Aquila - http://epa.oszk.hu/01600/01603 - http://www ...

XX
niiuliiriik ösztön liatása alatt állanak, a mely
a kóborlásból fejldött ki ; tapaszfalt vezérek
után haladnak, határozott úivoncdakon mozog-
nak ;
ezek azok az sréf/i útvonalak, a me-
lyeken a madarak É-felé terjeszkedtek ; a
Földközi-tenger átrepülése bizonyos pontokon
abba a geológiai korszakba nyúlik vissza, a
mikor e tengert földhidak több medenczére
osztották és igy tovább.
Weismann összes ftételei tetszetösek egy
nrpszerfi eladás keretében ; ha azonban szi-
gorúan tudományos bizonyítékokat keresünk,
mindannyi megfejthetetlen, vitatható és nega-
tiv, st megközelíthetetlen. Els állításának,
mely a vonulás problémájának niegoldottsá-
gáról szól, ellent mondanak az összes komoly
ornithologiisok, a kik felhasználva szorgal-
mukat és éles elméjük minden erejét, a meg-
fejtésen még ma is munkálkodnak. Weismann
nagy tekintélye ellen ismételten is fel kellett
hozni ellensúlyozásul ezt a körülményt.
A régi iskola minden meggondolt munkása
végs következtetésben több tényt sürget, és
MiDDENDORFF S. fojéu találja a szöget, midn
így ir: ..Ha hosszú évek megfigyeléssorozatai
egykor az érkezési adatok ' jól megrostált
valóságos középértékeit fogják nyújtani, tisztán
fogunk látni ott, a hol addig csak valószín-
ségrl lehet szó". Ebben bennfoglaltatik a
szimultán megfigyelések kívánatos volta is.
„A madárvonulás elemei"-ben a (18. oldal-
tól kezddleg azon voltam, hogy az egyes
kutatók megfigyelési módját érdemileg meg-
vizsgáljam, a positiv alapon álló jelenségek
összefüggésére rámutassak, a milyen pl. az
1858. évi kisázsiai nagy szalonka-katasztrófa
és a szalonkának Bajorországból való teljes
kimaradása ;
rámutattam a vonuló fajok 1853.
évi nagy késésére, a mely nem kisebb jelentség
búvárt, mint magát Naumann F. I.-t
arra indított, hogy a Nauinannia 1853. évi
kötetében „Das Frühjahr 1853 und unsere
Zugvögel in Anhalt" czim alatt egy érteke-
zést írjon, a melyben a késés indokolására
vizsgálata körébe vonja a phytophaenologiai
és meteorológiai tényezket; hogy ez a
' Egyszersmind a távozási adatokéit is. H. 0.
Vögel stehen unter dem Kintlusse eines Trie-
bes, welcher aus dem Streichen entwickelt
wurde — ; sie lernen das Wandern — ; sie
folgen erfahrenen Anführern: — sie verfolgen
bestimmte Zii(/slrnssen : — diese sind
die uralten Wege, auf welchen sich die ^'ö-
gel nach Norden verbreiteten ;
- das Über-
fliegen des Jlittclmeeres an gewissen Stel-
len, stammt aus der geologischen Periode,
als das Meer noch durch Latidbrücken in
mehreie Becken geteilt war, u. s. w.
Alle Hauptsätze \\'eismanns sind in einem