ÚJság - nyári magazin 5/2

Szóval meg se próbáld érteni, mi miért van. Olykor kifejezetten
felelőtlen, indokolhatatlan, átgondolatlan, már-már veszélyes
viselkedés...
Újszerű súlypont ez egy olyan világban, ahol azt örököltük eleinktől,
hogy ha a közösségednek nem vagy bizonyos módon hasznára, akkor
csak "döglesz", semmi értelme a létednek. Pedig még csak falun se
élek... :)
Egyensúlyban kéne tartani a kettőt? Megvalósítani a bal és jobb
agyfélteke harmóniáját, értelmet és boldogságot egyaránt megélve?
Szív és agy márpedig váltig veszekszik, kétfelé húz...
Kell-e (már) az évezredeken át dívó kettősség átvezetése az
egységbe, ha már az új világ (és nem világrend) felé tartunk? Azt
hiszem, ez egyelőre inkább kihívás, mint megugorható szint...
Szóval játsszuk azt, hogy értelmes életre vágysz. Mert azt tanultad,
hogy ha már értelmes ember (homo sapiens) jelmezét öltve lejöttél a
Földre játszani, akkor kutya kötelességed valami értelmeset
produkálni.
Vajon vérmérséklet, társadalmi környezet vagy a Szaturnuszod
helyzete dönti el, mit keresel?
Lehet-e értelmes életet élni a telefonodat nyomkodva? Lehet-e
értelmes életet élni napi 8-10 óra elme-roggyantó droid-munka után
(vagy már az is az)? A gyerekeid, a munkád, a sikereid, a jelenléted, a
hatásod adják-e majd meg a megelégedettséged? A te
megelégedettséged érdekes, vagy a visszajelzés másoktól?
Azonos-e a fentiekből diktált értelem azzal, amit tényleg annak
érzel?
Megint nehéz a saját életemmel példálózni, mert sok minden, ami a
közegemben értelmet jelentene, nekem nem adatott meg
mérföldkőnek. Talán a hasznosság-érzet, egyfajta jelenlét adott olyan
teljesség-érzetet, amit rövid ideig sikerült megélnem (ez például a
születési képletemben is kódolt, bár ez csak most derült ki, szóval
valahonnan vettem előtte is). És onnan kiebrudaltatni egy semmi
panel-életbe (működő kapcsolatok, munkafeladatok megléte mellett
is) olyan fokú törést okozott, amit csak 30 kiló magamra