Szent Erzsébet (PDF - 422 KB) - Mátyás-templom

A Budavári Főtemplom közösségének lapja Várunk 2007. november 18.tó ajándékot, hanem önérzettel járó munkát és annak illő igazságos bérét. Nemcsak pillanatnyilagés mindössze pillanatokra segített, hanem okosan, tervszerűen, hosszú időreszólóan… Saját ínségének idején ugyancsak kitartott, olyan időkben, amikor maga kerestemeg a kenyerét… Minden egyes cselekedete, minden egyes szava mögött fel-felragyogotta rejtett Istenszeretet fénye és egy kimondhatatlan belső, áhítatos melegség…”„Szent Erzsébet Asszony életérőlEmlékezzünk sok jótételéről.Mi is őtet kövessük, azon legyünk,Amit benne dicsérünk, cselekedjük.”Náray György: Lyra coelestis (1695)Primus a krónikás8 HORLER MIKLÓS KARNAGY ÚRAkik olvasták a Vár „legifjabb díszpolgáráról” szóló méltatásokat, bizonyára meglepődneka név mellé illesztett karnagy szón. A Budavári Nagyboldogasszony-templomidősebb énekesei, zenészei viszont a méltatások olvasásakor csodálkoztak el, hogy a„laudatorok” nem írtak – valószínűleg nem is hallottak- a kiváló építész, művészettörténész,a műemlékvédelem nemzetközi hírű professzora tevékenységének ezen egyáltalánnem jelentéktelen oldaláról. Amikor az elmúlt hetekben Miklóssal zenei múltjárólbeszélgettünk, felesége, Márta asszony megjegyezte: „Előttem bizony még a pályamódosításlehetősége is felrémlett, amikor Miklós Ferencsik János karmesteróráiról hazatérvehatártalan lelkesedéssel számolt be az ott tapasztaltakról. Bevallom, féltettem őt.” Pedig azenével való kapcsolat akkor már (70-es évek eleje) igencsak régi volt.A Fályi András reálgimnázium énektanára, Szelényi Gyula szerettette meg vele a kóruszenét.A gimnázium énekkara rendszeresen énekelt a közeli Haller téri plébániaszentmiséin. Az orgonánál már akkor is Kopeczky Alajos orgonaművész, tanár ült, akihamar „kiszemelte magának” a minden iránt fogékony diákot, és bevezette őt az egyházizene különböző stílusaiba, formáiba. Közben mint cserkész megtanult trombitálni – éppenarra volt szükség a zenekarban – és nagyon megszerette a zenekar gazdag hangzásátis. Mindemellett zongorázni tanult a kerületi zeneiskolában, ahol – mint emlékezik – előszörtalálkozott Bartók és más XX. századi magyar szerzők darabjaival.A gimnázium után – nem kevés vívódás eredményeként – a Műegyetemre iratkozottbe az építészmérnöki karra. Egyetemistaként sem hagyta abba a zenélést: énekelt kórusban,zongorázott. Sokat járt hangversenyre, és a zenekart hallgatva állandóan ez a kérdésfoglalkoztatta: „hogyan működik a karmester, hogyan születik a zene karjának mozgásasorán,” A pályakezdő építész zenével való további kapcsolata szinte „meseszerűen” ala-