11.01.2019 Views

Zsámbéki Polgár - 2019. január

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

kolások életét, csak nem egészségesnek.<br />

Van, hogy szünetben sincs idejük<br />

enni, inni vagy csak kapkodva, legyúrva<br />

az összes falatot. Elmegy az idő azzal,<br />

hogy egyik teremből a másikba mászkálnak,<br />

vagy éppen mint fent említettem,<br />

tovább tartják az órákat.<br />

Mondja már meg valaki őszintén,<br />

hogy miért nem lehet órán inni?!<br />

Hiszen az orvosok is azt mondják, hogy<br />

igyunk sokat és lehetőleg tegyük ezt<br />

a nap első felében. Talán akkor jobban<br />

tudnának figyelni a gyerekek. Nem lenne<br />

ennyi vírusos gyerek vagy gyomorbeteg<br />

fiatal.<br />

Szóval, miért nem lehet inni? – ezt soha<br />

nem fogom megérteni.<br />

Stressz forrás az összes számonkérési<br />

forma, mint pl. a felelés, dolgozatírás<br />

még a tehetségesek számára is. Kevés<br />

a csapatmunka, kevés az órai értékelés,<br />

kevés a prezentáció, kevés az együtt<br />

gondolkodás, a játék.<br />

Sokáig azon agyaltam miért van az,<br />

hogy a gyerek hazajön és a szabad félórájában<br />

nyomkodja a telefonját miközben<br />

szakad a nevetéstől? Teljesen<br />

egyszerű. Mert szüksége van a lazításra!<br />

Legyen bármi, csak nevettesse meg,<br />

mert az iskola képtelen erre.<br />

Stressz forrás a meg nem hallgatás egy<br />

konfliktus keretében ami esetleg szünetben<br />

zajlik. Legtöbbször megtörténik<br />

a fejre olvasás és feledésbe merül a békítési<br />

folyamat, pedig az lenne a lényeg.<br />

Amúgy is elég zaklatott társadalomban<br />

élünk, és ha nem tanítjuk meg gyermekeinknek,<br />

hogy megbékülni annyit<br />

jelent, mint új lappal indulni miközben<br />

megbánjuk tetteinket, – nagyon nagy<br />

gondok lesznek, és mi akkor már idősek<br />

leszünk, közéjük sem tudunk állni,<br />

a szép szó ideje pedig már rég elszállt.<br />

A TANANYAG FELÉPÍTÉSÉRŐL<br />

Egyelőre úgy épül fel, hogy a gyerekek<br />

megtanulnak valamit, aztán x év múlva<br />

visszatérnek a témához és tanulnak<br />

hozzá még egy kicsit, még egy kicsit.<br />

Nem is lenne ezzel semmi gond, ha közben<br />

nem felejtenék el az egészet úgy,<br />

ahogy van. Mivel nagyon sok mindennel<br />

szeretnénk megtömni a gyerekek<br />

fejét, – mármint a tankönyvek teljes<br />

tartalmával – ezért nincs idő a téma elmélyedésére,<br />

ismétlésére, átbeszélésére,<br />

felzárkózására, stb. Így aztán egyre<br />

nagyobb űr keletkezik a gyerekek fejében<br />

és azt tapasztaljuk, hogy tényleg<br />

csak a tehetségesek emlékeznek, tartják<br />

a lépést. A többi gyerek leminősül a<br />

hármas szintjére (beskatulyázás) csak<br />

azért mert ő már előző években sem<br />

értette, így ráépítkezni sem tud, holott<br />

nem hülye csak nem volt IDŐ vele foglalkozni.<br />

Szerintem nem a szülő feladata,<br />

hogy a gyereknek megtanítsa a tananyagot,<br />

elmagyarázza, amit órán nem<br />

értett meg, felzárkóztassa gyerekét.<br />

Ha ez lenne a feladata, akkor miért jár<br />

a gyerek iskolába? Ennyi erővel otthon<br />

is maradhatna.<br />

ISKOLAI KÖVETELMÉNYEK<br />

A NAT kimondja, hogy a könyvekben található<br />

tananyag csak egy javaslat. Nem<br />

kell minden betűt a gyerek fejébe préselni.<br />

Igen ám, de ha nincsenek mindentudó<br />

diákjaink, akkor az leminősíti az iskolát,<br />

ahová előbb – utóbb a szülők nem<br />

akarják beíratni a gyerekeiket, mondván<br />

nincs színvonal. Nos, lehet nem minden<br />

