Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
kolások életét, csak nem egészségesnek.<br />
Van, hogy szünetben sincs idejük<br />
enni, inni vagy csak kapkodva, legyúrva<br />
az összes falatot. Elmegy az idő azzal,<br />
hogy egyik teremből a másikba mászkálnak,<br />
vagy éppen mint fent említettem,<br />
tovább tartják az órákat.<br />
Mondja már meg valaki őszintén,<br />
hogy miért nem lehet órán inni?!<br />
Hiszen az orvosok is azt mondják, hogy<br />
igyunk sokat és lehetőleg tegyük ezt<br />
a nap első felében. Talán akkor jobban<br />
tudnának figyelni a gyerekek. Nem lenne<br />
ennyi vírusos gyerek vagy gyomorbeteg<br />
fiatal.<br />
Szóval, miért nem lehet inni? – ezt soha<br />
nem fogom megérteni.<br />
Stressz forrás az összes számonkérési<br />
forma, mint pl. a felelés, dolgozatírás<br />
még a tehetségesek számára is. Kevés<br />
a csapatmunka, kevés az órai értékelés,<br />
kevés a prezentáció, kevés az együtt<br />
gondolkodás, a játék.<br />
Sokáig azon agyaltam miért van az,<br />
hogy a gyerek hazajön és a szabad félórájában<br />
nyomkodja a telefonját miközben<br />
szakad a nevetéstől? Teljesen<br />
egyszerű. Mert szüksége van a lazításra!<br />
Legyen bármi, csak nevettesse meg,<br />
mert az iskola képtelen erre.<br />
Stressz forrás a meg nem hallgatás egy<br />
konfliktus keretében ami esetleg szünetben<br />
zajlik. Legtöbbször megtörténik<br />
a fejre olvasás és feledésbe merül a békítési<br />
folyamat, pedig az lenne a lényeg.<br />
Amúgy is elég zaklatott társadalomban<br />
élünk, és ha nem tanítjuk meg gyermekeinknek,<br />
hogy megbékülni annyit<br />
jelent, mint új lappal indulni miközben<br />
megbánjuk tetteinket, – nagyon nagy<br />
gondok lesznek, és mi akkor már idősek<br />
leszünk, közéjük sem tudunk állni,<br />
a szép szó ideje pedig már rég elszállt.<br />
A TANANYAG FELÉPÍTÉSÉRŐL<br />
Egyelőre úgy épül fel, hogy a gyerekek<br />
megtanulnak valamit, aztán x év múlva<br />
visszatérnek a témához és tanulnak<br />
hozzá még egy kicsit, még egy kicsit.<br />
Nem is lenne ezzel semmi gond, ha közben<br />
nem felejtenék el az egészet úgy,<br />
ahogy van. Mivel nagyon sok mindennel<br />
szeretnénk megtömni a gyerekek<br />
fejét, – mármint a tankönyvek teljes<br />
tartalmával – ezért nincs idő a téma elmélyedésére,<br />
ismétlésére, átbeszélésére,<br />
felzárkózására, stb. Így aztán egyre<br />
nagyobb űr keletkezik a gyerekek fejében<br />
és azt tapasztaljuk, hogy tényleg<br />
csak a tehetségesek emlékeznek, tartják<br />
a lépést. A többi gyerek leminősül a<br />
hármas szintjére (beskatulyázás) csak<br />
azért mert ő már előző években sem<br />
értette, így ráépítkezni sem tud, holott<br />
nem hülye csak nem volt IDŐ vele foglalkozni.<br />
Szerintem nem a szülő feladata,<br />
hogy a gyereknek megtanítsa a tananyagot,<br />
elmagyarázza, amit órán nem<br />
értett meg, felzárkóztassa gyerekét.<br />
Ha ez lenne a feladata, akkor miért jár<br />
a gyerek iskolába? Ennyi erővel otthon<br />
is maradhatna.<br />
ISKOLAI KÖVETELMÉNYEK<br />
A NAT kimondja, hogy a könyvekben található<br />
tananyag csak egy javaslat. Nem<br />
kell minden betűt a gyerek fejébe préselni.<br />
Igen ám, de ha nincsenek mindentudó<br />
diákjaink, akkor az leminősíti az iskolát,<br />
ahová előbb – utóbb a szülők nem<br />
akarják beíratni a gyerekeiket, mondván<br />
nincs színvonal. Nos, lehet nem minden<br />
