Természettudományi közlöny 26. kötet 301. füzet (1894 ... - EPA

More documents

Recommendations

Info

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) 474 tényt emeli ki, hogy három esetben, a melyet ő, és egy esetben, a melyet F i- s c h e r C. írt le, a mammut-tetemek egyenesen állottak a talajban. Ebből azt következteti, hogy ez állatok áradáskor a posványba süppedtek, a mely őket betakarta. Howorth mindez adatokból azt következteti, hogy a mammut és kortársai hirtelen katasztrófa következtében, mentek tönkre, a mely a Pyrenaeusoktól egészen a Bering-tengerig terjedt. De ez egyszersmind azt is bizonyítja, hogy a mammutok és kísérőik chronoló- giailag egy időben pusztultak el, nem pedig lassanként, hosszú időszak alatt. Howorth azok közül a hipotézisek közül, a melyek a mammut elpusztulásáról szólnak, egyet, úgy látszik, kevés jelentőségűnek tart, t. i. azt, a mely a hózivatarokat tekinti a diluviális emlősállatok ki pusztítójának. E hipotézist N e h r i n g igen behatóan tárgyalta és arra is utalt, hogy Szibériában és Dél- Oroszországban még manapság is oly pusztító erejű hózivatarok vannak, hogy számtalan lő, juh, teve és marha vész el bennök. Hasonló hózivatarok dühöngnek Eszak-Amerika pusztaságain és ugyanilyen következményekkel. E . tényekből kiindulva azt véli N e hring, hogy Szibéria mammutjai, melyeknek tetemei a megfagyott földben találhatók, A MAMMUT KIPUSZTULÁSA. hasonló módon vesztek el. Ily hózivatarok következményének még inkább tartható ez óriás állatok elpusztulása, ha számba vesszük még azt is, hogy a mammutok ideje a közép-európai jégkorszak előtt volt. Midőn a kiima zor- donabbá vált, gyakran rettenetes hózivatarok törtek ki, melyeknek a mammutok csordaszámra estek áldozatul. Howorth az észak-amerikai mammut kiveszését szintén hirtelen áradásnak tulajdonítja, de valószínűnek látszik, hogy Amerikában is hózivatarok voltak a kipusztulás okozói. Ugyanaz áll a többi helyekre nézve is, a melyeket H o- w o r t h kiemel, bár munkája végszavai: »Mindama vizsgálatok eredményei, melyeket különböző tartományokban és világrészekben tettek, arra utalnak, hogy mindent elpusztító áradás volt a pleisto- cén-kori fauna megsemmisítője« mást mondanak is. Hogy a Föld fejlődésének utolsó periódusa folyamán nagy és kiterjedt áradások fordultak elő, lehetséges; de ez nem látszik elégségesnek arra, hogy a szibériai mammutok jégben való fennmaradását megmagyarázzák. Az áradás megölhetné az állatokat, de nem konzerválná őket jégben. Ellenben a rettenetes hózivatarok föltételezésével ily konzerválódás könnyebben képzelhető. (Gaea 1893. 653. 1.) l . V.
This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) Általánosan ismert tény, hogy több anyagot három halmazállapotban találhatunk : szilárd, cseppfolyós és gázalakban. Sok anyagot azonban csak egy halmazállapotban ismer a nagy közönség. Midőn gránitról hallunk említést tenni, kemény, szilárd kőre gondolunk, s csakugyan még kevés ember látott cseppfolyós gránitot. A higanyt mindig cseppfolyósnak gondoljuk. Van ismét sok gáz és gőz, a melyet csupán eme kevésbbé tapintható és érinthető halmazállapotban ismerünk. Az ismeretes anyagokat mindamellett nagyrészt mind a három halmazállapotban elő tudjuk állítani hevítéssel, vagy hűtéssel. A legközönségesebb példa erre a víz, bár a meleg tartományokban ez is ritkán fordul elő szilárd alakban. Egy afrikai törzs főnöke nem hitte el európai látogatójának, midőn ez azt beszélte neki, hogy az ő európai hazájában néha befagynak a folyók és a víz tetején járkálni, kocsizni lehet. A természettudományi könyvek előbb a gázokat két osztályba osztották : i . olyanokra, a melyeket nyomás, hűtés, vagy mindkettő alkalmazásával csepp- folyóvá lehet tenni; 2. állandókra, a melyek csupán gázalakban ismeretesek. Azonban tudományos emberek gyanították, különösen Faraday, hogy minden gáz cseppfolyóssá változtatható elég nyomás és hűtés alkalmazásával. Ez a feltevés aránylag későn bizonyult valónak ; most azonban minden gáz, beleértve még a lélekzésre szolgáló levegőt Cseppfolyós levegő. is, csak annyiban különbözik a gőzöktől, hogy az utóbbiak magasabb hőmérsékleten állnak elő. A gőz cseppfolyósítására két mód van. Ha a rá ható nyomást növeljük, vagy hőmérsékletét csökkentjük, s ha ez irányban elég messze megyünk, a gőz cseppfolyóssá válik. Az állandó gázoknál tovább kell m ennünk: le kell hű- tenünk őket kritikus tanperaturájok alá. Ez az a temperatura, mely fölött a gázt semmi nyomással sem lehet folyósítani. Faraday kísérleteiben úgy járt el, hogy erős üvegcsőben ama vegyületet helyezte, a melynek hevítésével a kívánt gázt megkapta. így a gáz korlátolt térben állíttatván elő, nagy nyomás alatt volt s cseppfolyóssá változott. Ugyané nyomás azonban sokszor az üvegcsövet is elrepesztette, s ennélfogva Faraday drótszövetből vagy vastag üvegből készült álarczot viselt, de így sem maradt sértetlenül. Míg Faraday a cső egyik végét hevíté, a másikat hideg keverékbe helyezte. E módon sikerült sokféle gázt cseppfolyóssá tennie, s tulajdonságaikat e rendkívüli halmazállapotukban megvizsgálnia. O megvizsgálta így a kéndioxidot, a cyánt, az ammoniákot és a chlórt. Kísérleteit az 1823. évben kezdé meg. Később, 1845-ben, midőn már T h i 1 o r i e r nagymennyiségű szénsavat tudott cseppfolyóssá és szilárddá változtatni, Faraday a szénsavat étherrel keveré, s ennek a keveréknek élpárolgása által a hőmérsékletet — 1000 Cél-
Page 1 and 2: This work is licensed under a Attri
Page 25: This work is licensed under a Attri
Page 57: This work is licensed under a Attri

Természettudományi közlöny 26. kötet 301. füzet (1894 ... - EPA

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?