Családi Kör, 2018. november 22.

iport
A ZENTAGUNARASI TANULÓK TANÁRNŐJÜKKEL, ÜVEGES GIZELLÁVAL
– Négy évvel ezelőtt jártam először Udvarnokon, azóta a szervezők
rendszeresen visszahívnak zsűritagként. Számomra boldogító
érzés ennyi fiatal, tehetséges versmondót végighallgatni, akik remélhetőleg
a későbbi időkben is szívükön viselik majd anyanyelvük
és nemzeti kultúrájuk ápolását. Ha elvész a dal, elvész a szó is
ajkukon… Noha az utóbbi években megcsappant a versenyzők
száma (az idén például mindössze 6 elsős és másodikos kisdiákot
neveztek be az első korcsoportba), de még így is nagyszerű eredménynek
tartom, hogy Vajdaság csaknem minden részéről összesereglett
38 versmondó. Valamivel kevesebb a Bánságból, ezért a
közeljövőben talán az e vidéken még meglévő magyar iskolákban
kellene jobban népszerűsíteni a Szűcs Imre-versenyt. Ami ugyanis
megtörtént egy évtizeddel ezelőtt Udvarnokon (hogy teljesen
megszűnt a magyar oktatás), az a tragédia bármikor, bármelyik
magyar iskolában előfordulhat a magyar ajkú lakosság létszámának
rohamos csökkenésével – összegezte észrevételeit Barta Júlia
nyugalmazott bácsfeketehegyi óvónő.
Vélemények, összegezések
A rendezvény első éveiben két autóbusz tett vajdasági körutat,
hogy díjmentesen elszállítsa a bácskai és bánsági iskolák felkészítő
pedagógusait és a versenyzőket Udvarnokra. Két évvel ezelőtt
azonban, támogatás híján, megszűnt az ingyenes járat. A többi között
ennek tudható be, hogy igen sokan lemondtak a részvételről.
Épp ezért örömteli pillanat a számomra, amikor ismerős arcokkal
találkozom e rangos megmérettetésen. A zentai, az óbecsei, a temerini,
a muzslyai, a zentagunarasi iskolák képviselőivel például
szinte minden évben üdvözöljük egymást.
– Már többször voltunk a Jó Pajtás szavalóversenyén, és ismételten
jó volt látni, hogy Vajdaság több településéről érkeztek lelkes
pedagógusok és még lelkesebb szavalók. Ebben a mai világban
fontos a pozitív megerősítés, a lelkesedés, hogy nyelvünket, kultúránkat
tovább ápolhassuk. A verseket tanulva gyarapszik a gyermek
szókincse, fejlődik nyelvtani készsége, a verssorokkal együtt
magába szívja a magyar nyelv szabályait és struktúráját. A nap
fénypontja számunkra Csík Mónika tartalmas foglalkozása volt. A
tanulók nagyon élvezték, és síri csöndben hallgatták a meserészleteket,
melyeket az írónő olvasott fel. Mindenki nagy lelkesedéssel
kapcsolódott be a játékba, amikor is a szemétszörnynek kellett nevet
adni, valamint a táblára rajzolni a csoport által elképzelt alakot –
nyilatkozta Galusz Gabriella, a zentai Thurzó Lajos Általános Iskola
tanítónője.
– Erre a versenyre mindig nagy örömmel készülünk – mondta
Nemes Ildikó, a temerini Kókai Imre Általános Iskola magyartanárnője.
– Minden évben meghatározó esemény intézményünkben
A ZENTAI KÜLÖNÍTMÉNY GALUSZ GABRIELLA TANÁRNŐVEL
a versenyre való készülés, az iskolai válogató és maga a döntő is.
Már szeptemberben elkezdjük válogatni a verseket. Mivel népes iskola
vagyunk, sok diák készül, sok lelkes versmondó próbál eljutni
a döntőre. Az udvarnoki döntő ma már barátságosabb légkörben
zajlik, mint a korábbiak. Versmondóink innen még mindig valamilyen
helyezéssel tértek haza, úgyhogy számunkra kellemes élmény
a Szűcs Imre Gyermekvers- és Prózamondó Verseny. Jó ötletnek tartom,
hogy második éve már prózával is próbálkozhatnak a tanulók.
Az idei döntőn egy kicsit csalódtam, hogy a 3–4. osztályosok korcsoportjában
nem osztottak ki első helyezést. Szerintem minden
korosztályban voltak kiemelkedő versenyzők.
Üveges Gizella, a zentagunarasi Október 18-a Általános Iskola
magyartanárnője dicséretesnek tartja, hogy az idei iskolaév kezdetével
számos vetélkedőn vehettek részt a vajdasági gyerekek. Topolyán
a Tóth Ferenc-, Csókán a Cs. Simon István-szemlén, Zentán
a „Messzeringó gyermekkorom világa…” elnevezésű szavalóversenyen.
A bácsfeketehegyi rendezvények is esélyt adnak a tehetséges
fiataljainknak a továbbfejlődésre…
– Mindez azt mutatja, nagy hagyománya van a versmondásnak
Vajdaságban, ennek következtében pedig a pedagógusok is immár
jobban odafigyelnek a versmondók repertoárjának kialakítására.
Nyilván ennek köszönhető az is, hogy a versválasztás egyre tökéletesebb.
A szavalók igyekeznek újabbnál újabb versekkel elkápráztatni
a hallgatóságot. Örömmel vettem tudomásul, hogy közel
40 szavaló jelent meg Udvarnokon Vajdaság minden szegletéből,
Szabadkától Temerinig, Pacsértól Muzslyáig. Városok és egészen
kicsi települések is képviseltetették magukat. A tanulók kivétel nélkül
kiváló szövegtudásról tanúskodtak. Ez tette talán még szebbé a
szombati napot. Jól érezte magát gyerek, szülő, tanár, zsűri… A Forum
Könyvkiadó ismételt jelenléte is a szervezőket dicséri. Rohanó
világunkban, amikor a tanár sokszor beleveszik a papírmunkába,
jólesik neki, ha a „helyébe” hozzák a legújabb hazai könyvtermés
egy-egy darabját. A házigazdák is kitettek magukért. Meleg termet
biztosítottak, s nagy szeretettel és odaadással igyekeztek bennünket
megvendégelni. A díjazott tanulók ajándékai is nagyon szépek.
Azt sajnálom csupán, hogy a többiek nem kaptak részvételükért
egy-egy emléklapot.
A fődíjat az idén Jaksa Dominika nyerte el, a csókai Móra Ferenc
MMK Kék cinkék irodalmi csoportjának tagja, Tóth Lívia tanítványa.
Természetesen őt is megszólaltattuk, megkérdeztük, mindezek tudatában
hogyan érzi magát. Válasza jó végszóként csenghet: „Egyáltalán
nem számítottam arra, hogy fődíjas leszek. Nagyon boldog
vagyok, hogy 2019 nyarán részt vehetek a Szép Szó Műhelyben. Jó
érzés volt Udvarnokon olyan emberekkel együtt lennem, akiknek a
versek ugyanolyan fontosak, mint nekem.”
MOLNÁR KREKITY Olga
2018. november 22. 47