iskola versenyistálló, de talán több bennük<br />
a rugalmasság, a megértő tanár.<br />
Ha már a minősítésnél tartunk. Nem<br />
portfóliókat kellene írni, hanem ellenőrzőket<br />
osztogatni a tanároknak. Ha<br />
már mi minősíthetjük a gyereket, akkor<br />
a gyerek is minősíthetné a tanárt, nem?<br />
Milyen beírások születnének?<br />
„Ma igazságtalan voltál!”<br />
„1-es empátia, leülhetsz!”<br />
„Meg sem hallgattál!”<br />
„Hiába jelentkeztem.”<br />
Esetleg olyan is, hogy:<br />
„Ez a téma most nagyon felkeltette az<br />
érdeklődésemet.”<br />
„Tök jó volt csapatmunkában dolgozni.”<br />
„Máskor is játszhatnánk ezt a játékot.”<br />
A követelményekhez tartozik még,<br />
hogy meglegyen a pedagógus kötelező<br />
óraszáma, illetve oldjuk meg azoknak<br />
a gyerekeknek a felügyeletét, akikre<br />
a hétvégi munkanapokon a szülők nem<br />
tudnak vigyázni. Ezért van az, hogy olykor<br />
szombatonként is be kell vonszoljuk<br />
magunkat az iskolába.<br />
Vannak iskolák, ahol ilyenkor<br />
rendelik el az igazgatói szünetet,<br />
vannak ahol rövidített<br />
filmnézős órákat tartanak,<br />
és vannak ahol ténylegesen<br />
letanítják ezt a napot,<br />
akár még feleltetnek is.<br />
– Szegény gyerek! Nem<br />
azért szegény, mert tanulnia<br />
kell, hanem azért<br />
mert ismételten nem lehet<br />
Otthon! Mi lenne ha ezeken<br />
a hétvégi munkanapokon<br />
csak a tanárok dolgoznának?<br />
Ilyenkor lehetne értekezleteket<br />
tartani, esetleg összeegyeztetni<br />
a tananyagot, vagy megbeszélni<br />
azokat a problémákat amikre hétközben<br />
nincs idő, vagy lehetne korrepetálni.<br />
Azok a gyerekek akik nem maradhatnak<br />
felügyelet nélkül otthon, azok tartsanak<br />
beszélgetős, társasos délelőttöt.<br />
Összegzésül. A iskolára úgy kellene tekinteni,<br />
mint az életünkre. Elsősorban<br />
a MOST a fontos, a jelen. Aztán rögtön<br />
az élet egésze, amiért megszülettünk<br />
erre a földre.<br />
MI ÉRTELME ITT LENNÜNK?<br />
Az értelme, hogy megismerjük egymást,<br />
a világot, az élet szépségeit, híres embereket,<br />
felfedezéseiket, a tudományokat,<br />
az összefüggéseket! melyek meghatározták<br />
múltunkat és megalapozták<br />
a jelenünket. Az a fontos, hogy gondolatainkat<br />
átadjuk és továbbvigyük.<br />
Gondolkodó gyermekeket neveljünk,<br />
valamint úgy bánjunk velük, ahogyan mi<br />
szeretnénk, hogy bánjanak velünk mikor<br />
megöregszünk. Úgy éljünk, hogy ne csak<br />
a szünidőben szűnjön meg a gyomorgörcsös<br />
stressz a gyermekek iskolája,<br />
tanulmánya, házi feladata miatt, amit<br />
az elavult módszertan okoz, s mely<br />
megmérgezi a családi békét azáltal,<br />
hogy kézen fogva rohanunk valami után,<br />
amit úgysem érünk utol.<br />
Úgy éljünk, hogy emberként tekintsünk<br />
a gyermekre, aki tévedhet anélkül, hogy<br />
leminősítenék őt illetve ő saját magát.<br />
Úgy bánjunk velük, hogy bármikor<br />
még szükségünk lehet rájuk. Nemcsak<br />
a tudásukra, hanem az emberségükre<br />
is, amihez most még mi mutathatunk<br />
példát. Bánjunk velük szeretetteljesen,<br />
hogy egészségesek legyenek testileg és<br />
lelkileg. Hagyjuk őket tudást szomjazni,<br />
és vizet inni! Adjunk nekik IDŐT! Ne feláldozzuk<br />
életük 12 évét, hanem hagyjuk<br />
őket ÉLNI!<br />
Kalmárné Borbáth Gitta<br />
<strong>2019.</strong> <strong>január</strong> ZSÁMBÉKI POLGÁR<br />
13