ÚJság - nyári magazin 5/2

Gábor 2007-ben kezdett el méhészkedni úgy, hogy nem volt sem családi
hagyománya, sem tapasztalata erről. Éppen a fogtechnikusi foglalkozását
latolgatta, hogy merre tovább. Győrbe? Külföldre? De amint ezeken elkezdett
gondolkodni jött rá, hogy milyen erősek a gyökerei.
Ekkor történt, hogy egy barátommal találkoztam, aki éppen családi házát
tervezgette. Cserkúton látogattam meg, ahol éppen horgászat közben
vetett oda egy félmondatot, hogy épít még pár kaptárat is, és lesznek
majd méhei is. Micsoda? Méheket tartani? Ez a gondolat kellően
szélsőséges volt nekem abban az időszakban, így azonnal megtetszett.
Hazamentem és rögtön elkezdtem az internetet bújni.
Mivel mindig is szerette az állatokat és akkor költöztek le Cserkútra, ezért
belevágott. Talált egy fafejű, makacs méhészmentort, aki nagyon jó
ember volt, és szinte a méhekkel együtt élt. Az első három után
felszaporodtak, majd összeestek a méhcsaládjai. Folyamatos tanulásban
volt. Az időjárás kegyessége is segítette abban az időszakban a könnyű
mézeléseket. Célja egy 100 családos méhészet volt. Sok bukással, aztán
újbóli nekirugaszkodással 8 évbe tellett mire ráérzett a méhészkedés
fortélyaira. Nagyon komoly válogatással jutott el olyan nagytudású
vlogokhoz, fórumokhoz, amik hitelesek és segítőek voltak. Gábor
elmondja, hogy a szövetkezeti forma jót tenne a méhészeknek, csak
etikailag nem kivitelezhető az egész a 400-500 családot tartó méhészek
leuralása miatt. Ha az érdekképviselet jól működne, akkor nyerő lenne ez
a kapcsolódási forma.