kotet_KESZ

32 A DIAGNÓZIS
alapvetően az intézmény irányultságát mutatja (belső vagy külső
fókusz). A második dimenzió a szervezet változáshoz való viszonyát,
a belső szerveződés jellegzetességeit tükrözi, aminek végpontjai
az ellenőrzésre épülő strukturáltság és a rugalmasság. A
modellt kidolgozó szakértők – Quinn és Rohrbaugh – a szervezet
az alapvető értékei érvényesítése, céljai elérése érdekében használt
eszközöket és folyamatokat tekintették a modell harmadik
dimenziójának. A modell jellegzetessége, hogy ugyanabban a
struktúrában a szervezet mellett a vezetés szerepei, funkciói is
megjeleníthetők. (Quin és Rohrbaugh, 1983; Quinn et al, 1996;
Cameron és Quinn, 2011)
A szervezet kulcsszereplőinek tudása, szándékai és képességei
lényegében meghatározzák az adott szervezet működési, fejlődési
lehetőségeit. Így az egyéni és a szervezeti kompetenciák között
kapcsolat teremthető. A vizsgálat fókuszában a viselkedés áll,
mert az tekinthető a kompetenciák – azonosítható, így vizsgálható
és fejleszthető – megjelenési, formájának (egyén és szervezet
esetében egyaránt). A diagnózis ezen része a RaDAr viselkedési
kompetenciamérő modellre épült. (Harten és Wolbers, 2005)
A korábbiakban megfogalmazottak szerint egy – kutatókból,
szervezetfejlesztő tanácsadókból és iskolavezetőkből álló – szakértői
csoport elkészítette a tanulószervezeti működést, szervezeti
viselkedést leíró mondatlistát, amelynek a végleges formája több
műhely, számos vita során alakult ki. A szervezeti viselkedést leíró
mondatok alapján készült el a tanulószervezeti működés profilja,
amely viszonyítási alapul szolgált az egyes intézmények számára.
Az intézményi profil a formális és informális vezetők személyes
viselkedési profiljai alapján készült el. E kettő „távolsága” szolgált
alapul a diagnózis alapján megfogalmazott fejlesztési javaslatok
kialakításához.