Aquila - http://epa.oszk.hu/01600/01603 - http://www ...

LXII
Ezen iiiadár védelme Angliában tehát csakis helyi jelentséggel bír. Onük arra töre-
kednek, hogy e fenyegetett fajt Angolországnak megtartsák, tehát csak helyi jelentség
ornithologiai érdek vezérli Önöket, mig a kontinentális védelem a haszonból és kárból
indul ki. Az angol ornithologusok nincsenek tehát egyhangban a ])arlamenljiikkel és nem
helyeznek súlyt az internaczionálitásra.
Ez legyen utalás a függelékben kifejezend irányra. A függeléket nyomtatás eltt
átnézés végett megküldöm és annak jóváhagyását fogom kérni. A mi a „degraded" szót
illeti a 172. oldalon, ez csak fordítási hiba és helyesen úgy szól „reduced", mi a magyar
„avatja" szónak felel meg.
Becses válaszát kérve, maradok kiváló tiszttílettel
Igen tisztelt Uram !
^ö
Hekman Ottó.
1907 május 11.
Fogadja köszönetemet e hó 4-én kelt becses leveléért, melyet Ön nekem áj)rilis 30-iki
levelemre válaszul irt. Szívesen hozzájárulok ahhoz, hogy Ön az utóbbit kinyomassa. Törté-
neti tényeket nem lehet tagadni és én nem kívánom azt, hogy azok ismeretlenek maradjanak.
Kétségtelen, hogy mi különböz szempontokból indulunk ki, de czélunk ugyanegy, és
ebben nem látok semmi rosszat. Midn én a madárvédelem kérdését itt minálunk a tudományos
világ elé terjesztettem, az internaczionális akczióról szó sem volt még; és a ki ezen szem-
pontra helyezkedett volna, csak fokozta volna a neliézségeket, így tehát nem lehetett szándékom
a kérdést az említett szempontból felvetni. Az Egyesült Királyság helyzete e tekintetben
rosszabb volt, mint sok más országé, de még mint sok kolóniáé is. A könnyebn pusztítás
udvaraink körül ijeszt mérveket öltött — több faj sok helyen elpusztulófélben volt, vagy
már egészen elpusztult és azok eltt, a kik a tényeket ismerték, nyilvánvaló volt, hogy
végleges elpusztulásuk itt minálunk már csak rövid id kérdése lehet. Ennek okát részben
a gazdasági javításokban kell keresnünk, de leginkább a közvetlen öldöklésben — fokozva
az azóta is növekv tolldivat által — mert nem lehet tagadni azt, hogy minálunk a madár-
védelem csak kevésszámú vadászható madárra terjedt ki, mely a tilos id védelme alatt
állott, gyakorlatilag véve csak a fajdfélékre.
Nyilvánvaló volt, hogy az els lépést abban az irányban kellett tenni, hogy a tilalmi
mi több, hathatósan tettük
idt kiterjesszük a fbb szenvedkre, és ezt meg is tettük ; st
meg. A Rissa tridactyla és az Alcidáh kipusztítása, melyeket százával és ezrivel lttek az
ö költési szikláikon a Yorkshirei ])artokon, Wight szigetén, Dorsetshireben és egyéb helyeken
— a hol minden felntt madár halála maga után vonta nemzedékének elpusztulását —
azonnal megsznt és a sziklákon a költés újra biztosíttatott örök idkre, ámbár egyes köl-
tési helyek a partok mentén, melyek nem voltak oly srn benépesítve, azalatt már egészen
elpusztultak.
Most már kés, hogy az Otist, Botaurust Limosát, Recurvirostrát, Plataleát és sok
helyen a Fregilust megmentsük ; de a Podiceps eristatust és Lestris catarrhactest meg lehe-
tett menteni, valamint többfajta Laridát (Sternidae), Anatidát és Limicolát ; és tényleg kevés
más madárfajnál tapasztalhattuk a vedelem hatását jobban, mint az Anatidáknál.
Egészen bizonyos, hogy semmiféle törvényt sem lehetett volna azon elvre alapítani,
hogy a „hasznos" madarak megvédendk, a „káros" madarak pedig nem védendk meg;
mert ki vindikálhatná magának azt a hatalmat, hogy a különbséget a kett közt fölállítsa
és Anglia népe bizonyára visszautasítaná azon „tudóst" ki ez irányban ráerszakolni akarná