ÚJság - nyári magazin 5/2

5/2

Beköszöntő
FOTÓK - PINTEREST

Kedves Olvasó!
Köszöntelek az 5.évad nyári lapszámban!
Mikor felmerült a téma fejemben, azt hittem olyan nagyszerű lesz, mert
kimeríthetetlen.
ÉRTELMES ÉLET
Valóban az.
De igazán megdolgoztatott mindannyiunkat. Sokunknak igen megnehezült
az élete és bizony össze kellett lapátolni magunkat. De semmi baj, mert
minden mozzanata segítség és megértés. Mint ahogy a te életed is az.
Bármi történik, minden jó. Csak a más szemszögből való látás megtalálása a
nehezebb. Hogy lássuk a jót.
Nem szeretem a rózsaszín szemüveget, és a fénylőt sem. De egyfajta
pozitív életlátás és életszeretet kell, ahhoz, hogy ne süllyedjünk bele az
önsors-rontásba.
Nagyon nagy boldogsággal köszöntöttem több férfi írónkat is. Milyen friss
erő magazinunknak!
Jórészt filozófia, kis földi síkkal csepegtetve a mostani szám. Remélem,
megtalálod benne azt, ami örömet okoz neked!
Élvezzük mindannyian a nyár örömeit: kertészkedést, kirándulikat,
vízcsobbanásokat, szórakozást!
TUTAJRA FEL!

VargaZita

Négy évvel ezelőtt teljesen váratlanul kezdtem el fotózni.
Azóta más szemmel nézem a világot!
Bebújok a " gép mögé" belefeledkezem , közben megélem kreativitásomat, s
ha ezzel még másoknak is örömet tudok szerezni, már csak ráadás!
" Jó fényeket" miden fotózónak!

Pagonyi Gabriella
Fotó - Értelem és érzelem (1995) film

Nem a Jane Austin könyvről szerettem volna beszélni, de adta
magát a téma. Ebben a könyvben ugyanis mindent
megtalálhatunk erről a témáról. Zseniális bemutatása az
érzelmek uralta félreértések, emberi kátyúk útvesztőjének, és a
megértésen alapuló értelem kibontakozásának.
Ugye mindannyian az utóbbira vágyunk inkább. De ehhez végig
kell járnom az önmagam megismerésének minden zegét-zúgát. A
nagy kilengésű, érzelmek irányította életet a lélek alacsony
rezgésének is mondhatnánk. Állandó nézeteltérések,
összeütközések zűrzavarában való hányódás jellemzi. Ki kell
bontakoztatnom az önszeretet, önhit, önuralom, önismeret,
öngondoskodás, önvédelem, önbecsülés, önbizalom, önkifejezés
terét. Ekkor megszűnik a szükség, a hiány. Már nem az érzelmek
uralta térben élek, hanem átveszi a lélek magasabb rezgése a
vezetést - az értelem.
Az értelmes ember már tudja, hogy ez az élet az ok-okozat tere.
Karmának is hívjuk, ezért tudom, hogy ez hat az emberekre.
Mindenki végzi a dolgát csupán. A tudatosság a karma
gyógyszere. Mikor elkezdek figyelemmel lenni a gondolataimra,
uralom, ellenőrzöm azokat, akkor megszűnnek az érzelmi viharok.
Az értelem és az érzelem a lélek megnyilvánulásai. A lélek az
útmutatóm. Feladata van.
Élni ÖRÖM!
A fájdalom egy lecke, mely által tapasztalatot nyerünk.
A boldogság pedig szép emlék.

ENERGIÁIDRÓL-
( P A T A K H A S O N L A T )
Önvalód, igazi lényed, Felsőbb Éned,
Lélek-Éned - ki hogy nevezi - tiszta
ragyogó fény energia.
Ez az energia folyamatos
áramlásban van, mint egy patak. Ezt
nevezzük életnek.

Azonban életed során sok felesleges dolog kerül ebbe a patakba,
szemét, hordalék, kisebb-nagyobb kövek.
Ezek egyikét-másikát bizony te teszed bele, mint a haragot,
gyűlöletet, félelmet, bosszút, vagy akár a mesterséges műételeket
(tartósítószereket, rengeteg felesleges antibigyókat, vegyszereket)
Van, amit szándékosan dobsz az energiafolyamodba, és van,ami nem
a te szándékod által kerül bele,… esetleg nem is tudsz róla.
A rengeteg bevitt szemét, hordalék kisebb-nagyobb torlaszokat,
gátakat, blokkokat, elakadásokat hoz létre.Energiapatakodnak van
egy természetes öntisztulása, amikor a kisebb szemetek
automatikusan kisodródnak a partra a te erőfeszítéseid nélkül is.
Ilyenkor tisztulsz testileg, vagy feltör belőled egy tisztító sírás, és
érzed a megkönnyebbülést.
Azonban a TE tudatos munkádnak benne kell lennie, segítenie kell az
energiaáramlásodat, hogy tiszta, és magas rezgésű legyen.
Meg kell tanulni felismerni az akadályokat.
Lásd magad előtt, hogy energiapatakodban van néhány nagyobb kő,
elakadás. Az energia áramlása beszűkül, és igyekszik megkerülni az
akadályt, hogy tovább áramolhasson. Azonban ezeken a köveken
kisebb hordalékok is fennakadnak, és tovább szűkítik a medret.
Ezt te életedben úgy éled meg, hogy fáradtnak érzed magad,
kedvetlen vagy, letargikus, energiahiányos állapotba kerülsz.
Igyekszel feltöltődni, de mindaddig, amig nem távolítod el az
akadályt, az a blokk folyamatosan korlátoz téged, és újabb meg
újabb hordalékot szed össze.
Ahhoz, hogy feloldjad blokkjaidat, korlátaidat, tisztítanod kell a
medret, az energiafolyamodat. Először fel kell ismerned mivel
10
Trends In
Tropical Fashion
You Should Try
szennyezed magad. Lehet az rossz gondolat, mérgező táplálék, vagy
hiedelem, alacsony rezgésű érzelem. Ha felismerted, akkor tudsz
változtatni.
Great 2032
Casual Looks

Van olyan kő, amit nem tudsz eltávolítani, ne is harcolj ellene.
Azonban kiszélesítheted a medret, vagy megkerülheted a követ, hogy
energiád szabadon áramoljon. Egyszerű példával élve: ha megéltél
egy olyan traumát, amit nem tudsz megváltoztatni (pl haláleset,
veleszületett rendellenesség, vagy baleset) akkor el kell fogadnod, és
megtanulnod vele teljes életet élni, úgy hogy energiaáramlásodat ne
blokkolja. Vagyis elfogadod a helyzetet, és eltereled patakod a nagy
kő útjából.
Ezt nevezzük tudatosulásnak.
A tudatosság tiszta teremtő erőt eredményez. Ahol a figyelem, ott az
energia. Tehát, ha sopánkodsz, és csak nézed a hordalékot, és
szemetet, közben sajnálod magadat, akkor áldozata vagy az
eseményeknek. De választhatod azt is, hogy tudatosan magasan
rezgő tiszta energialényként teremtesz, alkotsz. Új lehetőséget, új
irányt, tiszta áramlást a patakodnak.
Ebben segítenek olyan technikák, melyek tisztítják energiapatakodat:
pl meditáció, mantrák, jóga, helyes táplálkozás, böjt, pozitív
életszemlélet, TUDÁS megszerzése. (itt nem a doktori címre gondolok,
hanem az igazi mély/magas tudásra, a BIZONYOSSÁGRA).
Ha tudatos vagy, a mások által energiapatakodba dobált szenny
egyszerűen kisodródik a partra. Nem tesz kárt benned a vírus, sem
más betegség. Ami pedig mégis elér, annak oka van. Annak úgy kell
lennie. Az úgy jó, ahogy van, hiszen az által fejlődsz, és
energiafolyamod automatikusan igazodik ezekhez a „bevállalt
„akadályokhoz. Ha így döntesz, a megoldások mindig eléd kerülnek.
Ha ellenállsz EGO-ból, vagy félelemből, vagy haragból, vagy bármely
okból KÜZDESZ- akkor csökkented a patakod áramlását, és növeled
a blokkok nagyságát. Egyre több hordalék akad fenn.
Ha ez a hordalék oly mértéket ölt, hogy nem csak korlátozza, szűkíti
energiafolyamod áramlását, hanem teljesen el is zárja, megállítja azt,
akkor megszűntél patak lenni. Meghaltál. Már nem vagy az, aki eddig
voltál. Az energia csak halmozódik,

