Kitka Tamás - Semmelweis Egyetem Doktori Iskola

Az alvás fázisait alapvetően, de nem kizárólag, elektro-encephalográfiás (EEG)
jellemzőik alapján különítik el. Az EEG elektródok, melyeket ember esetén általában a
fejbőrön, állatoknál a koponyába építve helyeznek el oly módon, hogy a kemény
agyhártyát érintsék, jellemzően a felszínre merőlegesen folyó áramokat érzékelik,
természetesen az elhelyezkedésük miatt legérzékenyebben a kérgi áramokat.
Amennyiben a kéreg jellemző neurontípusának, a piramissejtnek a kéreg felszínére
merőleges apikális dendritje serkentő bemenetet kap, az extracelluláris áram a dendrit
egyéb területeiről (source, forrás) a serkentő bemenet, vagyis a depolarizáció helye felé
folyik (sink, „lefolyó”). Így ha az apikális dendrit felszín felé eső, distalis része
depolarizálódik, akkor annak proximalis része felől fog folyni az áram a distalis rész
felé, létrehozva egy felszín felé negatív, a mélyebb rétegek felé pozitív elektromos
mezőt. Mivel egy elektród rendkívül sok sejt egyidejű jelét fogja, az EEG
regisztrátumon az általa érzékelt sejtek aktivitásának szummációja (mezőpotenciálja)
jelenik meg. Emiatt a kapott jel amplitúdója akkor lesz a legnagyobb, ha az elektród
által érzékelt területen lévő sejtek szinkrón aktivitást mutatnak, vagyis az EEG nem az
egyes neuronok aktivitásáról, hanem egy adott területen lévő neuronok
szinkronizációjáról ad információt (Shibasaki, 2008). Az EEG hullámokat általában
frekvenciájuk szerint csoportosítják. A sávhatárok nem egyértelműen definiáltak, így a
különböző munkacsoportok által használt értékek eltérhetnek, de alapvetően a
következő típusokat különíthetjük el: lassú oszcilláció (0,5-1 Hz), delta (1-4 Hz), theta
(5-7, vagy 5-9 Hz), alfa (8-13, vagy 10-20 Hz), béta (14-30, vagy 20-30 Hz), gamma
(30-60 Hz) hullámok. Ezen kívül az alvási orsókat mind frekvenciájuk (6-15, vagy 7-15
Hz), mind jellegzetes formájuk jellemzi (amplitúdójuk először nő, majd csökken, így az
EEG regisztrátumon orsó formát vesznek fel) (Kantor és mtsai, 2002; Kántor és mtsai,
2004; Kantor és mtsai, 2005; Steriade, 2006). Az EEG regisztrátumra általánosan
jellemző, hogy az alacsonyabb frekvenciájú jelek nagyobb fokú szinkronicitással járnak
és a frekvencia növekedésével a jel amplitúdója csökken.
Az alvást REM alvásra, valamint lassú hullámú alvásra (SWS: slow wave sleep)
osztjuk fel. A REM alvás szinonimájaként a paradox alvás (PS: paradoxical sleep) az
SWS szinonimájaként a non-REM (NREM) is használható. Különböző fajok közt
komoly eltéréseket találunk az alvás szerkezetét illetően: a SWS-REM ciklus hossza
nagy vonalakban fordítottan arányos az adott faj testméretével, ez az érték embernél 90,
7