A COPD története - Tüdőgyógyászat

More documents

Recommendations

Info

volt. Tanított a két legrégebbi, a bolognai és a padovai egyetemen. Morgagni kapcsán érdemes kissé elidőznünk a padovai egyetemnél. Az egyetemet 1222-ben alapították, amikor számos professzor és diák elhagyta a bolognai egyetemet, több akadémiai szabadságot (Libertas scolarum) keresve. A bolognai egyetem után a legrégebbi egyetem a padovai. A XV. és XVIII. század között az egyetem többször megújult, majd hallatlan fejlődésnek indult a kutatások terén, főként az orvostudomány, a csillagászat, a filozófia és a jogtudományok területén. Tanárai és hallgatói hosszú sorából még néhányat, a legismertebbeket említsünk: Nicolaus Copernicus csillagász, Andreas Vesalius, Gabriele Faloppio és William Harvey anatómusok, Galileo Galilei, aki 1592-től 1610-ig az egyetem matematikaprofesszora, Torquato Tasso, az olaszok nemzeti költője – az „olasz Petőfi” –, Giacomo Casanova utazó, író és híres csábító, Carlo Goldoni, a vígjátékírás atyja. Volt a magyar történelemnek is híres padovai hallgatója: Somlyai Báthori István (1533–1586) erdélyi fejedelem és lengyel király (arcképe ma is látható az egyetem dísztermében). Az egyetem főépületének lépcsőházában találjuk Elena Lucrezia Cornaro Piscopia (1646–1684), a világtörténelem első diplomát szerző (1678) hölgyének szobrát. Az egyetem legkiemelkedőbb kuriozitása az 1595-ben létesített Teatrum Anatomicum, a híres, nézőtérrel ellátott boncterem. Nyilvános boncolások céljára építették, ahol művészek, tudósok, leendő orvosok tanulmányozhatták az emberi testet. Európa legrégebbi, boncolások célját szolgáló nyilvános tanterme. A hallgatók között volt Andrea Vesalius, az illusztrátor, akinek De Humani Corporis Fabrica (Az Emberi Test Felépítése, 1543) című könyve további országokban hasonló bonctermek létesítésére késztette a boncolás iránt érdeklődő tudósokat. Morgagni – akit joggal tekinte- nek a patológia mint önálló tudomány megalapítójának –, sok betegséget először írt le, így az emphysemával is foglalkozott. Munkásságát 1761-ben, 79 éves korában a De sedibus et causis morborum per anatomen indagatis (A betegségek boncolással felkutatott székhelyeiről és okairól) című könyvével zárta le, melyben 19 boncolt eset leírása során „felfújt tüdő” néven emlegeti az emphysemát. Sir John Floyer (1649–1734) angol orvos, A Treatise of the Asthma (Tanulmány az asthmáról, 1698) című könyvében, melyet elsősorban az asztma történetének leírásából ismerünk, leír egy állapotot, ami csak az emphysemát jelentheti. Ez volt az első patológiai leírása az emphysemának (3). Frederik Ruysch (1638–1731) holland anatómus és botanikus elsőként írta le és illusztrálta az emphysemás tüdő megnövekedett légterét Observationes anatomica-chirurgicae, 1721 című könyvében (4). Matthew Baillie (1761–1823) skót orvos, patológus. A Morbid Anatomy of Some of the Most Important Parts of the Human Body (Az emberi test néhány legfontosabb részének kóros anatómiája, 1793) című könyve az első rendszeres patológia könyv, melyben leírja és illusztrálja az emphysemás tüdőt és ennek az állapotnak destruktív jellegét (5). Charles Badham (1780–1845) angol orvos, aki a bronchitis szót elsőként írta le, és elsőként különítette el a bronchitist a pleuritistől és a pneumoniától. Felismeri, hogy a krónikus köhögés és váladékürítés a chronicus bronchitis vezető tünetei. A catarrhus szó antikvitás (latin, görög eredetű szó „katarrhein”: kata – jelentése „le”, rhein – jelentése „áramlani”, magyarul „hurut”). Badham felismerte, hogy a bronchitis komoly következményekkel járó betegség (1808) (6). Rene-Theophile-Hyacinthe Laennec (1781–1826) a sztetoszkóp feltalálója. Az auszkultáció ebben a kor- Irodalomjegyzék 1. Kanner, R. E. COPD, COLD, CAO etc.: Anachronistic acronyms. Chest 1978; 74; 241–242. 