzel szemben az
MCHR2-t csak Gq/G11-csatolt formában mutatták ki, vagyis az MCH ezen a receptoron
kötve foszfolipáz C stimuláló hatást válthat ki (Hawes és mtsai, 2000; Pissios és mtsai,
2003; Sailer és mtsai, 2001; Saito és mtsai, 1999; Saito és mtsai, 2001).
Az MCH-erg neuronok számos, alvás-ébrenlét és táplálékfelvétel szabályzásában
részt vevő agyterület felé küldenek rostokat. Ezek közül említendők többek között a
thalamus, a TMN, a preopticus hypothalamus, a nucleus arcuatus, a ventralis
tegmentalis area, a periaqueductalis szürkeállomány, az LC, a PnO, az LDT és PPT,
DRN, valamint az agykéreg, amygdala és a trigeminalis motoros magok (Bittencourt és
mtsai, 1992; Elias és mtsai, 2008; Griffond és Risold, 2009; McGregor és mtsai, 2005;
Torterolo és mtsai, 2009). Az MCH-val kolokalizáltan több peptid, illetve transzmitter
jelenlétét kimutatták, például az MCH-erg neuronok túlnyomó része nesfatint és
GABA-t is tartalmaz, valamint egy hányaduk esetében CART (cocaine- and
amphetamine-regulated transcript) jelenlétét is kimutatták (Fort és mtsai, 2008; Sapin és
mtsai, 2010).
Az MCH szerepét a táplálékfelvétel szabályozásában számos eredmény támasztja
alá. Intracerebrálisan adott MCH növeli a tápfelvételt, az éheztetés pedig aktiválja az
MCH-tartalmú neuronokat (Qu és mtsai, 1996). Ezzel összhangban az MCH
túlexpresszáló állatok elhízottak, az MCH génkiütött (KO: knockout), MCHR1 KO és
MCH-erg neuron-irtott állatok pedig soványabbak a kontroll-csoportnál (Alon és
Friedman, 2006; Ludwig és mtsai, 2001; Marsh és mtsai, 2002; Shimada és mtsai,
1998). Az MCHR1 antagonistákra általánosan jellemző, hogy csökkentik a testsúlyt és a
tápfelvételt (Luthin, 2007; Mendez-Andino és Wos, 2007). Az MCH-erg neuronok ezt a
hatásukat többek közt feltehetően a táplálékfelvétel szabályzásában központi szerepet
játszó hypothalamicus nucleus arcuatussal való kétirányú kapcsolataikon keresztül fejtik
ki (Griffond és Risold, 2009).
33