gyűlik, majd egy új utat törve magának ismét elindul. Ez az
újjászületésed, amikor új esélyt kapsz egy új élettel.
Ez a folyamat addig ismétlődik, míg meg nem tanulod, hogy
tartsd tisztán energiapatakodat, és ne dobálj bele
szemetet. Vagyis TUDATOSULSZ.
A patakod a NAGY VÍZhez tart. És előbb-utóbb egyesül
vele, eggyé válik az óceánnal, azonosul vele, és hozzáadja
mindazt,amit magával visz. Akár szemét, akár kristálytiszta
energia.
A Nagy Víz a besodródott szemetet előbb vagy utóbb
kidolgozza magából. Bölcsességgé válik
F O T Ó K - V Á R H E L Y I B É L A - B É K Á S
S Z O R O S É S T A T R O S

Elég sok bio módszert,
természetes kezelési formát
használok, amire évek alatt
jöttem rá. A probléma az
ezekkel, hogy nagyon
munkás, vagyis MEG KELL
CSINÁLNI. Ha megcsinálja
az ember, akkor igenis
működik. -
3. rész
KRÓMY MÉHÉSZET -
BIOMÉHÉSZKEDÉS
Megtudom, hogy
Magyarországon a második
legnagyobb a méh sűrűség, a
világban. Gábor szerint
államilag szabályozni kellene a
méhtartás. Kellene valamilyen
limit a túlterheltség miatt.
Nálunk az kezdi el, aki akarja. A
túlterheltség miatt vannak a
nagy méhpusztulások is. A
természet mindig jelez.

Gábor 2007-ben kezdett el méhészkedni úgy, hogy nem volt sem családi
hagyománya, sem tapasztalata erről. Éppen a fogtechnikusi foglalkozását
latolgatta, hogy merre tovább. Győrbe? Külföldre? De amint ezeken elkezdett
gondolkodni jött rá, hogy milyen erősek a gyökerei.
Ekkor történt, hogy egy barátommal találkoztam, aki éppen családi házát
tervezgette. Cserkúton látogattam meg, ahol éppen horgászat közben
vetett oda egy félmondatot, hogy épít még pár kaptárat is, és lesznek
majd méhei is. Micsoda? Méheket tartani? Ez a gondolat kellően
szélsőséges volt nekem abban az időszakban, így azonnal megtetszett.
Hazamentem és rögtön elkezdtem az internetet bújni.
Mivel mindig is szerette az állatokat és akkor költöztek le Cserkútra, ezért
belevágott. Talált egy fafejű, makacs méhészmentort, aki nagyon jó
ember volt, és szinte a méhekkel együtt élt. Az első három után
felszaporodtak, majd összeestek a méhcsaládjai. Folyamatos tanulásban
volt. Az időjárás kegyessége is segítette abban az időszakban a könnyű
mézeléseket. Célja egy 100 családos méhészet volt. Sok bukással, aztán
újbóli nekirugaszkodással 8 évbe tellett mire ráérzett a méhészkedés
fortélyaira. Nagyon komoly válogatással jutott el olyan nagytudású
vlogokhoz, fórumokhoz, amik hitelesek és segítőek voltak. Gábor
elmondja, hogy a szövetkezeti forma jót tenne a méhészeknek, csak
etikailag nem kivitelezhető az egész a 400-500 családot tartó méhészek
leuralása miatt. Ha az érdekképviselet jól működne, akkor nyerő lenne ez
a kapcsolódási forma.

Nagyon figyel arra, hogy minőségi
tenyészállományból vásároljon méhcsaládokat.
És abban egyet értettünk, hogy a Méhanya a
kulcsa az egész kis méh társadalomnak. Ő
irányít gyakorlatilag mindent.
Elég sok bio módszert, természetes kezelési
formát használok, amire évek alatt jöttem rá. A
probléma az ezekkel, hogy nagyon munkás,
vagyis MEG KELL CSINÁLNI. Ha megcsinálja
az ember, akkor igenis működik. -
Nagyon sokan idegmérgekkel védekeznek a
varróatka ellen (az egyik legnagyobb ellensége a
méhészeknek), amit minden évben meg kell csinálni.
Az ő esetében több legyet üt egy csapásra az
ember, mert vigyáz a mézre is, és akaratlanul egy
biotermelési módszert fog kialakítani.
-Ráveszem a méheket arra, hogy egy vak keretben
zug építményeket készítsenek, amit herefiasítással
raknak tele. Mivel a here sokkal nagyobb, mint a
dolgozó méhecske, az atka oda bújik meg.
Kétszer háromszor egy évben ezeket a kereteket
kivágja, elveszi a méhektől. Így a herék
szaporodását is ellenőrzés alatt tarthatja. Ez a
folyamat kétheti ellenőrzést igényel.
Gábor elmagyarázza, hogy herék dolga nem más,
mint a királynő spermatokjába eljuttatni spermát.
Még a megtermékenyítésben sem vesznek részt,
mert a Királynő szabályozza, hogy hímivarú, vagy
nőivarú egyedek jöjjenek létre ebből. A herék már
korábban elvégzik dolgukat, mint ahogy eljön az
augusztusi időszak hereűzése. Addig is megtűrt
egyedként vannak jelen. A méheké egy abszolút
matriarchális társadalom. Mind nőstények. A
heréknek “apja” sosem volt csak anyja, mert
megtermékenyítetlen petékből keletkeznek. Ez egy
hierarchikus társadalom, egy óriási kommuna, ahol
mindenkinek kőkeményen megvan a dolga.

