alkimista kulcsa - Könyvmolyképző

Az alkimista kulcsaMeg kell tudnia, mi volt ez, aggodalmaskodott, és kihajoltaz ablakon, miközben a fejét törte. Megpróbált felnézni. Aztánhirtelen elfogta a félelem, hogy az anyja sorsára jut. Hogybeveri a fejét, és már csak vegetálni fog. Úgy érezte, az ereibenmegfagy a vér, halántékán verejték gyöngyözött. Hirtelen viszszaugrotta szobába, éppen akkor, amikor az ajtó alatti résbőlegy kis fénysugár lopózott be. Apja a folyosón állt. Lucilla hallotta,amint kattan a zár, és a lépcsőfordulón papucs csoszogásahallatszott. Hideg lábbal bújt vissza az ágyába, fejében valamimotoszkált. A felettük lévő emeleten padlás volt, ebben biztosvolt. És ezt a padlást az apja, és még legalább egyvalaki látogatja,akinek igen különc külseje, napirendje és szokásai vannak.Amit ő szobornak hitt, az egy emberi lény, még ha oly rútis. Nagy talány. Valami, ami mögött valami más rejlik. Mialatta párnáját felrázta, hirtelen nagy boldogság töltötte el; Lucillaarra gondolt, talán elérkezett az a pillanat, amelyre mindengyerek vár: amikor végre megzsarolhatja a szüleit.( 38 )