alkimista kulcsa - Könyvmolyképző

Az alkimista kulcsaGiulio Moneta felállt a székről, amelyen eddig keskeny hátsójátpihentette. Kihajolt az ablakon, én pedig követtem, deúgy, hogy meg ne lássanak. A padlásról, amelyet társam alkímiailaboratóriumnak választott, a szem messzire ellátott atetők felett. Az az egyetlen bökkenő, hogy a költözés alatt azemberek leejtettek egy dobozt, amelyben – hogy úgy mondjam– kissé gyanús anyag lapult. Mindez a szomszédok szeme láttára.Iparkodnunk kell, mert hamarosan Velence összes alkimistájaa sarkunkban lesz.Az aranyló alkonyi fényben gusztusos galambcsapatok röppentekfel a Szent Márk-bazilika kupoláiból, mialatt társamezt suttogta: – Ezért vagy itt, nem? Én megtalálom a kulcscsontot,te pedig elhozod a rejtekhelyéről. Én azzá változtatlak,amivé csak szeretnéd, aztán szeded a sátorfádat, és nemdugod többé a közelembe azt a ronda pofádat. Ez az egyezség.Amennyit tudunk róla, az alapján évszázadok óta itt rejtőzhetérintetlenül. Talán nem is védi semmiféle varázslat, és mindenkockázat nélkül teheted a dolgod. Ez így rendben van,nem?Szeme villanásából megértettem, hogy ebben a nagyszerűkilátásban ő maga sem hisz. Hogy a világ leghatalmasabbvarázstárgya békésen szunyókál, és csupán a történelem porafedi – ez a leghihetetlenebb mesék egyike volt. De őrültséglett volna vitatkozni vele, ha már valóban csupán egy lépésrevagyunk a négyévnyi kényszerű együttélés végétől. Meg aztántényleg nagyon boldog voltam, hogy visszatérhettem Velencébe.Az a tény meg, hogy öntelt társam az áradásoktól valófélelmében a felhők (és az én imádott ködöm) között rendeztebe a laboratóriumát, jó előjel volt.– Tehát, szabad tudnom, hol rejlik a kincsünk, amely akkorahatalommal ruházza majd fel, mint annak idején Salamontés Nabukodonozort, és amely olyan művek létrehozását teszilehetővé, mint a jeruzsálemi Nagytemplom, vagy a babilóniaipalota? Mert ezt akarja a kulcscsonttal tenni, nem? Úgy( 24 )