A kaptáraid állandó helyen vannak, vagy költözteted őket?
Is- is. Van három darab állványom. Ezekre darabonként 30 családot
tudok tenni. Egy állványt mindig otthon, a méhesben tartok. Egyet, vagy
kettőt mozgatok. Nagyon ritka, hogy méhlegelőre két állványt kirakok.
Van, hogy akácra kiviszem őket, mert az akácot nem igazán lehet
túlterhelni. De próbálom a természet rendjét tiszteletben tartani.
Megtudom, hogy Magyarországon a második legnagyobb a méh sűrűség, a
világban. Gábor szerint államilag szabályozni kellene a méhtartást. Kellene
valamilyen limit a túlterheltség miatt. Nálunk az kezdi el, aki akarja. A
túlterheltség miatt vannak a nagy méhpusztulások is. A természet mindig
jelez.
Rátérünk a mézekre. Nagyon ízlett Gábor gesztenye és vegyes virágméze.
Vannak olyan évek, amikor elmarad az akác. De Cserkút környékén van
kőrisfa, galagonya, medvehagyma és mandulafa, ebből készül a vegyes
virágméz. A repce monokultúrás növény. Rengeteget mézelnek a méhek.
Sokszor még a fészket is ki kell üríteni, hogy tudják hová hordani a virágport.
A hárs is tiszta méz. Utána jön a napraforgó, ami 22 fokon ad nektárt. Aztán
a termesztett kultúrájú édeskömény. A selyemkóró (vaddohány). Közben
augusztusban már a téli felkészítése folyik a kaptároknak, méhcsaládoknak.
Ilyenkor a méhikék már “zabálnak”, hogy felkészüljenek a télre. Sajnos az
augusztusi szárazság, kiégett növények nem segítik őket. Ráadásul a
parkosítás, tövig nyírt kertek, mezők is akadályozzák ezt a folyamatot. A
tavaszi pitypangot is védelmébe vette, mint nagyon jó mézelő növényt.
Füvesként érdekeltek a gyógynövényekből kinyerhető nektárok is. Erről is
kérdeztem. Gábor szerint a civilizációnk hanyatlik. Az ember kinőtte a világot.
Mindenkiben ott a feszültség a környezetszennyezés, a kizsákmányolás, az
erőforrások elégetése miatt. Egyre jobban úgy érzi, hogy etikusabb néhány
méhcsaládot kitelepíteni, az erdészettől engedélyt kérni egy-egy védett hely
gyűjtésére. Egészségben lehet tartani a méheket. Megemlítette dr. Hegedűs
Dénes előadásait (youtube), aki sejtszintig lebontja a kémiáját, biológiáját a
méheknek.
A propolisz gyűjtés is még belefér a főállás mellett. Ebből tinktúrát készít. A
propoliszos mézre is nagy kereslet van. A propolisz a növények rügyeinek
gyantás anyaga. A méhek ezzel fertőtlenítik és hézagoljak az apró lyukakat.
Lezárva a beszélgetést - méhésznek lenni bizalmi pozíció. Etikusan eljárni és a
méhek egészségét figyelembe venni elsődleges cél.

D O R O G I N É R Ó K U S B E Á T A
CSING-LING-LING
CSING-LING-LING

Van, akinek megadatott, hogy még lásson nagy havat! Emlékszem a téli hideg,
sötétségben milyen lélekmelegítő az éjszaka leple alatt sűrű nagy pelyhekben
hulló hó csodája
És milyen gyönyörű volt az, ahogy a közvilágítás fényében csillogott, és séta
közben meg-megállva nézni, figyelni a megannyi csillogást. És reggel a friss
magas hó megannyi csillámot vetett a zimankós napsütésben. Minden pehely
egy-egy szikra, csillogás/csillag.
Hólle anyó kegyes volt a hópihékkel. Karácsonyi melegség, illat lengi be a teret,
azt hinnénk. Most éjszaka van, hogy-e sorokat írom, de ez a csillogás, ragyogás
a lelkemben a szívemben szólalt meg, amely nem engedte, hogy aludjak.
Ma telefonon beszélgettem egy Földre szállt Angyallal. Megbeszéltük a
minden napjaink felemelő, és nehéz, érthetetlen történéseit. És mentünk is
tova a napiteendőink után. És maradhatott volna ez a beszélgetés a sok száz,
ezer beszélgetés egyike. DE NEM!

Éjszaka van! Olyan csend, hogy zúg az ember füle! Csak a párom lélegzése, és a
kintről néha-néha beszűrő kutya ugatás hallatszik.
És egy CSENGETTYŰ, odabentről.
Tisztán, fényesen, szikrázóan, mint a sötét téli napokon a megannyi hópihe
csillogása. Ez tölti fel a lelkemet, a szívemet.
RAGYOGOK? a telefon végén szóló Isteni csengettyűt a torkában
megszólaltató hangtól.
Csing-ling-ling
Csing-ling-ling
A vidám kacagás, az Ízes (lélekkel teli) beszéd, hanglejtés. A közvetített szavak.
Írhatnám mámorító, de azok a Szerelmesek.
Ez valami Földöntúli csoda!
És több mint a Karácsony, amikor az ember lelke felragyog, az a Karácsony
Szelleme/Misztériuma.
Ez a Földi csoda, mint mikor egy Angyal Földre száll és ajándékba kapja, hogy a
Mennyei hangokat/ zenét megszólaltassa itt a Földön.
Ha emlékszel, a Karácsonyi csengőszóra azt mondják, egy Angyal akkor kapja
meg a szárnyait. Hát ez is valami olyasmi, csak a lelkem kapott szárnyakat!
Köszönöm!
Utóirat: „ÉRTELMES ÉLET” ebből a történetből számomra azt jelenti, hogy
legyünk mindig jelen minden pillanatban, mert csodálatos, nagy ajándékokat
kapunk!

Az élet
értelme.
Vagy az
Élet
értelme.
NAGY KATALIN

Egyszer valaki azt pedzegette, hogy nem az a kérdés, hogy van-e
értelmes élet a Földön kívül, hanem hogy idelenn van-e. Poén volt
persze, de vitt a sodrása tovább.
Ért-elem. Fontos lehet, mert minden, ami "elem" a magyar nyelvben,
alapvető építőköve az Életnek. De hogy konkrétan az élet értelme?
Igen fajsúlyos kérdésnek tűnik.
Fontos, mert az emberi agy - egó, ha úgy tetszik - értelmet keres
mindenhez. Csak úgy tud működni. Márpedig, bár ezt a vérspirisek
váltig tagadják, az egó része ennek a szerepnek, része a feladatnak,
amit a leszületéssel bevállaltunk - tehát tudni kell működtetni, így
válaszolni a kis kérdéseire, amivel a saját és a használójának
biztonságát igyekszik biztosítani. Okokat keresünk mindenre, ha
nincs, gyártunk, kitalálunk, feltételezünk. Olyan nincs, hogy nincs, úgy
nem lehet létezni. Ez ad biztonságot, keretet, viszonyítási pontokat.
Viszont volt olyan galád humorú a Teremtő, hogy az értelem-vezérelt
működést összekombinálta az érzelmi, érzéki és megérzésekre alapuló
másikkal.
És az egykor valószínűleg kiadott használati utasítást
olvashatatlanra másolták a nemzedékek. Innentől pedig beindul a kimit-mondott,
miszerint melyik a fontosabb.
A fegyelmet, felelősséget mindenek fölött értékelő, errefelé még
mindig gyakori poroszos gondolkodás (mondom: gondol-kodás!)
szerint természetesen a ráció uralma a szív szerencsétlenkedései és
szertelenkedései felett. Én is például ehhez ragaszkodom görcsösen,
félve a felelősségre vonástól, hajtva megfelelési kényszertől.
De ott vannak azok a manapság egyre elérhetőbb, közkedveltebb
tanítások, amelyek szerint az élet értelme maga az öröm
megtapasztalása, a szívvel látás, a megérzések (sugallatok) követése
még akkor is, ha látszólag semmi értelme, ha majd csak évekkel
később fog összeállni a kép, ha igazából csak a tapasztalás számít,
nincs jó és rossz. Benne lenni a pillanatban, a jelenben - úgysem
fogod érteni, átlátni, mi miért történik.

