A COPD története - Tüdőgyógyászat

háború utáni időkben használt rossz
minőségű barnaszéntüzelés. A városban
működő erőművek, üzemek kibocsátása
tovább rontotta a helyzetet,
soha nem látott mértékű smog keletkezett.
Az 1909-es skóciai ködkatasztrófa
után Harold Antoine Des Voeux
angol orvos javaslatára 1911-ben
(egyes források szerint 1905-ben) jelent
meg a smog (smoke + fog) kifejezés,
melyet szellemessége és találó
volta miatt azonnal felkaptak az újság -
írók. Végül az egészségügyi szolgálat
által összeállított statisztika szerint a
ködkatasztrófa 4000 halálesetet követelt,
a „normál” halálozáson kívül
(15). A szmogos napok főleg a nagyon
fiatalok, az öregek és a légzőszervi betegségben
szenvedők közül szedték áldozataikat.
Oswald 1953-ban feldolgozta 1000
krónikus bronchitises beteg kórtörténetét
(16). Barach és Bickerman
1956-ban kiadta az első átfogó könyvet
az emphysemáról. A könyv társszerzői
(17), a klinikus és klinikai kutató
Dayman elsőként ismeri fel,
hogy a spirometriás és áramlási értékek
jelzik a kilégzési légúti collapsust
az emphysemában (volumenáramlás).
Dickerson Richards leírta a pulmonális
keringést és a cor pulmonale-t,
Reuben Cherniak a respiratorikus
acidosist, Menelee és Callaway az
emphysema jellemző légzésfunkciós
paramétereit (17).
1961 körül vált ismertté az a hipotézis,
mely később holland hypothesis
(18) néven vált ismertté szélesebb
körben. Lényege szerint az asthma, a
chronicus bronchitis és az emphysema
egy közös genetikai betegség különböző
megnyilvánulási formái, melynek
pathogenesisében a légúti hyperreactivitás
játssza a fő szerepet. A hipotézis
szerint a gazdaszervezet eltérő
módon reagál a különböző környezeti
hatásokra, ettől függően a betegség
három formája közül valamelyik a felszínre
bukkan. A három formában a
légúti hyperreactivitás a közös és az
egyes megjelenési formák között átfe-
dések is lehetnek. A holland hypothesis
fő értelmi szerzője és a nem-specifikus
légúti hyperreactivitás korai kutatója
Orie professzor, a groningeni
egyetem pulmonológusa volt (19).
A XX. század hatvanas, hetvenes
éveiben a légúti betegségek kutatásainak
középpontjában Fletcher és
munkatársainak munkássága áll.
1977-ben megjelent immár klasszikussá
vált közleményük a légúti obstrukció
természetéről (20). Kimutatták,
hogy a légúti obstrukció egészséges
egyéneknél is kialakul az öregedés
folyamán, és a FEV 1 vizsgálatával ez a
folyamat nyomon követhető. Munkatársaival
kiemelték a dohányzást abbahagyók
kevésbé meredek FEV 1 csökkenését
a dohányzókéhoz viszonyítva,
viszont azt a tényt is, hogy a hanyatlás
mértéke nem egyezik meg az egészséges
öregkori csökkenéssel, annál csak
mérsékeltebb (1. ábra).
Peto és munkatársai vizsgálatai
szerint a krónikus légúti betegségekben
a mortalitás hátterében nem a
hypersecretio, hanem a légúti obstructio
áll (21). A chronicus bronchitis és
emphysema kutatásával kapcsolatos
eredményeik összefoglalóját tartalmazza
1976-ban megjelent közismert
munkájuk (22). A brit hypothesis szerint
különböző légúti irritánsok idézik
elő a hypersecretiót, ami ismétlődő infectiókhoz
vezet. Az ismétlődő fertőzés
által okozott gyulladás felelős az
FEV 1 (% of value at age 25)
100
75
50
25
1. ábra. A COPD időbeni
lefolyása
Stopped at age 45
Smoked regularly
and susceptible
to its effects
Disability Stopped at age 65
Death
Never smoked or not
susceptible to smoke
←
←
←
←
0
25 50
Age (years)
75
TÜDŐGYÓGYÁSZAT ■ 4. évfolyam 2. szám 5