ÚJság - nyári magazin 5/2

A téren rengetegen voltak. A férfi mellett sűrű tömeg hömpölygött
el, jött vele szembe. Néha neki-nekiütközött valamelyik
járókelőnek, de inkább kitért előlük. Kereste azt a kimérést, ahol a
legolcsóbb italt kaphatja. Éhes nemigen volt. Tegnap úgy berúgott,
hogy az ennivalót egyelőre nem kívánta. Az első sörét egy húzásra
megitta, a kiszolgálónő fejcsóválva nézett rá, miután az üres
üveget visszarakta a bódé pultjára. Lilára fagyott ujjai kilátszottak
szakadt kesztyűjéből, miközben azt számolgatta, maradék pénzén
mit tudna még inni.
A kiméréshez egy család érkezett. Az apa öltönyt, nyakkendőt
viselt, jó húsban lévő felesége vadonatúj bundában virított
mellette. Magukkal hozták lányukat is, 16-17 éves forma lehetett,
és gyönyörű szép. Bundában ő is, ízlésesen kisminkelve, prémes
sapkával a fején. Mint egy látomás. A férfi egy pillanatra azt hitte, a
képzelete játszik vele. A delírium jelei, mondta neki az ügyeletes
orvos egyszer még régen a detoxikálóban.
A szülők nagy adag forralt bort rendeltek, a lány csak egy kis
pohárral. Míg az italra vártak, mocskos, szakadt kabátjában a férfi
próbált láthatatlan maradni. A lány átnézett rajta, mintha ott sem
lenne, az anyja azonban annál jobban szemügyre vette. Arca
leplezetlen megvetésről árulkodott. Nem csoda, hisz a férfi nem
éppen megnyerő látványt nyújtott gubancos szakállával, hosszú
ősz hajával, felpüffedt ábrázatával. S az áporodott szaga…
A szülők gyorsan elfogyasztották italukat, és a műanyag poharakat
bedobták a kukába. A lány sajátjának csak a felét tudta meginni. Ő
is be akarta dobni, mikor a férfi csendesen szólt, ha odaadná,
szívesen meginnám, kár lenne érte. A lány nagy szemeket
meresztve, szinte akaratlanul nyújtotta át a félig telt poharát.
Miközben a férfi nyúlt érte, a pillantásuk egy pillanatra találkozott.
Mindent kiolvasott a lány tágra nyílt szeméből.