Szóval meg se próbáld érteni, mi miért van. Olykor kifejezetten
felelőtlen, indokolhatatlan, átgondolatlan, már-már veszélyes
viselkedés...
Újszerű súlypont ez egy olyan világban, ahol azt örököltük eleinktől,
hogy ha a közösségednek nem vagy bizonyos módon hasznára, akkor
csak "döglesz", semmi értelme a létednek. Pedig még csak falun se
élek... :)
Egyensúlyban kéne tartani a kettőt? Megvalósítani a bal és jobb
agyfélteke harmóniáját, értelmet és boldogságot egyaránt megélve?
Szív és agy márpedig váltig veszekszik, kétfelé húz...
Kell-e (már) az évezredeken át dívó kettősség átvezetése az
egységbe, ha már az új világ (és nem világrend) felé tartunk? Azt
hiszem, ez egyelőre inkább kihívás, mint megugorható szint...
Szóval játsszuk azt, hogy értelmes életre vágysz. Mert azt tanultad,
hogy ha már értelmes ember (homo sapiens) jelmezét öltve lejöttél a
Földre játszani, akkor kutya kötelességed valami értelmeset
produkálni.
Vajon vérmérséklet, társadalmi környezet vagy a Szaturnuszod
helyzete dönti el, mit keresel?
Lehet-e értelmes életet élni a telefonodat nyomkodva? Lehet-e
értelmes életet élni napi 8-10 óra elme-roggyantó droid-munka után
(vagy már az is az)? A gyerekeid, a munkád, a sikereid, a jelenléted, a
hatásod adják-e majd meg a megelégedettséged? A te
megelégedettséged érdekes, vagy a visszajelzés másoktól?
Azonos-e a fentiekből diktált értelem azzal, amit tényleg annak
érzel?
Megint nehéz a saját életemmel példálózni, mert sok minden, ami a
közegemben értelmet jelentene, nekem nem adatott meg
mérföldkőnek. Talán a hasznosság-érzet, egyfajta jelenlét adott olyan
teljesség-érzetet, amit rövid ideig sikerült megélnem (ez például a
születési képletemben is kódolt, bár ez csak most derült ki, szóval
valahonnan vettem előtte is). És onnan kiebrudaltatni egy semmi
panel-életbe (működő kapcsolatok, munkafeladatok megléte mellett
is) olyan fokú törést okozott, amit csak 30 kiló magamra

pakolásával bírtam elviselni. Szóval akár ennyi is lehet az élet
értelmének a súlya...
Lehet, hogy az értelem-keresés csak egy érzelem lefordítása
gondolatokká, tanult képekké, amit az agy felismer, beazonosít és
visszafordít valami hormon formájában elégedettség-érzetté? Ezért
hajkurászom, ezért függök tőle, ezért próbálok felmutatni valamit,
amit majd az ittlétem indokaként talán elfogadnak? "Lájkok" az
offline közösségi térben, és nekem csak áttételesen kellenek, csak
erőforrások, hajtóerők a társadalomban evickéléshez?
Van-e értelme az egésznek? Vagy egyáltalán a kérdés is csak a
Teremtmény teremtménye, az ejjderáérünk mellékhatása, amikor le
tudunk állni ezen agyalni. Ha elég pörgős az életed, nincs időd
ilyeneken tipródni, nem? Nem filozofálsz, csinálod. Aztán majd a
sírodnál valaki, aki nagyon ráér, eldönti, volt-e értelme az életednek.
Attól függően, hogy ő mit hisz, vall, tud, gondol erről.
De ha segít a megértés, álljon itt Dora Gyula tanmeséje, ami szintén
sokszor eszembe jut:
Egyszer, egy fáradt harcos – aki elvesztette a lelkét –
felkeresett egy Zen Mestert, hogy világosítsa meg elméjét és
mutasson célt az életének.
- Mester! Mi az élet célja? – kérdezte a szamuráj az öreg Zen
Mestert, mikor megérkezett.
- Az életnek nincsen semmiféle célja, fiam – válaszolt a Mester
mosolyogva csendesen.
- De akkor mi lehet a cél az életben? – kérdezett tovább a
kétségbeeséstől összerogyva a harcos.
- Maga az ÉLET a cél, mely benne van minden pillanatban és
lélegzetedben. – válaszolt a Mester… és a szamuráj szemét
elfutotta a könny, mert egy pillanatra megértett valamit… és
amitől egy pillanatra lekerült a válláról az élet nyomasztó
terhe… Felállt, meghajolt és tiszta tudattal belelélegzett az
akkor, abban a pillanatban születő új világba – amely
minden pillanattal újra meghal és újra születik."

S hogy mi az élet értelme: a Galaxis Útikalauz szerint 42.
Ami a * jele.
Vagyis minden.
jegyzetek:
https://doragyula.com/tudatossag/a-semmi-utjain/
https://www.reddit.com/r/FanTheories/comments/24uio5/the_truth_behind_42_b
eing_the_meaning_of_life_the/

KÖNYVKLUB:
A KÖVETKEZŐ FEJEZET
FILMAJÁNLÓ
VARGA ZITA
Szakadó esővel is szembeszállva,
beülni a moziba. s megnézni a Könyvklub 2. filmet.
Az első rész nagyon tetszett, kicsit izgultam ez milyen lesz, volt
hogy csalódtam már egy- egy film folytatásában.
No most nem kellett, még az elsőnél is jobb volt!
A történet egyszerű ,de mégis érdekes, muris, szórakoztató.
Intelligens humor, jó poénok kísérik végig a filmet.
Az Olaszország rajongóknak (mint én) külön csemege, mivel a
nagy része ott játszódik.
Ismert helyszínek, kicsit más megközelítésben, elképesztő
látvánnyal.
A négy főszereplő színésznő most is zseniálisat alakított.
Ja, és majdnem elfelejtettem, pedig ez is fontos, " csudijó"
zenékkel!
Teljesen feltöltődve mentünk haza a még csepergő esőben.

…NE BÁNTSATOK ENGEM,
MERT ÉN NEM HARAGSZOM

A téren rengetegen voltak. A férfi mellett sűrű tömeg hömpölygött
el, jött vele szembe. Néha neki-nekiütközött valamelyik
járókelőnek, de inkább kitért előlük. Kereste azt a kimérést, ahol a
legolcsóbb italt kaphatja. Éhes nemigen volt. Tegnap úgy berúgott,
hogy az ennivalót egyelőre nem kívánta. Az első sörét egy húzásra
megitta, a kiszolgálónő fejcsóválva nézett rá, miután az üres
üveget visszarakta a bódé pultjára. Lilára fagyott ujjai kilátszottak
szakadt kesztyűjéből, miközben azt számolgatta, maradék pénzén
mit tudna még inni.
A kiméréshez egy család érkezett. Az apa öltönyt, nyakkendőt
viselt, jó húsban lévő felesége vadonatúj bundában virított
mellette. Magukkal hozták lányukat is, 16-17 éves forma lehetett,
és gyönyörű szép. Bundában ő is, ízlésesen kisminkelve, prémes
sapkával a fején. Mint egy látomás. A férfi egy pillanatra azt hitte, a
képzelete játszik vele. A delírium jelei, mondta neki az ügyeletes
orvos egyszer még régen a detoxikálóban.
A szülők nagy adag forralt bort rendeltek, a lány csak egy kis
pohárral. Míg az italra vártak, mocskos, szakadt kabátjában a férfi
próbált láthatatlan maradni. A lány átnézett rajta, mintha ott sem
lenne, az anyja azonban annál jobban szemügyre vette. Arca
leplezetlen megvetésről árulkodott. Nem csoda, hisz a férfi nem
éppen megnyerő látványt nyújtott gubancos szakállával, hosszú
ősz hajával, felpüffedt ábrázatával. S az áporodott szaga…
A szülők gyorsan elfogyasztották italukat, és a műanyag poharakat
bedobták a kukába. A lány sajátjának csak a felét tudta meginni. Ő
is be akarta dobni, mikor a férfi csendesen szólt, ha odaadná,
szívesen meginnám, kár lenne érte. A lány nagy szemeket
meresztve, szinte akaratlanul nyújtotta át a félig telt poharát.
Miközben a férfi nyúlt érte, a pillantásuk egy pillanatra találkozott.
Mindent kiolvasott a lány tágra nyílt szeméből.

