Letöltés (PDF, 8.44 MB !! Csak gyors kapcsolattal!) - A Szent ...

Szerzetesek és a BibliaAz elsõ remeték tudatosan hagyták el az emberi közösséget,és vonultak ki a pusztába. Ott imádkoztak és böjtöltek, keresve,hogyan tudják magukat még jobban odaszánni IstenBibliában kinyilvánított akaratának. E férfiak és nõk közülcsak keveseknek volt Bibliájuk, még kevesebben tudtak olvasni,ennek ellenére emlékezetbõl hatalmas részleteket tudtakidézni a Szentírásból. Késõbb, miután ezek a remeték közösségekkészervezõdtek és a pusztából kolostorokba költöztek,az életük strukturáltabbá vált, és az írott ige még fontosabblett számukra. Mint életük során minden más, a szerzetesekszámára az olvasás is az imádság egyik formája volt.Regulái szerint Benedek naponta több órát szánt szent szövegekolvasására, a lectio divina (isteni olvasmány) nevûmódszer használatával. A lectio divina a meditatív imádságolyan formája, amelyben a szerzetes lassan és gondosan elolvasegy részt a Bibliából vagy más keresztyén olvasmányból,majd átgondolja ennek jelentõségét a saját életében.13. századi francia illusztráció: kódexdíszítõ és -másolóA Szentírás megõrzéseMivel mind egyéni olvasmányaikhoz, mind közös felolvasásaikhozbibliákra volt szükségük, a szerzetesek megbíztáknéhány társukat, hogy kolostori használatra kéziratokat másoljanak.Miközben a többi szerzetes a mezõn vagy a konyhábandolgozott, ezek az írnokok a szent szövegek fölé hajoltakés kínos pontossággal másolták azokat új pergamenekre.Mivel egy kézirat átmásolásához sok idõ és rengetegmunka kellett, ezért a kolostorok könyveiket legértékesebbtulajdonuknak tekintették. Késõbb a nagyobb kolostoroknémelyike külön könyvtárral is dicsekedhetett, ahol ezeket akincseket õrizték. A középkor késõbbi szakaszában laikusokis másoltak kéziratokat, de a legtöbb másolatot a szerzetesekkészítették. A szerzetesek a legnagyobb komolysággalvégezték a munkájukat. A Szentírás iránti féltõ gondosságuknakköszönhetõen évszázadokon át változatlanulátörökítették azt, és ma bízhatunk benne, hogy Isten igéjeigazi valójában áll a rendelkezésünkre.A BIBLIAA KÖZÉPKORBANGiotto di Bondone (1267-1337 körül): III. Ince pápa jóváhagyjaa franciskánus szabályokatBiblia az istentiszteletenA teljes bibliák túl drágák és méretük miatt nehézkesek lettekvolna istentiszteleti használatra. Az istentiszteleteken gyakrabbanhasznált bibliai részeket késõbb egyetlen felolvasókönyvbeszerkesztették. A 10. században a felolvasókönyvekben, az imakönyvekbenés az énekeskönyvekben található anyagokategyetlen könyvbe, a misekönyvbe gyûjtötték. Mivel a laikusokistentiszteleti szerepe a középkorban jelentéktelen volt, a mûveltlaikusok más alkalmat teremtettek személyes csendességükgyakorlására. A 13. században, amikor a könyvek elõállítása hivatásosírnokok és mûvészek kezébe került, megjelentek a személyesáhítatra szóló könyvek, és nagy népszerûségre tettekszert a tehetõs emberek körében.Biblia az egyetemekenA középkorban az egyház volt a mûveltség terjesztõje és az elsõegyetemek megalapítója. Az elsõ egyetemek Párizsban, azangliai Oxfordban és az olaszországi Bolognában jöttek létre.Mivel a helyszín a templom vagy kolostor volt, ezért nem meglepõ,hogy az egyik legfontosabb tantárgynak, a „tudományokkirálynõjének” a teológiát tartották. A diákoknak ugyanakkor lehetõségükvolt logikát, retorikát