Természettudományi közlöny 26. kötet 301. füzet (1894 ... - EPA

More documents

Recommendations

Info

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) 470 A MAMMUT KIPUSZTULÁSA. Jeges-tenger mentében tele van mammu- tok s egyéb emlősök csontjaival, a melyek dél felé egyre ritkábbakká válnak. A csontleletek ismét gyakoriabbakká válnak az Uralhegységben, az Altai barlangjaiban, Barnaul mellett, Alei, Ima és Charics barlangjaiban és más helyeken. Ugyané búvár megemlíti, hogy az egész ázsiai Oroszországban a Dontól a Csukcsok félszigetéig nincs folyó, melynek partjain vagy ágyában elefántnak vagy más állatnak csontjait ne találhatnók. Szibériától délre, Örményországban, Turkesztánban és a Khinai birodalomban, valamint Japánban is akadnak elefántmaradványok, a melyek azonban a mammuttól eltérő más fajtól származnak. E tények után jogosan mondhatjuk, hogy a mammut Ázsiában tulajdonképen csak a szibériai területen fordult elő. De ez kizárja egyszersmind ama theoriákat, melyek szerint az elefánt- maradványok a trópusi Ázsiából az emberek, vagy valamely természeti erő, például áradás útján jutottak Szibériába. Szibériának már eleitől fogva kellett a mammut tartózkodási helyéül, hazájául szolgálni. És ez állításnak annyival is inkább hihetünk, mert nemcsak a mammut gyapjútakarója bizonyítja a hideg éghajlat alatt való tartózkodást, hanem táplálékának maradványai is azt tanúsítják, hogy ez állatok nem trópusi növényekből, hanem olyanokból éltek, melyek még ma is tenyésznek Szibériában ; végül a mammut kísérői, legalább nagyobb részök, manapság a Föld nem forró, hanem hideg égövének lakói. Másrészt azonban nem szabad kitérnünk ama kérdés elől, hogy mikép élhetett meg a mai északi Szibériában, mely fátlan pusztaság, az elefánt és rinoczerosz ? L y e 11 a nehézséget azzal az állítással igyekezett elhárítani, hogy a mammut délebbre, Ázsia mérsékelt rónáin lakott, és hogy maradványait az Ob, Jeniszei, Léna áradásai vitték oda. H o w o r t h rámutat, hogy e hipothé- . zist már csak azért sem fogadhatjuk el, mert a mammut maradványait nemcsak a folyók ágyában, hanem a tundra minden részében találjuk. W r a n g e 1 azt állítja, hogy a legjobb és legtöbb mammutcsontot a föld felszíne alatt bizonyos mélységben rendesen agyagdombokban, ritkábban fekete földben találják. Minél tömöttebb az agyag, annál jobb állapotban maradtak meg. Továbbá a tapasztalat azt is mutatja, hogy nagyobb dombok közelében több maradványt találhatunk, mint a mélyebben fekvő helyeken és a sík tundrán, ép így ama folyók mentén, a melyek, mint a Volga és Ural, délre folynak. Továbbá, ha a mammut hazája délebbre lett volna, úgy ott nagyobb mennyiségben kellene maradványait találnunk, ez pedig nem áll; így Közép-Szibéria aránylag igen szegény ilyen maradványokban. Azután a délen és északon előforduló mammut között még feltűnő különbség is van. Hedenstrom azt m ondja: minél északabbra megyünk, annál kisebbek az agyarok és csontok, úgy hogy péld. az új-szibériai szigeteken csak ritkán találunk 5 5 kg.-nál súlyosabb agyarat, holott a kontinensen 120 kg.-osok is akadnak. Végül Szibériában mammu- tok teteme igen sok esetben a talajban egyenesen áll, mintha annak idején lágy talajba süppedt és ily helyzetben ott fagyott volna. Épen ez a helyzet bizonyítja, B r a n d t állítása szerint, hogy a tetemeket nem hozhatta a víz. Ama theoria tehát, mely szerint a folyamok hozták volna a mammutot messze vidékekről, megdől és ezt már Baer, Brandt, Schrenk és mások is visszautasították, csak Middendorf kardoskodik még mellette.