Ugyanaz volt benne, mint sok-sok éve Balatonon, amikor elfogyott a
pénze, nagyon éhes volt és az étterem kerthelységében a németektől
kézzel-lábbal mutogatva elkérte a tányéron hagyott krumpli-maradékot.
Azok is épp így néztek rá. Zavarta őket a hosszú hajú, matrózpólós,
mezítlábas fiú, aki ott könyökölt a kerítésen és korgó gyomorral figyelte,
ahogy esznek. Előtte való nap a koncerten úgy berúgott, hogy a zuhogó
esőben elveszítette a saruját. Ötliteres dunsztosüvegből itták cimboráival
az olcsó kimért bort, úgy érezte szabadon él, dobogott az agyában még
másnap is, mikor a hálózsákjában kóválygó fejjel felébredt. Rémülten nyúlt
a zsák mélyére, de aztán megnyugodott, miután kezével kitapintotta a
könyvet, az aktuális olvasnivalóját. Könyv nélkül soha nem tett egy lépést
sem, ez volt a hálózsák mellett az egyetlen felszerelése.
A kerthelységben végül az egyik pocakos turista nem bírta tovább és a
krumpli körítésre mutatott. A fiú vigyorogva bólintott, átdobta magát a
kerítésen, és csak úg y kézzel kezdte belapátolni a hasábburgonyát. Akkor
már pár napja nem evett rendesen. A többi német tátott szájjal bámulta,
majd lassan mindegyik odaadta a maga adagját. A fiú az összes maradékot
megette. A pincér ki akarta dobni, de a németek nem engedték. Érdekes
volt nekik a fiatal csavargó a vasfüggönyön túlról. Még fényképet is
készítettek róla, ahogy mezítlábasan tömi magába a krumplit.

Közben a kimérésnél az anya elhúzta a lányát és
mondott neki valamit, de ezt a férfi nem értette.
Érezte, ahogy a bor jólesően megy le a torkán,
átmelegíti, ismét kezd a fejébe szállni. A család
elindult, a lány még egyszer visszatekintett rá, de
aztán bekanyarodtak a sarkon, hiába nézett utánuk.
Öreg, töpörödött néni csoszogott el a járdán.
Nagyanyám is pont ilyen volt, gondolta a férfi. Ő
még a múlt században született, amikor még élt Ülő
Bika, Vörös Felhő, Sánta Őz, gyerekkorom hősei. Az
örök túlélők. Ez próbáltam lenni én is, villant át az
agyán, az Örök Túlélő. Hadiösvényen jártam,
kiástam a csatabárdot az egész világ ellen.
Magányos harcosként hadiszíneket mázoltam az
arcomra és vijjogó csatakiáltással nekiindultam
ellenséget keresni.
De ha voltak is harcaim, kinek számítanak? Még
magamnak se! Mit tettem azon kívül, hogy hangosan
beleüvöltöztem a vakvilágba! Hogy borsot törtem
tanítóim orra alá! Kigúnyoltam a rend őreit. Őrületbe
kergettem főnökeimet. És beleadtam apait-anyait,
hogy lehetőleg minden szabályt megsértsek. Páros
lábbal tiportam a kihajolni veszélyes és a fűre lépni
tilosakat. Még csak mosolyogni sem tudok rajtuk. A
nagy, mindent eldöntő harc hiányzik. Az Én Nagy
Csatám.
Hemingway szerint egy férfi életében legnagyobb
kaland a háború. Ő kalandozhatott kedvére.
Apámnak ott volt ’56, nagyapámnak a Don,
dédapámnak Piave. És gondolom, a többi ősöm is
megvívta a maga csatáját. Talán Világos, talán
Mohács. Talán Batu hordái. Talán az augsburgi
gyalázat. Csak nekem nem jutott semmi. Csak én
nem tudtam bizonyítani. Én, az örök túlélő.
Nevetséges…! Hisz elvesztettem a legfontosabb
háborút – saját magammal szemben.

A téren a kopasz fákra aggatott égőfüzérek vakítóan jelezték a közelgő
karácsonyt, az Irgalmasok templomának harangja is megkondult. A férfi
feltekintett az égre. Istennel is hadilábon álltam, folytatta
gondolatmenetét. Robert Merle azt tanácsolja, a Bibliának ne az erkölcsét
nézd, hanem a bölcsességét. Erkölcs és bölcsesség, szisszent fel
hangosan, volt-e valaha is részem e kegyekben? Talán igen…, nagyon,
nagyon régen… S mi lesz, ha majd jön a Vég, a nagy elszámolás? Mit írnak a
fejfámra? Mint Rejtő hősének? Hogy élt kb. 60 évet…?
Vidáman vihorászva egy csapat fiatal ment el a járdán. Kacagásuk fehér
páragömbként szállt fel a nyirkos hidegben, a férfit kizökkentették
merengéséből. Követte őket a szemével, amíg el nem tűntek ők is a sarkon.
Lassan megitta a lánytól kapott fél adag bort, az üres poharat bedobta a
kukába. Fogta a két tescos-szatyrot és elindult a hókásás úton az
ellenkező irányba. …ne bántsatok engem, mert én nem haragszom,
dúdolta, miközben egyenetlen léptekkel távolodott a sötét utcán. A régi,
keserű blues a csontjáig hatolt.
Az egyik műanyagszatyor alján kincsek lapultak. Egy kukában lelt rájuk
még napközben. Kidobott könyvek! Karácsonyi ajándék… A gyomrában
jóleső izgalom futott végig, ahogy számba vette őket. Legalább kéthavi
olvasnivaló.
Csak ez maradt nekem, gondolta, miközben elnyűtt bakancsának nyoma
elmosódott a latyakban.
Illusztrá ció -
Korcsmáros Pál
legendás képregényei
alapján készült

Méhecske
Viccek
A rovarok fociznak a réten. A
méhecske odarepül az egyik, padon
ülő bogárhoz és megkérdezi:
– Te miért nem játszol?
– Nem látod? Én vagyok a cserebogár!
Két virág beszélget:
- Szeretlek
- Én is!
- Jó, akkor hívjuk a
méhecskét...
A skót elküldi a fiát mézért.
- Ebbe a csuporba kérek mézet.
- 2 font lesz.
- Nincs most pénzem, nem lehetne
hitelbe?
- Nem lehet, már így is tartoztok.
- Csak még most az egyszer...
- Nem! Add csak vissza a mézet, amit
kaptál.
A fiú visszaönti a mézet, majd belenéz
a csuporba:
- Igaza volt apámnak, ez tényleg elég
lesz kettőnknek vacsorára...
Hogy hívják a maffiózó
méhecskét?
Don Go.

P A G O N Y I G A B R I E L L A
AZ ÚT
ÉRTELME
Nagyon szeretem és elégedett vagyok az
UTammal.
Semmi nincsen, amit ennyire szeretnék.
Semmi nincsen, ami ennyire ki tud hozni
minden alacsony megélésből.
Semmi sem fogható ahhoz az örömhöz,
amit a teljesen imádott, gyakorolt
hivatásom hoz az életembe.
Sok részem keveredése ez. Olyan
léleknemzettségi, szellemnemzettsségi és
személyiség jegyek keveredtek bennem
össze, ami egyértelműsítette, hogy
minden egybeforr, ha figyelek,
tudatosulok. Sikerült az apró
láncszemeket egybe illesztenem, és
ezáltal egy olyan gyógyulási és segítői
folyamaton átmennem, ami érezhetően IO!
Egyszer majdnem egy évre részlegesen
eltávolodtam valaki miatt ettől az úttól.
Olyan testi, lelki és szellemi
rosszabbodásba fordultam, hogy én
magam sem hittem el, elfelejtettem
gondoskodni magamról. Mert az utam, a
hivatásom én vagyok. Ez az, amiben
élnem kell. Olyan, mintegy falat kenyér.
Más miatt lemondani erről nagyon
megfontolatlan dolog, mégha annyira
jónak is tűnt az.

