Bágyuj Lajos: Vajdahunyad várának restaurálása (1965 ... - Korunk

More documents

Recommendations

Info

egy napon gatyára vetkőzve heverészett egy fa alatt, amelynek a nevét se tudta, és amint felfelé nézett, az itthoni hűvös hegyekre gondolva, ahol sasok fészkelnek, egy raj zümmögő méhet pillantott meg a fán. Felkelt, egy üres lőszeres ládát keresett, talált is, a hóna alá vette, és anélkül, hogy bárkinek szólt volna, elindult a különös, ismeretlen fák között, hogy befogja a rajt. Sikerült is, ott voltak az ágon, amelyen meglátta őket, a ládába fogta, majd pedig a ládát letakarta a gatyájával, úgy tért vissza a többiekhez, anyaszült meztelen. Az egyik kíváncsi volt, mit rejteget a ládában, meg akarta nézni, ő nem hagyta, mire ez segítségül hívott másokat is, mindnyájan nevették a meztelenségét, és kíváncsiak voltak arra, miféle csudát dugdos a ládában: félrerántották a gatyát, a méhek dühösen kitódultak, és össze-vissza szúrták orrukatszájukat, mellüket, ahol érték, hogy utána megteljék a testük hólyagokkal, daganatokkal. Nem sokkal később a Csonka azt tapasztalta, hogy nem érzi a bal lábán a méhcsípéseket, hát amikor odanéz, látja, hogy a lába vagy két méternyire van tőle." „Nem értem, mi köze ennek a ..." — szóltam közbe. Mire az asszony: „Várj." A Csonka se akkor, se később nem adott hálát az Úristennek, amiért életben maradt, mert ha hálálkodnia kellett volna, eltöprenghetett volna azon is, miért nem maradt mind a két lábával? Utána hazajött, koporsókat készített, és nem a vallásban keresett hamis vigaszt, hanem hozzálátott ahhoz, amit akkor határozott el, amikor a lábát két méternyire látta magától: mennél több emberi lábat csinálni a földre, mert ezekben a lábakban van az ember igazi ereje, jelképe — és ez a Csonka hite: életet adva bizonyítani, hogy az Úristen nem osztogat se életet, se halált, mert. nincs neki honnan, és azért nincs, mert ő se létezik sehol. Úgyhogy ő akár el is pusztulhatott volna a fetrengő szamár alatt, az emberek szemeláttára, akiknek a lábát ő csinálta — elpusztulhatott volna, mert az igazsága, a hite bennük élt tovább, hisz sokan a gyerekei voltak, és ha ó el is pusztul, vagy nem pusztul el a szamáron vagy a szamár alatt, az igazsága bebizonyosodott, mert a gyermekei megvoltak, és ő bennük élt — ezért nevetett, mint egy bolond kecske, miközben amazok zavartan nézték. „Ökrök — mondta nekik —, nézzetek a tükörbe, nézzétek meg a szemeteket, akkor talán eszetekbe jut, mekkora szamárságot tesztek, mekkora ostobaság az, hogy kést tűztök az övetekbe, hogy egyik nemzetiség a másik ellen berzenkedik a faluban." És mert azok csak röhögtek, nem értették, a Csonka elsírta magát: „Nincs semmiféle Isten, nektek sincsen, őnekik sincs, nincs belőle kettő, se tíz, egy sincs, ne meresztgessétek a szemeteket az ikonokra, az égre, ne vádoljatok másokat, másvallásúakat, mert az igazi vallás bennetek van, egyetlen erőtök bennetek van, senki másban, odafent vagy bárhol: szaporítsátok a lábakat, ahogy én tettem, próbáljátok megismerni az igazi Isteneteket, és rájösztök majd, hogy én vagyok az." Ekkor egy veder vízzel öntötték szembe, azt hitték, megtébolyodott, úgy nézték, mint valami csodát, figyelték, hogyan bolondulhat meg egy ember fényes nappal, szamárháton, előttük. Semmit se értettek történelmi tanulsággal telített szavaiból, de azok ketten érthettek volna a méhes történetből, hisz ismerték, vagyis azt, hogy minden csak rajtuk múlik, és senki máson, semmiképp se holmi istenségtől függ, hogy élhessenek, és hogyan éljenek. Nem gondoltak a Csonkára, és rosszul tették. Beszélhetett volna velük Gălătioan — mondtam —, ha felkeresi őket és ... A feleségem a