This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) Továbbá az állatok nagy vándorlásairól szóló hipothézis, melyek évszakok szerint változtak, szintén nem jogosult, és végül is csak azt állíthatjuk, hogy a mammut és kísérői valóban ott éltek, a hol maradványaikat most is találják, azaz északi és déli Szibériában és pedig oly égalji viszonyok alatt, a melyek meg- élhetésöknek kedveztek. H o w o r t h szerint a megélhetés első feltételein fel kell tennünk, hogy Szibéria hőmérséklete abban az időben mérsékeltebb volt s megengedő, hogy a fák még sokkal északabbra is nőjjenek, mint ma. S valóban, vannak bizonyítékaink, melyek szerint a mammut idejében Szibériában még sokkal északabbra is voltak erdők, mint ma. A fák maradványai között, melyek a tundrái mammuttal együtt fordulnak elő, vannak olyanok, a melyeket a víz hozott ide és olyanok, a melyek ama helyeken nőttek. A benszülöttek az elsőket nasina, az utóbbiakat adamsina néven különböztetik meg. G ö p p e r t megerősíti e különbséget s kimutatja, hogy az északi fáknak sokkal keskenyebb évgyűrűik vannak, mint azoknak, melyeket a víz délről hozott. Ama helyek, a hol a mám- mutmaradványokat az alsó Jeniszei mellett találják, agyagból és növényrészekből, mohából, fűből, gyökerekből, levelekből, stb. állanak, melyeket a tavaszi áradások újabb agyagréteggel borítanak be. Ott, hol a tavak a tundrákon visszahúzódtak, tőzegrétegek vannak, melyek alatt gyakran egészen jó állapotban levő famaradványok feküsznek, a melyek azt bizonyítják,hogy az északi fahatár visszahúzódott és az éghajlat hidegebbé vált. Dudinszkból az Uraihoz vezető úton S c h m i d t vörösfenyőt talált tűivel együtt és pedig ott, hol ma vörösfenyő csak igen védett helyen élhet meg. Sze- lakinónál a törzsek 1lí lábnyi vastagok voltak. A Jeniszei. mellett, az agyagban, jó A MAMMUT KIPUSZTULÁSA. 4 7 I állapotban levő fatörzseket találtak, 3— 4 hüvelyk átmérővel, melyeknek kérge és gyökere még megvolt, s a melyeket Mercklin tanár Alnaster fruticosus- nak határozott meg. Ma e fa ama vidéken csak mint bokor nő. Güda folyó mellett S a lix reíusa-t és 6'. glauca-1 talált, a melyek ott még megélnek, azután hüvelykvastagságú fadarabokat és gyökereket egész tömegben, melyeket Mercklin tanár vörösfenyőnek tart. B o ltin g , ki 20 évig Jeniszeiszkben éltr Dudinszkben egy nyomorult vörösfenyő- erdőben 3 láb átmérőjű vörösfenyő- törzset talált a talajban meglehetősen elkorhadva. Hedenstrom az Indi- girkaés Ulszjank között nagy, viharviselte nyirfatörzseket talált, ágakkal és gallyakkal, a talajban. E fákat a benszülöttek tüzelésre használják és Ádám idejéből valóknak tartják. Elő nyírfát pedig csak 3 fokkal délebbre találunk és ott is csak mint bokrokat. Más búvárok, mint Ruprecht, Middendorf, Nor- denskjöld, ugyanily eredményekre- jutottak. Nyírfa- és vörösfenyőmaradvá- nyokat rendesen a mammuttal együtt találnak és pedig oly helyeken, melyek 100— 150 verstnyire vannak a legközelebbi erdőhöz. Hogy a mammut táplálékát e fák adták, ezt a bennök talált táplálékmaradványok vizsgálata bizonyítja. Vájjon megvizsgálták-e a mammut gyomrát tartalmára nézve, nem tudom ; ez idő szerint csak ama táplálékmaradványokra vagyunk utalva, melyek az. állatok fogai közt maradtak. És ime, B r a n d t tűlevelű fák darabjait, leveleit és valami tatárka (Polygonum) félének magvait találta. A legbehatóbb vizsgálatot Schmalkhausen I. végezte 1876-ban. Egy rinoczeroszfogról levakart tömegben egy- és kétszikű növények maradványait, egy polyvás fűnek és egy hangafélének nyomait találta, mely utóbbi valószinűleg piros áfonya
Page 1 and 2: This work is licensed under a Attri
Page 21: This work is licensed under a Attri
Page 57: This work is licensed under a Attri

Természettudományi közlöny 26. kötet 301. füzet (1894 ... - EPA

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?