A Z É N S A J Á T U T A M A Z , A M I
S Z O L G Á L E N G E M . M I N D E N
M I N Ő S É G B E N , M I N D E N
T É R B E N , M I N D E N I D Ő B E N .
E Z Á L T A L T U D O K T A N U L N I
T Ö B B E T M A G A M R Ó L . E B B E N
T U D O K K I T E L J E S E D N I . A M I T
H O Z O T T A L E L K E M , A M I N Á T
K A P C S O L Ó D N I T U D O K
M A G A S A B B É N J E I M H E Z ,
M Á S I K K O Z M I K U S
L É N Y S É G E M H E Z .
Ö S S Z E H O Z Z A A T E L J E S T ,
E G É S Z E T . M I K O R
G Y A K O R L O M , B O L D O G
V A G Y O K , E G É S Z S É G E S . A Z
E G Y - G Y E L T U D O K
K A P C S O L Ó D N I . E Z É R T A Z T
V Á L A S Z T O T T A M , H O G Y N E M
R É S Z E L E S Z A Z É L E T E M N E K ,
H A N E M E Z L E S Z E K É N .
E Z A Z É L E T E M É R T E L M E .
J A V A S L O M , É S A M M O N D Ó
V A G Y O K , H O G Y K E R E S D T E
I S A Z T A F O L Y A M A T O T , A M I T
N A G Y O N T U D S Z S Z E R E T N I !
H A E L H A G Y T A D V A L A M I
M I A T T , T É R J V I S S Z A H O Z Z Á !
T É G Y B E L E E L É G I D Ő T ,
M U N K Á T , G Y A K O R L Á S T ! N E
M Á S O L J S E N K I T S E M , M E R T
A M I B E L É D V A N Í R V A ,
S O K K A L T I S Z T Á B B É S
Ö N Á L L Ó B B F O L Y A M A T B A
V I S Z E L , M I N T A M Á S É !
K E R Ü L J E G Y F O L Y A M A T O S
M E G E N G E D É S B E ( F L O W ) !
Ragyogó, bűvöltté tett BELÉNDEK

Fotók - Kupás Péter
Thiesz Angéla
...van akit egy hosszú kiadós
eső megnyugtat, hogy
minden szépen összeér a
földben......van aki
melankólikus lesz, mert az idő
mint olyan, s annak múlása
hallhatóvá válik....
...de azt a kérdést hogy mi az
élet értelme, azt mindenki
fölteszi magában nem
egyszer, nem kétszer élete
során....akár jókedvében, akár
kínjában.
... hogy mi az értelme az
életnek...milyen az értelmes
élet?
Ízlelgetem a szót...
értelem
értem.
Értem?
ami elér vagy amit elérek?
felérek? megértek?

ÉR
a négyértelmű szó, két főnév, két
ige...azt a betyárját!...vagy több?
ami viszi a vért, a legcsöppnyibb
folyócska, ami érvényes az ér,
mint a nevem a játékban, elér/
érint, meg ameddig a takaród
ér...
ÉRT, értelem, értelmiségi
ÉRINT
Érik
érv, érvényes
értem érted, érte.
ÉRTÜNK.
Értetek. Értitek?
Érték....értékes,
érdekes...érdek...érdemes és
értelmes
Bölcs ez a mi gyönyörű nyelvünk
bizonyára, s most mégis úgy
érzem ki kell szállni itt az értelem
köréből, s csak annyit mondani,
hogy minden ér.
Hogy minden érvényes, amit
csak megÉlünk, ésszel felérünk,
hogy igen, ez van, ....még az is,
amit ésszel fel sem érünk még az
is ér....sőt néha pont az érteni
akaró ész, ami megnehezíti azt,
hogy érvényesnek éljük meg az
életünket....ráadásul még ilyen
marhaságok is vannak, mint
érvényesülés....meg érem...
olyan is van, hogy értelmileg
akadályozott, vagy értelmi
fogyatékos.... ők azok az
embertársaink, akiknél az
értelem nem determinálja az
érzelmet, s így az ember csupasz
érző lény.
Kimondom hát, hogy feladom.....
nem tudom megmondani, hogy
milyen az értelmes élet, de
tudom, hogy önkínzás is lehet az
élet értelmének kutatása....néha
ilyen útvesztőkben bolyongunk
...máskor meg arra szottyan
kedvem, hogy az elérhető összes
festéket felkenjem a ház falára,
egy pillanatig sem tervezve
semmitse, de boldognak lenni a
szabadságtól, hogy élek és amit
teszek, az van, amit érzek, az is
van.....és nem mindent értek, de
van hogy tudom, hogy mit
teszek..és engedem, hogy az
legyen, ami lehet.

Értelmes Élet?
Kapásból először az jut eszembe, mi Nem az! Ez biztos másnak is
könnyebb…
Az életem –persze az én közreműködésemmel- úgy hozta, hogy az
utóbbi időben átmenetileg visszatértem abba az életbe, amit nem
akarok. Persze, a város zajában is lehet úgy élni, hogy az értelmes
legyen, és valóban az az igazi, ha az ember már a legnagyobb
zűrben és zavarban tud meditatív állapotba kerülni, de azt hiszem,
ezt kevesen tudják megtenni, és sokkal több energiát igényel így
egy középpont megtartása.
A középpontot pedig úgy lehet elérni, ha szép lassan abbahagyjuk,
hogy az érzelmek kilengései irányítsanak minket. És valójában ez az
értelmes élet. Ez lenne a törekvés. Sok-sok önmunka kell hozzá.

(Ja, és ne gondold, hogy, ha már nem a végletek hullámvasútján
ülsz, az unalmas!)
Az én életemben nagyon fontos a jóga. Szeretem tanítani, miközben
én is rengeteget tanulok! Nagyon jó látni, mikor valaki feltöltődve,
elégedetten távozik az órámról, pláne, ha még javulás is következik
be az egészségében, életében, testi-és lelki értelemben egyaránt!
Folyamatosan képzem magam, de azt hiszem, a legfontosabb, hogy
akkor, ott jelen legyek, és megérezzem, mi lenne jó a másiknak.
Már sokszor írtam a mozgás fontosságáról, de nem elégszer.
Egy jógagyakorlás nem csak testmozgás. Sok mindent megtudhatsz
Magadról közben, akár a testedről, akár mélyebb rétegekről.
Gyakorlásával egyre mélyebbre tudsz kerülni Önmagadba, és
egyre feljebb Önmagadhoz.
Ha megtalálod azt, ami értelmet ad az életednek, az szuper,
de ne feledd, hogy ez változhat is ahogy a különböző
életszakaszokban vagy! Ne ragadj bele egy célba, ha az már nem
szolgál Téged!
Kívánok mindenkinek sok-sok értelmet az életébe!