szavamba vágott: „idehallgass, mintha együtt olvastuk volna egy nép, már nem is tudom, melyik meséjét vagy legendáját, amely szerint az orángutánok szintén emberek, beszélni is tudnak, de nem beszélnek, nehogy meghallják és munkára fogják őket." „Nem értem, miféle munkára lehetne fogni Gălătioant. Miért, ő talán orángután?" A feleségem ezt válaszolta: „nem, ő bölcs ember, egyébként az orángutánok is bölcsek. Nem akarnak emberek lenni!" „Most se értem." Mire a feleségem: „Pedig egyszerű." Mire én: „Gălătioan nem akart orángután lenni?" A feleségem: „hogy értsem?" Mire én: „tán attól félt, ha megszólal, megtagadja a természetét, meghallják, hogy beszélt velük, és ugyanúgy járhat, mint ők." A feleségem: „Az egyszerű igazságokat nem kell szőrszálhasogatóan boncolgatni, hagyd úgy, ahogy vannak, jobban megérted akkor, ha nem érted pontosan." Mire én: „Még ostobának is megteszel." És ő: „Mindenki olyan, amilyen, ha te olyan vagy, amilyennek mondod, én nem változtathatlak meg. Idegesítesz a faggatózásoddal. Gălătioan nem tehette, amit nem tesz. De talán az is megmenti őket, ha Gălătioanra gondolnak, arra, hogy semmit se mondott nekik. De nem gondoltak." Mire én: „Gondolhattak volna Băşatra is, hogy számot vessenek a lehetőségeikkel." Az asszony:
„Milyen lehetőségekre gondolhattak volna Băşat kapcsán?" Én: „Éppen arra, hogy semmi kilátásuk nem volt, ha viszszatérnek, vagy ha nem bújnak el. Băşat kapható lett volna arra, hogy beárulja őket Tibinek, hogy jóba legyen vele, hisz Băşat mindig olcsó politikus volt, és mindig jól tudta, hogy az adott helyzetben merre hajoljék, kivel tartson, kivel ne; úgynevezett független politikai frakcióját mindig úgy vezette Belsőbányán, hogy mindenkor a hatalom közelében legyen, így neki is jutott egy-egy lerágni való csont a mindenkori hatalmasok asztaláról. Băşat figyelemre méltó jelenség, volt egy meggyőződése, amelyhez szentül ragaszkodott, amelyet sohasem árult el; azt vallotta, hogy kötelezően azt kell tenni, amit azok tesznek, akiket az ember vezetni akar: a szamárságaikban is részt kell venni. Ami valóban így is volt; a Csonka esetében például a zajos kamaszokkal tartott, velük vihogott, a zenészekkel együtt énekelt, végig vidáman, mintha semmi súlyos dolog se történt volna. Mire a feleségem: „Őket kettejüket nem érdekelte Băşat, és ha gondoltak volna is reá, amikor elmentek, nem ismerték ennek a szenilis kis sajtósakálnak a hitét, aki egész életében az alája tartozók szenve- (Folytatása következő számunkban.) Ambrus Imre grafikája délyei, hangulata szerint igazodott, hogy hallgassanak reá. Senkire se gondoltak, Gălătioanról is megfeledkeztek, mert tudták: a világ tele volt ellentétekkel (kissé dogmatikusan hangzik!), ahol csak az számított, ki keres több pénzt, ki van hatalmon (hogy a fenébe gondoltak volna pénzre!). Azt hiszem, hogy ők minden szamárságon túltették magukat, minden gyűlöleten, az egész ködös zűrzavaron (a politikán, faji kérdéseken stb.!), és azért feledkeztek meg minderről, mert felfedezték magukban azt az érzelmet, amelyet mi oly nevetségesen szerelemnek hívunk. Túl a katonákon, akik győztesen vonultak be este, és megverten távoztak reggel, hogy egy nap múlva újra dicsőségesen térjenek viszsza, túl a Băşat politikai hülyeségein (gyűlöletes volt, nem?), túl a szilvapálinkán, a betört kirakatüvegeken és minden máson, amihez semmi közük sem volt, felfedeztek önmagukban valamit, ami arra késztette őket, hogy elmenjenek, és semmi se érdekelje őket; azt hiszem, az a pillanatuk a mi lányunk és a bajuszkás tiszt pillanatához volt hasonló, amiből az következik, hogy az érzelmek egyszerűek és hasonlóak — és önmagukon kívül semmivel sem számolnak. Fodor Sándor fordítása