2. Crellin, J. Am J Pathol. 1980 January; 98 (1): 212. 3. Sakula, A. Thorax. 1984 April; 39 (4): 248–254. 4. Ruysh, F. Observationes anatomica-chirurgicae. In: Tractatio anatomica. Amszterdam: 1721. 5. Petty, T. L. (2006). The history of COPD. Int J Chron Obstr Pulmon Dis 1 (1): 3–14. 6. Badham, C., 1814. An essay on bronchitis: with a supplement containing remark on simple pulmonary abscess. 2nd ed. London: J Callow. 7. Hutchinson, J., 1846. On the capacity of the lungs, and on the respiratory functions, with a view of establishing a precise and easy method of detecting disease by the spirometer. Medico- Chirurgical Transactions (London) 29, 137–161. 8. Petty, T. L. John Hutchinson’s Mysterious Machine Revisited Chest 2002: 121; 2195–2235. 9. Norris, G. W., Landis. H. R. M., 1918. Diseases of the chest and the principles of the physical diagnosis. Philadelphia: WB Saunders. 10. Christie, R. V., 1944. Emphysema of the lung (part II.) BMJ. 1–145. 11. Tiffeneau, R., Pinelli, A. Air circulant et air captif dans exploration de la fonction ventilatoire pulmonaire. Paris Med 1947; 133: 624–631. TÜDŐGYÓGYÁSZAT ■ 4. évfolyam 2. szám 3
12. Yernault, J. C. The birth and development of the forced expiratory manoeuvre: a tribute to Robert Tiffeneau (1910–1961). Eur Respir J 1997; 10: 2704–2710. 13. Gaensler, E. A. Description of a device for timed vital capacity measurements: the spirometer and use of the FEV1 as a clinical tool for assessing obstructive lung disease. Science 1951; 114: 114. 14. Gaensler, E. A. Analysis of the ventilatory defect by timed capacity measurements. Am Rev Tuberc 1951; 64: 256–278. 15. Met Office: The Great Smog of 1952. www.office.gov.uk Retrieved on 2008-08-17. 16. Oswald, N. C., Harold, J. T., Martin, W. J. 1953. Clinical pattern of chronic bronchitis. Lancet, 265; 639–43. 17. Barach, A. L., Bickerman, H. A., 1956. Pulmonary emphysema. Baltimore: Williams and Wilkins. 18. Orie, N. G. M., Sluiter, H. J., De Vries, K., Tammeling, G. J., Witkop, J. The host factor in bronchitis. In: Orie N. G. M., Sluiter H. J., eds. Bronchitis. Assen, Royal Van Gorcum, 1961; pp. 43–59. 19. Orie, N. G. M. The Dutch Hypothesis (CHEST 2000; 117: 299S). 20. Fletcher, C., Peto, R. The natural history of airway obstruction. British Medical Journal, 1977; 1, 1645–1686. 21. Peto R., Speizer F. E., Cochrane M. et al. 1983. The relevance in adults of airway obstruction, but not of mucus hypersecretion to mortality from chronic lung disease. Am Rev Respir Dis, 128: 491–500. 4 TÜDŐGYÓGYÁSZAT ■ 2010. FEBRUÁR EREDETI KÖZLEMÉNYEK A COPD története ban már ismert volt, de rendszeresen nem alkalmazták. A sztetoszkóp alkalmazása előtt a korabeli orvosok a beteg mellkasára szorított füllel végezték az auszkultációt. Laennecnek egyik beteglátogatása során egy előkelő fiatal hölgyet kellett megvizsgálni, de az akkori illemkódexbe nehezen illett volna bele az ilyen „orvos-beteg kontaktus”. A megoldáson töprengő Laennecnek eszébe jutott, hogy a Tuilleriák kertjében végzett sétái során megfigyelte, hogy a kertben játszó gyerekek időnként újságpapírból