Kino MacGregor amerikai Ashtanga jóga tanár, író, vállalkozó,
influencer, inspiráló előadó és videó producer.
Foto - Pagonyi Tímea

Az értelmes élet egy igazán összetett, és minden ember szintjén máshogy
megfogalmazott dolog. Van, aki tudja, van aki sejti, mi is számára az élet igazi
értelme, de biztos vagyok benne, hogy akadnak akik nem is igazán gondolták
még át. Viszont ez nem azt jelenti, hogy számukra nincs az életnek értelme.
Nézhetjük egyéni szinten, de megvizsgálhatjuk ezt a kérdést messzebbről is, akár
a földünk, univerzumunk szemszögéből is, mivel így máris mást eredményt
kapunk, mi is igazából az értelmes. Magát az értelmes kifejezést magunknak
alkottuk meg, az elme egyik eszköze. Ezt szépen el is rejtettük a magyar nyelvben
“értELME” van a dolgoknak a világunkban, aminek a mértékegysége az
értELEM... Vajon mennyi értELEM szorulhatott belém - sok-kevés? Ez dönti el
mennyit ért az elmém abból, amit tapasztalt. Mint már említettem, mindenkinek
egyéni az, ami a kisvilágában történik. Mindez tehát azt jelenti, hogy a
nagyvilágban egyazon dolgot két kisvilág máshogy is értheti, más értelemet
társíthat hozzá. Én ezt úgy tudom elképzelni, mint egy szemüveget, amit elménk
akár automatikusan, akár tudatosan készít, csinosítgat. Ezen a szemüvegen
keresztül látjuk a világunkat, az értelem szemüvegén keresztül. Ezen át látom,
minek mi az értelme, akár amikor saját életemet vizsgálom. Ami az elme
szemüvegbe beépült, az megmondja, hogy látom magamat. Sajnálatos módon
van, hogy torzít a lencse, és nem azt az életet, embert látom, aki valójában ott áll
előttem. Mivel a szemüveg akkor is épül, amikor nem figyelünk. Mások
véleménye, a média, külső ingerek és belső vívódásaink is hozzáférnek, és
alakítják. Ilyenkor elménk képes értelmetlennek látni az életét.
“Nincs meg ez vagy az, pedig tudom hogy ettől lenne értelmes az élet”
“Nincsen könnyű, de jól fizető állásom, semmi értelme így élni”.
Sokszor elég lenne észrevenni, hogy az értelem lencséin keresztül látok, ha már
ezt tudom, kellő tudatossággal képes vagyok a homályos, repedezett lencsét
megjavítani, új értelmet adni bárminek. Legyünk mi saját elménk szemészei!
Készítsünk saját értelmet és ha lehet ne felejtsünk el szólni másoknak is, hogy ők
is hordják azt a bizonyos szemüveget. Vajon elménknek szüksége van erre a
szemüvegre? Biztos hogy romlott a látása? Ez talán a következő szinten kiderül,
mikor majd saját értelmezésünket képesek leszünk lerakni és egy sokkal nagyobb
látószögben kezdjük a vizsgálódást.

Sok- sok filozófus, biológus, kutató, kvantumfizikus kutatja az ÉLET
értelmét, létrejöttét.
Vajon mi is lehet a NAGY TITOK?
18 éves lehettem, amikor eltűnődtem az idő múlásán! Látván
szüleim nyűgjeit, és a körülöttem élők mindennapjait,
bekalibráltam magamnak, hogy bizony: " 30 év felett, semmi
Értelme az ÉLETNEK!
Ez aggasztott is kissé, mert az évek rohamléptekkel haladtak, és
egyszer csak 30 éves lettem! És akkor ott, eszembe jutott 18 éves
Önmagam, és jót mosolyogtam rajta! :)
Még véletlenül sem cseréltem
volna korábbi Énemmel!
Ez így van azóta is! Az évek
múlnak, és rengeteg
élménnyel lettem gazdagabb,
amiket a fiatalabb Énem még
nem tapasztalt! Meggyűrt az
idő,és bölcsebb is lettem
talán! Ezeket az élményeket
nem veheti el tőlem senki, és
hiszem, hogy ettől lettem az,
aki ma VAGYOK!
Most egy olyan házban lakunk,
ahol mellettünk egy szobában
egy 90 éves néni él. A házzal
együtt kaptuk.
A régi tulaj lassan negyed évszázada vette meg a nénitől, azzal a
kikötéssel, hogy a néni ott élhet élete végéig, az egyik szobában.
Persze morgolódtunk rajta, de segítünk neki, amiben kell.
Szegény már alig bír menni, és többnyire nem tud magáról. A
múltban él, amikor még kislány volt. Többször eltűnődtünk rajta,
hogy vajon mi értelme az életének? Jönnek hozzá ápolók, de a
délelőttöket egyedül tölti, kibámulva az ablakon. A tudata leépült,
és sokszor nem tudja mit csinál. Talán erre mondhatnánk, hogy
nincs értelme az életének?

Mi is az ÉLET maga? Hogy jött létre? És folyamatosan hogy jön létre
örök körforgásban?
Kik is vagyunk MI?
ISTEN (vagy nevezzük FORRÁS-nak) visszatükröződései!
Az egész UNIVERZUM, ÉS BENNE MINDEN LÉTEZŐ( legyen az egy kő,
kristály, növény, állat, ember, de akár a szél, a víz....) egy MINDENEK
FELETT ÁLLÓ ISTENI LÉNY GONDOLATÁNAK KIVETÜLÉSE. És miért?
Hogy ÁLTALUNK, A KIVETÍTETT GONDOLATOK TAPASZTALÁSAIN
KERESZTÜL ISMERJE MEG ÖNMAGÁT.
A Mi tapasztalásunk- de még a legkisebb bogár tapasztalása is-
ISTEN Tapasztalása!
Az egész LÉTEZÉS egy tökéletesen kialakított program- ha úgy
tetszik- amiben a legkisebb LÉTEZŐ DOLOGNAK is FONTOS szerepe
van a TELJESSÉG megéléséhez! A TELJESSÉGBEN MINDEN BENNE
VAN, és ezért NINCS OLYAN, ÉS NEM IS LEHET, HOGY NINCS ÉRTELME.
ISTEN RAJTUNK KERESZTÜL SZEMLÉLI ÖNMAGÁT, ÉS BENNÜNK
NYILVÁNUL MEG, BÁRMI LEGYEN IS AZ, MERT ISTENI RÉSZECSKÉK
VAGYUNK.
A néni élete is így nyer értelmet, és kap egy Isteni minőséget.
És innen nézve, ha találsz egy kavicsot, vagy segítesz egy
hajléktalannak, vagy beteg embert látsz - MINDIG, MINDENHOL,-
ÉRTELMES AZ ÉLET!

Jacquline Hurlbert
CALMING THE EGO
-
A KIS-ÉN
MEGNYUGTATÁSA

FAUBL DONÁT
CSAK
EGY
TEÓRIA

Ebben is -mint is sok minden másban,- a kettősséget látom meg. Egyrészt
hiszem, hogy mindenki maga adja meg az értelmet az életének, másrészt, hogy
mozgatórugói vagyunk ennek a finom szerkezetnek, amiben élünk, amikkel
egyek vagyunk. A kettő között a különbség annyi, hogy míg az előbbi akár
változhat is idővel, illetve van beleszólásunk, az utóbbit egy olyan biztos
folyamatnak érzem, mint amilyen biztosan egy sejt teszi a dolgát egy élő
szervezetben. Ez a hasonlat kifejezetten tetszett mindig is, hisz egy sejtre is
hatással vannak a külső tényezők, tehát nem hinném, hogy előre megírt, hogy
mi fog történni vele, viszont van egy olyan feladata, ami elengedhetetlen, és
kikerülhetetlen. Mint egy szorgos hangyának a hangyabolyban. Egyik kedvenc
élet-elméletem része ez, - mármint nem az én elméletem, csak tudok vele
azonosulni - hogy mi mind, és valójában mint minden: világ a világban. A
nagyban a kisebb, abban a még kisebb. Érdekes lehet az, amiről nem tudok
első kézből beszélni, hogy milyen, mikor a saját magunknak adott élet-értelem,
és a valós jelentőségünk ebben a világmindenségben párhuzamba kerül, és
megtaláljuk azt, hogy mi az, ami úgy motivál az életre, hogy ebből adódóan
feladatom megtestesítője leszek. Itt is, mint tanultuk: a kettő egy. De azzal,
hogy egy legyen, azt hiszem munka van, nem is kevés. És ez is egy érdekes,
önbeteljesítő dolog lehet, hisz benne van a pakliban, hogy akkor kerül
szinkronba a két értelem, amikor ezt az egyén felfogja, saját életére rávetíti,
körberajzolja, és kiszínezi. Illetve persze ebben is végletekben gondolkozok. Az
alap hozzáállásom a változáshoz sokszor a katarzis. Az igazán kilengő katarzis.
Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy mint a három részünk fejlődése, ez is egy
ilyen dolog. Szép lassú, apró lépcsőkből álló folyamat. Sőt, ahogy lépünk fel a
lépcsőkön, egyre kisebbek lesznek a fokok, majd elsimulnak, és teljesen
egyenessé válnak. Ez pedig teljesen egybevágna azzal, amit nemrég értettem
meg: hogy a szeretet, a normális élet nem izgalmas, hanem nyugodt. Békés.
AMIT MONDOK ELMÉLET. ÉS CSAK AZÉRT ÁLLÍTOM FEL,
MERT ILLIK, HOGY NE LEGYEK A TÖBBINÉL KÜLÖNB,
NEKEM IS KELL LEGYEN ELMÉLETEM, S ÉN IS CSINÁLJAK
VALAMIT, AMINEK MEG KELL BUKNIA.
Hamvas Béla