iskola versenyistálló, de talán több bennük<br />

a rugalmasság, a megértő tanár.<br />

Ha már a minősítésnél tartunk. Nem<br />

portfóliókat kellene írni, hanem ellenőrzőket<br />

osztogatni a tanároknak. Ha<br />

már mi minősíthetjük a gyereket, akkor<br />

a gyerek is minősíthetné a tanárt, nem?<br />

Milyen beírások születnének?<br />

„Ma igazságtalan voltál!”<br />

„1-es empátia, leülhetsz!”<br />

„Meg sem hallgattál!”<br />

„Hiába jelentkeztem.”<br />

Esetleg olyan is, hogy:<br />

„Ez a téma most nagyon felkeltette az<br />

érdeklődésemet.”<br />

„Tök jó volt csapatmunkában dolgozni.”<br />

„Máskor is játszhatnánk ezt a játékot.”<br />

A követelményekhez tartozik még,<br />

hogy meglegyen a pedagógus kötelező<br />

óraszáma, illetve oldjuk meg azoknak<br />

a gyerekeknek a felügyeletét, akikre<br />

a hétvégi munkanapokon a szülők nem<br />

tudnak vigyázni. Ezért van az, hogy olykor<br />

szombatonként is be kell vonszoljuk<br />

magunkat az iskolába.<br />

Vannak iskolák, ahol ilyenkor<br />

rendelik el az igazgatói szünetet,<br />

vannak ahol rövidített<br />

filmnézős órákat tartanak,<br />

és vannak ahol ténylegesen<br />

letanítják ezt a napot,<br />

akár még feleltetnek is.<br />

– Szegény gyerek! Nem<br />

azért szegény, mert tanulnia<br />

kell, hanem azért<br />

mert ismételten nem lehet<br />

Otthon! Mi lenne ha ezeken<br />

a hétvégi munkanapokon<br />

csak a tanárok dolgoznának?<br />

Ilyenkor lehetne értekezleteket<br />

tartani, esetleg összeegyeztetni<br />

a tananyagot, vagy megbeszélni<br />

azokat a problémákat amikre hétközben<br />

nincs idő, vagy lehetne korrepetálni.<br />

Azok a gyerekek akik nem maradhatnak<br />

felügyelet nélkül otthon, azok tartsanak<br />

beszélgetős, társasos délelőttöt.<br />

Összegzésül. A iskolára úgy kellene tekinteni,<br />

mint az életünkre. Elsősorban<br />

a MOST a fontos, a jelen. Aztán rögtön<br />

az élet egésze, amiért megszülettünk<br />

erre a földre.<br />

MI ÉRTELME ITT LENNÜNK?<br />

Az értelme, hogy megismerjük egymást,<br />

a világot, az élet szépségeit, híres embereket,<br />

felfedezéseiket, a tudományokat,<br />

az összefüggéseket! melyek meghatározták<br />

múltunkat és megalapozták<br />

a jelenünket. Az a fontos, hogy gondolatainkat<br />

átadjuk és továbbvigyük.<br />

Gondolkodó gyermekeket neveljünk,<br />

valamint úgy bánjunk velük, ahogyan mi<br />

szeretnénk, hogy bánjanak velünk mikor<br />

megöregszünk. Úgy éljünk, hogy ne csak<br />

a szünidőben szűnjön meg a gyomorgörcsös<br />

stressz a gyermekek iskolája,<br />

tanulmánya, házi feladata miatt, amit<br />

az elavult módszertan okoz, s mely<br />

megmérgezi a családi békét azáltal,<br />

hogy kézen fogva rohanunk valami után,<br />

amit úgysem érünk utol.<br />

Úgy éljünk, hogy emberként tekintsünk<br />

a gyermekre, aki tévedhet anélkül, hogy<br />

leminősítenék őt illetve ő saját magát.<br />

Úgy bánjunk velük, hogy bármikor<br />

még szükségünk lehet rájuk. Nemcsak<br />

a tudásukra, hanem az emberségükre<br />

is, amihez most még mi mutathatunk<br />

példát. Bánjunk velük szeretetteljesen,<br />

hogy egészségesek legyenek testileg és<br />

lelkileg. Hagyjuk őket tudást szomjazni,<br />

és vizet inni! Adjunk nekik IDŐT! Ne feláldozzuk<br />

életük 12 évét, hanem hagyjuk<br />

őket ÉLNI!<br />

Kalmárné Borbáth Gitta<br />

<strong>2019.</strong> <strong>január</strong> ZSÁMBÉKI POLGÁR<br />

13

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!