Arany János Visszatekintés című versének képanyaga - EPA

A szerelmeshez vezető holdfény is ismerős Goethe egy fordításából: Neugriechische Liebe-
Skolien I. A vezető fény még Baudelairet is magával ragadja: „Que diras-tu ce soir, pauvre dme
solitaire?"; La flambeau vivant, 1857. és szerelmi szimbólumként is használja: „O Lune de ma
vie!" (Le possédé, 1859.) A Hold — Nő allegorikus azonosításának kifejlett barokk irodalma volt.
Az antik és modern szerzők erre vonatkoztatható összes helyét szépen összefoglalta Balthasar
Sigismund von Stosch. (L. Parentationes allegoricae, Oder Verblümte Trauer-Reden,.. .
Leipzig, 1718. — Weiblichen Geschlechts Mit dem Monden Vergleichung, 63—112.)
Halál és álom testvériesítése, egymásba játszatása Homéros óta (Mas, XIV. 231.) ismerős
fogás. Ez a holdköltészettel az árkádiai Endymion történetében kapcsolódott össze. A szentimentális,
majd romantikus és biedermeier-líra szívesen választotta különösen vers-zárlatokban
a nyájas holdfényben szendergő szép ifjú helyzetét lírai helyzetnek. Pl. Goethe: An den Mond;
Baudelaire: La Lune offensée. Hold és álom szentimentális közhelyszerűsége Matthissen verseiből
is kiderül (pl. Mondscheingemälde), végül az Endymion-mitológiából származó fátyolozáskép
is ismeretes. Goethe egy angolból készült fordításában Cynthia az egyetlen biztosítéka
gondolatnak, reménynek, szerelemnek (Aus einem Stammbuch von 1604); Poe ezüstös fátylat
lenget a teliholdról (To Helen, 1848). (A „fátyol" metaforáról 1. Gilbert—Kuhn: Az esztétika
története, Bp. 1966. 132.). \
A magyar romantikus líra sem szűkölködik szövétnekben. Már Bessenyeit „egy kis tűz"
vezérelte a „történeteknek veszélyes tengerén" (Bessenyei György magához). Berzsenyinél az
„Aegis asszonya" (A Tudományok), azaz Minerva (Kazinczy Ferenchez) gyújtja meg az „ész
szövétnekét"; máskor Schiller és Goethe géniusza (Gróf Török Sophiehez). A felvilágosodás
szövétnek-képét viszi tovább A pesti Magyar Társasághoz (vö. még Gróf Széchenyi Ferenchez
és Virág Benedekhez). Kölcsey előtt „a Remény fáklyája" (Élet) vagy Álom és Reményé
(Laurához, 1814) lobog. Vörösmarty „két csillagzatai", a Remény s Emlékezetet azonosítja is
„Tyndárnak ikreivel" (1822), de később csillaga lehullott már A tűnődőnek (1823). Bajza „vt
zérfénye" csillag (A fellegekben, 1825) és A hit (1836), sőt a „Szerelem szép csillaga" (Halász
legény dala, 1836), „bíztató sugár" a nő (Egy nőhöz. 1844). Madách a vezér-szövétnekKci vezeti
a remény kis hajóját az élet tengerén (A par szem, 1840). Petőfit részletesen majd később taglaljuk,
de az ő eljárása is teljesen megfelel a konvenciónak. Mentovichnál a „hazafi fájdalom" lámpája
ég „Hold gyanánt" (Eltűnt a hajnalsugára.. ). Lévay 1850 körül leginkább hazafias versekben
csillantja fel a vezér-fényt (Rózsám, a szívedet . . .; Szomorú őszi nap . . .; Babiloni vizeknél).
A második mozzanat: az apostrophe sem hiányzik a hagyományban. „Te, ki a kék láthatárra/Oly
szelíden tűnsz elé,/Légy kalauz, oh hold sugara,/A homály közül felé." (Bajza:
,4 dalnok, 1823).
A hold-költészet magyar klasszikusa Ányos. Kőrösön Arany in classe Vl-a az 1854/55-ös
tanévben A holdhoz című versére írat imitációt. (AJÖM XIII. köt. 216.) „Hold-sír" szentimentális
szülőhelyére rámutat Csokonai is (Az én poesisom természete). Baróti Szabó A Holdhoz
epekedve sejti, hogy nemsokára sírhalmán fénylik.
A „szerelemnek csillagáról" énekel, mint vezéréről, a romantikus Kölcsey hősnője (A lyány
dala, 1814). A biedermeier költő már családiasabb: életének holdja nyájas arcú nője (Mentovich:
A boldogsághoz).
A sírig kísérő vezérfény sem ritka: „De te, kegyes Tündér, végig/ Ragyogsz bús éjszakákon,/S
a Léthe csendes révéig/ Kísérsz setét pályánkon" (Berzsenyi: A Múzsához: vö. még
Dukai Takács Judithoz). „Ég leánya, Szerelem ! / Légy te síromig velem" — kéri Bajza a
„Szerelem" ciklus mottójában. Vörösmarty ezért fordul A Reményhez (1822): „Nyújts az
elhalónak/Gyámoló kezet,/Míg rogyó inakkal/Sírba váncorog!" (vö. még: Remény s emlékezet,
1822). Az ilyen fordulatokat parodizálja aztán Vajda János, amikor makrapipáját kéri,
hogy kísérje sírjáig (Két jóbarátom, 1847). Még gyakoribb a sír befátyolozása. Ezzel rokon
Csokonai egyik verszáradéka is (Az éj és a csillagok). Már Endymion mitologémáját használja
fel Berzsenyi (Chloe). Kölcsey fokozatosan fejleszti ki (A nyugalomhoz, 1808), egészen a
klasszikus szépségű, a görög ősképet rajzoló Endymiomg (1823—24): „ .. . S én átrengetlek
341