Málnás
KÖLES RÉTES
VEGÁN
Pagonyi Gabriella
ÖTLET
Hirtelen, ami
kéznél van

Beígértem fiamnak a bodzafánkot, de elkezdett esni az
eső. Aztán fiam sem jött. De én ott maradtam egy kis
desszert szomjjal. Anyák napjáról még maradt egy kis
rétes lap. Fele kb. a szokásos előrecsomagoltnak. Ezért
elkezdtem körülnézni, hogy miből is lehetne készíteni.
Nagyon kívántam a gyümölcsös ízt. De most még nem
igazán van gyümölcs a kertben. Viszont volt két éves
málnalekvárom. Elkezdtem. Valami szilárdabb anyag is
kellett, hogy a málna ne folyjon ki. Ezért készítettem egy
köles pépet.

Vettem kb. 10-15 dkg kölest és kevés tejjel elkevert
vízzel, kevés sóval puhára főztem. Ezután keverő tálba
téve vaníliás cukorral és kókuszcukorral, fél citrom reszelt
héjával és fél citrom kifacsart levével, összeállítottam a
tölteléket. A réteslapokat egyenként, vékonyan
olívaolajjal megkentem, egymásra rétegeztem. Az
előkészített téglalap alakú lapra rákentem a köles
masszát, kb. 8 cm helyet kihagyva a keskenyebb
végénél. Ez kell majd a lezáráshoz. Erre rétegeztem a 2 dlnyi
málnalekvárt. Majd óvatosan emelgetve,
összetekertem és sütőlapra helyeztem. 200 fokra
előmelegített sütőben aranybarna pirulásig (kb. 35 perc)
megsütöttem. Langyosra hűlve szeleteltem.

K A M R A P O L C R A
Ízesíztett ecetek
Minden évszakban készíthető, ízletes ecet. Főzelékekbe, levelesekbe,
salátákra, kenyérkencékben, biztosan megállja a helyét.
Alapja a házi készítésű almaecetem. De jó borecet, vagy bármilyen másik
gyümölcsecet is.
Használtam már ibolyavirágot, pitpangot, turbolyát, bogyókat, fenyőkérget,
tobozt, fűszernövényeket (tárkony), ehető virágokat is. Mint például a
metélőhagyma virág.
Elképesztően sokoldalúak. És amellett, hogy ízbomba egy ételben, benne
van gyógyító tudása is.
Elkészítése is pofon egyszerű. Lazán rakom egy befőttes üvegben a
növényt, majd felöntöm az almaecettel. Ezután néha rázogatva, két hétig
érlelem (ha lehet, meleg, árnyékos helyen). Leszűröm, majd jól zárható
üvegekbe öntöm. Minél korosabb, annál finomabb!
Jó étvágyat!
Pagonyi Gabriella kamrájábol

Mesezug
NYÁRI
V Á R H E L Y I P A N N I S Z Í V E C S Ü C S K E

ÚJ MESE A
NÉGY
VÁNDORRÓL
Zelk Zoltán
Minden évben egyszer,
túl a világvégen,
találkozik a négy testvér
a világvégi réten.
Emlékeztek rá még, ki ez
a négy testvér: a négy
évszak, a Tavasz és Nyár,
aztán
az Ősz és Tél. Fáradtan
leülnek, hosszan
beszélgetnek, mit
vetettek, mit arattak, mi
jót-rosszat tettek.
Odagyűl köréjük Nap,
Hold, csillag, szellő, s
őket hallgatja a
megpihenő felhő.
Hallgassátok ti is, vajon
mit beszéltek, szellő,
felhő mondta nékem, s
továbbmondom néktek.

Először a Tavasz szólalt meg; kíváncsian hallgatták őt idősebb
testvérei:
– Hegy tetején hóba tűztem hóvirágot, fel is vidítottam vele a
világot. Aztánibolyával hímeztem a rétet, lila fejét fordította
mindahány, az égnek. Ibolyaelhervadt, gólyahírt ültettem,
Afrikába a fecskéknek szellővel üzentem: Fecskék népét várja
eresz alatt fészek s a gólyákat békás tavak, háztetőn kémények.
Miremegérkeztek vidáman, gyors szárnnyal, tele volt már erdő,
mező, minden kertvirággal. Pirosra festettem zöldellő cseresznyét,
de még a meggynek is jutott egy kis piros festék…
Tavasz után a Nyár kezdett el beszélni, kíváncsian, szeretettel
hallgatták testvérei.
– A pünkösdi rózsa hervadt már a kertben, mikor napsütéssel én is
megérkeztem. Nem tudom, milyen nap volt, talán csütörtök…
mindenki azt kiabálta: ,,Hoztál-e gyümölcsöt?”
Majd az Ősz – feleltem – , ő hoz majd gyümölcsöt, de azért
meglátjátok, hogy nékem is örültök. Hoztam nyári záport,
hízzanak a kertek, borsót, babot, karalábét egyen öreg, gyermek.
És hogy ne maradjon senki, senki éhen, vígan szaladjon a kés
kövér kenyérben, aratásra értek a búzakalászok, sütöttek a
búzalisztből kenyeret, kalácsot. A tücsök a réten, madarak a fákon
mind azt énekelték: ,,Szép az élet nyáron…”

A Nyár után az Ősz kezdett el beszélni, őneki is volt ám bőven mit
mesélni. Hallgatták mindnyájan, talán fel is írták: mi minden jót
hozott az Ősz, körtét, almát, szilvát. Barackot és szőlőt… És hogy
baj ne érje: a fecskéket, hogy elmentek, tenderig kísérte…
Az Ősz után a Tél kezdett el beszélni, hallgatták is kíváncsian őt
ifjabb testvérei. Mindegyik szavára ámulva figyeltek: hóval őrizte
a vetést, a didergő kertet. Hogy a fa ne álljon csúnya, üres ággal,
földíszítette szép, ezüst zúzmarával…
Elmondták egymásnak, hogy mi mindent tettek, aztán
elbúcsúztak, s újból vándorútra keltek.
forrás: https://mesenapok.hu/zelk-zoltan-uj-mese-a-negy-vandorrol/)

értelmes,
kikapcsoló,
lazító
nyarat!
Várhelyi
Panni
Pagonyi
Tímea
Pagonyi
Gabriella