ÚJság - nyári magazin 5/2

Ebben is -mint is sok minden másban,- a kettősséget látom meg. Egyrészt
hiszem, hogy mindenki maga adja meg az értelmet az életének, másrészt, hogy
mozgatórugói vagyunk ennek a finom szerkezetnek, amiben élünk, amikkel
egyek vagyunk. A kettő között a különbség annyi, hogy míg az előbbi akár
változhat is idővel, illetve van beleszólásunk, az utóbbit egy olyan biztos
folyamatnak érzem, mint amilyen biztosan egy sejt teszi a dolgát egy élő
szervezetben. Ez a hasonlat kifejezetten tetszett mindig is, hisz egy sejtre is
hatással vannak a külső tényezők, tehát nem hinném, hogy előre megírt, hogy
mi fog történni vele, viszont van egy olyan feladata, ami elengedhetetlen, és
kikerülhetetlen. Mint egy szorgos hangyának a hangyabolyban. Egyik kedvenc
élet-elméletem része ez, - mármint nem az én elméletem, csak tudok vele
azonosulni - hogy mi mind, és valójában mint minden: világ a világban. A
nagyban a kisebb, abban a még kisebb. Érdekes lehet az, amiről nem tudok
első kézből beszélni, hogy milyen, mikor a saját magunknak adott élet-értelem,
és a valós jelentőségünk ebben a világmindenségben párhuzamba kerül, és
megtaláljuk azt, hogy mi az, ami úgy motivál az életre, hogy ebből adódóan
feladatom megtestesítője leszek. Itt is, mint tanultuk: a kettő egy. De azzal,
hogy egy legyen, azt hiszem munka van, nem is kevés. És ez is egy érdekes,
önbeteljesítő dolog lehet, hisz benne van a pakliban, hogy akkor kerül
szinkronba a két értelem, amikor ezt az egyén felfogja, saját életére rávetíti,
körberajzolja, és kiszínezi. Illetve persze ebben is végletekben gondolkozok. Az
alap hozzáállásom a változáshoz sokszor a katarzis. Az igazán kilengő katarzis.
Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy mint a három részünk fejlődése, ez is egy
ilyen dolog. Szép lassú, apró lépcsőkből álló folyamat. Sőt, ahogy lépünk fel a
lépcsőkön, egyre kisebbek lesznek a fokok, majd elsimulnak, és teljesen
egyenessé válnak. Ez pedig teljesen egybevágna azzal, amit nemrég értettem
meg: hogy a szeretet, a normális élet nem izgalmas, hanem nyugodt. Békés.
AMIT MONDOK ELMÉLET. ÉS CSAK AZÉRT ÁLLÍTOM FEL,
MERT ILLIK, HOGY NE LEGYEK A TÖBBINÉL KÜLÖNB,
NEKEM IS KELL LEGYEN ELMÉLETEM, S ÉN IS CSINÁLJAK
VALAMIT, AMINEK MEG KELL BUKNIA.
Hamvas Béla