Szent Erzsébet (PDF - 422 KB) - Mátyás-templom

A Budavári Főtemplom közösségének lapja Várunk 2007. november 18.zek. Egy-egy alkalommal kb. hetente, 2 hónap alatt 4-6 különböző típusú beszélgetésthirdetnék meg. 2008. március 15. táján kezdenénk a sorozatot a szabadságharcról egySzéchenyi-Kossuth párbeszédet felelevenítve.Pálffy László2025 ÉVES A HITTANOVIA hittanovis találkozóra kb. fél éve készültem lázasan. Az ötletet az adta, hogy immár25 éve vezetem az ovis foglalkozást. Pontosan 200 ovist vettem névsorba, ebből kb.170-et tudtam értesíteni – több mint 100-at értem el e-mailen, ennyit sikerült az Interneten(az „iwiwen”) felfedeznem. Összeállítottam az évenkénti névsorokat is, ez egy kissésok időt igényelt, mert az adminisztrációm hiányos volt. Közben a volt ovisok korabeli,vagyis gyermekkori képeit gyűjtögettem személyesen, a sekrestyében és e-mailen keresztül.A szkennelésben, kinyomtatásban rengeteget segített Mátéffy Balázs. 10 tablótkészítettem kb. időbeli sorrendben, s ezeket a találkozó idején kiállítottuk.Gyermekeimmel, Katival és Bálinttal, valamint a többi ministráns-vezetővel megbeszéltük,hogy mivel töltjük az ünnepi estét. A találkozó a hittanovi eddig szokásos szerdainapján volt. 5-kor egy hálaadó misével kezdődött, amelyet Cserkó atya mondott. A plébániaielőkészület feladatai után a mise előtt 8 perccel érkeztem, s ekkor alig volt valaki atemplomban. Ekkor kicsit aggódtam, hogy mi lesz. Hamarosan kiderült, hogy a hittanosoktöbbsége a sekrestyében öltözködött, hogy ministráljon. Férjem, András, Bálint ésGál Tamás gitározott, néhányan énekeltünk. Tudtommal a Beat-misék óta nem volt gitároszene templomunkban. (Többen lelkesen jöttek, hogy jó lenne máskor is énekelniezeket a dalokat a diákmisén.) A misén csak azért nem értem rá meghatódni, mert egy kiscserfes hittanovisom és kistestvére odajött hozzám, s ki is tartott mellettem.Mise után a plébánián agapé volt „hozott anyagból”. Kötetlenül örültünk egymásnaka volt ovisokkal, szülőkkel. Kis idő után a hittanosokat leválasztottam szüleikről, hozzátartozóikról– bár gyermekeiktől nemigen sikerült elválniuk – s a díszteremben ültünkössze. Először a mostani ovisok mutatkoztak be, őket ezután Juli és Eszter vitte el közösjátékra. A többiek sorban elmondták nevüket, s hogy kb. mikor jártak a hittanoviba – ezutóbbi bizony fogas kérdésnek bizonyult –, mivel foglalkoznak most, s emlékeiket a hittanoviról.Ez utóbbi érdekes és tanulságos volt számomra. (Az én egyik igen emlékezetesélményem a Pünkösdről szóló foglalkozás kellős közepén megjelenő kisegér volt a felújításkorából.) Ezután 3 csoportba oszlottak szét, a kisebbeket a ministráns-vezetőkszórakoztatták – Kriszti, Helga, valamint tiszteletbeli hittanovisaink: Bora és Dóri – a nagyobbak,köztük gyermekeim is, beszélgettek, borozgattak. Sajnos a régi ovisokból csak