FAUBL DONÁTCSAKEGYTEÓRIA
Ebben is -mint is sok minden másban,- a kettősséget látom meg. Egyrészthiszem, hogy mindenki maga adja meg az értelmet az életének, másrészt, hogymozgatórugói vagyunk ennek a finom szerkezetnek, amiben élünk, amikkelegyek vagyunk. A kettő között a különbség annyi, hogy míg az előbbi akárváltozhat is idővel, illetve van beleszólásunk, az utóbbit egy olyan biztosfolyamatnak érzem, mint amilyen biztosan egy sejt teszi a dolgát egy élőszervezetben. Ez a hasonlat kifejezetten tetszett mindig is, hisz egy sejtre ishatással vannak a külső tényezők, tehát nem hinném, hogy előre megírt, hogymi fog történni vele, viszont van egy olyan feladata, ami elengedhetetlen, éskikerülhetetlen. Mint egy szorgos hangyának a hangyabolyban. Egyik kedvencélet-elméletem része ez, - mármint nem az én elméletem, csak tudok veleazonosulni - hogy mi mind, és valójában mint minden: világ a világban. Anagyban a kisebb, abban a még kisebb. Érdekes lehet az, amiről nem tudokelső kézből beszélni, hogy milyen, mikor a saját magunknak adott élet-értelem,és a valós jelentőségünk ebben a világmindenségben párhuzamba kerül, ésmegtaláljuk azt, hogy mi az, ami úgy motivál az életre, hogy ebből adódóanfeladatom megtestesítője leszek. Itt is, mint tanultuk: a kettő egy. De azzal,hogy egy legyen, azt hiszem munka van, nem is kevés. És ez is egy érdekes,önbeteljesítő dolog lehet, hisz benne van a pakliban, hogy akkor kerülszinkronba a két értelem, amikor ezt az egyén felfogja, saját életére rávetíti,körberajzolja, és kiszínezi. Illetve persze ebben is végletekben gondolkozok. Azalap hozzáállásom a változáshoz sokszor a katarzis. Az igazán kilengő katarzis.Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy mint a három részünk fejlődése, ez is egyilyen dolog. Szép lassú, apró lépcsőkből álló folyamat. Sőt, ahogy lépünk fel alépcsőkön, egyre kisebbek lesznek a fokok, majd elsimulnak, és teljesenegyenessé válnak. Ez pedig teljesen egybevágna azzal, amit nemrég értettemmeg: hogy a szeretet, a normális élet nem izgalmas, hanem nyugodt. Békés.AMIT MONDOK ELMÉLET. ÉS CSAK AZÉRT ÁLLÍTOM FEL,MERT ILLIK, HOGY NE LEGYEK A TÖBBINÉL KÜLÖNB,NEKEM IS KELL LEGYEN ELMÉLETEM, S ÉN IS CSINÁLJAKVALAMIT, AMINEK MEG KELL BUKNIA.Hamvas Béla
Change language