készült tölcséreket használnak szócsőnek, vagy fülükhöz illesztve hallókészüléknek. Hallásukat ily módon megjavítva, meglehetősen nagy távolságokat áthidalva tudtak egymással kommunikálni. Laennec a keze ügyébe eső újságból csövet csavart, és a hölgy ruhája alatt, annak mellkasához illesztve hallgatta meg szívhangjait és tüdejét. Az emphysema klinikai és patológiai képét írta le. Hipotézise szerint a chronicus bronchitis vezet destructiv emphysemához a kishörgők obstructiójának következményeképpen. A L’auscultation mediate ou traité du diagnostic des maladies des poulmons et du cœur, fondé principalement sur ce nouveau moyen d’exploration című könyvében írja le a módszert és az emphysemáról vallott nézeteit (1819). William Stokes (1804–1878) ír orvos, a dublini egyetem professzora elsősorban kardiológiával és pulmonológiával foglalkozott. Ismert munkái A Treatise on the Diagnosis and Treatment of Diseases of the Chest (Tanulmány a mellkas betegségeinek diagnózisáról és kezeléséről, 1837), és a The Diseases of the Heart and Aorta (A szív és az aorta betegségei, 1854). 1837-ben Diseases of the Lung and Windpipe (A tüdő és a légcső betegségei) című könyvében így ír Laennecről és annak emphysemával kapcsolatos észleléseiről: „Le fogok írni egy jelet, ami nagy fontossággal bír a diagnózis megállapításában. Amikor a beteget vizsgáltam, több gyors belégzést kértem tőle… az erőltetett belégzések a levegő olyan felszaporodását eredményezték a tüdő beteg részében, hogy az megelőzte a további kitágulását” (5). Stokes hangsúlyozta a fizikai vizsgálat fontosságát a diagnózis megállapításában. Ő volt a sztetoszkóp első rendszeres használója. Összefoglalta a már Laennec által is leírt fizikai jelenségeket az emphysemával kapcsolatban: a levegő mennyiségének megnövekedését a mellkasban, illetve a tüdő volumenének megnövekedését és a mellkasfal ellenállásának fokozódását. Hutchinson 1842-ben megszerkeszti a spirométert, ami lehetővé tette a vitálkapacitás mérését, de csak volumeneket volt képes mérni, áramlást nem. A spirometria később a COPD diagnosztika kulcseszközévé vált (7, 8). Norris és Landis 1918ban megjelent munkájában még csak röviden említi a spirometriát (9). 1639-től kezdve Londonban a Királyi Orvostársaság (Royal College of Physicians) minden évben megtartja a Goulstone Előadásokat (Goulstonian Lectures), Theodore Goulstone, a rendezvény alapítója tiszteletére. Az 1943-as előadások között szerepelt R. V. Christie: Emphysema of the lung című előadása, melyben meghatározta az emphysema ismérveit (10). Robert Tiffeneau (1910–1961) és Pinelli 1947-ben publikálták első eredményei - ket az erőltetett kilégzési manőver regisztrációjáról. Pár éven belül kifejlesztették a Tiffeneau-tesztet. (FEV 1 ; Tiffeneau-teszt: FEV 1 /VC) (11, 12). A spirometriát a szokványos klinikai gyakorlatban 1950-ig nem használták, csak Gaensler meggyőző közleménye után kezdték el rendszeresen alkalmazni (13, 14). 1952. december 5-én bekövetkezett a londoni ködkatasztrófa. 1952. december elején hidegre fordult az idő Londonban. Szokatlan mértékű köd ereszkedett a város fölé. A hideg miatt a londoni lakosok fokozottan fűtöttek. Főleg a széntüzelésű kályhákkal fűtöttek ekkoriban. Rontotta a helyzetet a
Page 1: Major Tamás sr. dr. Major Tamás j
Page 5 and 6: 2. ábra.„A” emphysemás típus
Page 7: 30. Briscoe, W. A., Nash, E. S.: Th

A COPD története - Tüdőgyógyászat

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?