Arany János Visszatekintés című versének képanyaga - EPA

egy alélt vándor ... A meg}'áradott, az Évek, ti még jövendő évek az Éveimhez címet viseli. Ebbe
a sorozatba illeszthető ez a névadás is. Más várakozást — politikait, történetfilozófiait —
válthat ki, mint amit valóban takar. 31
II. 2. Én is éltem ... A kétszer megismételt „mondalmas" (szentenciózus) sóhaj összefüggései
igen elágazóak, A legszembeötlőbb a hasonlóság a következő évben írott versével:
Arkádia-féle: „Én is Árkádiában ..." Ez viszont nyilvánvalóan Schiller híres Res^gnationjának
első versszakára utal: Auch ich war in Arkadien geboren . . . (szintén kétszer megismételve).
32 A német klasszikában oly nagyon kedvelt (Wieland, Herder, Goethe) mondás elégikus
értéke nem közvetlenül Guercino képétől ered, hiszen a mondás értelme ott még: „Én
is (= a Halál) itt vagyok Árkádiában". Az „Én is Árkádiában éltem" értelmezés Félibien téves
interpretációja nyomán terjedt el. A mondás eredetileg a sannazaroi „árkádizmus" légkörében
keletkezett, a XVI—XVII. században gyakori „beszélő koporsó"-típusú sírfelirat. Az átértelmezés
azonban Delille (Les Jardins), Du Bos és Diderot, majd a németek kezén termékeny tévedésnek
bizonyult. (Werner Weisbach: Et in Arcadia ego. Die Antike, VI. 1930. 127—145.; E.
Panofsky: „Et in Arcadia ego" et le torhbeau parlent. Gazette des beaux-arts. 1938. I. 305—
306.; Ludwig Geiger in: Goethes Sämtliche Werke. Jubiläums-Ausgabe Bd. 27. II. 287.;
Hans-Heinrich Reuter in: Goethe: Poetische Werke XIV. Berlin, Aufbau 1961. 900—901.)
Magyarországon a Csokonai síremlékének ügye kavarta az „Árkádia-pört". Kazinczy a
maga forrásait Poussinig, illetve Schillerig tudta visszavinni. (Kazinczy Ferencz Összes Művei
III. oszt. — Levelezés IV. Közzéteszi Váczy János. B-p. 1893. 309. l.) 32a A klasszicista költészetben
tehát a mondás értelme immár: rezignált visszatekintés az élet hajdani boldog napjaira,
sőt még Nietzsche is így használta. Arany korára már közmondásértékű; Brassai cikkéhez ezt a
szerkesztői megjegyzést fűzte: „Még egy csillag. Én is Árkádiában születtem. Én is forogtam
a nép közt." (AJÖM XI. köt. 726.)
Ez a közmondás, illetve hozzáfűzött értelmezés arra utal, hogy e szentencia beletartozik
egy szélesebb, máig élő és szaporodó közmondás-csoportba. („Engem se a gólya költött":
vö. Elveszett Alkotmány V'II. 252. skk. és Arkádia-féle.) Legrégebbi emlékét ennek a közös emberi
sorsot magára nézve is érvényesnek elismerő szentencia-típusnak az Odysseia XIX. 162—163.
soraiban találjuk: áXXá xal tűg (ioi smé reöv yévoQ, ónnóftev iaaí'jov yáq ánb ŐQVóq éaal
7caXat(párov oi3