Villány természetesen, könnyedén!

Húsz éve azt sem tudtuk, hogy létezik, legalábbis borban,
ma pedig már rózsaszín ingben vagy rövidnadrágban
járnak a macsók is, miközben a Barbie babák szegekkel
kivert bőrmellényre váltottak. Ez is példázza, hogy húsz
év alatt a rózsaszín kikerült a ciki vagy a kislányos kategóriából, és
érdekes módon nem a cuki, rózsaszín felhők és barokk puttók irányába
mozdult el, hanem szervesen beépült a mindennapjainkba.
Funkcióját tekintve a rozé a könnyűzene, a fiatal lány selyemblúzban,
aki ivásra bíztat, a saláták és lazacos pennék ideális kísérője,
a bor, amivel még csajozni is lehet, ha a színe passzol a kiválasztott
hölgy táskájának/körmének/rúzsának a színéhez, ehhez már csak
fel kell ismerni az árnyalatokat és betanulni néhány frappáns idézetet,
decipimur spenie recti, az igazság látszata megtéveszt bennünket,
ó Horác!
MI IS AZ A ROSÉ?
Először is, miért rosé? Megnyugtatásul mondjuk, a rozé is stimmel,
kiejteni pedig mindkettőt z-vel kell, szóval ne izguljanak, a lényeg a
rózsaszín ital, ami szőlőből készült, merthogy borról van szó. Igen
ám, de férfitársaink szemében a rózsaszín egy szín, míg a hölgyek
számára legalább harminc, de inkább ötven árnyalat, a narancsostól
a lazacon át a bíbor reflexekig, a málnától az eperig, a halványtól a
mélyig, nem csoda, hogy a világ legnagyobb rozékra specializálódott
borversenyén a tisztelt zsűri egy a rózsaszín árnyalatait tartalmazó
színskálát kap kézhez, és minden bornál először ki kell választania, a
több mint száz lehetséges árnyalat közül melyik is van a poharában.
Vannak ugyanis olyan fogyasztók, akik kizárólag a halványrózsaszín
verziót kedvelik, azt is csak ha van benne egy kevéske szénsav, no
nem annyi, hogy pezsegjen, csak módjával, hogy a nyelv hegyét
bizsergesse. Ezek a halvány lazacszínű rozék általában a könnyen
fogyasztható, friss irányt képviselik, penge savakkal, málnával és
eperrel, magukban is tökéletes nyári teraszborok, de a szódát sem
vetik meg, ahogy mi magunk sem. A fröccs a magyar néplélek sarokköve
és ahogy száz éve mindenki olaszrizlinggel itta, úgy ma a
többség rozéval teszi ugyanezt, támogatva a hazai kékfrankos-ipart
és a szódásnak a lovát.
No nem holmi hozzáadott színanyagtól! Az a nagy helyzet, hogy
a rozé a kékszőlő egyik lehetséges kifutása a vörösbor, a must és
sok egyéb mellett, amiről most inkább nem beszélünk, mert belepirulnánk.
A szőlő héjából kioldódó színanyag a kulcs, ha sokáig
nyomkodjuk vissza a bogyókból kipréselt lébe a széttrancsírozott
héjat, vörösborunk lesz, ha csak rövid ideig, akkor az ital éppen
csak „pirkad“, ez a rozé lényege és itt dől el, hogy milyen színt
is látnak majd a hölgyek a pohárban. Ahogy említettem már, az
uraknak mindegy.
VILLÁNY PINK ARCA
Ha ódát írhatnánk – és miért ne tehetnénk! – a villányi rozéhoz,
biztosan szó esne benne a kékfrankosról, mint a leggyakoribb alapanyagról,
a színekhez fűződő viszonyunkról, a metroszexualitásról
és persze a rózsaszínűre sütött kacsamellről is, ez utóbbihoz azonban
nem passzol a rozé, bármennyire is szeretnénk. A villányi rozék
frissítő tengere sokszínű és vidám univerzum, amiben minden
borász és fogyasztó, minden anyuka és nagypapa, ifjú és idősebb,
hölgy és úr, lány és fiú megtalálja a maga kedvencét, innen pedig
már csak egy lépés a vörösbor, szóval kacsintsunk össze, dőljünk
hátra és élvezzük a rozénkat a teraszon, szívószállal, jégkockával,
szódával vagy tisztán, mert ehhez a sokszínű, rózsaszínű borhoz a
lazaság a legjobb kísérő!
Fotó: Sauska Borászat archívuma
„Mondhatunk akármit,
az igazság mégis
az, hogy a közízlés a
könnyed borok felé
tolódott el. Ennek
megfelelően nálunk
sem képzelhető el
egy kóstoló vagy egy
nyári este a teraszon
valamelyik fehérborunk
és egy
rozé nélkül.”
/Günzer
Tamás/
„Nálunk a három rozé nem
csak három különböző
szőlőfajta, de három stílus
is. Az egyik könnyebb,
a másik koncentráltabb,
van mélyebb-gyümölcsös
és van friss és üde és mindegyiknek
megvan a rajongótábora.”
/Lőrincz Norbert -
Stier Pincészet/
Fotó: Mokos Pincészet, Palkonya
Villány különszám | Pécsi Borozó | 21