Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar

Szlavóniának a Dráva folyótól a Gozd (Kapella) hegységig terjedő területet
nevezzük, ez a Dráva-Száva közének nyugati felét és a Kulpa, Una, Orbász folyók
vidékét jelenti. 1 A terület magyar uralom alá kerülésének idejéről és módjáról
megoszlanak a vélemények, azonban az a legvalószínűbb, hogy már a XI. század
vége előtt a magyar uralkodók fennhatósága alatt állt. 2 Szlavónia természetes határral
(Dráva 3 ) különül(t) el Magyarországtól, és területén tartományi jellegű
különkormányzat alakult ki. Élén a bán (lat. banus) állt, aki a király teljhatalmú
kinevezettje volt. Gyakorolta a tartomány lakosai felett a legfőbb bírói hatalmat,
kinevezte az ispánokat és a várnagyokat, vezette az itt összegyűlt katonaságot és
1
Szlavónia két részre tagolódik: Alsó- és Felső Szlavóniára. Felső-Szlavóniát Zágráb, Varasd és
Kőrös megyék, míg az alsót Orbász, Dubica és Szana alkotják. Ez utóbbi területről meglehetősen
kevés forrás áll rendelkezésünkre. (A szlavón megyék kialakulásával foglalkozik: Kristó, Vármegyék
305-330. p. Az alsó-szlavóniai megyékre lásd: Thallóczy) A Korai Magyar Történeti Lexikon számára
Rokay Péter és Takács Miklós tollából született meg a Szlavóni címszó. (KMTL 650-52. p.)
2
Szlavónia magyar uralom alá kerülésével (és egyáltalán Szlavónia középkori történetével)
viszonylag kevés magyar kutató foglalkozott. A XIX. században Pesty Frigyes és Pauler Gyula úgy
látta, hogy a terület már Szent László horvátországi hadjárata előtt is magyar fennhatóság alatt állt,
valószínűleg már a honfoglalás idejétől (körülbelül 900-tól) kezdve és gyepűt képezett a magyar
szállásterület és a szomszédos államok között. Karácsonyi János a Századok 1901-es évfolyamában
megjelent Halvány vonások hazánk Szent István korabeli határairól című cikkében úgy foglalt állást,
hogy a Dráva-Száva köze lakatlan terület, gyepűelve volt és csak Szent László ideje alatt népesült be.
(Karácsonyi, Halvány vonások 1043, 1057. p.) Ezt az elméletét 1916-ban módosította. Fenntartotta,
hogy a Dráva-Száva köze első királyunk uralkodásának idején még nem tartozott Magyarországhoz,
de ugyanúgy elvetette azt a nézetet is, hogy a horvát uralkodók fennhatósága érvényesült volna itt. A
terület véleménye szerint a bajor hercegek uralma alatt állott, egészen az 1080-as évekig és I. László
foglalta el azt, valószínűleg 1082-83 fordulóján. (Karácsonyi, Szent László, 1-34. p.) A közelmúltban
Györffy György Pesty Frigyes és Pauler Gyula elméletét újította fel a terület feletti korai magyar
uralomról. (Györffy, 231-234.) Ezzel szemben Kristó Gyula szerint a kérdéses terület „senkiföldje”
volt a X-XI. században, sem Magyarország, sem pedig Horvátország nem tudta megvetni itt a lábát. A
magyar fennhatóság a zágrábi püspökség megalapításával (I. László) erősödött meg. (Kristó,
Vármegyék 307-308. p., Kristó, Széttagolódás 84-94. p.) Legutóbb Zsoldos Attila vette vizsgálat alá a
témát Egész Szlavónia bánja című cikkében, melyben Györffy elmélete mellett foglalt állást.
(Zsoldos, Egész Szlavónia 269-281.) Szlavónia fogalmának változásáról lásd: Bak, Történeti
topográfia, 56-58. p., Kristó, Tájszemlélet 115-125. p.125. p.
3
A Dráva nem minden korban képezte Szlavónia határát. A XII. században a dél-dunántúli megyék
(Zala, Somogy, Baranya) átnyúltak rajta és csak a XIII. századra kristályosodott ki az a helyzet,
amellyel tárgyalt korszakunkban is találkozhatunk. (Kristó, A vármegyék 308-309. p.)
14