és más tárgyakat is tanulni. Akor mûvelt embere általában keresztyén logikával gondolkodottés keresztyén szemszögbõl nézte a világot. Ebbõl a gondolkodásmódbóljött létre a skolasztika. A diákokat a tudás megszerzéséreés az igazság keresésére biztatták, a Biblián és a keresztyénhiten túl is. A hit és a Szentírás fontos volt, de nem azegyetlen forrás. Használták Isten hatalmas ajándékát, az értelmetis. Aquinói Tamás, aki az 1200-as években Párizsban tanult,azt képviselte, hogy az értelemnek is vannak határai, és számáraa hit segít elfogadni a Bibliát. Aquinói szerint a hit és az értelemkiegészítik egymást, nem pedig egymás ellentétei. A tudósokközül sokan a Biblia latin fordításának használatát már nemtartották elegendõnek, s a Bibliát eredeti nyelvein, héberül ésgörögül akarták olvasni. Az egyetemek professzorai sok, Bibliáravonatkozó könyvet adtak ki – kommentárokat az egyes bibliaikönyvekrõl, atlaszokat, ismertetõket a bibliai országok növényeirõlés állatairól.Sodoma:Szt. Benedekszerzeteseivelimádkozik(16. század)A részekre és versekre tagolt BibliaA mai Bibliák részekre és versekre vannak osztva. De a Bibliáteredetileg nem így írták. A beosztás késõbb jött létre, fõkéntazért, hogy segítse a tudósokat az általuk keresett részekmegtalálásában. A részekre való tagolást az 1200-asévek elején a latin Bibliához készítette el Stephen Langton,párizsi egyetemi elõadó. A következõ két évszázadban azáltala kialakított rendszert használták mind a latin, mind amás nyelvû Bibliákban. A ma is létezõ újszövetségi versbeosztástRobert Stephanus keresztyén tudós alkotta meg az1551-ben megjelent görög és latin nyelvû Újszövetség kiadásában.Négy évvel késõbb Stephanus kiadta az elsõ részekreés versekre tagolt teljes Bibliát.Nagy Károly tudósa: AlcuinAz angolszász szerzetes, Alcuin (735–804), Nagy Károly koránakbriliáns tudósa és írója volt, továbbá az oktatási rendszermegújítója. Termékeny szerzõ volt, aki grammatikai, matematikai,filozófiai és vallási témákról egyaránt irt. Ezenkívül átdolgoztaa frank egyház liturgiáját, írt bibliai kommentárokat és kijavítottaa Vulgata bibliafordítást. 796-ban Nagy Károly kinevezteAlcuint a tours-i Szt. Márton-kolostor apátjává. Itt õ felügyeltea másolási tevékenységet, amely ekkor vált Európábana legintenzívebbé. Ennek egyik oka egy új írástípus kifejlesztésevolt. A régi kéziratokat nagybetûkkel írták, amitmajuszkulának neveztek. Az egymást követõ betûk függetlenekvoltak egymástól, és arra kényszerítették az írnokot, hogyminden egyes betû leírása után felemelje a tollát. Ez lassítottaaz írást, sok helyet igényelt, és óriási méretû kéziratokat eredményezett,amihez sok drága pergamenre volt szükség. A 8.század elején új betûtípus keletkezett: a minuszkula, amelyetAlcuin tökéletesített. Mivel a betûk egymáshoz kapcsolódtak,a minuszkulát az írnokok kezük felemelése nélkül, folyamatosantudták írni.A Biblia a középkori EurópábanAmikor Jeromos, az egyház tudósa lefordította a Bibliát latinra, a RómaiBirodalom hivatalos nyelvére, a birodalom már végnapjait élte.Néhány évtizeden belül Rómát harcias törzsek foglalták el és a századvégére a birodalom összeomlott. Jóllehet a latint egyre kevesebbember beszélte, mégis ez maradt az egyház és a Biblia nyelve. Sajnálatosmódon idõvel ez azt jelentette, hogy az istentiszteleten azemberek egyetlen