Page 2 and 3:
SZERZŐINK BUKAREST Csáky Zoltán
Page 4 and 5:
DOKUMENTUMOK MÁTHÉ ERNŐ • Kile
Page 6 and 7:
életet, a gyermekszülést és -ne
Page 8 and 9:
Még mindig nem kevés. Fiatal koro
Page 10 and 11:
temérdek ruhát, zenegépet, kocsi
Page 12 and 13:
agyogó szeme s az apa büszke teki
Page 14 and 15:
jelenség — nemcsak az afféle ki
Page 16 and 17:
és többé-kevésbé érzékelhet
Page 18 and 19:
munkásságát. A valóság azonban
Page 20 and 21:
az illető társadalom érdekeivel
Page 22 and 23:
termelési és fogyasztási világs
Page 24 and 25:
VLADIMIR TREBICI A DEMOGRÁFIA IDŐ
Page 26 and 27:
elemzésre; kialakították egyes o
Page 28 and 29:
lozások számának csökkentésév
Page 30 and 31: BARTIS FERENC MEZŐPANIT Nem könny
Page 32 and 33: A múltra vonatkozóan egy-egy háb
Page 34 and 35: el oly sok időt az utazgatással,
Page 36 and 37: GERÉB ATTILA TÁJJELLEG ÉS INGÁZ
Page 38 and 39: Felsőboldogfalva községközpont
Page 40 and 41: 123 csecsemő (20%), 146 óvodás k
Page 42 and 43: tulajdonságokból a szakmai képz
Page 44 and 45: CSÁKY ZOLTÁN RÓLAD VAN SZÓ! A R
Page 46 and 47: től — élvezőképes legyen, s a
Page 48 and 49: — Volt-e fogalma arról, hogy mi
Page 50 and 51: ÚJ LENGYEL LÍRA JAN LECHON CONRAD
Page 52 and 53: megmenekülvén a bibliai kollégá
Page 54 and 55: nem akarok tégla lenni melyet a k
Page 56 and 57: zik". Ez az a korszak, melyben „a
Page 58 and 59: HENRI WALD BETŰ, SZÁM, ABSZTRAKCI
Page 60 and 61: kérdezi az ember, hogy hogyan kell
Page 62 and 63: emberek félkezük ujjait sorra vé
Page 64 and 65: képpen az absztrakció logikai ren
Page 66 and 67: Ha az elgondolás és megértés k
Page 68 and 69: ugyanaz minden. A nő is ugyanolyan
Page 70 and 71: gyet is talált rá. A Csonka éppe
Page 72 and 73: aki majd azt mondja, hogy lám a di
Page 74 and 75: lentené, hogy nem tudunk emlékezn
Page 76 and 77: kockáztatott, némi megértésre i
Page 78 and 79: egyenruhát ölt, felköti a derék
Page 82 and 83: JEGYZETEK Jordáky Lajos köszönt
Page 84 and 85: kíváncsiságot, gyermeki kedélyt
Page 86 and 87: Kozma István veretes világa Nagyb
Page 88 and 89: téveszthetők egyetlen más kortá
Page 90 and 91: fel kell dolgoznia egy témát, mer
Page 93 and 94: Néhány szó a korongról A Kréta
Page 95 and 96: A korongon előforduló képjelek t
Page 97 and 98: szarvas bikafej, szarvai közt a na
Page 99 and 100: ) A szöveget nem játékosságból
Page 101 and 102: viszonyszókat nem alkalmazó írá
Page 103 and 104: dalmi rendszerek különbözősége
Page 105 and 106: Konfliktusok tudománya — straté
Page 107 and 108: A mindenható tudós Ugatás és vi
Page 109 and 110: Lélektani hadviselés a sakkban Az
Page 111 and 112: Most gondoljunk át egy kétszemél
Page 113 and 114: A kelet-afrikai gazdasági közöss
Page 115 and 116: mény, az ipari fejlődés a tagál
Page 117 and 118: És ahogy most itt látom Önöket
Page 119 and 120: tanulásra fordíthatott volna, sok
Page 121 and 122: jának tortúráiban, vagy végül
Page 123: s. helyére három neogótikus, cí
Page 126 and 127: Hunyadi-címer (zárókő a kápoln
Page 128 and 129: A keleti bástya restaurálás köz
Page 130 and 131:
Déli bástya és a Régi kaputoron
Page 132 and 133:
SZEMLE Föltámadt regény Újraolv
Page 134 and 135:
II. József császár képénél. A
Page 136 and 137:
ségesítése, a. Tiszta és Alkalm
Page 138 and 139:
Világszínpad 3. — Európa és a
Page 140 and 141:
kölcsönös tiszteletben tartásá
Page 142 and 143:
EURÓPAI SZOCIALISTA ORSZÁGOK IROD
Page 144 and 145:
pesek tanulni. A tudatos aktív gon
Page 146 and 147:
lányom elhagyott, ez a legkisebb f
show all

Bágyuj Lajos: Vajdahunyad várának restaurálása (1965 ... - Korunk

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?