Bágyuj Lajos: Vajdahunyad várának restaurálása (1965 ... - Korunk

SOLTÉSZ JÓZSEF
ELÉGIA
Lebben a fényre; a rendet,
a képed, körülvesz és mindazt,
de kékre a múlt, ez a mi több,
cseréled, mély-színű, mint az
már hallom osztatlan ember,
a lépted, úttalan út,
s a hangok amely Lebben
elégnek, százfelé a képed,
a szélben, fut szét de kékre
a porban, az éjből cseréled,
a napban, az éjbe. már hallom
az égen, a lépted,
elmúlt Csendbe s a hangok
gyönyörökbe borul elégnek,
karolva. a bolond a szélben,
suhogás, a porban,
Míg reggelek megy a hold a napban
jönnek és a csend az égen,
dörögve, zaja felver; elmúlt
simulva, nem bírom gyönyörökbe
és álmok a csendet, karolva,
kerülnek a múltat,
STRUGGLE FOR LIFE
Tűnődve olvadó barna szemekben,
kitáruló, meleg képzeletekben,
fagyos fehérek végességében
élek, ébredek újra.
A múlt már csak tárgy, a jelen csak lebeg,
ömlik a jövő, fojtogat a perc,
csorog a fonál, az orsó pereg,
éles árnyék zuhan a föld tenyerébe,
szédülés fog el, mintha tompulna
a „régi-szép-idők" forró érverése.
S emelkednek új, goromba szépek!
De
ugyanaz az asztal, ugyanaz a szék,