szót sem értettek meg a Bibliából. Végül pedigmár a kevésbé képzett papok sem értették az általuk felolvasott bibliairészeket és a liturgia szavait. Már ebben a korszakban Isten üzeneténektovábbadására szükséges volt a Bibliát minden nemzetanyanyelvén kiadni. A 600-as évektõl kezdve Európában a Bibliaegyes részei, az evangéliumok és a Zsoltárok megjelentek a nemzetinyelveken. A teljes Biblia lefordítása monumentális feladat volt ésaz 1200-as évek elõtt egyik európai nyelven sem valósult meg. Kezdetbena fordítók kis lépésekkel haladtak. Lemásolták a latin Bibliátés minden sor fölé jegyzeteket írtak, amelyeket a tudósok glosszáknakneveznek. Az 1100-as évektõl kezdõdõen a német-, a franciaországieretnekmozgalmak arra bíztatták követõiket, hogy saját magukolvassák a Bibliát. Ekkor hirtelen megnõtt a kereslet a bibliafordításokra.Az egyházi vezetõk azonban attól tartottak, hogy a fordításokbaneretnek tanok jelennek meg, és az emberek nem tudják majdmegfelelõ módon értelmezni az olvasottakat..Szt.Adoman:Szt.KolumbánéleteA kézirat másolásaAmikor az írnok mindent elõkészített, akkor a pergamenlapot az eredetikézirattal együtt a munkafelületre helyezte. Egy kisúlyozott zsinegettett az eredeti szövegre, ami segített követni a sorokat. Ezutánmunkája fölé görnyedt, és körültekintõen másolta az eredeti szöveget.Egyik kezében a tollat tartotta, másik kezében egy kést, amivela tollat hegyezte, vagy a hibás betûket kaparta le. A másolás intenzív,kimerítõ munka volt, ami megterhelte a szemet, a nyak és a hátizmait. Az írnok lassan dolgozott, hogy pontosan végezze a munkát,nehogy elkövetett hibáit a következõ másoló megismételje. Ez amunka teljes odaszánást kívánt, mivel a szerzetes a bibliai szövegetelfogadta Isten igéjének, amit csak tökéletesen szabad visszaadni.A régi kéziratok nagymértékû pontossága mutatja, milyen komolyanvették a kolostori írnokok munkájukat.A kézirat díszítéseA legkorábbi keresztyén kéziratok csak szavakat tartalmaztak, nemvoltak illusztrálva. Az olvasó figyelmének lekötésére az írnokok a 4.századtól kezdtek vizuális elemeket adni a szöveghez. Idõvel ezekaz elemek egyre díszesebbé és kimunkáltabbá váltak, és az oldal világosabbátételéhez még vékony arany- és (ritkábban) ezüstlemezeketis felhasználtak. Az idõ múlásával az illusztrációk egyre kidolgozottabbáés sokszínûbbé váltak. Volt közöttük miniatûr motívumés egész oldal méretû festmény is. Olykor a margókat is bibliai jelenetekkeldíszítették. A 6. és 7. században északi barbár germán törzseksöpörtek végig Európán, elfoglalva annak nagyobb részét éselpusztítva kultúráját. Ekkor a kéziratok díszítésének mûvészete isfélbeszakadt. Írország és Észak-Anglia viszont kimaradt a megszállásból,így ott töretlenül folytatódott a kéziratdíszítés mûvészeténekfejlõdése.A 8. század végén Nagy Károly császár jóvoltából kulturális reneszánszvette kezdetét. A császár kultúrateremtõ céllal egész Európábólés a brit szigetekrõl tudósokat hívott meg udvarába, aminekkövetkeztében a könyvdíszítés is újra felvirágzott Franciaországészaki és Németország nyugati területein.Az egyház William Shakespeareidejében évente egyszer színpadraállított 25–50 darabot, amelyekbibliai történetekre alapultak ésmozgó színpadokon adták elõazokat. D. van Alsoot festményén(1615) a lóvontatású dobogón aJézus születésérõl szóló darabotadják elõ