alm

Megrögzö dirigálók, jéghegyek és olvasatlan levelek
mentális állapotunkba. Mindegyik levél különleges, és minden éjszaka
egy új olvasandó levelet hoz.
Képzeld el, hogy minden éjjel levelet írsz egy barátodnak egész
élete során, tudva azt, hogy még csak össze sem gyűj a postáját,
arról nem is beszélve, hogy el sem olvassa a leveleidet. Ennek ellenére
te fáradhatatlanul írod azokat. Aztán egy nap azt veszed észre,
hogy a barátod végre elkezdte olvasni őket. Hogyan éreznéd magad?
Valószínűleg örülnél az addig nem létező, újonnan létrejö összeköetésnek,
és talán sokkal zaosabb, érdekesebb és izgalmasabb
leveleket írnál. Ugyanez a helyzet az álmainkkal is.
De hogyan kezdjük el a tudaalanunk leveleit olvasni, és legyünk
tanúi annak, amit mondani próbál? Neki kell állnunk összeszedni
a postát, ami azt jelen, hogy el kell kezdenünk visszaemlékezni az
álmainkra. Ez nem csak a tudaalan elme tartalmába és árnyalataiba
nyújt értékes betekintést, de közli is a tudaalannal, hogy készen
állsz a meghallgatására. A levélírót annyi év mellőzés után hirtelen
meghallgatják. Micsoda öröm! Így a tudaalan még több vagy nagyobb
jelentőségű levelet akar írni, és még árnyaltabban ismerte
a tartalmát.
Találkozás a levél írójával
Egy nap eldöntöd, hogy személyesen is találkoznál a levelezőtársaddal,
így nekiállsz az ezt lehetővé tevő éberálom-gyakorlatoknak. Azon
az éjszakán teljesen éberen találod magad az álmodban. A levélírót
épp lefoglalja az írás, amikor váratlanul besétálsz az álomba, amíg
ő ír.
Képzeld el, mennyire örülni fog a találkozásnak! Képzeld el a beszélgetéseteket.
Gondolj a barátságra, amely köztetek szövődhet. Ez
történik, amikor éberré válunk az álmainkban: végre személyesen
találkozunk a levél írójával. De vigyázz, az író évekig várt, és most
27