Szent Erzsébet (PDF - 422 KB) - Mátyás-templom

Szent Erzsébet-év lezárása Várunk VIII. évfolyam, 1.számkult: egy kolléganőjének bevallotta olthatatlan szomját a zene és a dirigálás iránt, az pedigelvitte egy ismerőséhez, ahol a házi muzsikálásokon időnként Ferencsik János ült a zongoránál.A kiváló karmester nyitott szívvel fogadta a fiatal zenerajongó érdeklődését, éselőbb zenekari próbáira invitálta, majd midőn megtapasztalta, milyen komoly szakértelemmelszól hozzá egyik-másik zenei problémához, meghívta, látogassa akarmesterképzős óráit a Zeneakadémián. Ez volt az a pillanat, amikor úgy érezte: „talánéletem nagy álma valósulhat meg” – és amely az ifjú feleséget, Mártát megijesztette. Ámaz élet a „legnagyobb dirigens”: az építészet, majd műemlékvédelem által kínált feladatoksokkal szélesebb kibontakozási lehetőséget nyújtottak számára, mint a már akkor is túlzsúfolt karmesteri pulpitus.Horler Miklós szerencsés embernek mondhatta magát, hiszen az élet az „álmok”számára is kínált megvalósulási lehetőséget. Idősebb barátja, mentora, Kopeczky Alajos,hallva Ferencsiknél tett tanulmányairól, felkérte, vezesse az énekkart azokon az alkalmakon,amikor ő az orgonapadnál ül, s nem tud egyszerre orgonálni is és vezényelni is. Sorravezényelhette a Haller téri énekkar repertoár darabjait: Beliczay György F-dúr miséjét,Lisznyai Szabó Gábor, Bárdos Lajos miséit, a karácsonyi ünnepekre íródott „Alban” misét,Kodály Magyar miséjét, gregorián ordináriumokat és a Harmonia Sacra kötetmotettáit.Amikor a 60-as évek végén a Várba költözött, rögtön jelentkezett énekelni kórusunkba,de a nagy ünnepeken még sokáig visszajárt segíteni Kopeczky Lojzi bácsinak.Többször meghívott feleségemmel együtt lakására, ahonnan nemcsak pompás kilátás nyílika pesti oldalra, hanem ahol meglepve tapasztaltuk, milyen kitűnő zongorista is. J.S.Bach zongoradarabjai állandóan „keze ügyében voltak”, s beszélgetés közben gyakran ülta hangszerhez, hogy egy- egy zenei gondolatát Bach vagy Mozart „idézettel” alátámassza.Egy alkalommal nem kis meglepetésünkre Bach Olasz koncertjét játszotta. Igazi zeneiélményt nyújtott zongorázása.Nagy tudását, vonzó személyiségét az énekkar hamar megszerette, számomra pedigmegnyugvást jelentett, hogy távolléteim alkalmával a templom zenei együttesét biztos kezekbentudhattam. Előbb orgona kíséretes miséket (Bárdos Missa tertia, Halmos napmise, stb.), majd kisebb zenekari miséket bíztam rá: Schubert G-dúr vagy B-dúr miséitmindig boldogan vállalta. Egyre otthonosabban érezve magát, már „álmaival” is elő merthozakodni: szívesen vezényelne Haydn miséket is. Így került sor a Máriacelli és a Nelsonmisére. Ez utóbbit egy alkalommal a Solymári Zenei Hetek nyitó hangversenyén vezényelte.Öröm volt látni, milyen mély átéléssel és szellemi gyönyörűséggel vezényelteMozart templomunkban gyakran felhangzó remekét, a Koronázási misét. Egykori kedvesépítész tanárának, Rados Jenőnek halála alkalmából tartott engesztelő szentmisén MozartRequiemjét dirigálta megrendítő erővel. Nemcsak az ének-zenekart, de a szólistákat ismagával tudta ragadni. Szőkefalvi Nagy Katalin, Csavlek Etelka, Korondy György,9